A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 32. szám - A kir. tszékek, mint sommás fölebbezési biróságok hatásköre

A JOG 127 meg nem illeti, s minthogy a keresk. törvény 277. §-a szerint egyéb megállapodás vagy eltérő kereskedelmi szokás hiányában, a milyennek létrejöttét, illetőleg létezését felperes nem vitatja, az a fél, akinek vétsége miatt a szerződés nem teljesíthető, az adoti foglalót elveszíti, a jelen esetben pedig felperest ily vétkesség terheli és alperes a felperesnek a 30<> frt adott foglaló visszafizetésére irányuló kereseti kérelmével elutasítását és így lényegében a foglaló elvesztésének kimondását kérte; ezeknél fogva annak kimondásával, hogy felperes az emiitett foglalót alperes javára elvesztette, felperest keresetével egészben elutasítani kellett. (1900. december 21-én 5,691. sz.) A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1901. szeptember 18-án, 308. v. sz.) A váltókövetelés elévülése a kereset beadása által megszakittatik ugyan, de ha a kereset az alperesnek nem volt kézbesíthető, vagy tevésen egy harmadik személynek ké/besittetett, a követelés váltójogi elévülése (három ev, három hó) ujbol kezdődik azon a napon, amikor a hitelező a kézbesítés meghiúsultáról, iU. arról értesült, hogy a kézbesítés tévesen eszközöltetett. A kassai kir. ítélőtábla: az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereset első példányából, a melyben a felperes ugy magában a keresetben, mint annak külzetén is, egyik alperesül a Beregszászon lakó S. Salamont jelölte meg, továbbá a 15,062/1900. számú tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából, a melyben a felperes maga is kifejezetten kijelenti, hogy 11,031/1899. számú keresetében egyik alperesül S. Salamon beregszászi lakást jelö'te meg, és végül abból a ténykörülményből, hogy az 1899. évi október 2-án 11,034/1899. szám alatt beadott kereset alapján, az annak megtele'öen kibocsátott sommás végzés is a Beregszászon lakó S. Salamonnak kézbesittetett, nyilvánvaló, miszerint a felperes a kereseti váltón forgatóként szereplő S. Salamon t. szálkai lakos ellen nem, de helyette a Beregszászon lakó S. Salamon, mint az e perbeli S. Salamon alperestől különböző személy ellen indította az 1899. évi október 2-án 11,034 1899. szám alatt beadott keresetet és így ez a kereset a T.-Szálkán lakó e perbeli alperes S. Salamon ellen a váltóelévülésnek a félbeszakítására, a mely elévülés a váltótörvény 85. §-a értelmében a váltó-óvás felvételét követő napon az 1899. évi július 27-én vette kezdetét, nem alkalmas; tekintettel továbbá arra, hogy a 15,062/1900. szám alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz az alperes részéről visszacsatolt váltókeresetet, a melyben felperes már a T.-Szálkán lakó S. Salamont, a jelen perbeli alperest kérte fizetésre köteleztetni . . . csak az 1900 évi augusztus 16-án adta be a kir. törvényszékhez, ebbó'l a ténykörülményből nyilvánvaló az is, hogy a felperes a T. Szálkán lakó S. Salamon jelen perbeli alperes ellen, a kereseti váltó aiapján, keresettel csak az 1900. évi augusztus hó 16-án lépett fel. Eme tényállás mellett, minthogy a váltótörvény 85. § a értelmében a váltóbirtokosnak a váltóforgató elleni visszkereseti igénye az óvás felvétele napjától három hónap alatt elévül stb. (1901 március 26 án, 529. sz.) A kir. Kúria: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes kifejezetten beismeri, hogy az 1899 október 2-án 11,034. sz. a. indított kereset folytán hozott sommás végzés S. Salamon t.