A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A XXVI-ik német jogászgyülés

156 A JOG gör. keleti egyház papjának, tehát a müveit társadalmi osztályhoz tartozó egyénnek tudni kellett azt, hogy L. Emil a táblát egyházi főgondnoki minőségében vétette le a falról s ellene a lopás vétsége meg nem állapitható, mert eme intézkedésének inditó oka nem az volt, hogy a 6 koronára értékelt táblát eltulajdonítsa; tudnia kellett azt is, hogy M. Miklós akkor, midőn sekrestyési minőségében az egyház főgondnokának parancsát teljesítette, lopás vétségét el nem követhette, midőn tehát ennek dacára lopás vétsége miatt nevezettek ellen vádat emelt, célja más nem lehetett, mint sértetteknek a bíróság előtti meghurcoltatása. — Miután pedig a vád alaptalannak bizonyult s a hamis vád bűntettét a bíróság fennforogni nem látta, mert a feljelentésben felhozott tény annyiban való volt, hogy a kérdéses táblát tényleg sértettek távolították el, — ennélfogva a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazásnak összes alkatelemei bennfoglaltatnak terhelt cselekményében. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vétetett terhelt büntetlen előélete s a közte és egyháza között fenforgott ellenséges viszony által okozott ingerültsége, ellenben súlyosító körülménynek tudta be a bíróság terhelt magasabb műveltségét, társadalmi és egyházi állását és azt a körülményt, hogy a vád emelésénél rosszhiszeműen és nyilván azzal a célzattal járt el, hogy az egyház főgondnokát a nyilvánosság előtt meghurcolja s ebben a törekvésében annyira ment, hogy az első bíróságnak Ítélete ellen, mely egy műveletlen egyént is meggyőzött volna a vád alaptalanságáról, felebbezéssel élt, hogy sértetteket a másodbiróság előtt egy ujabb nyilvános tárgyaláson is meghurcolhassa. Mindezen nyomatékos súlyosító körülmények dacára a bíróság terhelt fogházbüntetését a középmértéknél jóval csekélyebb tartamú időben szabta ki, mert abban a hiszemben volt, hogy a kiszabott büntetés terheltre nézve, tekintettel társadalmi állására és műveltségére, megfelelő és eléggé hatékony lesz; stb. A budapesti bünt. törvényszék (1901 december 28.56,289.) az elsőfokban eljárt kir. járásbíróság ítéletét, a bűnösség kérdésében, az abban felhozott indokokon felül azért is helybenhagyja, mert az alapfeljelentésben felhozott ténykörülmények részint rosszhiszemüleg soroltattak fel, részint pedig valótlanoknak bizonyultak s igy a Btk. 260. §-ába ütköző két rendbeli hatóság előtti rágalmazás vétségét vádlott cselekménye megállapítja; az összbüntetés kiszabását illetőleg a Btk. 97., de egyúttal a 91. §§-ainak felhívása mellett a kir. járásbíróság Ítéletét azért hagyja helyben, mert bár az első bíróság által is fölemiitett büntetlen előéletet és azt, hogy a vádlott és egyházközsége között hosszas időn keresztül fenforgott torzsalkodásból kifolyólag ingerült kedélyállapotban volt, enyhítő körülménynek vette, de ezzel szemben nyomatékos súlyosító körülményül fogadta el azt, hogy vádlott mint lelkész nem átallotta egyházközségének főgondnokával szemben a legmeggyalázóbb váddal fellépni s ezen súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelésével, a bűnhalmazatot is számításba véve, a kir. törvényszék az