A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek

A J Hátra van a történelmi próba. Minden érvényes jog egy meghatározott időben lépett hatályba. Melyik időben lépett hatályba az animus domini tana5 A XII. táblás törvény előtt, vagy után? Hogyan képzeljük a dolgot? Tán egy régi jogtudós, pl. Sempronius Sophos. avagy Tibenus Coruncanius föllépett és felvilágosította a népet, hogy mindeddig óriási tévedésben voltak az animus domini belső természete iránt és a bérlőt tévesen tekintették birtokosnak, holott annak helyes animusa nincsen, az tehát csak birlaló számba mehet. A birtokos és haszonbérlő közötti különbség tehát, az animus belső lényegébe való spekulatív belemélyedés folyománya. Képzeljük magunkat a császárság első korszakába és vessük fel a kérdést, micsoda a megbízott és micsoda a bérlő 5 Minden elfogulatlan elme azt fogja válaszolni, a megbízott birlaló, a bérlő birtokos. És mit látunk ? A dolog éppen foiditva áll, a mandatarius, mint közvetett képviselő birtokos, a bérlő pedig birlaló. Az alanyi elmélet tehát a történelmi próbát sem állotta ki. Természetes, hogy a német polg. törvénykönyv és a tervezet ezen elmélet felett napirendre tért és J hering tárgyi elméletét föntartás nélkül alapi.1 vette. A jog fejlődésével a bérlő, haszonbérlő stb. nem maradhatott azon praecarius helyzetében, hogy a bérbeadó stb. önkényének teljesen kiszolgáltatva legyen. Ezen abnormis állapot idővel tarthatatlanná lett s ezen már maga a római jog is valamelyest segített, amennyiben a bérlő, haszonbérlő stb. védtelen állapotán némileg könnyített. Ezen ösvényen tovább haladt a közönségesjog (Gemeines Recht) a summarissimum és az actio spolii10 segélyével a birlalót tűrhető birtokvédelemben részesítette. Ezen fejlődési folyamat végpontja a birlaló belehelyezése a tökéletes birtokjogi positióba, a teljes birtokvédelemmel való felruházása, a birtokossal való aequiparálása lenne. Vagyis a detentio fogalmának teljes kiküszöbölése. A német polg. törvénykönyv azon végső állomásig, — mégpedig helyes gyakorlati okokból el nem vezet, sem a tervezet, mint azt Dómján L. — a Jog 1901. évf. 24-dik számában — tévesen állítja. J hering, mint föntebb láttuk, az I. német javaslat bírálatában kifejtette, hogy a birlalást semmiféle modern törvénykönyv nem nélkülözheti. Érvei elől a német törvényhozás el nem zárkózhatott. így keletkezett a német polg. törvénykönyv 855. és ennek alapján a tervezet 510. §-a. A birlalók egynehány kategóriája ugyan teljesen egyenértékű és egyenrangú birtokossá emeltetik, még a birtokos nevét is elnyeri, marad azonban bőven birlaló, ki a rangemelésből helyes gyakorlati okokból kirekesztetik. J he ring szerint a birlalók 3 faja nem küszöbölhető ki a modern jogból. 1. Az u. n. házi detentio esetei. Példákkal a cikk elején szolgáltunk. 2 A procuratorius birlalás esetei, nevezetesen a mandátum, depositum és locatio conductio operis, utóbbi azonban a házi jog korlátain belül. 3. Az u. n. momentán birlalási viszony. Útitársam a vonaton kéri a vasúti kalauzomat, szomszédom a színházban látcsövemet, ha kívánságomra azt rögtön vissza nem adja, erőszakkal is elvehetem tőle. A német polg. törvénykönyv 855. §-a következőképpen van szövegezve: «Übt Jemand die thatsachliche Gewalt über eine Sache tür einen Anderen in dessen Haushalt oder Erwetbsgeschaeft oder in einem ahnlichen Verháltniss aus, vermöge dessen er den sich auf die Sache beziehenden Weisungen des Anderen Folge zu leisten hat, so ist nur der Andere Besitzer.» Hogy az a J h e r i n g-féle házi birlalási viszonyokat kétségtelenül felöleli, bizonyításra nem szorul; felöleli épp ugy, mint a tervezet 510. §-a. «Nem szerzi meg a dolog birtokát, aki a dolog feletti tényleges hatalmat másnak javára, ennek háztartásában vagy üzletében, vagy más hason'ó viszonyban gyakorolja, amelyben a másiknak a dologra vonatkozó utasításait követni köteles. Birtokosnak a másik személyt kell tekinteni.)) Hát a procuratorius és momentán birlalási viszony ? l0j Nem tévesztendő össze az «exceptio spolii»-vel, cspoliatus ante omnia redintegrandus est» a hírhedt canon redintegranda, mely P s e u d o Isidorból G r a t i an decretumába átment (c. 3. C. 3. qu. 1.) és amelynél eszeveszettebb jogintézményt a jog történelme fel nem mutat. OG 21 A momentán birlalási viszonyt utóbb fejtegetem, a procuratorius birlalási viszony tekintetében a feleletet el kell halasztanom, mig