A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek

22 A JOG possessioni praestat ministeriumw, más javára gyakorolja a tényleges hatalmat a dolog felett. E kategóriába tartozik az összes cselédség, bármi cimü és rangú legyen — még az u. n. «Offizier-ek» is — a szolgálati viszonyból folyólag rendelkezésükre bizott lakórészek, szobák, kamrák, a gondviselésükre bizott tárgyak, bútorok, házi és gazdasági felszerelések, edények, evőeszközök és ivókészletek tekintetében ; a kocsis a kocsi- és a lóra, akkor is midőn füröszti, midőn vezetéken tartja, midőn a vendéget az állomásra, sőt napi járásra haza viszi; a lovász, midőn az ura után nyargal, midőn a lovakat jártatja. A béres, a hetes, a napszámos, a botos gazda, az ispán a gabonára az ekére, a vető és cséplő gépekre stb ; a csikós a lovakra, a csordás a gulyára, a juhász bacsó a juhokra, a kanász a sertésekre. A szakács, a szakácsnő a húsra, vadra, élelmi szerekre, az éléskamra összes tartalmára. Az iparoslegény, az inas, a kereskedősegéd a nyersanyagra, a kész iparcikkekre, az árukra, a pénztárra és tartalmára, mégha ura kulcscsal el is látta. «Ki a dolog feletti tényleges hatalmat másnak javára, ennek háztartásában, vagy üzletében gyakorolja, amelyben a másiknak a dologra vonatkozó (vagyis nem egyszerű obligatorius) utasításait követni tartozik.)) A 2-ik kategóriába tartoznak azok, akik ehhez hasonló viszonyban vannak. Hasonló viszonyokban van pl. a nővérem, vagy más rokonom, aki háztartásomat vezeti. Itt a függőségi, alárendeltségi viszony hiányzik, hisz anyám is lehet a birlaló. Ezen kategóriába tartozik a hordár, aki bőröndömet a vasúttól a szállodába viszi; nézetem szerint még akkor is, ha lépten-nyomon őt nem is követem. Véleményem szerint a döntő súlypont nem az, hogy a fizikai jelenlétem folytán a bőröndöt minden pillanatban a kezéből kivehetem. Ide tartozik a suhanc, aki lovamat, kerékpáromat tartja, mig a ven déglőben egy pohár sört megiszom. 3. Vannak azonban esetek, hol az iránt nincs kétség, hogy az illető csak birtokszolga, bár a fennforgó viszonyt a legjobb akarattal, a legerőszakosabb magyarázattal se lehet a háztartási vagy üzleti viszonyhoz hasonlónak minősíteni. A tanító, a tanár a tantermekre, a tanszerekre; a bírósági segéd és kezelő személyzet, a járásbirósági és törvényszéki jegyző, az aljárásbiró, a járás-, törvényszéki-, tábla-, kúriai biró, a közigazgatási tisztviselők és hivatalnokok egész hierarchiája a liivatalos helyiségeikben lévő bútorok- és ügyiratokra, a könyvtári személyzet a könyvtárban levő könyvekre nézve kétségkívül birlalók, de háztartási és üzleti vagy ehhez hasonló viszonyt nem vagyok képes itt felismerni. Ide tartozik továbbá a katona az egyenruha, a fegyver-, a tüzér az ágyú és felszerelése, a huszár a ló, a szekerész a kocsi és a lovak, a dobos a dob, a trombitás a trombita tekintetében. Bár Bekker szerint a katonák birtokolják a fegyvereket, egyenruhákat, kivéve azon dolgokat, melyek nekik szolgálati célokra továbbítás, szállítás stb céljából átadattak. Itt felmerül azon érdekes kérdés, ha a most felsoroltak birlalók, ki ezen esetekben a birtokos ? Ezen kérdésre kénytelen vagyok a válaszszal mindaddig adós maradni, mig a közvetett birtok fogalmát ki nem fejtein. Az ezen kategóriába tartozókat tán közjogi birlalóknak (a birtokszolga kifejezés ezekre nem nagyon illik) lehetne nevezni. Ha már a tervezet szövege nehezen applikálható a 3. kategóriára, sehogy sem illik a következő esetekre: 4. Ha a látcsövemet a szomszédom a színházban ; a vasúti kalauzt, vagy hírlapomat, könyvemet útitársam a vasúton elkéri: akkor az összes jogi irók egyhangú nézete szerint a szolgabirtok (birla'.at) esetének fönnforgása vitán kivül áll. Pedig a legális definitionak egyetlenegy alkotórésze sem illik ezen esetekre. Szomszédom se háztartás jmban, sem iparüzletemben nem gyakorolja a hatalmat; hogy a viszony ezekhez hasonló volna, a legjobb akarattal sem állitható ; nem más javára használja azt. a dologra való utasításaimat pedig követni nem köteles. Bekker |avaslata,— maly a J h e r i n g-féle «momentanes Detentions Verháltniss» visszhangja — hogy a birlaló az utasítást nyomban «sofort» követni köteles, legföljebb a 3. kategóriára nézve javítás, a 4.-ben feltétlen rontást jelent. Szomszédom bizonyára nem köteles a balletben a tőlem kért Görtztriéder használatára nézve utasításaimat nyomban követni, útitársam se köteles a tőlem kért hírlap, beszélygyüjtemény használatára utasításaimat rögtön respektálni. Mindössze annyi joga van, hogy azokat tőle tetszésem szerint azonnal visszavehetem; ha ellentál), erővel is.