A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

A JOG 261 anvagi kultúra fejlődésének, az általános közgazdasági helyzet átalakulásának. A bányamüvelődési szabadság körét, vagyis a bánya­szabad ásványok sorozatát tehát nem lehet az állandóság kri­tériumával felruházni. A bányaszabadság köre tekintetében de lege ferenda az a kérdés bir legnagyobb fontossággal, hogy vájjon a mai köz­gazdasági viszonyokra való tekintettel nem szükséges-e a té­teles bányajog szerint minálunk szabad jellegű ásványok körét kitágítani, vagyis az eddigieken kivül még n ás oly ásványo­kat is beilleszteni a bányaszabadság körébe, melyek ez idő szerint a földtulajdonosnak a tulajdonjogból folyó szabad ren­delkezése alatt állanak. A bányajogilag szabad ásványok sorozatát minálunk tudvalevőleg az ausztriai ált. bányatörvény 3. §-a akként ha­tározza meg, hogy az összes fémes ásványokat, a kén-, timsó­és gálictartalmu ásványokat, a bitumeneket (petróleum, asz falt stb.), az ásványszenet1) a grafitot2) és a gálicvizet8) a fejedelem kizárólagos rendelkezése (bánya-főurjog) alá tartozó (fentar­tott) ásványoknak nyilvánítja. Az osztrák bányatörvény tehát a bányajog alapjául a bányaregálét jelöli meg ugyan, ez a meg jelölés azonban csak névleges ; a dolog lényegét tekintve azon­ban már a bányaművelési szabadságot jelenti. Mert hiszen mi a tulajdonképpeni jelentősége az ausztriai ált. bányatörvény 3(5. §-ában, vagy pedig az 1868. évi június 16-odiki szász bányatör­vény 2. §-ában emiitett bányaregálénak ? Korántsem az, hogy a bányamüvelés joga az uralkodót illeti, vagy hogy a bányák királyi tulajdont képeznek, — hanem csak az, hogy az állami szuverenitásból folyó leglőbb hatalom a bányászatra is kiter­jed, — hogy minden bányajogositványnak az államakarat ké­pezi a forrását és alapját, ugy azonban, hogy a bányászás jo­gát annak módja és rendje szerint mindenki megszerezheti. Egyébként az 1854-ediki osztrák bányajogalkotás történeti előzményei amellett bizonyítanak, hogy ezen kodifikálási moz­galom 1848/9-ben a bányaszabadság jegyében indült meg : az akkori idők szabad szelleme, az Európaszerte életrekelt negy­vennyolcas szabad eszmék hatása az ausztriai ált. bányatör­vény előkészítésén is észrevehető, jelesül az 1849. évi első ter­vezet kifejezetten a bányaművelési szabadságot választotta alap­elvül*) és csak a reakció diadalának s a szabad eszmék elfoj­tására irányuló törekvéseknek volt következménye, hogy utóbb a törvénybe mégis belekerült a bányaregále eszméje A megalkotandó bányatörvényben nem kell-e kitágíta­nunk a bányaművelési szabadságnak imént jelzett mai körét ? Volt egy ügybuzgó müvelője bányajogi irodalmunknak, Sipas Árpád dr., aki az 1890-ediki magyar bányatörvényjavas­lat bírálata kapcsán azon nézetnek adott kifejezést, hogy a bányaművelési szabadság az összes gazdasági szempontból ér­tékes ásványokra, tehát a gazdaságilag használható föld- és kőnemü ásványokra is (pl. gránit, trahit, bazalt, mészkő, már­vány, homokkő, cement, gipsz, fedél és tábla-pala stb.) kiter­jesztendő lenne. Sípos szerint a bányaművelési szabadság ilye­tén általánosítása felelne csak meg a régi magyar bányajog­nak, nevezeteten az 1523. évi 39. t.-c. által biztosított szabad bányaművelési jogosultság terjedelmének, mely törvény Sípos J) Az ásványszén tekintetében az ideiglenes törvénykezési sza­bályok megbontották a jogegységet. *) Legújabb időben egyik földbirtokosi érdekeltség részérói két­ségbevonatván a grafit fentartott (bányaszabad) jellege, mégpedig azon az alapon, hogy a vegyi alkotás tekintetében a grafit is a szénnel egy tekintet alá esik, amennyiben mindegyik csak más-más módosulatát képezi a széneny (Carboniumj nevü vegyi elemnek, a pénzügyminisz­térium, mint a bányatörvény végrehajtásának vezető orgánuma az 1902. évi január hó 27-én 2,805. sz. a. intézvényében kijelentette miszerint a grafit kétségen kivül fentartott ásvány, s hogy annak ilyetén jogi minő­sége egyáltalán vita tárgyává sem tehető, mert az ideigl. törv. szabályok VII. része I. fejezete 1. íjában foglalt rendelkezéssel az ált. bányatör­vény 3. §-a kizárólag csak a kőszénre nézve módosíttatott; ez a ren­delkezés tehát a grafitra, melyet a bányatörvény a fentartott ásványok sorozatában külön emlit fel, mégpedig nemis a kőszén mellett, hanem ezt megelőzőleg egy külön ásványcsoportban, egyáltalán nem vonat­koztatható. ») V. ö: a vizjogról szóló 1885. XXIII. t.-c. 17. §-ával. mely az ily vizeket kifejezetten meghagyja a bányatörvény hatálya alatt. 4) Az 1849-ediki tervezet ide vonatkozó általános rendelkezései a következők : 1. §. Das Berggesetz bestimmt, welche Mineralien kein Zugehör des Grund und Bodens sind, und unter wolchen Bedingungen die Auf­suchung, Gewinnung und Benützung derselben stattfinden dürfe. 