A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 34. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 34. számához. Budapest, 1902 augusztus 24. Köztörvényi ügyekben. Habár a munkátlanoknak a közrend fentartására hivatott hatóságok részéről elnemtiltott tüntető felvonulása, amely nemis állott okbeli összefüggésben az abban résztvevő egyéneknek a büntetőtörvény súlya alá eső vagyonrongálásával, jogilag nem azonositható az emberileg elnemháritható természeti, vagy más lenemgyőzhető rendkívüli erőhatalommal, de a körmenetet rendező munkátlanok közt egyes egyéneknek a megtámadott itélet tényállása szerint a bérlemény tárgyát képező helyiség előtt kezdődött zavargása és váratlan, meglepetésszerű vagyonrogálása mégis felperesre nézve oly véletlen eset (Casus) volt, amely által okozott kárért jogilag felelőssé nem tehető a bérlő felperes, akire nézve a casusnak és kárnak előidézése vagy elhárithatása tekintetében oly cselekmény vagy mulasztás, amelyből az ő vétkére vagy hibájára jogilag következtetés volna vonható, meg nem állapíttatott. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1902 május 5. I. G. 680'1901. polg. sz. a.) Fáy Sándor dr. ügyvéd által képviselt H. testvérek budapesti bejegyzett cég felperesnek, Gold Simon dr. ügyvéd által képviselt New-York életbiztositó társaság magyarországi képviselősége budapesti bejegyzett cég alperes ellen 1,437 K. 50 fill. megtérítése iránt, a budapesti VII. kerületi kir. járásbíróság előtt íolyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati, felperes csatlakozási kérelmével elu•asittatik stb. Indokok: Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt mellőzött azzal, hogy a tényállást hézagosan állapította meg, illetve, hogy meg nem állapította a tényállást abban az irányban, hogy a maga egészében előtte fekvő bérleti szerződés alapján felperes a bérleti tárgyakban beállható minden károsodásért elvállalta a felelősséget, a vis major-okozta károsodásnak egyedüli kivételével, holott ez íoly a bérleti szerződésnek a perhez csatolt kivonatban foglalt pontjaiból és annak a felülvizsgálati kérelem szövegében előadott 12 pontjából, mely bérleti szerződés a felebbezési bíróság kezében volt a felebbezési tárgyalás folyamán. A peres felek közt Írásban megkötött bérleti szerződésnek alperes csakis a 13., 14., lő., 31. pontjait, felperes pedig annak 24-ik pontját magában foglaló kivonatát csatolta az első bírósági eljárásban. Hogy azonban a peres felek bármelyike a bérleti szerződési okiratnak egész tartalmát és jelesül annak 12 pontját is megismertette volna a felebbezési tárgyalás során a bírósággal és hogy e pontnak rendelkezéséből is kívánta volna alperes a saját perbeli álláspontját támogatni, ennek a felebbezési bíróság tárgyalási jegyzőkönyvéban és ítéletében nyoma nincs. Egyébként pedig alperesnek ez a panasza lényegileg nem is eljárási jogszabály mellőzésére, hanem arra vonatkozik, hogy a felebbezési bíróság a szerződési okirat tartalmából felperesnek a bérleti tárgyakban beállható minden károsodásért való felelősség elvállalását, a vis major kivételével meg nem állapította. Az ez irányú megállapítás mellőzését tárgyazó panasz azonban anyagi jogszabály mellőzésére vonatkozik, és lényegileg abban áll, hogy a felebbezési bíróság a jogi döntésnél a szerződési okirat pontjainak tartalmát nem-helyesen értelmezte és annak 12. pontját figyelembe nem vette. A felebbezési bírósággal közölt szerződési pontok helyes vagy helytelen értelmezéséről alább lesz szó, de hogy a felebbezési bíróság a szerződési okiratnak vele nem-közölt 12. pontját döntésénél figyelembe nem vette, ezzel jogszabályt nem mellőzött; mert a bíróság a felek részéről vele csak kivonatban közölt okiratoknak csak a vele közölt tartalmát tarthatta szem előtt. Alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság azt a jogi szabályt sértette meg, amely szerint a Budapest fővárosi lakbérleli szabályrendeletnek rendelkezései a szerződő felek ellenkező megállapodása esetében nem alkalmazhatók. A szerződés 13. pontja azt tartalmazza, hogy az ablakokért és az ott felsorolt egyéb tárgyakért, valamint a bérlettartam alatt netalán eszközlendő javításokért felperes vállalta el a felelősséget. A szerződés 14. pontja pedig azt tartalmazza, hogy az ablakok tükörüvegeit s az ebben a pontban és a megelőző pontban felsorolt egyéb tárgyakat jókarban tartani és a szükséges javításokat saját költségén a tárgyak állagának megsértése nélkül eszközöltetni a bérbevevő felperes tartozik. A szerződés 15. pontjának pedig tartalma az, hogy a bérleti idő lejárta után a bérleti helyiségeket minden tartozékaikkal együtt teljesen jókarban visszabocsátani a bérlő felperes tartozik. A szerződés 24. pontjában az a megállapodás foglaltatik, hogy az összes helyiségek és ingók tűzkár ellen és az összes tükrök és üvegek törés elleni biztosítását a