A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 34. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

244 A JOG Első esetben úgysem használhatja saját személyében a német polg. törvénykönyv 859., 861. és 862. §-a és a Tervezet 517, 519. és 520. §-aiban, utóbbi esetben pedig a német polg. törvénykönyv 869., a Tervezet 523. §-ában szabályozott védelmi eszközöket. Mi gyakorlati jelentősége van annak, hogy a gyámoltnak közvetett birtoka van, hogy a hat éves fiúcska «a maga részére követelheti a birtokot, ha azt a gyámja többé elfogadni nem akarja, vagy el nem fogadhatja» f Nem válik dicséretére a Tervezetnek, hogy ezen a német jogtudományban akuttá vált nyilt kérdéseket meg nem oldotta, a kételyeket és homályosságokat el nem oszlatta. És ha már a Tervezet azt elmulasztotta, akkor legalább az Indokolásnak kellett volna ezen felmerült kontroverziákat megfejteni. Szinte talányszámba megyén, hogy egy modern évszázadokra kiható kódex, melynek legiszlativ előkészítése évtizedekig tartott, oly homályos rendelkezéseket tartalmazzon, hogy a legelemibb, de amellett elsőrangú fontossággal biró kérdésekre a legnagyobb szaktekintélyektől ne lehessen biztos választ kapni. Nem hihetetlen-e, hogy azon primitív kérdésre, birtokolja-e a baka bakkancsát, háromféle választ kapunk és azt egy újdonatúj kódex alapján? (Folytatása következik.) Külföld. Az ügyvédség dezorganizációjáról és ennek a nagy európai országokban megállapítható okairól érdekes fejtegetéseket találunk a bécsi Juristische Blátterben. Első helyen áll az okok közt az ügyvédek túlságosan nagy száma. Rá szoktak mutatni ennek cáfolatául az európai élet két ősrégi központjára, Londonra és Párisra, ahol szintén elég sok abarrister és avocat és mégsem hallatszik soha panasz az ügyvédi kar nyomoráról. De azok ott más viszonyok. Londonban körülbelül csak száz couns e 1 van, aki valósággal gyakorlatot folytat, s egészen igy áll a dolog, különben sokkal kisszerűbb visszonyok közt, Párisban is. Mert a plaidirozás és konzultálás terén, mely az ügyvédség működésének tulajdonképpeni tere, ugyanaz a jelenség mutatkozik, mint az orvosoknál és művészeknél: a kliensek ahhoz özönlenek, akinek legnagyobb a hirneve. A barrister- és avocat-testületnek az a hátralevő nagy része, amelynek csekély az elfoglaltsága, aránylag vagyonos családból származik. Azonkívül az ügyvédséget a politikai pályafutás reservoirjának tekintik. A kar tagjainak egy része pedig írói működésből, más része magántitkárságból él. Egészen más képet nyerünk, ha nézzük azokat a köröket, melyeknek kezében van az ügyvédi működésnek tulajdonképpeni üzleti része. Franciaországban a nagy forradalom mindent felforgatott, de az a v o u é- és a közjegyzői állások engedélyezését fentartották, ugy, hogy azok rendkívül magas áron vásároltatnak, ha örökösre nem szállnak át. így érthető azután, hogy a francia a v o u é-testületben átlag nagy jóllét uralkodik. Másként áll a dolog Angolországban. Ott a solocitorok száma nincs korlátozva és a foglalkozás nincs biztosítékhoz kötve. De rendkívül gyakori is azután köztük a sikkasztás, és ennek az volt a következménye, hogy a parlamentben indítványt tettek a bírósági letétek meghonosítása iránt. Németországban aránylag későn tették szabaddá az ügyvédi foglalkozást és már azért is kisebb az ügyvédek száma, azután a népesség vagyonosabb, s ott nincsenek oly szegény tartományok, mint pl. Ausztriában, melyekből évenkint annyi ügyvéd kerül ki. De Németországban is növekedőben van az elégületlenség, különösen a járásbirósági székhelyeken működő ügyvédek közt. Második főoka a dezorganizációnak a perköltségek alacsony megállapítása. Ha az ügyvéd a p°-es ügyekben nem jut megfelelő jutalmazásához, ez arra szorítja öt, hogy más téren keressen magának kárpótlást. A harmadik az erkölcsi momentum. Az ujabb fejlődésnek egyik visszatetszőbb jelensége a kartársak kíméletlen magatartása egymás iránt a peres ügyekben. A bíróságok az ügyvédeknek a csekély köhségmegállapitás miatt tett panaszaival szemben arra utaltak, hogy maguk az ügyvédek azok, kik az esetek nagy részében fölebbeztek az ellenfél részére megállapított költségek magassága ellen. A kamarák választmánya ez ügyben az ügyvédekhez köriratot intézett, minek meg is volt a következménye. Most azonban a kartársak egymással szemben az ellenkező végletbe esnek, ami helytelen, mert ha a kartársi viszonyba ütközőnek minősítünk a megállapított költség elleni minden kifogást, ezzel magánérdekből közérdeket sértünk. Még szomorúbb, hogy az ügyvédek mindinkább belevonják egymás személyét a felek harcába. Szaporodnak azok az esetek hogy hivatásának gyakorlatáért följelentik az ügyvédet becsületsértés miatt, vagy igazi szükség nélkül tanuként kihallgatják. Ez veszélyezteti a kar függetlenségét. Ily esetek lehetetlenek Francia- és Angolországban, mert a kartársi viszony ellen vétő ügyvédet bojkottálnák, Olaszországban pedig a büntető-törvénykönyv kimondja, hogy az ügyvéd által hivatásának gyakorlatában elkövetett sértéseket nem lehet bíróság elé vinni. