A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 2. [r.]

A J OG lástól megkímélni, felmenteni akarja az által, hogy egyes tényeket nem bizonyítva, hanem csupán hihetővé téve kíván látni. A törvény eme rendelkezése kötelező az állító félre, annak ellenfelére és a bíróra egyaránt. Az állító fél nem köteles többet nyújtani, messzebb menni mint a törvény rendeli. Nem még az ellenfél tagadása, kifogása, gáncsa esetén sem. A bíró meg teljes meggyőzést, teljes bizonyítást nem kívánhat. Elegendő annak a kimutatása, hogy az állított tény való lehet. Valószínűsítés alatt tehát az erre kötelezeti fél ama ténykedését értjük, melynek alapján a bíró a törvény által megjelölt esetben valamely állított tényt — még az ellenfél netáni tagadásával szemben is — hihetőként elfogad és megállapít. (Folytatása következik.) A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. X ír*) A bányaművelési szabadság köre. Közleményeimben a bányajog köréből kiválasztott néhány fontosabb kérdést szándékozom bányajogunk előkészitésbevett kodifikálásának feladatai szempontjából fejtegetés tárgyává tenni. Távol áll tehát tőlem az a szándék, hogy most de lege ferenda a bányajog egész anyagával foglalkozzam, mert ily feladat megoldása igen messze vezetne s mert egy ily terjedelmes munkálat közlése nemis volna összeegyeztethető e szaklap irányával és programmjával. Az sem a célom, hogy elvontan a bányajog alapelveiről értekezzem, hanem inkább a nálunk egyrészt az általános jogfejlődés, másrészt pedig a gyakorlati bányászat megváltozott viszonyai által felszínre hozott legégetőbb reformkérdésekkel óhajtok foglalkozni. Egyik-másik közleményem tárgya a bányajogrend felépítése szempontjából alapvető elvi kérdések fejtegetését öleli föl, másutt ellenben csak részletkérdésekkel foglalkozom, melyek azonban a gyakorlati bányászat és a bányászathoz fűződő közgazdasági érdekek szempontjából, vagy pedig a bánya jogalkotás körébe eső szociálpolitikai feladatok célirányos megoldása tekintetéből kiváló jellentöségüek. A bányajogalkotás főcélja «in ultima analysb : a bányászati viszonyok konszolidálása ; ezzel kapcsolatban a bányajogalkotás főfeladata tehát: a tételes bányarend köréből a bányászat szabad fejlődését gátló tényezők (hiányok, fogyatékosságok, elavult vagy egyébként helytelen jogtételek és jogintézmények) kiküszöbölése. Önmagától értetődik tehát, hogy a bányászatra vonatkozó jogintézmények szabályozásánál a praktikábilitás követelményeire kell a legfőbb súlyt fektetnünk. Ismerni kell tehát a gyakorlati élet kívánalmait s ezekhez kell mérni a reform irányelveit. E nélkül a bányajogalkotás terén az egyes jogintézmények bármily remek s modern jogászi konstrukciója is a gyakorlati alkalmazásban igen könnyen célt téveszthet s inkább hátráltatója, mint előmozditója lehet a bányászat fejlődésének. Éppen ezen oknál fogva fejtegetéseimben mindenütt előtérbe fogom hozni a gyakorlati szempontokat, a gyakorlati bányászat és a bányászathoz fűződő közgazdasági érdekek követelményeit, s lehetőleg mellőzni fogom a jobbára csak akadémikus jelentőségű elvont, elméleti fejtegetéseket. Bányajogi irodalmunk ismert nagy szegénysége mellett fokozott mértékben kívánatos és szükséges, hogy .nőst, bányajogunk kodifikálásának előestéjén a bányatörvényben megoldandó főbb kérdéseket diskusszió tárgyáva tegyük. Alábbi közleményeim nem éppen a tárgyak fontossága szerint sorakoznak, hanem az egymásután tekintetében azon rendszer nyomán indulok, mely a bányajog anyagának beosztására és elhelyezésére nézve a legalkalmasabbnak mutatkozik. E rendszer egyes alapkeretei egymást követő sorrendben következőleg jelölhetők meg : I. Bevezető általános szabályok. II. A kutatási jogintézmények. III. A bányaművelési jogintézmények. IV. A bányászat és a földtulajdon. V. Munkásügy. VI. Bányarendészet. VII. A bányahatósági szervezet. * * * •) Megelőző közleményt 1. a 26. számban. A megalkotandó bányatörvénybe felveendő általános rendelkezések között az a szabály bir legnagyobb gyakorlati jelentőséggel, mely a bányaművelési szabadság körét határozza meg. A bányaművelési szabadságnak, valamint a tulajdonjog minden más egyéb korlátozásának a fensőbb közérdek képezi hátterét és elvi alapját. Midőn az államakarat egyes ás ványok fölkeresésének és