A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 32. szám - A kir. tszékek, mint sommás fölebbezési biróságok hatásköre

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 32. számához. Budapest, 1902 augusztus 10. Köztörvényi ügyekben. Igaz ugyan, hogy az 18S6. évi VII. t.-c. 22. §-ban felsorolt jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, de miután ugyanezen törvényszakasz 5 ik bekezdése értelmében a házasfelek közötti jogügyletek érvénytelensége esetében mindenik fél a másiknak azt, amit tőle az érvénytelen jogügylet folytan kapott, visszaszolgáltatni tartozik, kétségtelen, hogy felperesnek az általa kiszolgáltatottnak visszaköveteléséhez joga fennáll. A nagyszeben kir. törvényszék (1901. évi október hó 10-én 6,177. sz. a.) W. Károlyné sz. K. Auguszta felperesnek W. Károly ellen 2,000 K. és jár, iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében azt hozta fel. hogy alperes kérésére U97. éven összes ingatlanát eladta, a belolyt vételárakat alperes rendelkezésére bocsájtotta, aki azokat saját adósságai törlesztésére és egyéb céljaira fordította. Felhozta továbbá, hogy közöttük akkor azon megállapodás jött létre, hogy alperes felszólításra az eladott ingatlanokat bármikor visszaszerezni, esetleg más haszonértékü ingatlanokat részére vásárolni legyen köteles. Felhozta továbbá, hogy ezen megállapodást utóbb oda módosították, hogy alperes a visszaszerzendö, esetleg megvásárlandó ingatlanok fejében 1899 november havában fizetendöleg 2,000 koronát legyen köteles felperesnek megfizetni. Ezek alapján kérte, hogy alperes ezen 2,000 K. és jár. követelésében, miután fizetni nem akar. elmarasztaltassék. Ezek szerint tehát felperes keresetileg érvényesített követelését tulajdonképpen kölcsönügyletből számaztatja. Előre bocsátja már azt, hogy peres felek az állított megállapodások létrejötte idejében egymással törvényes házassági kötelékben voltak és jelenleg is még törvényes házastársak. A fenti jogügylet érvényességéhez az 1886. évi VII. t.-c. 22. §-ának b) pontja értelmében közjegyzői okirat lett volna szükségét. Minthogy azonban felperes maga sem állította, hogy ilyen okirat felvétetett volna, sőt annak szükségtelenségét vitatja, kétségtelen, hogy íelperesileg érvényesített, de valósággal és törvényszerűen létre nem jött jogügyletből magának jogokat nem követelhet. Ami a felperes által a válaszirat rendjén felhozottakat illeti, melyek szerint ő a kölcsönjogügyletre alapított keresetének jogalapját azon iratában megváltoztatta és követelését mint házastársi külön vagyonának egyenértékét, jogtalan gazdagodás cimén kivánja érvényesíteni: a kir. törvényszék ezeket, mint a kereseti jogalap megváltoztatását, az 1868. évi LIV. t.-c. 68. §-a értelmében figyelembe nem vehette és ennélfogva mindezek alapján felperest keresetével elutasitandónak stb. találta stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1901. november 27-én 3,936. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete az 1886. évi VII. t.-c. 22. §. b) pontjának felhívásával, a közjegyzői okirat hiányára alapított indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Kúria (1902. március hó 18-án 894. p. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes kereseti joga megállapíttatik és az elsőbiróság utasittatik, hogy az esetleg szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás megejtése után a kifejlendők alapján érdemleges Ítéletet hozzon: Indokok: Igaz ugyan, hogy az 1886. évi VII. t.-c. 22. §-ban felsorolt jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, de miután ugyanezen törvényszakasz5-ik bekezdése értelmében a házasfelek közötti jogügyletek érvényessége esetében mindenik fél a másiknak azt, amit tőle az érvénytelen jogügylet folytán kapott, visszaszolgáltatni tartozik, kétségtelen, hogy felperesnek az általa kiszolgáltatottnak visszaköveteléséhez joga fennáll. Minthogy pedig felperes keresetében határozottan az eladott ingatlanainak az alperesnek átadott és állítólag közösen megállapított értékét követeli, és így tulajdonképpen csak annak a visszaadására kéri alperest kötelezni, mit utóbbi az érvénytelen jogügylet folytán kapott, az idézett törvény alapján kereseti jogát megállapítani kellett. A durva és tettleges bántalmazás, ha az nem a férjtől, hanem vele együtt lakó szüleitől származik is, jogos okul szolgál arra, hogy a nö külön éljen férjétől, ha ez őt a bántalmazástól megóvni és a bántalmazókat eltávolítani nem hajlandó. Az 1877: XX. t.-c. 13. §. 4-ik bekezdése szerint ugyanannak a §-nak intézkedései alkalmazandók az esetben is, ha a szülők törvényesen el nem váltak ugyan, de tartósan külön válva élnek s gyermekeik tartása és ellátásáról kellőleg nem gondoskodtak ; márpedig az idézett 13. íj. i-ső bekezdése szerint a törvényes elválás esetében a törvényes gyermekek tartása és nevelése költségeinek melyik szülő által viselése kérdése a fennálló jogszabályok értelmében a bíróságokhoz van utalva. Az I877 : XX. t.