A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 34. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

134 A JOG kellett, mert felperes az ítéletnek indokait nem valamely ténynek megállapítása vagy megnemállapitása körüli jogszabály megsértése vagy mellőzése miatt, hanem az anyagi jogszabályok nem alkalmazása és jelesül amiatt támadta meg, hogy a felebbezési bíróság a szerződés 24. pontjából nem következtette az alperesnek biztosított minőséget és a fent kifejtettek szerint az e peres esetre nemis alkalmazható 31. pontot olyképp értelmezte, hogy abhól kifolyólag mindennemű kárért, a vis major esetét kivéve, felperes felel, márpedig a felperesre kedvező és rendelkezésében részéről helyesnek elfogadott és semmi részében megváltoztatni vagy feloldani nem-kért ítélet indokolása a miatt, hogy abban valamely anyagi jogszabály az ítélet támogatására (el nem hozatott, felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadható, mivel az anyagi jogszabályokat a bíróság úgyis hivatalból alkalmazni van hivatva. Habár a közigazgatás a bordélyházakat megtűri, mégis az ily intézmény, mint a jó erkölcsökbe ütköző, érvényes jogügyletek tárgyát nem képezheti s az ily jogügyletekből nem származik bíróság előtt érvényesíthető kötelem, következésképp az ilynemű jogügyletből származható kölcsönös követelések kereset tárgyává nem tehetők. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1902 április 16. 1901. I. G. 655. sz. a.) T. Antónia felperesnek, B. Lipótné A. Záli alperes ellen 1,000 K. és 230 K. tőke s jár. iránt a nyíregyházai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő itélet e t hozott: Felperes csatlakozási kérelmével s alperes felülvizsgálati kérelmével, amennyiben ez a viszontkeresetének megiiemitélésére irányul — elutasittatnak, ellenben alperes felülvizsgálati kérel me következtében a felebbezési bíróság ítéletének marasztaló része megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, — a perbeli összes költség peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. I n do k o k: Alperes felülvizsgálati kérelmében egyéb panaszai mellett azért is támadja meg a felebbezési bíróság Ítéletét, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy csak a felperes által az ő részére vállalt kötelezettségre nézve mondja ki azt, hogy az a jóerkölcsökbe ütközik, holott az, mint visszteherrel járó ígéret és elfogadás kétoldalú jogügyletet képez, s ebből folyólag az felperesre nézve a jó erkölcsökbe ütköző ügyletet képez. Alperes panasza e részben alapos. A felek között 1900 január 25-én kelt szerződés alaki és tartalmi valódisága meg van állapítva. Ezen szerződés azt tartalmazza: «Én N. Valdemárné bérbe adom A. Záli férj. B. Lipótné asszonynak, Nagyváradon, Nagy-Pece-utca 200. k. sz. alatti házamban levő és tulajdonomat képező bordélyüzletemet négy egymásután következő évre>; továbbá «En A. Záli stb. bérbeveszem N. Valdemárné fentjelzett házában levő bordélyüzletét*. «A bordélyüzletre vonatkozó engedély mindaddig, míg a nevemre szóló engedély kiadatik, N. Valdemárné jogát képezi.» Ezek szerint tehát a szerződés nem valamely lakás vagy ház, hanem nyilván egy bordélyüzletnek a kibérlésére vonatkozik. Habár a közigazgatás a bordélyházakat megtűri, mégis az ily intézmény, mint a jó erkölcsökbe ütköző, érvényes jogügyletek tárgyát nem képezheti s az ily jogügyletekből nem származik bíróság előtt érvényesíthető kötelem, következésképp az ilynemű jogÜgyletből származható kölcsönös követelések kereset tárgyává nem tehetők. Annyiban tehát az alperes felülvizsgálati kérelmének helyt kellett adni, hogy a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani, de ugyanez a jogszabály lévén alkalmazandó alperes viszontkereseti követelésére is, alperes felülvizsgálati kérelmével, amennyiben az viszontkereseti követelésének megnemitélését tárgyazza, szintén elutasítandó volt. Minthogy felperes keresetével, alperes pedig viszontkeresetével elutasittatott és így kölcsönösen mindketten pervesztessé váltak, a S. E. 110. §-ban foglalt jogszabály alkalmazásával a per felebbezési és felülvizsgálati költség kölcsönösen megszüntendő volt. Ideiglenes női tartás iránti perben nemcsak a kereseti jog keletkezésére, hanem az annak megszűntére vonatkozó körülmények is megbirálandók, — következőleg, habár a fölebbezési bíróság ítéletének a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásban azt állapította is meg, hogy alperes nejét a felperest házától elűzte, mi arra tekintettel, hogy oly tények meg nem állapíttattak, amelyekből az elűzés jogosságára következtetni lehetne, elegendő volna arra, hogy alperes a nejének külön eltartására köteleztessék, mégis minthogy a fölebbezési bíróság azt is megállapította, hogy felperes a különélés ideje alatt nemcsak másokkal közösült, hanem ezenfelül más férfival vadházasságban élt, eme körülmények bekövetkezténél fogva megszűnt felperesnek az a joga, hogy férjétől ideiglenes tartást követelhessen. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 20. I. G. 72/1902. sz. a.) Az. aki a jogügylet megkötésénél mint másnak megbízottja jár el, a jogügyletből jogot a saját személyében és a maga részére csak akkor érvényesíthet, ha megállapítható, hogy az érvényesíteni célzott jog reá szállott, vagy a jognak a maga javára leendő érvényesítésére följogosittatott. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901 június 12. G. 44/1902. sz. a.) Jogszabályként áll, hogy a bérbeadó a bérlemény tárgyát annak rendeltetéséhez képest használható állapotban köteles a bérlőnek átadni (Budapest főváros lakbérleti szabályrendelete 19. §-a), a poloskákkal ellepett lakás pedig erre a célra használhatónak nem tekinthető. Oly bírói gyakorlat, amelynél fogva a bérleti szerződést a bérlő felbontani, és kártérítést követelni akkor is jogosult volna, ha a bérelt lakásban csak néhány poloska a gyors elszaporodás veszélyének feltételei nélkül találtatik, fenn nem áll. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jun. 10. I. G. 39/1902. sz. a.) Az óvadék jogi természetével nem ellenkezik az, hogy — az óvadékot adó fél beleegyezése esetén — az óvadékot vevő fél az óvadékul kapott készpénzt felhasználta. Az óvadék, mint ilyen, csak valamely követelés biztositá sára szolgál; következésképpen a szerződésből származó jogok biztosítására adott óvadék esetén az óvadékot adó fél pusztán aszerződésszegés következtében nem veszíti el az adott óvadékot a másik fél javára; hanem ez utóbbi csak ahhoz nyer jogot, hogy az óvadékot a szerződésből keletkezett követelésének megtérítésére fordítsa. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902. jun. 17. I. G. 212/902. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az állandó birói gyakorlat értelmében, amennyiben a házasfelek üzletük folytatásában oly változásokat létesítenek, hogy az egyikük nevén ment üzletet minden külön megállapodás nélkül a másik házasfél ugyanazon helyiségben saját nevén folytatja, anélkül, hogy a beállott változásról a hitelezőt értesítenék, és közölnék vele, hogy az uj üzlet az előbbitől különálló és azzal semmi összefüggésben sem áll s hogy az üztetváltozás előtti tartozásokat az üzlettulajdonos nem vállalja át: az uj tulajdonosként szereplő házastárs ugy tekintendő, mint aki az üzletet összes terheivel és kötelezettségeivel átvette s mint ilyent folytatja. A budapesti kir. keresk-. és váltótörvényszék fölebbezési tanácsa (1902 július 22. 1901/D. 669/8. sz. a.) dr. Reinitz Jakab ügyvéd által képviselt K. és B. bej. cég felperesnek, G. Simonné szül. P. Flóra kereskedönő és T a u s z Jakab dr. által képviselt G. Simon kereskedő rákoskeresztúri lakos alperesek ellen 295 K 88 f. tőke s jár. iránti p. a bpesti VII. ker. kir. járásbíróság mint keresk. biróság stb. — a következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék az elsőbiróság ítéletének az elsőrendű alperes marasztalására vonatkozó nem-fölebbezett részét nem érinti, azt a részét azonban, melylyel felperest másodrendű alperes irányában keresetével elutasította, megváltoztatja és másodrendű alperest arra kötelezi, hogy elsőrendű alperessel egyetemlegesen 295 k. 88 fii. tőkét és járulékát 8 nap alatt felperesnek megfizessen. Indokok: I. Az 1901. D. 669/4. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe vett kérelmek előterjesztése után felek ugy adták elő az ügyállást, mint az elsőbiróság előtt, felperes azzal, hogy tanubizonyitást ajánlott, az üzletátvétel általa vitatott módjának az igazolására, mig másodrendű alperes annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az elsőrendű alperes üzlete berendezéssel és árukészlettel együtt elárvereztetett, evégből a H./. alatt csatolt árverési hirdetményre vonatkozó iratoknak a beszerzését kérte. A kir. törvényszék a most megjelölt iratokat beszerezte, elrendelte továbbá a felperes által javasolt tanubizonyítást, annak felvételét azonban a bizonyítás-felvételt rendelő végzés hatályonkivülhelyezésével mellőzte. Felperes csatolta a mai tárgyaláson az A. /. alatti iparhatósági bizonyítványt, utalva arra, hogy e bizonyítvány szerint elsör. alperes 1901. évi február 5-én szolgáltatta vissza az iparigazolványát annak bejelentésével, hogy az ipar üzésével felhagy és ugyané napról kelt a másodrendű alperesnek 2. 7. alatt csatolt iparigazolványa. Másodrendű alperes személyesen meghallgattatván, beismerte, hogy 1901. év január havában elsőrendű alperessel házasságra lépvén, attól fogva ugyanabban a helyiségben ő folytatta az üzletet és a fölé 1901. év február hó 5-én 2. 7. alatti iparigazolvány megszerzése után cégül a saját nevét tette. Előadta azonban, hogy mikor az üzletet átvette, csak 88 knyi árukészlet volt, továbbá, hogy a felesége által vele közölt tartozásokat kifizette, a felperes követeléséről nem volt tudomása, azt elhallgatta előtte felesége. II. Ez ügyállás szerint nem vitás a felek közt és ehhez képest tényként megállapíttatik, hogy 1. a kereseti árukat elsőrendű alperes 1900. év november havában a kereseti vételárban megrendelte s felperes az árukat szállította s elsőrendű alperes azokat az akkor saját neve alatt folytatott üzlete részére átvette, továbbá, hogy 2. alperesek 1901. év január havában házasságra lépvén, attól fogva másodrendű alperes folytatta az üzletet, amely fölé 1901. évi febr. 5-én, amikor saját nevére kapott iparigazolványt, cégül a saját nevét tette; végül az sem vitás a felek közt, és így tényül megállapítható, hogy: 1. az üzletváltozásról felperes nem értesíttetett. Az állandó birói gyakorlat értelmében amennyiben házas-