A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A biróságok nyelvéről a polgári perrendtartás vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban

258 A JOG A múltban az akkori civilizáció nyelvét : a latint fogadtuk el és használtuk, ezzel is igazolni akarván, hogy az európai civilizáció befogadására érett nép vagyunk. A törvényhozó testület tanácskozási s a törvények szerkesztési nyelve, a közigazgatási bíráskodás és tanitás nyelve a latin volt. Szóval mindenütt, ahol az államéletnek nyilvánulnia kellett, a latin nyelv volt ennek kifejezésrejuttatója Ekkor természetesen nem volt nemzetiségi kérdés. vagy amint a magyar nemzet történetének {SzilágyiA.ó\ IX kötet) 656. lapján olvassuk, 1S48 előtt nálunk a nemzetiségi kérdés a magyar táblabirót délutáni álmában nem zavarta. A hencegő jurátusok, dikciózó követek mitsem tudtak róla s ha a horvát követeket lezugták, ezt nem azért tették, mintha sejtelmük lett volna arról, hogy Jellacsics előőrsei vagy parlamentairjai, de mert p'icsovicsoknak tartották őket, «kik a magyar állam dicsőségesen haladó hintájának alkalmatlan és fölösleges kerékkötő láncai.» Mindazonáltal, hogy a magyar nyelv az államélet nyilvánulásaiban azt a helyet foglalhassa el, amely a nemzeti állam hivatalos nyelvét megilleti : a 30-as és 40-es évek óriási, nekünk azonban most alig feltűnő küzdelmébe került. Ped'g ez tanit meg arra, hogy a magyar nyelv mi módon foglalta el a latin helyett az őt megillető helyet az országgyűlés tanácskozásaiban, a törvények szerkesztésében, közigazgatásban és bíráskodásban. De lássuk a küzdés eredményét : A küzdelem első nyomára az 1790: 16. t.-c-ben akadunk, amelyben «0 szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni. ...» Az 1792: 7. t.-c. pedig igy szól: «Az 1790: 16. t.-c. céljának gyorsabb elérése végett Ő királyi felsége helyeslésével határozzák a karok és rendek, hogy a magyar nyelv tanítása az ország határai között rendes tantárgy legven, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belől csak olyanok nyerjenek, akik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyítványával igazolni tudják. A kapcsolt részekben pedig maradjon rendkívüli tantárgynak.)) A törvény további része meghagyást tartalmaz, hogy a legközelebbi országgyűlésen véleményes jelentés tétessék a magyar nyelv dolgában. Ezután a legközelebbi törvényes intézkedés az 1805. évi 4. t.-c. a magyar nyelv használatáról. Ez igy szól : «A hazai nyelv teljesebb kiművelésének előmozdítására, mely az 1792. évi 7. t.-cikkek áhal is elrendeltetett, O királyi felsége jóváhagyásával határozták a karok és rendek : 1. §. Hogy már ezen országgyűlésen az Ü szent felsége elé kerülendő fölterjesztések, a szavak netalán előforduló kétértelműségének kikerülése végett is hasábosán latin és magyar nyelven szerkesztessenek. 2. §. Továbbá az ország törvényhatóságainak szabad legyen a magyar királyi udvari kancelláriához küldendő fölter jesztéseket hasonlóképpen latin s egyszersmind hazai nyelven kiállitaniok. 3- § Szabadságukban maradjon azonkívül azon törvényhatóságoknak, melyek azt tenni kívánják, a magyar királyi helytartótanácscsal való levelezéseiket, hazai magyar nyelven irniok s a törvényszékeken s perekben is a magyar nyelvet használniok. 4. A hazai nyelvet használó ezen törvényhatéságoknak azután a magyar királyi helytartó-tanács ugyanazon nyelven válaszoljon : de a királyi Kúria a magyar nyelven befejezett s hozzá felebbezett perekben most még ne legyen köteles ugyanazon nyelven határozni. 5. Mivel pedig a magyar nyelv tanítása Magyarország határai között márkáz 1792 :7. cikkek által a rendes tárgyak közé soroztatott : O szent felsége ezen t.-c. foganatosításáról gondoskodni méltóztatik.)) Mellőzve az 1830. év: országgyűlési viták ösmertetését, csupán azt jelzem, hogy az Alsó-tábla (képviselőház) 1830. évi október hó 5 iki üléséből küldi el az első magyarnyelvű nunciumot a főrendekhez! és meghozatott az «1830 : 8. t.-c. a nemzeti nyelv használatáról)), mely igy szól : «A nemzeti nyelv művelésének az 1790/1. 