A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 36. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére. 5. [r.]

Huszonegyedik évfolyam Szerkesztőse^; \ , Rudolf-rakpart 3- sz. 36. szám. Budapest, 1902 szeptember 7. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéjiratok vissza nem adatnik. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Neeyed évre _ 3 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) * ft HETILAP AZ 1GAZSÍI1ÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Egégx \ ~a [ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére. V. Irta P 1 o p u György dr.. nagyváradi Ítélőtáblai biró. — A végrehajtási törvény novellájához. Irta Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — Biztosítási jogunk revíziójához. Irta B e n d e r Béla dr., budapesti ügyvéd. — Előzetes letartóztatás a jbirósági eljárásban. Irta Schmitt Sándor, Nagykátán. — Belföld (Az igazságügvminiszter rendelete, a bűnügyekben felmerülő vitás kérdéseknek a kir. Kúria és a kir. táblák teljes-ülésében való eldöntése előtt a koronaügyészség, illetőleg a főügyészség véleményének meghallgatása tárgyábanl — Nyílt kérdések és feleletek. (A végrehajtási jog köréből. Irta Horovilz Gyula dr., eperjesi ügyvéd.) — Vegyesek. TÁRCA: A köznép jogi ösmeretei. Irta Alföldy Ede, nagybecskereki járásbiró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. Ítélőtáblánál. J< V. A családjog tartalmi körét betöltő erkölcsi alapelvek fejtegetése után áttérek az öröklési jog intézményének ethikai jellemzésére. Az öröklési jog intézménye szerves, tehát közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatban van a családnak, — közvetve pedig a nőnek történetével. Addig mig a nő pusztán az ösztönszerüség hatalma alatt álló, személyiség és erkölcsi méltóság nélküli emberi lény volt. sem családról, sem örökösödési jogról szó nem lehetett. A nomád-patriarkális élet legprimitívebb korszaka után akkor, amidőn az egyes törzsek közi fennállott folytonos súrlódások és viszálkodások következtében a nő még addigi ter i észetes rendeltetésének jelentőségét is majdnem teljesen elvesztette; amidőn az ellenségeskedések időbeli és térbeli folytonossága alatt a női nem nagyon megritkult, és ennek folytán a nőrablás szükségességének időszaka elérkezett: egy uj korszak kezdett derengni a női nem történetében. Az elrablott kevés nő körül a férfiak egész serege tömörült, ami által a nő, mint küzdelemmel és veszélyes kalandok árán szerzett, és akkoron még nem egyenjogúságra teremtettnek tartott emberi személy, hanem pusztán anyagi jónak tekintett és ezen az alapon értékelt lény, kiemelkedni kezd agyontiport voltából, annélkül azonban, hogy emberi méltósága és valódi rendeltetésének jelentősége a törzsek közt felismertetett volna. Ez a korszak a polyandria (többférjüség) korszaka volt; amidőn több volt a férfi, mint a nő. amidőn tehát a kevés nő tisztán biológiai hivatást töltött be, és mást nem. Évszázadok után, amidőn a törzsfőnökök egymás közt nyugalmasabb időszakot is átéltek, és ez által a nemi szaporodás és fejlődés megindulásával a női nem aránya emelkedni, a férfiaké pedig a fegyver forgatásban apadni kezdett, és ekként az előbbivel szemben az ellenkező extremitás következett be: ismét egy másik, egy uj korszak állott be a nő történetében, és ez a polygamia (többnejűség) korszaka volt. A hoszszas fegyverbenlét ideje alatt a javakorbeli férfiak elestek, a megmaradottakra tehát egynél több nő jutott. Ez az az időpont, amidőn a két nem életközössége az állandóság jellegét kezdi felölteni, amidőn egy férfi, mint családapa és mint törzsfő kiemelkedni kezd, és amely időpont az apai öröklést megnyitja. *) Megelőző közleményt I. a 