-szálkai lakos helyett tévesen és helytelenül lett S. Salamon beregszászi lakosnak kézbesítve. A váltótörvényekben megszabott elévülési időn belül megindított ez a sommás váltókereset alperes ellen az elévülést félbeszakította ugyan, de az a félbeszakított elévülés újra kezdetét vette azzal az időponttal, melyben felperes a kereset helytelen kézbesítéséről értesült. Minthogy pedig felperes alperes S. Salamon t.-szálkai lakosnak 1900. február 3 án 1,496. sz. a. beadott és felperesnek február 11-én kézbesített felfolyamodásából tudomást nyert arról, hogy a kereset helytelenül lett S Salamon beregszászi lakosnak kézbesítve; minthogy továbbá felperes ettől az időponttól kezdve egész az 19C0. évi augusztus 16-án 10,203. sz. a. beadott kérvényig, a melynek következtében alperesnek a kereset és sommás végzés tényleg kézbesittetett, az alperes elleni elévülési idő félbeszakítására alkalmas joglépést nem tett és minthogy a váltótörvény 85. §-a értelmében a váltóbirtokosnak a váltóforgató elleni visszkereseti joga az óvás felvétele napjától három hónap alatt elévül, a jelen esetben pedig ez az elévülés a kereset beadása által történt félbeszakítás folytán 1900 február 11-én vette újra kezdetét és igy az 1900 augusztus 16-án beadott, fentebb jelzett kérvény már az elévülés befejezte után adatott be, ennnélfogva alperesnek elévülési kifogása jogos alappal birván, a másodbiróság Ítélete ezekből az okokból . . . volt helybenhagyandó. (1901. évi október hó 1-én, 623. v. sz.) A vevő abban az esetben, ha az eladó az áru átadásával késik, a kereskede mi törvény 353. §-a értelmében a teljesítéssel kapcsolatosan csak a késedelemből származó karának megtérítését követelheti ; ilyen kárnak pedig a szerződésileg meghatározott ár és a teljesítés idejében létező vételár közötti különbözet nem tekinthető, mert a vevő ezt az árkülönbözetet a szállítani kötelezett aru nagyobb értékében amúgy is megkapja. Nem lenét karnak tekinteni azt az árkülönbözetet sem, mely a szerződésileg megállapított és a máshonnan tényleg beszerzett áruért fizetett magasabb vételár között mutatkozik, mert ez a különbözet a vevőt csak akkor illeti meg. ha szerzödésteljesiést nem, hanem csupán a káréritést igényel, mivel ez az árkülömbözet annak a vesztett haszonnak felel meg, tehát annak egyenértékéül tekintendő, mely a szerződés nem-teljesitése, illetve az áru nemszállitása miatt a vevet érte, akár beszerezte az árut máshonnan, akár nem. A szerződés teljesítésével kapcsolatosan ez az árkülönbözet nem tekinthető olyan kárnak, mely a vevőt a szerződés teljesítése mellett is megillethetné, mivel ez esetben a szállítandó ára nagyobb értékében nyerendő kártérítést másodszor is megkapná a követelt árkülönbözetben. (A m. kir. Kúria 1902. január 9. 354/901. sz. a.j Oly esetben, melyben a vétel tárgyául megjelölt áru nem egyszerre, hanem a felek által előzetesen meghatározott menynyiségben és különböző időben szállítandó, az eladónak nem áll jogában saját tetszése szerint az egyik árurészlet tekintetében a szállítást teljesíteni, a másik részlet tekintetében pedig a szerződés tői elálllani; ha tehát az eladó a szállítani kötelezett áru egyik elöbbeni részletének szállítását elmulasztotta s a vevőnek az erre az árurészletre kapott előleget visszaadta, s igy a szerződéstől a maga részéről elállottnak tekintendő, ugy a maga részé ról a szerződésnek teljesítését az ezt követően kötelezett részletekre nézve erre vonatkozó kölcsönös ujabb megállapodás hiányában többé már nem követelheti. (A m. kir. Kúria 1902. április 2. 