A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A biróságok nyelvéről a polgári perrendtartás vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban

Huszonegyedik évfolyam 37. szám. Budapest, 1902 szeptember 14 Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatmk. A JOGP Jf^'^^ Előfizetési arak: (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP U KÖZJECTZOÍI1R KÖZLÖNYE. elyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « _ 6 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Egész 12 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A bíróságok nyelvéről a polgári perrendtartás vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Irta Fövenyess y Lajos, fólebbezési tanácselnök a bpesti kir. tszéknél. — A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta W a h 1n e r Aladár, m kir. bányakapitány Budapesten. A végrehajtási törvény novellájához. Irta Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — Belföld (Az igazságügyminiszter 21,736/1902. és 24,920/1)02. I. M. számú rendelete) — Nyilt kérdések és feleletek (Felelet a 35. számbeli kérdésekre. Irta Fényes Vince, szerencsi járásbiró). Irodalom. (Hamvai Lajos dr : A közigazgatás szervezéséről a vármegyékben és a járási kban.) — Vegvesek. MELLÉKLET; Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A biróságok nyelvéről a polgári perrendtartás vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban. Irta TÓTH GYÖRGY dr, besztercei királyi albiró. A képviselőház tárgyalásait figye'emmel kisérve, mindenkinek föltűnhetett az a körülmény, hogy az 1868. évi 44. t.-c. intézkedéseiről utóbbi időben mind több és több szó esik. Ez a jelenség, politikai vonatkozásaitól eltekintve, az állam nyelvének a biróságok ügykezelési és tárgyalási nyelveként való érvényesülése szempontjából sem közömbös. Xem közömbös különösen azért, mert: ami a képviselőházban egyes nemzetiségi képviselők részéről, a hely méltóságához illően, pilulákban lőn feltálalva, az a nemzetiségi vidékeken veszélyt rejtegető tusakodás, torzsalkodás alakjában már rég megfertőzte az egész társadalmat. A magyar nyelv érvényesülése el'en ebből folyólag ugyanaz a munka foly, melyet a szú végez a tölgyön. Azt. hogy a bíróságok üg. kezelése és tárgyalási nyelve, a magyar nyelv ellen folycatott akna-munka miben nyilvánul: konkrété alig lehetne tételezni, de a biróságok, mint az organizmus alkotó elemei érzik, hogy most itt, majd amoLt őrölget a szú. És ez annál fájdalmasabb, mert a biróságok pártatlansága, a politikai szenvedélyek árja által, legalábbis annak a veszélynek van kitéve hogy az ársodorta piszok a politika tekintetében mozdulatlan és megingathatatlan szirten : a bíróságokon rakódik le. A bíróság a legtulzóbb nemzetiségi előtt is az a maga piedesztálra állított szobor kell hogy legyen, mely előtt minden egyes csak tisztelettel borulhat le. Én ezúttal csupán a biróságok szempontjából foglalkozom e kérdéssel s ha mégis e kis eszmefuttatásnak mellékize is érezhető lenne, az tulajdonittassék a tárgy sajátszerűségének. És most lássuk csak, hogy az állam nyelve miként érvényesül, illetve miként nem érvényesül a Királyhágón tuli biróságok ügykezelési és ügyintézési nyelvében, (A Királyhágón inneni részekről nem szólok, mert az ottani viszonyokra pozitív adatokkal nem rendelkezem.) I. Az 1877. évi XXII. t.-c. alapján eljáró községi biróságok tárgyalási és ügykezelési nyelve a nemzetiségi vidéken mindenféle, csak nem magyar. 1. Az 1893. évi 18. t.-c. 225. §-a értelmében ezek az ügyek a királyi járásbíróságokhoz vitetnek. Továbbvitel esetén a községi biróságok ugy az összes iratokat, mint a fölterjesztéseket német és román nyelven szerkesztve terjesztik föl. Ezek alapján az összes járásbíróságok az ily ügyekben a tárgyalást fölveszik és utolsó fokban el is járnak. 