A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 32. szám - A kir. tszékek, mint sommás fölebbezési biróságok hatásköre

126 A JOG költségeinek mely:k szülő által viselése kérdése a fennálló jogszabályok értelmében a bíróságokhoz van utalva; mert továbbá az 1877: XX. t.-c. 11-ik §-a 5-ik bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a szülő, vagy nagyszülő részéről a kiskorú gyermeknek vagy unokának fizetendő tartási összeget a gyámhatóság állapítja meg, helyesen akként értelmezendő, hogy a gyámhatóság hatásköre a tartási kötelezettség vitássá nem tétele esetében a tartás összegének a megállapítására terjed, míg ellenben a tartási kötelezettség vitássá tétele esetében ugy eme vitás kérdés, mint a tartás összege iránt is a bíróság van hivatva határozni; már pedig alperes azzal, hogy felperesnek a nőtartási díj követelhetéséhez való jogosultságát el nem ismerte, a gyermektartási kötelezettséget is tette vitássá. És minthogy felperes a házasságból származó gyermek részére csak abban az esetben követelhet tartásdijat, ha a különélés a férj hibájára vezethető vissza, annak eldöntése, hogy alperes a felperessel eltávozott gyermek részére külön tartásdijat fizetni köteles-e és esetleg mennyit, nyilván a bíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy pedig az 1877: XX. t.-c. 11. §-a szerint a peres felek közt fennálló törvényes házasságból született kiskorú vagyontalan gyermeket elsősorban az atya köteles eltartani és a felebbezési bíróságnak az első bíróság Ítéletéből átvett ítéleti tényállása szerint a kiskorú gyermek a felperesnél van, ezeknél fogva alperes gyermektartási kötelezettsége is a felebbezési bíróság ítélete ide vonatkozó részének megváltoztatása mellett megállapítandó volt. Mivel azonban a felebbezési bíróság téves álláspontjából kifolyóan a gyermektartási díjnak sem összege, sem fizetési időtartama tekintetében a tényállás megállapításába nem bocsátkozott, ezért a rendelkező részben foglalt eljárásra volt utasítandó. Felperesnek a per- és felebbezési költség kölcsönös megszüntetése miatt emelt panasza megoldást nyert az által, hogy a felebbezési bíróság ezekre a költségekre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasíttatott, mert ezeknek a költségeknek melyik peres fél által viselése kérdése az uj határozatra tartozik. A felülvizsgálati eljárás költsége a S. E. 204. §. alapján azért szüntettetett meg kölcsönösen, mert felperes felülvizsgálati kérelme csak részben, alperes felülvizsgálati kérelme pedig éppen nem vezetett sikerre. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy az ideglenes nötartás követelésére a nő csak akkor jogosult, ha a házassági együttélést a férjnek viselkedése, anélkül, hogy arra a nő is jogos okot szolgáltatott volna, tette lehetetlenné, mert ha a különválásra a nő magaviseletével szolgáltatott okot, a férjtől ideiglenes tartásdijat nem követelhet. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1902. június 20. G. 71/902. sz. a.) Az, hogy valamely földterület két egymás után következő évben hasonnemü őszi kalászos maggal vettessék be, az okszerű gazdálkodással nem lévén megegyeztethető, nyilvánvaló, hogy alperesek azzal, hogy a kikötött mennyiségű ugart fen nem hagyták és hogy két egymásután következő évben ugyanezen területen őszi kalászos növényt termeltek, a szerződés rendelkezését megsértették. lA m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. 1902. jun. 18. G. 252. sz. a.) A bíróságok a tanuk vallomását és azok bizonyító erejét szabadon mérlegelhetvén, eme mérlegelés eredménye a felülvizsgalat alól el van vonva. