A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

124 A JOG nevü leányát megverte. Minthogy azonban a főtárgyalás folyamán K. Mária, K. Mihály és K. Etel tanuk egybehangzóan vallották, hogy a vádlott a kérdéses napon K. Máriát egy bottal megverte; minthogy a tanuk vallomását megerősíti az érdektelen K. József tanú is, aki K. Márián másnap, látta az ütések által ejtett testi sérüléseket, s akinek K. Mária ugyan akkor elbeszélte, hogy a sérülések onnan származnak, hogy a vádlott őt megverte: mindeme tanúvallomások alapján a kir. törvényszék bizonyítva látja, hogy K. Máriát a vádlott megverte s hogy annak az orvosi látlelet által igazolt testi sérülései a vei és következményei. Minthogy pedig a K. Mária testi sérülései az orvosi látleletben foglalt vélemény szerint 8 napon belül gyógyultak, vádlottat a BTK. 301. §-ba ütköző könnyű testi sértés vétségében bűnösnek kellett kimondani. De kétségtelen a előadottaknál fogva az is, hogy a vádlott a kérdéses alkalommal azért ment be a K. József lakásába, hogy annak Mária nevü leányát megverje. Minthogy pedig a bemenetelének ez az indoka jogosnak nem tekinthető: e cselekménye a BTK. 332. §-ba ütköző magánlak megsértésének a vétségét foglalja magában, miért is a vádlottat ebben a vétségben is bűnösnek kellett kimondani, stb. A m. kir. Kúria (1902. május 27. 4,940. sz.) A vádlott semmiségi panaszának részben hely adatván: a szegedi kir. törvényszék Ítélete, a BTK. 332. §-ában meghatározott magánlak megsértésének vétségét illetően a Bpr. 385. §. 1. a) pontjában emiitett semmiségi ok alapján megsemmisíttetik és K. János vádlott a jelzett vétség vádja alól felmentetik, minek következtében a törvényszék ítéletében e vétség miatt fő- és mellékbüntetésül kiszabott 20 és 10 korona pénzbüntetések elesnek; egyszersmind a BTK. 96. és 97. §§-aira való hivatkozás mellőztetik, stb. Indokok: Az eljárt kir. törvényszék K. János vádlottat a könnyű testi sértés vétségén kivül, a BTK. 332. §-ába ütköző magánlak megsértésének vétségében mondotta ki bűnösnek, az ítélet rendelkező része és indokolása szerint e vétséget az által látván elkövetve, hogy vádlott K. József távollétében, annak lakásába jogos indok nélkül bement. Ámde a BTK. 332. §. fogalommeghatározása szerint, nem a jogos indok nélkül való bemenetel egymagában, hanem összefüggésben a következő tétellel: «cselszövénynyel, vagy az abban lakónak, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellenéro, tehát a két elem együtt állapítja meg a magánlaksértés vétségének tényálladékát. Minthogy azonban az utóbb emiitett tényelem fenforgását a kir. törvényszék nem állapította meg; a kir. Kúria pedig a jelen esetben a BPR. 437. §. 1. bekezdéséhez képest, a törvényszék által valóknak elfogadott tényekre köteles határozatát alapítani, s minthogy az előrebocsátottak szerint a kir. törvényszék vádlottat a magánlak megsértésének vétségében a büntető törvény rendelkezésének téves alkalmazásával mondta ki bűnösnek, ugyanazért a vádlott semmiségi panasza folytán a törvényszék Ítélete e részben a BPR. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi oknál fogva a BPR. 437. §. 3. bekezdése értelmében, megsemmisítendő és K. János vádlott a magánlaksértés vétségének vádja alól felmentendő volt. Ellenben a könnyű testi sértés vétségére vonatkozóan, vádlottnak a BPR. 385. §. a) pontjára fektetett semmiségi panasza alaptalan, mert a törvényszéknek ez irányban is mérvadóul szolgáló ténymegállapítása szerint: vádlott a 13 éves K. Máriát bottal ugy megverte, hogy rajta 8 napon belül gyógyult testi sérüléseket ejtett, ez a cselekmény pedig a BTK. szabványaiba, jelesen 301. §-ába ütközik, e részben tehát a büntető törvény rendelkezését nem alkalmazta tévesen, stb. Folyamodó a biróküldés okául főleg azt hozza fel. hogy az albiró ellen a karhatalom jogtalan alkalmazása miatt is tett fegyelmi feljelentését szintén mellőző kir. táblai elnöki határozattal szemben, ugyanezen cselekmény miatt meginditandó bűnügyben a kir. tszéktől az ottani kir ítélőtábla területén elharapódzott szervilizmus következtében részrehajlatlan határozatot nem várhat. Minthogy azonban a folyamodónak ez az indoka puszta feltevésen alapuló állítás, mely mivel sem támogattatik s így a B. P. ao, §. 