2. A járásbíróságok ugy a magán vádra, mint a hivatalból üldözendő bűncselekményekben érkezett, nem-magyar nyelvű följelentéseket további hivatalos eljárás és tárgyalás alapjául elfogadják. (Tisztelet a kivételeknek.) 3. A járásbíróságokhoz érkezett nem-magyar nyelvű kérések és perenkivüli beadványok nem utasíttatnak el. 4. A hagyatéki ügyekben a haláleset-fölvételi ivek és leltárok készítése még ma sem történik mindenütt az állam hivatalos nyelvén. II. Vannak telekkönyvi hatóságok, melyek a nem-magyar nyelven szerkeztett telekkönyvi bekebelezés iránti kéréseket, valamint a nem-magyar nyelvű anyakönyvi kivonatokat elfogadják. III. Vannak királyi törvényszékek, melyeknél a részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűléseinek jegyzőkönyvei, nemmagyar nyelven szerkesztve, az okmánytár részére elfogadtatnak. Ahol csak az ujabb időben nem fogadják el, — ott a román vagy szász ügyvédek kérdőjellé válnak és a bírósági személyzetet támadva, sovinizmussal vádolják. A királyi törvényszéki ügyek legnagyobb részében az ügyvédi kényszer megállapítva lévén, a nem-magyar nyelvű beadványok szórványosabbak. IV. A közjegyzőségek, bár szorosan nem szervezeti részei a bíróságnak, de annak kiegészitő részét képezik, s igy egy kalap alá vonva egypár esetet fölemlítek. Az egyik királyi közjegyzőhöz, aki egyszersmind német nyelvű fordító is, egy fél azzal fordult, hogy a telekkönyvi hatóságtól hiteles magyar fordítás készíttetése végett visszaadott anyakönyvi kivonatot fordítsa le. A királyi közjegyző a fordítást megtagadta, mert az ő nézete szerint a bíróság a 947/888. I. M. E. számú rendelet ellen cselekedett. (Előttem ismeretes az 1895. évi 56,827. I. M. sz. miniszteri nyilatkozat is, de az esetet érdekes-volta miatt fölemlíteni nem tartottam szükségtelennek.) Egy másik kir, közjegyző abban az esetben, ia a hagyatéki tárgyalásra valaki Romániából idézendő, német szövegű kézbesítő ivet használ. (Miért nem franciát vagy épen cseremiszt ?) Emez állapotok mellett ismeretes előttem még a következő lutheránus okoskodás is : Ha már a bíróság belső ügykezelési és jegyzőkönyvi, valamint határozathozatali nyelve a felekkel szemben magyar, legalább befelé (a beadványok tekintetében) fogadja el a nem magyar nyelvű beadványokat. Az is megtörténik, hogy a nem magyar nyelvű beadványok, ugyanazon bíróságnál, a különböző nemzetiségű birák által (egyes-biróilag) másként bíráltainak el s ugyanez megismétlődik járások és törvényszékek szerint, ami a feleket csakugyan gondolkodóba ejti. Emez általános vonásokban adott tényleges állapotot mármost képzelje el mindenki azzal a sok csipkedéssel, valamint ama kicsinyeskedő megjegyzésekkel, személyeskedésekkel és nemzetiségi allűrökkel fölcifrázva, amelyek a nemzetiségeklakta vidékeken tényleg észlelhetők s akkor megalkothatja magának azt a képet, amelyet a nemzetiségek-lakta vidékek ez irányban nyújtanak. Ez azonban soká nem maradhat a mai határozatlan állapotában, vagy ha marad, azt az állam keserű csalódással fogja előbb-utóbb megfizetni. Legalább itt az erdélyi részekben valami van a levegőben. A kedélyek nem nyugodtak, ha csöndeseknek látszanak is. Vessünk csak egy kis rövid visszapillantást a múltra. A múltban, (értve az 1848. év előtti időt) a törvényhozás, bíráskodás és közigazgatás nem voltak az államélet elhatárolt nyilvánulásai, de mindennek dacára a múltban is megvolt a magyar nemzet törvényhozási testülete s megvoltak az állam közigazgatási és bíráskodási szervei. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.