bérbeadó alperes eszközli, de az összes dijakat bérlő felperes sajátjából^fizeti. Végül a szerződés 31. pontjában az nyert megállapítást, hogy a bérleti helyiségben levő ingóknak vagy a helyiségben eszközölt munkálatok- és díszítéseknek bármi okból megrongálása vagy megsemmisülése esetében, egyedül a vis major esetét kivéve, a kár egyedül a bérlő felperest terheli. A 24. és 31. pontokban foglalt megállapodásoknak a per eldöntésére jelentőségük nincs, mert az a kérdés, hogy ki eszközli a biztosítást tűzkár vagy törés ellen és ki fizeti a biztosítási dijakat, csak akkor birna jelentőséggel, ha a kárt a biztosító megtérítette volna és ha arról volna szó, hogy a kártérítés melyik peres fél javára esik, mig a 31. pont kifejezetten az ingók, vagy a helyiségben eszközölt munkálatok és díszítések megrongálása vagy megsemmisülése esetében a kárnak melyik szerződő fél által való viseléséről rendelkezik, márpedig az ablakok tükörüvegei, mint az ingatlanok alkatrészei addig, mig azok el nem választattak, ingó dolognak nem vehetők, sem a helyiségben eszközölt munkálatok és díszítések tekintete alá nem esnek. A szerződés 13., 14. és 15. pontjaiban foglalt rendelkezések pedig a bérlő felperesnek ott kifejezett kötelezettségeit és felelősségét nyilván csak a dolgok rendszerinti menete esetére szabályozzák, de nem terjednek ki oly rendkívüli eseményekre, a melyek előidézésében és amelyekből folyólag keletkezett kárban a bérlő felperest akár cselekvés, akár mulasztásbeli vétek vagy hiba nem terheli. A fenforgó esetben a kereset arra van alapítva és a felebbezési bíróság ítéletében tényként az van megállapítva, hogy az 1901. február 15. napján a munkanélküliek tüntető felvonulást rendeztek, mely alkalommal a felperes részéről bérben tartott kávéház két utcai tükör-üvegablakát kődobálással összetörték, továbbá.hogy a zavargás a bérlet tárgyáttevő helyiség előtt kezdődött és felperesnek ideje nem volt az ablakredőnyöket lebocsátani. Az ily esetből eredő kárnak a bérlő felperes által megtérítéséről a szerződésnek csatolt pontjai nem tartalmaznak rendelkezést. Éppen ezért nem sértett a felebbezési biró^ág jogszabályt azzal, hogy a per eldöntésénél a Budapest fővárosi lakbérleti szabályrendelet határozmányait és esetleg az általános jogszabályokat alkalmazta. De nem vezethetett eredményre alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság azzal sértett jogszabályt, hogy a fővárosi lakbérleti szabályrendelet 20. és 22. §-át helytelenül értelmezte, és annak 23. §-át figyelembe nem vette; mert a szabályrendelet 22. §-a, mely a 20. és 21. § okkal összefüggésben van, éppen azt rendeli, hogy a bérlet tartama alatt a bérlő hibáján kívül előállott hiányok a bárbeadó terhére esnek; a fővárosi lakbérleti szabályrendelet 23. §-a rendelkezéséből pedig jogilag nem következtethető az, amit abból alperes következtethetni vél, hogy a bérlő csakis a bérlemény természetes és rendes használata folytán beállott hiányosságokért nem felelős, ellenben a véletlen okozta elváltozások és rosszabbodások a bérlő terhére esnek. Nem bir jelentőséggel alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel mellőzte abból a tényből, hogy felperes biztosította az ablakokat üvegkár ellen és fizette a biztosítási dijakat, levonni azt a jogkövetkeztetést, hogy felperes eme ténynyel elismerte azt, miként az üvegkár eme biztosítás nélkül őt terheli, mert már fentebb kifejtetett, hogy a szerződés 24. pontjának a per eldöntésére jelentősége nincs. Végül nem vezethetett a megtámadott itélet megváltoztatására alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint a kárt vis major okozta, jogszabály sértésével történt, amennyiben a kárt előidéző esemény vis majornak nem minősíthető. Habár a munkátlanoknak a közrend fentartására hivatott hatóságok részéről elnemtiltott tüntető felvonulása, amely nemis állott okbeli összefüggésben az abban résztvevő egyéneknek a büntetőtörvény súlya alá eső vagyonrongálásával, jogilag nem azonositható az emberileg elnemháritható természeti, vagy más lenemgyőzhető rendkívüli erőhatalommal, de a körmenetet rendező munkátlanok közt egyes egyéneknek a megtámadott itélet tényállása szerint a bérlemény tárgyát képező helyiség előtt kezdődött zavargása és váratlan, meglepetésszerű vagyonrongálása mégis felperesre nézve oly véletlen eset (casus) volt, amely által okozott kárért jogilag felelőssé nem tehető a bérlő felperes, akire nézve a casusnak és kárnak előidézése, vagy elhárítása tekintetében oly cselekmény vagy mulasztás, amelyből az ő vétkére vagy hibájára jogilag következtetés volna vonható, meg nem állapíttatott. I Áttérve a felperes válasziratában egyedül megtámadott itéI let némely indokát megtámadó csatlakozási kérelmére, ezt annak kijelentése mellett, hogy az ehhez B. és 2B. alatt csatolt okiratok a S. E. 197. §-a alapján figyelembe nem vétettek, elutasítani