elsőbiróilag kiszabott kétheti fogház büntetést a vádlott bünösségi fokával megfelelő arányban állónak és méltányosnak találta; stb. A m. kir. Kúria (1902 szeptember 3-án 7,773.) Mindkét alsóbirósági Ítélet megsemmisítésével, vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A Btk. 260. §-ában meghatározott bűncselekményeknek lényeges ismérve, hogy a vád «valót1an»-nak bizonyuljon, vagyis hogy a feljelentett tények olyanoknak bizonyuljanak, mint amelyek meg nem történtek. Egymagában azt, hogy a való tényeket a feljelentő büntetendőknek minősíti, holott azok bíróilag nem-büntetendőknek találtatnak, nem állápitják meg a Btk. 260. §-ában leirt cselekményt. Jelen esetben mindkét bíróság megállapította, hogy az a tény, melyért vádlott a sértetteket feljelentette (a táblának birtokából való elvétele) való és a másodfokú ítélet indokolása szerint e tett csak azért nem büntethető, mert önbíráskodás esete forgott fenn. Vádlott tehát nem állított valótlanságot és legfeljebb az eset jogi megítélésében tévedett; midőn sértetteket lopással vagy jogtalan elsajátítással vádolta. Minthogy e szerint vádlott tette nem foglalja magában a Btk. 260. §-ának vagy más bűncselekménynek tényálladékát, a B. P. 385. §. 1. a) pontjának esete forog fenn, vagyis az alsóbiróságok helytelenül alkalmazták a büntető törvényt, midőn vádlottat bűnösnek mondották és büntették. Ezen okból mindkét alsóbirósági ítéletet megsemmisiteni és a törvénynek megfelelő felmentő ítéletet kellett hozni. Halállal büntetendő cselekmény kísérlete esetében a Btk. 66. S-anak 3. bekezdésében foglalt büntetési tétel oly végső minimum, melyen alul a büntetés ki nem szabható. iA m. kir. Kúria 1902 március 14. 2,408/902. sz. a.) Egyházi hivatalhoz intézett beadványban foglalt rágalmazó nyilatkozat nem hatóság előtt, hanem többek előtt történtnek Btk. 158. §.) tekintendő. (A m. kir. Kúria 1902 május 17. 4,618, sz. a.) Hr A tévedésből helytelenül való könyvelés nem tekinthető a kereskedelmi könyvek hamis vitelének. (A m. kir. Kúria 1902 március 3. 1,936/902. sz. a.) Az albérlő által bérbeadója ellen elkövetett lopás hivatalból üldözendő. (A m. kir. Kúria 1902 június 28. 6,2/7/902. ;. A lopás be van fejezve a lopott dolognak a tettes őrizete alá való vételével. (A m. kir. Kúria 1902 február 15. l,..09/902. sz. a. Ha a vevő Singer-gépet rendel, de nem köti ki külön, hogy a gépnek eredeti Singer-gépnek kell lennie, az eladó eleget tesz kötelezettségének, ha Singer-géprendszer szerint készített gépet szállít. (A m. kir. Kúria 1902 június 24. 80/90J. sz. a.) Vádlottnak az a tette, hogy egy 12 éves gyermeket meze i kártételen érve akként bántalmazott, hogy rajta az orvosi leletben leirt sérelmeket okozta, nem tekinthető vagyonvédelemből elkövetettnek. (A m. kir. Kúria 1902 június II. 5.543/902. sz. a.) Nem forog fenn a tulajdon elleni kihágás és a lopás vétségének anyagi halmazata, ha a Kbtk. 126. S-ának tekintete^ alá eső élelmiszerrel egyidejűleg más tárgyak is lopattak el. [A m. kir. Kúria 1902 április 2. 2,958/902. sz. a ) A btkv. 260. §-a tényálladékához szükséges, hogy vádlott sértett ellen hatóság előtt rosszhiszemüleg vagy vétkes gondat lanságból tett legyen feljelentést; azt hogy rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság forog-e fenn, a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekből a kir. Kúria állapítja meg 'A m. kir. Kúria 1902 ápr. 29. 