16., 1792 : 7. és 1805 : 4. c. megjelölt célja, közelebbi megvalósítása végett, a királyi felség kegyes jóváhagyásával, határozták a kk. és rr. 1. §. Hogy a királyi helytartó-tanács azon törvényható1 L. Szilágyi: A magyar nemzet története IX. 228 lap. Ságoknak, melyek magyar fölterjesztéseket küldenek, a jelen okke^y kihirdetésétől fogva nemcsak ugyanazon nyelven vá laszoljon, hanem ezekhez többi intézményeit is, a körlevelek kivételével, magyar nyelven adja ki és küldje el. 2. §. Hogy a magyar királyi Kúria a hozzá magyar nyelven fólebbezett perekben ugyanazon nyelven határozzon es az ilyen pereket magyar kivonat mellett adassa elő. 3. A kerületi táblák és Magyarország határain belül létező ugy vármegyei, mint városi bíróságok előtt általánosan, a szentszékeket illetőleg pedig, amelyek előtt a magyar nyelv a polgári perekre nézve eddig használatban nem volt, a jelen országgyűlés berekesztése után, szabad lesz a pereket magyar nyelven irni, de az emiitett bíróságok, melyeknél tudniillik a magyar nyelv eddig nem volt használatos, a perekben akár magyar, akár latin nyelven határozhatnak. 4. Hogy mostantól kezdve jövendőben az ország határain belül közhivatalokra senki se legyen alkalmazható, aki a magyar nyelvet nem tudja : nem értvén id<; a tényleg működő egyéneket. 5 Hogy 1834. évi január elseje után senki ez ország határai közt, aki a magyar nyelv kellő ismerete nélkül működik, ügyvédi vizsgálatra ne bocsáttassék. Hálás tisztelettel fogadják a karok és rendek O szent felségének azon jóságát is, melylyel legkegyelmesebben intézkedni méltóztatott, hogy a magyar ezredek, ide értvén a magyar határvidékeket is, valamint az összes belföldi katonai parancsnokságok a magyar okiratokat már most is elfogadni tartoznak.1)) A föntebbiek szerint tehát a magyar nyelv tudása a közhivataloskodás főfeltétele lett. Az 1832/6. évi III. t.-c. a magyar nyelvet már törvénykezési nyelvvé teszi a mellett, hogy a töi vény hozás terén a vezérszerep a latin helyett a magyar nyelvé lett. A III. t.-c. a magyar nyelvről ekkép szól : «1, §. Hálás érzéssel tiszte ik a k. és rrv ő felsége atyai szivének hív magyarjaihoz viseltető jósága azon dicső példáját, melynél fogva kegyelmesen kinyilatkoztatni méltóztatott, hogy a törvények magyar szerkezete eredeti és a két szerkezet között támadh itö kétséges értelem eseteiben elhatározó legyen. Egyébiránt a nemzeti nyelv előhaladási gyarapodásának eszközlésére elhatároztatik, hogy 2. §. A. jelen törvény kihirdetésétől a perlekedők a királyi Ítélőtábla előtt pereiket magyar nyelven kezdhetik,folytathatják; — a királyi udvari főtörvényszék pedig azokban ítéletet ugyan magyar nyelven hozzon. 3 Minden hiteles kiadásoknak szokott bevezetése és befejezése hazc.i nyelven készitteltetik.» A t. 4. és 5. szakasza az egyházra vonatkozó rendelkezést tartalmaz s igy mellőzöm. A következő törvénycikk az 1840 : VI. t.-c. «a magyar nyelvről» : O felsége atyai szivének hiv magyarjaihoz viseltető jósága azon ujabb dicső pé'dáit, melyeket a nemzeti nyelv gyarapítása eszközlése végett a jelen országgyűlés alatt is adott, a K. K. és R. R. mélyen tisztelik és JL Annak kegyelmes megegyezésével az országos felírások O eleibe már a jehn országgyűlésből egyedül magyar nyelvén terjesztetvén föl — valamint azt: ugy 2. §. Abbeli kívánságuknak kegyes elfogadását is, hogy ezentúl az ország határaibani köitörvényhatóságok is legfelsőbb helyre leendő felírásaikat szinte egyedül magyar nyelven szerkesztessék, hálás érzéssel törvénybeiktatják, egyszersmind pedig határozzák, hogy 3. §. A királyi helytartó tanács nemcsak intéző, hanem közleveleit is az országbeli törvényhatóságokhoz magyar nyelven bocsássa el. 4. §. Az egyházi törvényhatóságok a világi törvényhatóságokkal s ezek egymással, az ország határain belől, levelezést egyedül magyar nyelven folytatni tartoznak. 5. §. A magyar királyi udvari kamara, a hozzá magyar nyelven iró törvényhatóságokkal, ugyanazon nyelven levelezzen. 6. §. A káptalani kiadásoknak kezdő és befejező szakaszait, valamint a tárnoki széknek itéletleveleit is, magyar nyelven szerkesztetni kelletik. 9 §. O Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék s a magyar ezredeknek kormányai a magyar törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek (2,963/893. sz. belügyminiszteri rendelet Rt. 1893. 1,876 lap.) 10. §. Az országos pénztárak kezelésérőli számadások magyar nyelven folytathassanak. 1 L. 1807. I., 1808: IV., VIII. l.-clkket.