2. §. Als solche Mineralien werden erklárt: gediegene und ver­erzten Metalle, Alaun, Vitriol, Steinsalz und Salzsoolen, Stein- und Braunkohlen, Schwefel, Graphit und Erdharze. i. §. Die Aufsuchung, Gewinnung und Benützung der übrigen, im § 2 genannten Mineralien (t. i. a só kivételével, melyről a 3. &. intézkedik) ist nach Massgabe der in dicsem Gesetze enthallenen Bestimmungen freigegeben. nézete szerint a bányaművelési szabadságot mindazon ásvá nyokra kiterjesztette, melyek azon időben lefejtést érdemeltek és gazdasági jelentőséggel bírtak. A bányaművelési szabadság ilyetén messzemenő kiter­jesztését, mégha az kivehető volna is, aminek kivihetetlen­sége azonban a napnál is világosabb, a modern bányajogal­kotásnak nem lehet célul kitűznie. Hogy miért nem lehet r Erre a kérdésre az előzőkben már feltalálható a felelet. Lé­nyegileg azért nem, mert az összes föld- és kőnemü ásványok felszabadítása korántsem oly imminens közgazdasági követel­mény, mely a tulajdonjog ily nagymérvű korlátozását indo­kolttá tenné. Különben Sípos jogtörténeti érveléséhez is igen sok szó férhet. A szabad bányászkodás az 1523 : 39. t.-c. szerint sem terjedt ki az összes használható ásványokra, hanem csak a fémes ásványokra; efölött alig lehet vitatkozni. A föld- és kő­nemü ásványok régen is a telek tartozékát képezték. Azt sem lehet komolyan állítani, hogy abban az időben egyes ily kő­zetek, pl. az épületkő, nem bírtak volna gazdasági jelentőséggel. Azt sem lehet továbbá állítani, hogy az 1523 : 39. t.-c és a Miksa féle bányarendtartás a bányászat tárgyát képező ásványok tekintetében lényegesen eltérne egymástól. Mindket­tőnek hatálya csak az ércekre, a fémes ásványokra terjedt ki. Ha a bányaművelési szabadságnak a földes és kőnemü ásványokra való kiterjesztése nemis hozható javaslatba, de tel­jesen indokolt és szükséges, hogy a megalkotandó bányatör­vénynek a bányarendészetet tárgyazó része a köbányászatra is kiterjesztessék. A kőbányák manapság nem állanak szakszerű állami felügyelet alatt, pedig azok az imminens veszélyek, melyek a bányamüvelés körében az élet- és vagyonbiztonságot fokozott mértékben fenyegetik, a kőbányászatnál is többé-kevésbbé fenforognak. A müvelés szakszerűsége tehát a kőbányászatnál is közérdekű követelmény ; ennélfogva ami az ily bányákra való állami felügyelet orgánumait illeti: ezeknél is elengedhe­tetlen követelmény a bányászati szakképzettség, vagyis a kő­bányák üzeme is a kauzális bányahatóságok rendőri felügye­lete alá helyezendő. A munkajog szabályozása, a munkásvédelem és a mun­kás-biztosítás, szóval a bányajogalkotás körében megoldandó összes szociálpolitikai problémák is mind oly természetűek, hagy egyformán kiterjesztendők ugy a szabad, mint a kötött bányászatra Ellenben a kötött ásványokra vonatkozó bányaművelési jog engedelmezése továbbra is az ipartörvény területén hagyandó. (Folytatása következik.) A végrehajtási törvény novellájához. (Folytatás.)* Irta Csebi POGÁNY VIRGIL, lévai járásbiró A 72. §-nál. A félévi s illetve egészévi bér, a haszon­bér törvényes zálogjogi kedvezménye, a bérlemény területéről a bérbeadó tudtán kivül máshová elhurcolt ingókra is kiter­jesztendő volna, hacsak ez utóbbi helyen hasonló követelés biztosítására nem szolgálnak azok, mert gyakori az eset, hogy akkor, amikor a bérlő vagy haszonbérlő látja előre, hogy fize­tésképtelen, a bérleten levő dolgokat a bérbeadó kijátszása vé­gett más helyre szállítja el. A 75. §-nál. A zárgondnoki kezelés a gyakorlatban nem vezet eredményre, mert a végrehajtást szenvedett a zárgond­noki beavatkozást nem türi s zárgondnoki tisztre senki se vállalkozik. Az ez irányban támasztható felelősség elől min­denki ki akar térni, ha a foglalt tár^y az ő közvetlen kezelése és őrizete alá nem adatik, célszerű volna tehát legalább indo­kolt esetekben, igy p. o. ha a zárgondnoki tiszt csak ily fel­tétellel fogadtatik el és ha a foglalást szenvedő különben semmi vagyoni garanciát nem nyújt, megengedni a lefoglalt tárgynak avagy tárgyaknak a zárgondnok birlalásába, őrize­tébe való átadását, megengedni legalább addig, mig a végre­hajtást szenvedő megfelelő biztosítást nem nyújt. A 80. §-nál. A foglalási j könyvben minden követelés fel­sorolva lévén, a könyvkivonat elkészítése fölösleges munkát és költséget okoz. A 9J. §-nál. A bíróság a foglalási jkönyv bemutatása­kor csak a költségeket állapítja meg s csak a foglalási eljárás jogerőre-emelkedése után, ha nincs helye igénykeresetnek s egyébként az igénykereseti határidő elteltével, adná ki az ira­tokat a kiküldöttnek. A jelzett időig ugyanis a foglalási eljárást folytatni nem *) Megelőző közleményt I. a 36. számban.

Next

/
Thumbnails
Contents