26. számban. Az egy apától és a vele életközösséget folytatott több anyától származott férfi-ivadékok az apának csekély ingóiban, ruházatában, fegyverzetében és házi állataiban osztoznak, örökösödnek. Az örökösödés intézményének nyomai tehát a polygamia korszakába nyúlnak vissza, amelyek időpontja még megközelítőleg se határozható meg abból az okból, mert még a legrégibb ismert ókorban is találkozunk egész népfajokkal, amelyekről nincs semmi pozitív adatunk arra nézve, hogy polygamikus életviszonyt folytattak volna, hanem a ránk maradt adatok szerint mindig monogám életközösségben éltek; viszont még ma is vannak ismert néptörzsek, amelyeknél a polygamia a rendszert képezi, sőt alig a közelmúltban fedeztek fel oly néptörzset amely teljes édeni természetességben tölti le békésen és zavartalanul földi pályája futását a kultúra teljes homályában. Az örökösödés intézménye, amint e rövid vázolatból is nyilvánvaló, csak akkor és ott kezd kibontakozni, amidőn és ahol a nő teljesen letiport állapotából némileg kiemelkedni, az ösztönszerüség burkolatából kivetkőződni kezd, és a család nyomai, szóval az erkölcs nyomai derengni kezdenek. Ez az állapot hosszú időtartamon át hullámzik, de a történelem sehol és egyetlen esetben, egyetlen népfajnál se mutat hanyatlást, hanem kivétel nélkül folytonos fejlődést és haladást, aminek természetes oka az emberi nem rendeltetésében, t. i. abban rejlik, hogy az ember, mint érzéki, szellemi es társas lény, és ekként a természetet domináló rendeltetésre teremtett legtökéletesebb lény, arra van hivatva, hogy ezen magasztos hivatását méltósággal töltse be céljai elérése végett. A jelzett hosszú időtartam lefolyása alatt az egyes néptörzsek és népfajok békésebb állapot után kezdenek sóvárogni, mindegyik annak tudatára ébred, hogy a letelepedés által hatalmába került földterületet békésen, nyugodtan birja ; ennek folytán az ellenségeskedés köztük békekötések utján, majd a szükségszerűség érzetének hatása alatt lassan-lassan és mindig hosszabb időtartamra megszűnik, uj életet kezd a népfaj, a család erősbödik, a társadalmi élet fejlődésnek indul, a két nem közt a számarány helyreáll, és ez által a monogámia főleg az által nyer intenzivitásban és súlyban, hogy mig a polygamikus időszakban a férfiak közül csak az előkelőbbek és a tehetősebbek voltak azok, kik éppen ebbeli minőségüknél fogva tartották és tarthatták hatalmukban a létezett kis számú nőket, mostmár az életviszonyok békésebb és kedvezőbb alakulata folytán a számarányban megnövekedett női nemből a gyengébbek, az alárendelt sorsú férfiak is tarthattak maguk körül egy-egy nőt, és ekként a két nem életközösségben-léte is mindinkább általánosul és örvendetes módon terjedni kezd, mert tudott dolog, hogy mindig a férfiak nagy zöme volt az, amely a legújabb időben érvényesült jogegyenlőség bekövetkeztéig alárendeltségi viszonyban állott és szolgaságra volt kárhoztatva. A monogámia ekként kezdetben nem a nép előkelőinél, hanem az alsóbb rétegekben érezteti jótékony hatásait és ez az életközösségi viszony csak idők folyamán, amidőn már általánossá les/, szorítja ki végleg a mindinkább ritkuló polygamikus alakzatokat.1) :) B u d a y Dezső dr. : A házasság bölcselete. Budapest, 1901. M i c h e 1 e t: De la femme. Páris, 1860. Rossbach: Geschichtc der Frau. Nördlingen, 1869. M e i ne r s Geschichte des weiblichen Geschlechtes. Hannover, 17-2 Beöthy: A társadalmi fejlődés kezdetei. Budapest, 18S2. Spencer: (Vetter fordításában.) System der synthetischen Philosophie. Stuttgart 1887. II. es VII. köt. K r a u s e : Naturrecht und Politik ím Lichte der Gegenwart. Bonn. 1871. Wundt: Etik. Stuttgart. 1892. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.