A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - A legnagyobb ügyvéd - Ügyvédek jövője

Huszonegyedik évfolyam 38. szám. Budapest, 1902 szeptember 21. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR CGYYÉDI, HÍRŰI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. f \ Előfizetési árak: líefyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egés* « _ 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesea postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A legnagyobb ügyvéd. Irta h—h. — Ügyvédek jövője. Iita Várady Zsigmond dr., nagyváradi ügyvéd. — A tanudijakról vonatkozással a perrendtartási javaslat 299. g-ára. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — Titoktartás és btö. törvényünk 828. §-a. Irta Szigeti Gusztáv dr., budapesti gyakorló orvos. — Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság. Irta Ö d ö n f i Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Tarlózás. (Arról, ami van is, nincs is. — Ügyvédek és birák a magyar nemzeti eszme szolgálatában.) Irta (—n —s). — Külföld. (Fegyházak Szibériában.) — Irodalom. (Ladik Gusztáv dr : Tájékoztató az 1836—1901. évi törvények hatályban álló rendelkezései között. — Csávolszky Lajos: Királyunk és tanácsosai. — Hajós Lajos dr: Általános pszichopatológia.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A legnagyobb ügyvéd. Budapest, 1902 szeptember 19. Százszor kerülte meg Füldanyánk az élet forrását : a Napot, — százszor bujt elő a földbő a kikelet hivó szavára az ibolya, százszor zöldült ki a reményt ébresztő vetés, — százszor hajtotta le tápláló fejét az érett kalász, — százszor ömlött hordáinkba a magyar szőiő vére. — százszor pihent a tél fehér takarója alatt a magyar föld ama nap óta, melyen életet adott Kossuth Lajosnak egy magyar anya. Száz esztendő bánata és öröme, szenvedése és lelkesedése választ el bennünket a mi legnagyobb ügyvédünk születése napjától. Miiyen száz esztendő ! Egész történelmünk nem mutathat föl intenzivebb nemzeti fájdalmakkal és örömekkel teljes századot. És e fájdalmak, és ez örömek majdnem mind az Ö nevéhez fűződnek, akinek emléke ma megint egy-érzésben dobbantja össze az egész nemzet szivét, mint évekkel ezelőtt, — akkor, amidőn zokogó magyarok sorfala között vonult koporsója országunk szivébe, amidőn keservesen sirattuk őt azon a királyinál fényesebb temetésen. Ki tudja, hányszor ver még hullámokat az O neve nemzetünk lelkében, olyan hullámokat, amelyekre irigykedve pillant'iat a viharverte Óceán ! Hogyne volna ilyen hatalma rajtunk még halálában is! Nincs rá példa a világtörténelemben, hogy egyes ember és nemzete nagyobb harmóniában állottak volna egymással, mint O mivelünk. És mennél jobban távozik tőlünk az ő kora, annál jobban szeretjük Öt, annál sajgóbban érezzük, mit vesztettünk O benne. Boldog magyar ügyvédi kar, amelynek tagja volt a mi bálványunk, — milyen fönséges példaképre tekinthetsz! Van-e ragyogóbb ügyvédi pálya az Övénél f Kezdetben a Kossuth-család pöreit viszi, mint családjabeli elő lei. Ezek a pörösködések jobbára a családi birtokon történt határsértések körül forogtak. A Kossuth család féltékenyen őrködött igazain. Esztendők multán a nép jogának védőjeként, megye- és országgyűlésen, a nemzet egy elnyomott osztályának, a jobbágyságnak felszabadításáért küzd. Ismét múlnak évek s amikor elveszett a mi nagy perünk, amikor a lázadónak bélyegzett magyar nemzetre ráborult az alkotmánytalanság börtönének sötét éjszakája, Ö megfölebbezte ügyünket. Odavitte