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1902. lunius 20. I. G. 801/902. sz. a.) _ A bíróság még ügydöntő körülményre sem tartozik a per során felajánlott minden bizonyítékra a bizonyítás felvételét foganositani s annak szükségét a tárgyalás és bizonyítás összes tartalma szerint mérlegelheti, csak azokat az okokat köteles kiemelni, amelyek őt meggyőződésének megalkotására és a kért bizonyítástölvétel mellőzésére indították. ( A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. 1902. június 13. G. 70/1902. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A foglaló az eladó javára elveszettnek nyilvánittatik, mert az eladó a vevőnek előző szerződésellenes rendelkezései után nem volt köteles feltételezni, hogy az árut mégis a szerződés feltételei szerint fogja átvenni és igy feltétlenül joga volt az ügylettől elállani; felperes részéről nem a vételár megfizetésével val: késedelem, hanem a szerződésszerű teljesítés elfogadásának megtagadása forog fenn, erre az esetre pedig a K. T. 354. §-ának rendelkezései ki nem terjednek. A szegedi kir. törvényszék: Alperes köteleztetik 600 K. (300 írt) tökét stb. megfizetni. Felperes keresetének többi részével elutasittatik. I n d o k o k: . . . . Az E) alatt csatolt levél tartalma szerint alperes két nagy vasúti kocsirakmány cirokszalmát adott el ... . . . . ugy hogy az egyik kocsirakmány elkészítéskor, vagyis amint ez a felek között nem vitás, az 1898. évi ciroktermés beszedésekor azonnal, a másik kocsirakmány pedig a következő 1899. évi február havában lesz szállítandó; lovábbá, hogy a fog alóul adandó C00 frtnak fele a másik szállítmány vételárába fog betudatni. Amikor tehát a vételi szerződés feltételeivel szemben felperes az első kocsirakmány szállításának bejelentése után, az 1898. évi október 20-án kelt 2. 7. alatti levélben, az 1898. évi október 24-én kelt 9. 7. alatti levélben, az 1898. évi október 25-én feladott 4. 7. alatti sürgönyében s a felperes közkereseti társaság képviseletére jogosult beltag által irt 1898. évi október 22-én kelt levelében ismételten a vételi szerződés megváltoztását kérte, hogy alperes ne a kikötött nagy kocsirakinányt szállítson és hogy a foglaló egész összege az első kocsirakomány vételárába tudassák be, a szerződésnek olyan megváltoztatását kívánta, mely alperes elvállalt kötelezettségeit nyilvánvalóan terhesebbé tette volna, különösen tekintettel arra, hogy a vételár az átvételekor azonnal volt fizetendő. Alperes tehát a terhesebb feltételeket elfogadni nemcsak nem tartozott, de sőt tekintettel arra, hogy a 2., 3., 4., 5. 7. alattiakból kitünőleg a szállítás bejelentése után állott elő felperes a szerződés ilyen módosításával és igy a felajánlott szállítás teljesítésének megakadályozása miatt alperes olyannak tekintendő, mint aki az áru átvételével esedékes vételár megfizetésével késik: alperes a K. T. .452. §-a értelmében felperes késedelme miatt az ügylettől K) alatt csatolt sürgöny szerint elállni jogosítva volt. . . . Viszont azonban alperes sincs jogosítva a kapott foglalót megtartani; mert alperes a szerződéstől való elállásának bejelentésekor a K. T. 354. § a értelmében az utólagos teljesítésre, minthogy az utólagos teljesítést az ügylet természete ki nem zárta, kellő időt engedni tartozott s e kötelességének nem tett eleget teljesen akkor, amikor az 1898. évi október 25-én feladott sürgönyében, melyben elállását tudatja, az utólagos teljesítés iránt még azon napon kért rendelkezést, a másnap kelt L) alatt csatolt levélben foglalt szerződés szerinti rendelkezést pedig már figyelembe nem vette és igy az alperes sem volt teljesen vétlen. Már pedig a K. T. 277. §-a értelmében a