a közvetett birtok kérdését nem tisztáztam. Ugy a német polg. törvénykönyv, mint a tervezet a birlalási viszonyt csak negatív módon jelöli meg, a legális elnevezést kerüli. Csak annyit mond, hogy a «birlaló» a dolog birtokát meg nem szerzi és birtokosnak csak a másik személyt kell tekinteni. Hogy azonban itt detentio, «birlalás» forog fenn, az kétségtelen, miután annak összes ismertető jeleit ki lehet mutatni. A ném. polg. törvénykönyv és ahhoz csatlakozva tervezetünk birtoktana realisztikus, sőt mondhatni materiahsztikus alapokon épült. Birtokos az, aki a fizikai hatalmat gyakorolja, a corpus, mely az animust magába zárja, adja a birtokot. Tervezetünk, — miután a közvetett birtokost birtokosnak nem tartja — csak egy kivételt ismer, midőn az igy nyert birtok negatív, tételes, obiektiv, gyakorlati okokból birlalássá lefokoztatik. Vagyis itt feltaláljuk a J h e r i n g-féle «n»-t. Ezen «n»-t szabályozza a német polg törvénykönyv 855. és a tervezet 514. §-a. Bekker Immánuel ezen viszonyokra a «Besitzdiener» szót ajánlotta, mit «szolgabirtok»-ra lehetne magyarítani, de a nyomok itt is J h e r i n g r e vezetnek vissza. O ugyanis a birtokfőnököt «Besitzherr»-nek nevezte, igy tehát nem volt nehéz annak korrelát fogalmát Besitzdiener-nek megjelölni.E n d e m a nn a szóbanforgó esetre a Besitzhalter (birtoktartó) kifejezést — ad normám Statthalter. Buchhalter — ajánlja. A birtokfőnök és a birtokszolga között fenforgó viszony kritériuma az, hogy a főnök erőszakkal és bármikor visszaveheti a dolgát; a főnök birtokvédelemben részesül, ugy a szolga, mint harmadik személlyel szemben; a szolga sem a főnökkel, se harmadik személylyel szemben birtokkeresettel nem léphet fel: egyetlen joga. hogy a német polg. törvénykönyv 860. §-a értelmében a 859. §-ban felsorolt jogokat gyakorolhatja, tehát a tilos önhatalom ellenében erőhatalommal védekezhetik, a rajtakapott, vagy űzőbe vett tettestől az ingó dolgot erőhatalommal visszaveheti. Ezen jogok a tervezet 518. illetve 517. §-ai szerint is illetik a birtokszolgát, az eltérés csak az, ami csak helyeselhető, (1. Jogtudományi Közlöny 1900. évf. 31. sz. 225. és köv. lapjain megjelent értekezésemet), hogy a német polg. törvénykönyv a birtokszolgát — tervezetünktől eltérően — arra is feljogosítja, hogy az ingatlant rögtön az elvonás után a tettes kihelyezése által visszaveheti. A viszony tehát teljesen ugyanaz, mint a római birlaló és birtokfőnöke, a birtokos között. A birtokszolgát tehát jogosan birlalónak lehet nevezni, az nemcsak hasonló, de congruenter azonos intézmény. Nézzük mármost, vájjon a 855. illetve az 510. §-ok helyesen és szabatosan vannak-e szövegezve ? Már első pillantásra'kiderül, hogy a szolgabirtok fogalmazása nem emelkedik elvi magaslatra, az nem fogalomhatározás, hanem approximativ és exemplifikativ körülírás. A formulázás ezen módja a gyakorlati alkalmazásnál örökös kétely és bizonytalanság forrása. Ezt az u. n. II. bizottság fel is ösmerte, de megnyugodott azon eszmében, hogy ezen jogintézmény részletes kialakulását a tudományra és a joggyakorlatra bizhatja. Vájjon a magyar vérszegény, csenevész civilisztika képes Ieend-e ezen missziót teljesíteni ? Hogy a 65 törvényszéket egységes jogképzés hivatására a priori képtelennek tartjuk, bővebb magyarázatra nem szorul. Ez azon conclusióra vezet, hogy a magyar szövegezés nagyobb gondosságot igényelt volna. Legkönnyebben felismerhetők és legkevesebb félreértésre adnak alkalmat az u. n. háztartási és iparüzleti birtoklás esetei, mivel ezeknél a legális kifejezés a fogalmat leginkább fedi. Gazdagabb casuistica semmi esetre sem ártott volna nézetem szerint a tervezet indokolásának, különösen tekintettel az 510. legkevésbé sem exakt szerkezetére. A gyakorlati példákkal való illustratio hathatós eszköz lenne a fogalmak tisztázására. E hiányt kívánom itt lehetőleg gazdag casuisticával némileg pótolni, bár belátom, hogy ezen igyekezetemet igen könnyen és olcsón lehet persziflálni. Birtokszolga, vagyis b'Haló, mindenféle cseléd az uraság dolgain, akár az urasággal együtt, akár att/^ függetlenül tartják azokat hatalmukban. Itt az élesen kidomL : odó ismérv a személyes alárendeltség függőséji viszonya a birtokos (birtokfőnök) és a birlaló (birtokszolga) között, melynél fogva a bitlaló a főnök szerzési eszközévé válik, a P a u 1 u s-féle sut operám duntaxat suam accomodarets-, vagya Celsu s-féle «alienae