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési jog köréből. — Felelet. A Jog 29. számában fenti cím alatt megjelent nyilt kérdésre a következőkben válaszolok. A. és B. öröklési szerződést kötnek, amelyben egymást teszik kölcsönösen kizárólagos örökösül. A. meghal, maradnak utána törvényes gyermekek: C. D. és E.; B. az öröklési szerződés értelmében az egész hagyatékot a maga részére igényli. Kérdés: az előzőleg kötött öröklési szerződés a törvényes gyermek által a kötelesrész erejéig hatálytalanitható-e és van-e külömbség az öröklési szerződés hatályában: ha A. és B. házastársak vagy ha A. és. B. idegenek? ^ Magában véve az a körülmény, hogy A. és B. szerződő felek házastársak-e vagy idegenek, az öröklési szerződés érvényét egyáltalában nem érinti: az öröklési szerződés éppen ugy érvényes, ha idegenek közt jön létre, mint ha házastársak kötötték, mert' az 1876 : XVI. t.-cikk 33. §-a utolsó bekezdése szerint a 13. §. azon rendelkezése, mely szerint egy-okiratba több végintézkedés nem foglalható össze, öröklési szerződésekre nem alkal mázható. Egészen más kérdés, hogy a kötelesrészre jogosultak igénye és a szerződő társnak szerzett joga milyen viszonyban vannak egymással? Kétségtelen, hogy élők közötti jogügylettel mindenki minden vagyonával szabadon rendelkezhetik, de már a végrendelkezési képességnek az országbírói értekezlet 7. § a szerint bizonyos korlátai vannak. E szerint a §. szerint: «A végrendelkezési jog leszármazó egyenes örökös és a szülők nemlétében minden öröklött és szerzeményi vagyonra kiterjed; ha azonban leszármazó egyenes örökösök vagy életben levő szülők vannak, a végrendelet ezek törvényes osztályrészét nem érintheti.* Ez a jogszabály egészen világosnak látszik, tehát A. végrendelkezési képességét, gyermekeinek C. D. E.-nek a kötelesrészhez való joga korlátozza. Azonban erre B. azzal felel, hogy az idézett §. szerint a köteles részt csak a végrendelet nem érintheti, tehát ez a korlátozás az öröklési szerződésre annál kevésbbé alkalmazható, mert minden megszorítást szigorúan kell magyarázni, kiterjeszteni nem lehet. A. vele érvényesen szerződött, az A.-val érvényesen létrejött szerződés A. nak a vele egy-személynek tekintendő örököseire C D. E.-re is kötelező s az ő szerzett jogát C. D. E. is kötelesek elismerni. Ez azonban nem áll, mert ha az idézett egész 7. §-t és a kötelesrészt az élők közötti ajándékozás ellen is érvényesithetővé tevő 8. §-t elolvassuk, mindjárt tisztában vagyunk vele, hogy a jogszabály szövegezője nem azt akarta, hogy a kötelesrész csak ugy tessék-lássék részesüljön védelemben, öröklési szerződéssel vagy halálesetre szóló ajándékkal pedig minden esetben nevetve ki lehessen játszani; hanem azt akarta, hogy a kötelesrész a kötelesrészre jogosult részére minden körülmény közt biztosítva legyen. A kötelesrész nem kivétel, hanem egész önálló jogintézmény, amelynek lényeges kelléke, hogy necsak a végrendelet s az élők közötti ajándékozás és a tékozlás, hanem az öröklési szerződés és a halálesetre szóló ajándékozás ellen is kellő oltalomban részesüljön: tehát a kötelesrészt nemcsak a végrendelet, hanem az öröklési szerződés sem érintheti, A. a kötelesrészre öröklési szerződést nem köthetett, ennek következtében B.-nek a kötelesrészre érvényesen szerzett joga nincsen. C. D. E.-nek pedig föltétlenül megvan a joga a kötelesrészhez. Tór'ók István dr., betétszerkesztő kir. albiró, Turkevén. Irodalom. Megjelent: Védőbeszéd a Marót Sándor elleni bűnügyben. Tartotta Friedmann Bernát dr, budapesti ügyvéd. E beszéd méltán sorakozik az ösmert védőnek többi sikerült alkotásai közé. Vegyesek. Mit mondanak biróságaink ehhez? Általános a kontinens felfogása, hogy Angliában mily lassú a peres eljárás. A Times egyik legutóbbi számában erősen rácáfol ezen felfogásra, amidőn a Törvénykezési rova t-ában a következő esetet közli. Chappman Vilmos 1902 ápr. 14 én házasságot kötött Belling Laurával. F. é. jul. 15-én keresetet indított ellene a házasság felbontása iránt házasságtörés alapján. Aug. 8-ára volt az ügy tárgyalása kitűzve, mely alkalommal a tanuk azt vallották, hogy panaszos hitvestársa férje távollétében színházban volt és onnét egy férfiúval hazament, aki nála töltötte az éjjelt. A biró még ugyanazon tárgyaláson meghozta az ítéletet és a házasságot fölbontottnak nyilvánította. Es ezzel az ügy végleg elintéztetett. Mert ott nem megy fel az ügy hivatalból másod- és hamadfoku bírósághoz, és nem követelheti a bíróság annak tanukkal való külön bizonyítását, hogy ily esetben a nő az illető férfiúval, ki nála az éjjet töltötte, tényleg közösült is. P ÁLLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMOÁJA BUDAPESTEN.