kiaknázásának jogát kiveszi a telektulajdon tartalmából, ezt azon lényeges indokból teszi, mert a föld mélyében rejlő ásványkincsek forgalomba-hozatalát és a bányamüvelés föllendülését a társadalom gazdasági érdekei felismerhetően kívánatossá teszik, — és mert másrészt a dolog természeténél fogva sokkal inkább várható ez a föllendülés akkor, ha az ásványok fölkeresésének és bányászásának jogát bárki is megszerezheti. Ennélfogva a bányaművelési szabadság körének, vagyis a bányaművelési szabadság tárgyát képező ásványok sorozatának meghatározásánál is, a közgazdasági érdek követelménye kell hogy képezze a döntő momentumot. Csakis a bányászathoz fűződő i/uminetis közgazdasági érdekek sürgető követelményével okolható meg egy jogállamban a bányaművelési szabadságnak valamely ásványra való kiterjesztése. Ennélfogva a tulajdonjog ilyetén korlátozását egymagában az a körülmény, hogy az illető ásványnak, melyre a bányaművelési szabadságot kiterjeszteni akarjuk, használhatósága és közgazdasági jelentősége, nyilvánvaló, még nem indokolja eléggé, hanem ezen kivül még azon föltételnek is állania kell, hogy az illető ásvány bányászatának föllendülése a lekötöttség mellett nem remélhető vagy legalábbis kevésbé remélhető, mint azon esetben, ha arra az ásványra a bányaművelési jogot akárki is megszerezheti. Félreértések kikerülése végett meg kell jegyeznem e helyen, hogy az a következmény, miszerint a bányaszabadság kedvezőbb á bányászatra nézve, mint a földhöz kötöttség, vagyis mint a bányamüvelésnek a földtulajdonos jogán való gyakorlása, már a priori mindenütt föltételezhető, mert quasi a dolog természetéből következik; hanem a tulajdonjog célba vett korlátozása szempontjából a kérdés itten tulajdonképpen akként formálódik, hogy kielégiti-e valamely ásványnak a földbirtokos jogán gyakorolt bányászata a viszonyokhoz mért terjedelem — és intenzitás tekintetében a közgazdasági érdek követelményeit ? Ha erre a kérdésre igenlő feleletet adhatunk, akkor az illető ásvány felszabadítása, illetve a tulajdonjog e részbeli korlátozása a bányaszabadság érintett hátterére és elvi alapjára való tekintettel kellő módon megokoltnak nem tekinthető. Éppen ezen oknál fogva nem volna pl. indokolt a bányaművelési szabadságnak a gránitra, trahitra, bazaltra vagy más ily közetekre való kiterjesztése, habár azoknak használhatósága és közgazdasági értéke és jelentősége nemis vonható kétségbe ; nem volna indokolt ezen ásványok felszabadítása azért, mert sok helyen s mindenütt tömeges településben fordulnak elő ; felkererésük semmi áldozattal, vagy pláne kockázattal nem jár, mert szemünk előtt fekszenek s egész hegységeket alkotnak ; — mert ezen ásványok bányászása sem költségesebb előmunkálatokat, sem nagyobbmérvü beruházásokat, üzemi berendezéseket nem igényel, hanem mindössze csak a fejtési üzem terjedelméhez és intenzhitásához mért forgó tőkét tételez föl ; végül mert ezen ásványok bányászata kisebb területeken is észszerűen és gazdaságosan űzhető, vagyis a bányamüvelés térbeli határai itten minden hátrány nélkül egyesithetők a külszíni birtokhatárokkal. Ily viszonyok és körülmények között más, csak némileg érettebb közszellem s fejlettebb közgazdasági állapot mellett föltétlenül kizártnak vehető már a priori az a feltevés, hogy a nevezett ásványoknak a földtulajdonos jogán gyakorolt bányászata nem érheti el az adott viszonyoknak megfelelő s a társadalom gazdasági érdeke által követelt fejlettségi fokot. Az eddig mondottakból önként következik, hogy a jogalkotásnak, midőn a bányaszabadság körét meghatározza, nem éppen csak azt kell néznie, hogy mit mutat e tekmtetben a jogtörténeti háttér, hogy mely ásványokat iktatott be eddig a jogfejlődés a bányajogilag szabad ásványok sorozatába, hanem a legfőbb súlyt annak objektív elbírálására kell helyeznie, hogy a közgazdasági érdek mely ásványok tekintetében állítja homloktérbe a szabad bányászkodás követelményét. A társadalom gazdasági élete fejlődik, s ezen fejlődési processzus alatt uj, eddig figyelemre nem-méltatott ásványok nyerhetnek közgazdasági jelentőséget, amihez egyes esetekben nem kívántatik egyéb, mint a kohászati teknikának egy ujabb vívmánya, vagy egy oly találmány, mely egyes ásványok használhatóságára irányítja a figyelmet s ezzel lökést ad az