A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

A JOG 261 anvagi kultúra fejlődésének, az általános közgazdasági helyzet átalakulásának. A bányamüvelődési szabadság körét, vagyis a bányaszabad ásványok sorozatát tehát nem lehet az állandóság kritériumával felruházni. A bányaszabadság köre tekintetében de lege ferenda az a kérdés bir legnagyobb fontossággal, hogy vájjon a mai közgazdasági viszonyokra való tekintettel nem szükséges-e a tételes bányajog szerint minálunk szabad jellegű ásványok körét kitágítani, vagyis az eddigieken kivül még n ás oly ásványokat is beilleszteni a bányaszabadság körébe, melyek ez idő szerint a földtulajdonosnak a tulajdonjogból folyó szabad rendelkezése alatt állanak. A bányajogilag szabad ásványok sorozatát minálunk tudvalevőleg az ausztriai ált. bányatörvény 3. §-a akként határozza meg, hogy az összes fémes ásványokat, a kén-, timsóés gálictartalmu ásványokat, a bitumeneket (petróleum, asz falt stb.), az ásványszenet1) a grafitot2) és a gálicvizet8) a fejedelem kizárólagos rendelkezése (bánya-főurjog) alá tartozó (fentartott) ásványoknak nyilvánítja. Az osztrák bányatörvény tehát a bányajog alapjául a bányaregálét jelöli meg ugyan, ez a meg jelölés azonban csak névleges ; a dolog lényegét tekintve azonban már a bányaművelési szabadságot jelenti. Mert hiszen mi a tulajdonképpeni jelentősége az ausztriai ált. bányatörvény 3(5. §-ában, vagy pedig az 1868. évi június 16-odiki szász bányatörvény 2. §-ában emiitett bányaregálénak ? Korántsem az, hogy a bányamüvelés joga az uralkodót illeti, vagy hogy a bányák királyi tulajdont képeznek, — hanem csak az, hogy az állami szuverenitásból folyó leglőbb hatalom a bányászatra is kiterjed, — hogy minden bányajogositványnak az államakarat képezi a forrását és alapját, ugy azonban, hogy a bányászás jogát annak módja és rendje szerint mindenki megszerezheti. Egyébként az 1854-ediki osztrák bányajogalkotás történeti előzményei amellett bizonyítanak, hogy ezen kodifikálási mozgalom 1848/9-ben a bányaszabadság jegyében indült meg : az akkori idők szabad szelleme, az Európaszerte életrekelt negyvennyolcas szabad eszmék hatása az ausztriai ált. bányatörvény előkészítésén is észrevehető, jelesül az 1849. évi első tervezet kifejezetten a bányaművelési szabadságot választotta alapelvül*) és csak a reakció diadalának s a szabad eszmék elfojtására irányuló törekvéseknek volt következménye, hogy utóbb a törvénybe mégis belekerült a bányaregále eszméje A megalkotandó bányatörvényben nem kell-e kitágítanunk a bányaművelési szabadságnak imént jelzett mai körét ? Volt egy ügybuzgó müvelője bányajogi irodalmunknak, Sipas Árpád dr., aki az 1890-ediki magyar bányatörvényjavaslat bírálata kapcsán azon nézetnek adott kifejezést, hogy a bányaművelési szabadság az összes gazdasági szempontból értékes ásványokra, tehát a gazdaságilag használható föld- és kőnemü ásványokra is (pl. gránit, trahit, bazalt, mészkő, márvány, homokkő, cement, gipsz, fedél és tábla-pala stb.) kiterjesztendő lenne. Sípos szerint a bányaművelési szabadság ilyetén általánosítása felelne csak meg a régi magyar bányajognak, nevezeteten az 1523. évi 39. t.-c. által biztosított szabad bányaművelési jogosultság terjedelmének, mely törvény Sípos J) Az ásványszén tekintetében az ideiglenes törvénykezési szabályok megbontották a jogegységet. *) Legújabb időben egyik földbirtokosi érdekeltség részérói kétségbevonatván a grafit fentartott (bányaszabad) jellege, mégpedig azon az alapon, hogy a vegyi alkotás tekintetében a grafit is a szénnel egy tekintet alá esik, amennyiben mindegyik csak más-más módosulatát képezi a széneny (Carboniumj nevü vegyi elemnek, a pénzügyminisztérium, mint a bányatörvény végrehajtásának vezető orgánuma az 1902. évi január hó 27-én 2,805. sz. a. intézvényében kijelentette miszerint a grafit kétségen kivül fentartott ásvány, s hogy annak ilyetén jogi minősége egyáltalán vita tárgyává sem tehető, mert az ideigl. törv. szabályok VII. része I. fejezete 1. íjában foglalt rendelkezéssel az ált. bányatörvény 3. §-a kizárólag csak a kőszénre nézve módosíttatott; ez a rendelkezés tehát a grafitra, melyet a bányatörvény a fentartott ásványok sorozatában külön emlit fel, mégpedig nemis a kőszén mellett, hanem ezt megelőzőleg egy külön ásványcsoportban, egyáltalán nem vonatkoztatható. ») V. ö: a vizjogról szóló 1885. XXIII. t.-c. 17. §-ával. mely az ily vizeket kifejezetten meghagyja a bányatörvény hatálya alatt. 4) Az 1849-ediki tervezet ide vonatkozó általános rendelkezései a következők : 1. §. Das Berggesetz bestimmt, welche Mineralien kein Zugehör des Grund und Bodens sind, und unter wolchen Bedingungen die Aufsuchung, Gewinnung und Benützung derselben stattfinden dürfe. 