a távoli nemzetek Ítélőszéke elé s lángszavával védelmünkre kelt. És a nemzetek vótuma fölmentett bennünket a lázadás vádja alól. Belátták, hogy jogainkért harcoltunk. A börtönből nagysokára szabadultunk. Régen szabad volt már a nemzet, amikor Atyjának koporsója köré borulhatott. Szabad ma is, ahogy az Ö születésének százesztendős fordulóját ünnepli. Gyönge tollúnkkal áldva emiitjük ma Kossuth Lajos nevét ezen a helyen, ahol máskor szakcikkek sorai szoktak elvonulni. A magyar sajtó tömérdek ékességü koszorúi közé mink is letesszük a magunk egyszerű ciprusgallyát. h—h. 7^ Ügyvédek jövője. Irta VÁRADY ZSIGMOND dr. nagyváradi ügyvéd. Több év telt el azóta, hogy e t. lapok hasábjain a kötelező tudori fok eltörlése ellen felszólaltam, kimutatni törekedvén, hogy ez ujitás az ügyvédi kar tudományos színvonalát leszállítaná s ezáltal tekintélyét indokolatlan módon csökkentené. Minden nemzet féltékenyen őrzi területi épségét, de ezerszer fontosabb egy kis határszeletnél a nemzet szellemi tőkéjének épsége. A terület maradhat mindig ugyanaz. De a szellemi tőkét folyton szaporítani közkötelesség. Leszállítása többé-kevésbbé öngyilkosság, vagy legalább önsorvasztás. A magyar értelmiség is elég kevéssé áll nyugoteurópai színvonalon. A törekvésnek tehát arra kellene irányulnia, hogy más osztályok értelmisége is emeltessék. Ha valaki zokon veszi, hogy az ügyvéd átlag szélesebb látókörű és néha többet tud, mint a biró: az egyenlősítés egyedül helyes utja a birói minősítés szinvonalán.ik fölemelése. Nem pedig az ügyvédekének leszállítása. Mindez egészen természetesnek tűnik fel, talán épp azért gondolkoznak Magyarországon ellenkező módon. Egy természetellenes állami és társadalmi berendezés közepében élvén, csak következetesség, hogy az u. n. reformok a maguk részleteiben is természetellenesek. Nem a fokozatos fejlődést, hanem a fokozatos visszaesést képviselik. Jóllehet világos, hogy így van, a küzdelmet föl kell adni, a csata a fokozatos fejlődés s a magyar értelmiség emelésének pártjára nézve talán örökre elveszett. Az egyetemet és egynéhány nyugoteurópai szellemű férfit kivéve, egész közvéleményünk megnyugvással látszik odadobni a magyar ügyvédségnek a kötelező tudori fokban rejlő magasabb elméleti színvonalát. Folytatás ez ahhoz a kezdethez, melyben ugyancsak a magyar értelmiség színvonalának pótolhatatlan kárára, a vizsgatárgyakból felekezeti nyomásra kidobták az észjogot, mely elég vakmerő volt elvetni a meddő metafizikai alapot és áttért az egyedül észszerű természettudományi alapra. Miért? Az ok világos. A kötelező tudorság eltörlése a felekezeti (kath. és prot.) jogakadémiák érdeke, tehát a felekezeteké. Mivel pedig egész közéletünk a felekezeti szellem jegyében mozog, a szabadelvű haladás szárnyai pedig elcsüggedtek: nincs erő, mely a viszaesést meghiúsíthassa. Don Quijote szerepére, a szélmalommal szemben, nem vállalkozván, már nemis a kötelező tudorság eltörlése ellen, hanem annak egy közvetlen ügyvédi eredményéről óhajtok szólani. A kötelező tudorság eltörlése az ügyvédi kettéválást lényegesen megkönnyíti. Bármit mondjanak is: ama vizsgák letétele komoly, hosszas előkészületet igényelt. Kolozsvárt kevesebbet, de ott is alapos, valódi tudást. Budapesten, a vizsgázó tanárok többsége által, fokozottabbat. Emiatt a tanulni nemszerető elemek jórésze az ügyvédségtői visszarettent. Ha már jogot végzett is, elment a hivatalokba, postához stb. Ügyvéddé Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.