-c. 11-lk f-a 5-ik bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a szülő vagy nagyszülő részéről a kiskorú gyermeknek vagy unokának fizetendő tartási összeget a gyámhatóság állapítja meg, helyesen akként értelmezendő, hogy a gyámhatóság hatásköre a tartási kötelezettség vitássá nem tétele esetében a tartás összegének a megállapítására terjed, míg ellenben a tartási kötelezettség vitássá-tétele esetében ugy eme vitás kérdés, mint a tartás összege iránt is a bíróság van hivatva határozni. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. dec. 31-én I. G. 471. sz. a.) dr. Vince Károly ügyvéd által képviselt P. Frigyes Miroszláv Lászlóné O. Eugénia felperesnek, dr. Kovács Jenő ügyvéd által képviselt P. Frigyes Miroszláv László alperes ellen nő- és gyermektartás iránt a budapesti VIII—X. kerületi járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítél e tet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság Ítéletének a gyermektartásra vonatkozó része megváltoztattatik; a gyermektartásra nézve a birói hatáskör és alperes kötelezettsége megállapíttatik, a felebbezési bíróság pedig a gyermektartási dij összege és a fizetési kötelezettség időtartama tekintetében a tényállás megállapítására és a per-és felebbezési költségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasittatik. Egyebekben ugy felperes, mint alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok. Alaptalan alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési törvény a nőtartási kötelezettség megállapításánál mellőzte azt az anyagi jogszabályt, amely szerint a vétkes nőt tartásdíj nem illeti; mert a felebbezési bíróság átvéve az elsó'birósági ítélet tényállást és azt kiegészítvén, ítéletében tényként azt állapította meg M. Antalné és K. Ágnes tanuk vallomása alapján, hogy alperes szülei felperest durván és tettleg bántalmazták, továbbá, hogy felperes az alpereshez való visszatérési készségét ahhoz a feltételhez kötötten, hogy alperes szüleitől külön lakjanak, kijelentette, de alperes a visszatérésnek ezt a feltételét el nem fogadta és a visszatérésnek ezt az akadályát elhárítani késznek nem nyilatkozott. Minthogy pedig alperes a neje vétke gyanánt, a felebbezési bíróság megállapított tényállása szerint, mást fel nem hozott, mint az elhagyást és a visszatérésnek az emiitett feltételekhez kötését; minthogy továbbá a durva és tettleges bántalmazás, ha az nem a férjtől, hanem vele együtt lakó szüleitől származik is, jogos okul szolgál arra, hogy a nő külön éljen férjétől, ha ez őt a bántalmazástól megóvni és a bántalmazókat eltávolítani nem hajlandó; ennélfogva a házassági különélésre nézve a vétkesség nem a felperesre, hanem az alperesre lévén visszavezethető, nem mellőzte a felebbezési biróság azt az anyagi jogszabályt, hogy a tartásdíj a vétkes nőt nem illeti, mivel ez a jogszabály a fenforgó esetre alkalmazásba nem jöhetett. Alperesnek az az érvelése sem bír alappal, hogy a felebbezési biróság azért is jogszabály sértésével kötelezte őt a női tartás fizetésére, mivel felperes a 2-/. alatti levélben tartási igényéről lemondott; mert a 2 /. alattilevél ennek tartalma szerint választ képez az alperesnek a házassági elválás dolgában felpereshez irt D. alatti levelére és az abban foglalt az a kijelentés, hogy felperes kész a házasság felbontására, a maga részéről semmi feltételt ki nem köt és sem pénzt, sem semmit nem akar, csak a házassági kötelék felbontása esetére szól, de az eddigi tartásdíj iránti igényről való lemondást nem tartalmazza. Alaptalan továbbá mindkét peres félnek a női tartásdíj összegének megállapítására vonatkozó panasza és felperesnek a dij felemelése, alperesnek pedig annak leszállítása iránt előterjesztett kérelme; mert az, hogy mily társadalmi állásnak és vagyoni viszonyoknak mily tartásdíj felel meg, ténykérdésre vonatkozik és az erre vonatkozó megállapítás sikerrel csak ugy támadható meg felülvizsgálati kérelemmel, ha a megállapítás valamely jogszabály megsértésével történt; a felebbezési biróság azonban mérlegelte alperes hivatali állásából folyó jövedelmének korlátolt voltát, felperes keresetképességét és indokolási kötelességének is eleget tevén, nem sértett jogszabályt a női tartásdíj összegének megállapítása körül. Ellenben alapos felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy az első biróság Ítéletének a gyermektartás megítélésére vonatkozó részét feloldotta s e tekintetben a pert megszüntette, abból az indokból, hogy a törvényes gyermekek tartásdijára nézve az eljárásra az árvaszék az illetékes és hogy igy a kir. járásbiióság túllépte hatáskörét, amikor ebben az irányban is ítéletet hozottmert az 1877: XX. t.-c. 13. §. 4-ik bekezdéseszerint ugyanannak a §-nak intézkedései alkalmazandók az esetben is, ha a szülők törvényesen el nem váltak ugyan, de tartósan külön válva élnek s gyermekeik tartása és ellátásáról kellőleg nem gondoskodtak; már pedig az idézett 13. §. 1-ső bekezdése szeri ít a törvényes elválás esetében a törvényes gyermekek tartása és nevelése