^ Epp ily viszonyban van a vendégem a tanyer, pohár, kés, villa, kanál stb. tekintetében. -. Strohal «Der Sachbesitz nach dem B. D. G.» (J h erings Jahrbücher für die Dogmatik des bürgerl.chen Rechts 38. köt. 11. és 12. §) c értekezésében belátja, hogy a torvény 855. §-a az érintett esetekre nem applikálható, de ugy vél a bajon segíteni, hogy a hivatolt 855. §. negatív szerkezeténél fogva nem meriti ki a szolgabirto'c képzelhető eseteit, az mindössze annyit mond, hogy az abban szabályozott esetekben nem a birtokszolga, de a birtokfőnök a birtokos, ebből tehát az következnék, hogy lehetnek a szolgaDirtoknak más, a törvényben fel nem sorolt esetei is; a törvény tehát azon kérdést: léteznek-e a szolgabirtoknak más, e törvényben nem érintett esetei is, nem veszi tagadásba, hanem csak nyitva hagyja. Ez igen szellemdus expediens ugyan, de mindamellett nem egészen megnyugtató. Nem válik dicséretére egy félszázadig készült, századokra kiható kódexnek, hogy primitív [alapfogalmakat megoldatlanul nyitva hágy. Továbbá láttuk fentebb, hogy a 855. és 510. §-ok, — mint a J he r ing-féle «n» — szoros magyarázatot igényelnek; hol van tehát a törvényes fogantyú ily analóg kiterjesztésekre? Az emiitett esetekben nézetem szerint egyszerű szívességi praecarium forog fenn, az 510. §. tehát a praecarium szokásos definitiójával kibővitendő volna. Hogy pedig a törvényes szöveg a 3. kategóriára is alkalmazható egyen, a következő szövegezést hozom javaslatba : «Nem szerzi meg a dolog birtokát, aki a tényleges hatalmat a dolog felett másnak javára, ennek háztartásában vagy üzletében gyakorolja, valamint azon esetben sem, amelyben a másiknak a dologra vonatkozó utasításait szintén nyomban követni köteles, végre midőn a dolgot kifejezett vagy a körülményekből kivilágló hallgatólagos megállapodás szerint azonnal visszaadni köteles. Birtokosnak a másik személyt kell tekinteni. Legkevésbé illik a birtokszolga kifejezés ezen 4. kategóriába tartozó esetekre. Az uri vendég, aki megtisztel látogatásával, és a pamlagomra leül; a gavallér, aki látcsövemet a lóversenyen egy pillanatra igénybe veszi, bizonyára rá nem szolgálnak a «birtokszolga» epitheton ornans-ra. Ellenben a «birlaló» mindegyikre ráillik.11) A tulajdonost kisérő hordárnak nem adatott át azon dolgok birlalata, melyek vitelével megbízatott, mert a tulajdonos a hordár mellett lévén, akaratilag mintegy kézen és így saját birlalatában tartotta a hordár kezében levő tárgyakat. A hordár által való elvétel tehát szintén lopást képez. (L. büntetőtörvény indokolása II. 627. 1.) «A kei eskedősegéd, ki az elárusított tárgyakért bevett pénzt nem teszi be az e célra rendelt pénztárba, vagy aki a pénzt a boltbelikézi pénztárból kiveszi, szintén nem lop és nem sikkaszt.» Kétségtelen, hogy a szomszéd, a hordár, a kereskedősegéd birtokszolga a német polg. törvénykönyv, valamint — sőt még inkább — a most érvényben levő magánjogunk értelmében. A büntetőtörvény indokolása azonban a szolgabírtokot, bár magát a kifejezést nem használja és nem ismeri, nem tartja birlalásnak, hanem detentiónak, mintha az valami kisebb rendű, csekélyebb fokú birlalási viszony volna. Itt tehát adalékkal szolgálhatunk Fayer László dr. tanához «Idegen fogalomhatározásokhoz a büntetőjogban.)) (L. Jogtudományi Közlöny 1898. 51. sz. 374. 1.) Példánkban a szomszéd, a hordár, a kereskedősegéd magánjogi szempontból kétségtelenül birlaló, a büntetőjog azonban a birlalás ezen fogalmát revízió alá veszi és birlalónak el nem fogadja. így a birlalás kriminalisztikus és civilisztikus fogalma eltér egymástól; a szomszéJ. aki a batyut, a hordár, aki a bőröndöt, a kereskedősegéd, aki a pénzt eltulajdonítja, lop és nem sikkaszt, mivel büntetőjogi szempontból ezen tárgyak birlalatában nincsenek. Más kérdés azonban : nem leend-e célszerű a magyar polgári törvénykönyv végleges szövegezése alkalmával a büntetőjog megfelelő fogalomhatározásait egyöntetűség céljából szintén alapos revízió alá venni ? ! ") Érdekes jelenség, hogy a szolgabirtok nyomaira a büntetőtörvény indokolásában is ráakadunk. Aki a batyut szomszédjának örizete alatt hagyta, az nem adta meg át a batyu b.rlalatat. Ha tehát a szomszéd abból eltulajdonított va amit, azon dolgot másnak a birlalatából vette el és igy lopást köve-