foglalót csak a szerződést szegő fél és azzal a szerződő féllel szemben veszti el, aki a szerződésen és a törvényen alapuló kötelezettségeit mindenben teljesiti. Ezek alapján alperes a kapott foglalónak stb. megfizetésére kötelezendő, felperes keresetének a szerződés nem teljesítéséből eredő kár megtérítése iránti többi részével elutasítandó volt. (1900. október hó 11-én, 17,960. sz.) A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének felperest kereseti kérelmének egy részével elutasító része helybenhagyatik. Ellenben ugyanazon ítéletnek alperest marasztaló része megváltoztattatik, felperes annak kimondásával, hogy ő az alperesnek adott 300 írt (600 K.) foglalót ennek javára elvesztette, keresetével egészben elutasittatik. Indokok. A vételi jogügylet, a kereskedelmi törvény 318. §-a értelmében, a peres felek közt akkor jött végleg létre, mikor alperesnek E) alatti levele, amelyben ő a felperes D) aiatti levelében foglalt ügyleti feltételeket elfogadta, a felperesnek elküldetett, illetve elküldés végett feladatott. Minthogy felperes a D) alatti levélben 2 vaggon cirokszalmát ajánlkozott megvenni és alperes az ebben az ajánlatban foglalt összes feltételek elfogadása mellett E) alatti válaszában két nagy vaggon cirokszalma szállítására kötelezte magát, amire az E) alatti tartalmával nyilván mindenben egyetértő felperes alperesnek a foglalót megküldte, helyes az elsöbiróságnak az az álláspontja, hogy a vételi ügylet feltételeire nézve a D) és E) alatti levelek tartalma az irányadó s hogy ezzel szemben a korábbi szóbeli alkudozások tartalma közömbös. Az E) alatti levél eme kitételének «Ab vasúti állomás Csaba* az az értelme, hogy ettől az állomástól kezdve a szállítás költsége a vevő felperest terheli. Alperesnek még 1898. október 25-én teladott K) alatti távirata után is, melyben ő a szerződés feltételei szerinti szállításához ragaszkodik és az ezektől eltérni kivánt felperessel közli, hogy amennyiben ez az ekként való teljesítés elfogadására késznek nem nyilatkozik, ő (alperes) az ügylettől eláll, felperes ugyanaznap válaszképen feladott 4. 7- alatti táviratban és a D) és E) alattiakban a megállapítottaktól eltérő feltételek mellett való szállítást kivánt alperestől. Ezekből az okokból és amennyiben ezekkel ellentétben nem állanak, vonatkozó saját indokai alapján helyesen állapította meg az elsőbiróság felperes szerződésszegését és azt, hogy alperes, aki felperesnek, a 2., 3., 4. és 5. 7. alattiakban foglalt szerződésellenes nyilatkozatai után nem volt köteles feltételezni, hogy felperes az első vaggon cirokszalmát a szerződés feltételei szerint fogja mégis átvenni, jogosan állt el az ügylettől. De éppen azért, mert felperest voltaképen nem a vételár megfizetésével való késedelem miatt terheli szerződésszegés, hanem lényegileg abban, hogy a 2., 3, 4. és 5. 7- alattiakban valójában azt közölte alperessel, hogy az ez által felajánlott szerződésszerű teljesítést nem fogja elfogadni és alperestől oly szállítást kivánt, amely ugy a cirokszalma mennyiségére mint a fizetési feltételekre nézve a szerződés kikötéseitől eltér, alperesnek felperes ily magatartásával szemben feltétlenül joga nyilt az ügylettől véglegesen elállani és nem volt köteles a keresk. törvény 354. § a értelmében, amelynek rendelkezései ilyen esetre nem vonatkoznak, felperesnek az utólagos teljesítésre kellő időt engedni, illetve felperesnek L. alatti levelét ebből a szempontból figyelembe venni. Minthogy a vételi ügylet felperes szerződésszegése és alperes jogos elállása következtében szűnt meg, felperest alperessel szemben kártérítési igény az ügylet nem teljesítése miatt