3,956. sz. a.i Kivonat a tíudapesti Közlöny-bol. Csődök : A nagykanizsai tszéknél Rothmann Károly és Rothmann Teréz helybeli közkereseti társaság ellen, bej. nov. 10, fsz. nov. 24, csb. Knorr Kálmán, tg. Weisz Lajos dr. A zilahi tszéknél Gámentzy Géza szilágysomlyói lakos ellen, bej. nov. 7. fsz. nov. 24, csb. Baróthy Zoltán, tg. Veverán József. Pályázatok : A kolozsvári közjegyzői kamaránál a székelyudvarhelyi közjegyzői áll. okt. 11. (214) — A belényesi jbiróságnál bírói áll. okt. 5. (2i5) — A kolozsvári (városi ) jbiróságnál alj e g y z ő i áll. okt. 5. (215) — A csíkszeredai kir. ügyészségnél aliigyészi álL okt. 5. Í2i5i Kúriai és táblai értesítések Kérjük t. előfizetőinket, hogy ismételt tudakozódás esetén a megtudott iktató számot ?s írják meg. ne csak a felekneveit. Csorna S. A. dr. Fets-Frászt . 6,890 901.' szept. 23. hh. — Gödöllő R. S. dr. Kállai Kállai az idén nem érk. - Halmi N. Kifor—Landó nem érk. — Kecskemét Gy. B. Németh Takács érk. G. 326/902. sz. a.) — Kolozsvár M S- Berde—M. U. Vk. érk. H,275/902 p. sz. a előa. Somogyi, n. e. — Apostol —Desbordes érk. 3,071 902 p. sz, a. előa. Frink, n. e. — Kőszeg M. J. Kincs—István még mindig nem érk. - - Mohács N. L. Hermann—Kramer érk. 1,789—90'í'í.á. p. sz. a. előa. Staud, szept. 3. mindkettő hh. — Pozsony N. J dr. 7.503/901. 1.513/902. és 5,471/901. n. a. Nyilvántartjuk. — Sümeg B. K. Német-Dobrovits (7,500/901.) szept. 18. hh. - Szegzárd S. L. dr. Szigeti b. ü. érk. 7.729/902. b. sz. a. előa. Pichler, n e. Trencsén S. K, dr. 7,281/901, 324/902, 442/902, 502/902. és 7,576/901. .1. e. — Vágujhely S. B. dr. Grünhut—b. ü. érk. 8,276/902. b. sz a. szept. 23. elutasittatott. A kalocsai kir. közjegyző irodájában egy, a hagyatéki ügyek tárgyalásában teljesen jártas jelölt vagy segéd október hó elsejére, esetleg tizenötödikére alkalmazást kaphat. Közjegyzőhelyettes, aki jelenleg is hasonló állásban van és önálló működéshez szokott több évi ügyvédi és közjegyzői gyakorlattal — helyettesi állást keres. Cime a kiadóhivatalban. A Jog egyes számai 40 fillérért kaphat ók a kiadóhivatalban, V., Rudolf-rakpart 3. Németül és tótul tudó. telekkönyvi ügyekben némileg jártas ügyvédjelült rögtön alkalmazást kap Ler^ch Kornél dr.. szepesszombati ügyvéd irodájában. Közjegyzok, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. A magyar, német és tót nyelvben teljesen jártas egyén, aki közjegyzői teendőkben, különösen hagyatéki tárgyalások vezetésében s a közönségesen előforduló vagyonátruházási okiratok fölvételében kiváló gyakorlottsággal bir; több éve közjegyzői irodában működik, kitűnő bizonyítványokkal rendelkezik, vidéki közjegyzői irodában segédi állást keres. PMiAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*. Legalább másfélévi bejegyzett ügyvédi joggyakorlattal birő ügyvédjelölt, aki németül is tud fogalmazni s a közjegyzői pályára óhajt lépni, állandó alkalmazást kaphat Cottely Géza dr., budapesti közjegyző irodájában (VIII.. Jőzsef-körut 2.). Előnyben részesülnek azok. akik már közjegyzői irodában is működtek.