1,107/901. sz. a.) A biztosító intézetnek bizonyítani kell, hogy az ajánlat megtételekor a biztosított tudomással birt arról, hogy ö tüdötuberkulozisban szenved. Köztudomású tíny, hogy a tuberkulotikus tüdőbetegek maguktól betegségük természetét gyakra i föl nem ismerik, velük betegségük valódi természete már emberiességi okokból se szokott közöltetni és igy azzal a ténynyel, hogy a biztosított tüdötube'"kulozisban szenvedett és az ellen gyógykezeltetett, nincs bizonyítva az, hogy ő mell- vagy tüdőbetegségről tudomással birt. A kötvényben közelebbi meghatározás nélkül a biztosítottnak törvényes jogutódjai vannak kedvezniényezettekül megjelölve. Aki tehát az örökösödésre hivatva van, egyuttai kedvezményezett is és mint ilyen a hagyaték átadásának és megosztásának bevárása nélkül követelheti, hogy a biztosítás! összeg, mely átadás és osztály előtt az örökösöknek közös és osztatlan vagyona, az összes erdekeltek javára birói letétbe helyeztessék (A m. kir. Kúria 1902. ápr. 15. 24. 38. sz. a.) A vevő az áru átvételét megtagadván, felperes a se tőzsdei, se piaci árral nem biro árut szabadkézből másnak olcsóbban adta el s a különbözet megtérítése iránt kártérítési pert indított az első vevő ellen. Ki mondatott, hogy az eladó, aki a kereskedelmi törvény 352 , illetőleg 347. £-ának rendelkezését meg nem tartotta, amennyiben a tőzsdei vagy piaci árral nem biró árut nem hiteles személy közbejöttével, hanem szabadkézből adta el, ez által az eladott áruval mint sajátjával rendelkezvén, a szerződéstől egyszerűen elállott s igy a vevőtől a kereskedelmi törvény 332. g-a értelmében kártérítést nem követelhet ( A m. kir. Kúria 1902. február 13. 602/1901. sz. a.) Bűnügyekben. A koronaügyésznek a jogegység ércekében használt perorvoslatának hely adatván, kimondatott, hogy kir. törvszék a>on intézkedésével, hogy ^ bűnösség és a minősítés kérdésében felebbezett ügyet tanácsülésben vizsgálta felül, megsértette a bp. 550. § ának utolsó bekezdését. A m. kir. Kúria (1902. május 21. 4,703. sz. a.) becsületsértés vétségével vádolt L. József elleni bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslatának részben hely adatik és kimondatik, hogy a fiumei kir. törvényszék azon intézkedésével, hogy a bűnösség és a minősítés kérdésében felebbezett ügyet tanácsülésben vizsgálta felül, megsértette a B. P. 550. §-ának utolsó bekezdését; egyebekben a koronaügyész perorvoslata elulasittatik. Indokok: S. Gyula fiumei lakos a fiumei kir. egyesbiróságnál 1901. febr. 17-én feljelentést tett J. Miklós ellen rágalmazás miatt, mivel ez azt beszélte, hogy őt, a főmagánvádlót, L. József pofonütötte. Ennek az ügynek 1901. június 3-án tartott tárgyalásán kiderülvén, hogy J.-nak L. József mondta, hogy ő a főmagánvádlót pofonütötte, főmagánvádló elejtve a J. ellen emelt vádat, L. Józsefet kérte a becsületsértés vétsége miatt megbüntetni. Az egyesbiróság 1901. november 4-én 2,829. sz. a. hozott ítéletével bűnösnek mondta ki L. József vádlottat a S. Gyula sérelmére elkövetett becsületsértés vétségében s ezért őt, behajthatatlanság esetében 2 napi fogházra átváltoztatandó 40 kor. pénzbüntetésre Ítélte. Ez ellen az Ítélet ellen ugy a főmagánvádló, mint a vádlott felebbezvén, a fiumei kir. tszék, mint felebbviteli bíróság 1901. dec. 6-án 2,166. sz. alatti tacsülésben hozott végzésével az egyesbiróság Ítéletét megsemmisítette és az eljárást a magánvádnak elkésetten történt előterjesztése miatt megszüntette. A fiumei kir. törvényszék e határozatával mely ellen a felek részéről minden perorvoslat ki van zárva, a törvényt megsértette, és pedig a Bp. 550. §. utolsó bekezdését, mert az egyesbiróság Ítélete ellen a felek részéről a bűnösség megállapítása és a minősítés miatt bejelentett felebbezések folytán az ügyet tárgyalás kitűzése nélkül tanácsülésben vizsgálta felül.