2. §. Als solche Mineralien werden erklárt: gediegene und vererzten Metalle, Alaun, Vitriol, Steinsalz und Salzsoolen, Stein- und Braunkohlen, Schwefel, Graphit und Erdharze. i. §. Die Aufsuchung, Gewinnung und Benützung der übrigen, im § 2 genannten Mineralien (t. i. a só kivételével, melyről a 3. &. intézkedik) ist nach Massgabe der in dicsem Gesetze enthallenen Bestimmungen freigegeben. nézete szerint a bányaművelési szabadságot mindazon ásvá nyokra kiterjesztette, melyek azon időben lefejtést érdemeltek és gazdasági jelentőséggel bírtak. A bányaművelési szabadság ilyetén messzemenő kiterjesztését, mégha az kivehető volna is, aminek kivihetetlensége azonban a napnál is világosabb, a modern bányajogalkotásnak nem lehet célul kitűznie. Hogy miért nem lehet r Erre a kérdésre az előzőkben már feltalálható a felelet. Lényegileg azért nem, mert az összes föld- és kőnemü ásványok felszabadítása korántsem oly imminens közgazdasági követelmény, mely a tulajdonjog ily nagymérvű korlátozását indokolttá tenné. Különben Sípos jogtörténeti érveléséhez is igen sok szó férhet. A szabad bányászkodás az 1523 : 39. t.-c. szerint sem terjedt ki az összes használható ásványokra, hanem csak a fémes ásványokra; efölött alig lehet vitatkozni. A föld- és kőnemü ásványok régen is a telek tartozékát képezték. Azt sem lehet komolyan állítani, hogy abban az időben egyes ily kőzetek, pl. az épületkő, nem bírtak volna gazdasági jelentőséggel. Azt sem lehet továbbá állítani, hogy az 1523 : 39. t.-c és a Miksa féle bányarendtartás a bányászat tárgyát képező ásványok tekintetében lényegesen eltérne egymástól. Mindkettőnek hatálya csak az ércekre, a fémes ásványokra terjedt ki. Ha a bányaművelési szabadságnak a földes és kőnemü ásványokra való kiterjesztése nemis hozható javaslatba, de teljesen indokolt és szükséges, hogy a megalkotandó bányatörvénynek a bányarendészetet tárgyazó része a köbányászatra is kiterjesztessék. A kőbányák manapság nem állanak szakszerű állami felügyelet alatt, pedig azok az imminens veszélyek, melyek a bányamüvelés körében az élet- és vagyonbiztonságot fokozott mértékben fenyegetik, a kőbányászatnál is többé-kevésbbé fenforognak. A müvelés szakszerűsége tehát a kőbányászatnál is közérdekű követelmény ; ennélfogva ami az ily bányákra való állami felügyelet orgánumait illeti: ezeknél is elengedhetetlen követelmény a bányászati szakképzettség, vagyis a kőbányák üzeme is a kauzális bányahatóságok rendőri felügyelete alá helyezendő. A munkajog szabályozása, a munkásvédelem és a munkás-biztosítás, szóval a bányajogalkotás körében megoldandó összes szociálpolitikai problémák is mind oly természetűek, hagy egyformán kiterjesztendők ugy a szabad, mint a kötött bányászatra Ellenben a kötött ásványokra vonatkozó bányaművelési jog engedelmezése továbbra is az ipartörvény területén hagyandó. (Folytatása következik.) A végrehajtási törvény novellájához. (Folytatás.)* Irta Csebi POGÁNY VIRGIL, lévai járásbiró A 72. §-nál. A félévi s illetve egészévi bér, a haszonbér törvényes zálogjogi kedvezménye, a bérlemény területéről a bérbeadó tudtán kivül máshová elhurcolt ingókra is kiterjesztendő volna, hacsak ez utóbbi helyen hasonló követelés biztosítására nem szolgálnak azok, mert gyakori az eset, hogy akkor, amikor a bérlő vagy haszonbérlő látja előre, hogy fizetésképtelen, a bérleten levő dolgokat a bérbeadó kijátszása végett más helyre szállítja el. A 75. §-nál. A zárgondnoki kezelés a gyakorlatban nem vezet eredményre, mert a végrehajtást szenvedett a zárgondnoki beavatkozást nem türi s zárgondnoki tisztre senki se vállalkozik. Az ez irányban támasztható felelősség elől mindenki ki akar térni, ha a foglalt tár^y az ő közvetlen kezelése és őrizete alá nem adatik, célszerű volna tehát legalább indokolt esetekben, igy p. o. ha a zárgondnoki tiszt csak ily feltétellel fogadtatik el és ha a foglalást szenvedő különben semmi vagyoni garanciát nem nyújt, megengedni a lefoglalt tárgynak avagy tárgyaknak a zárgondnok birlalásába, őrizetébe való átadását, megengedni legalább addig, mig a végrehajtást szenvedő megfelelő biztosítást nem nyújt. A 80. §-nál. A foglalási j könyvben minden követelés felsorolva lévén, a könyvkivonat elkészítése fölösleges munkát és költséget okoz. A 9J. §-nál. A bíróság a foglalási jkönyv bemutatásakor csak a költségeket állapítja meg s csak a foglalási eljárás jogerőre-emelkedése után, ha nincs helye igénykeresetnek s egyébként az igénykereseti határidő elteltével, adná ki az iratokat a kiküldöttnek. A jelzett időig ugyanis a foglalási eljárást folytatni nem *) Megelőző közleményt I. a 36. számban.