2-ik pontjának esete még csak valószínűvé sincs téve, a B. P. 29. §. 1. pontjában körülirt kizárási okot pedig fo lyamodó fel nem sorol : a biróküldésnek alapja hiányzik. A m. kir. Kúria (1902. május 26-án 2,867|B. sz.) Dr. R. Lázár mohácsi ügyvédnek, az általa Dr. I. Lajos mohácsi kir. jbirósági albiró ellen benyújtott feljelentés folytán megindított büntető eljárásra az illetékes pécsi kir. tszék helyett más bíróság kiküldése iránt beadott kérvényére következő végzést hozott: A biróküldés iránt beadott kérelem elutasittatik. Indokok: Folyamodó a biróküldés okául főleg azt hozza fel, hoyg Dr. 1. Lajos albiró ellen a karhatalom jogtalan alkalmazása miatt is tett fegyelmi feljelentését szintén mellőző kir. táblai elnöki határozattal szemben, ugyanezen cselekmény miatt meginditandó bűnügyben a pécsi kir. tszéktől, az ottani kir. Ítélőtábla területén elharapódzott szervilizmus következtében részrehajlatlan határozatot nem várhat. Minthogy azonban a folyamodónak ez az indoka puszta feltevésen alapuló állítás, mely mivel sem támogattatik s igy a B. P. 29. §. 2. pontjának esete még csak valószínűvé sincs téve, a B. P. 29. §. 1. pontjában körülirt kizárási okot pedig folyamodó fel nem sorol; a biróküldésnek alapja hiányzik. Törvényszékelőtt a Bp. 18. és 19. §. alapján, összefüggés vagy egyesítés folytán elbírált cselekményekre nézve a perorvoslatot az összes cselekményekre nézve a törvényszék hatáskörébe utalt cselekmény miatt fentartott vád határozza meg, tehát felebbezésnek van helye azokra a cselekményekre is, melyek egyébként járásbíróság vagy közigazgatási hatóság alá tartoznának. A m. kir. Kúria (1902. májuj 12. 1,681. sz.) lopás büntette miatt vádolt L. Mihály, orgazdaság vétsége és tulajdon elleni kihágás miait vádolt D. A. Pál, valamint tulajdon elleni kihágás miatt vádolt V. János éstársai elleni bűnügyben következő végzést hozott: A kir. tszék végzésének az a része, melylyel az iratokat a kir. Kúnához felterjesztetni rendelte, hivatalból megsemmisíttetik és a kir. tszék utasittatik, hogy az iratokat a bejelentett perorvoslatoknak saját hatáskörében felülvizsgálata végett a győri kir. ítélőtáblához terjeszsze fel. Indokok: — Törvényszék előtt a Bp. 18. és 19. §-ai alapján, összefüggés vagy egyesítés folytán elbírált cselekményekre nézve a perorvoslatot a törvényszék hatáskörébe utalt cselekmény miatt fentartott vád határozza meg, tehát felebbezésnek van helye azokra acselekményekre is, melyek egyébként járásbíróság vagy közigazgatási hatóság eljárása alá tartoznának. Minthogy pedig a fenforgó esetben a kir. törvényszék L. Mihály vádlottat három rendbeli lopás bűntettében, tehát a kir. tszék hatáskörébe tartozó bűncselekményekben mondotta ki bűnösnek,az összefüggés és egyesítés elvénél fogva tehát, habár L. Mihály vádlottra nézve a kir. törvényszék Ítélete jogerőre emelkedett: az ugyanezen Ítéletben marasztalt többi felebbező vádlottakra nézve is, habár ezek csak járásbíróság eljárása alá tartozó bűncselekményben mondattak ki bűnösöknek, a Bp. 381. §. első bekezdése értelmében felebbezésnek van helye a kir. Ítélőtáblához s igy a kir. törvényszék végzésének ama részével, melylyel az iratokat a kir. Kúriához felterjesztetni rendelte s ezzel a rendelkezésével a bejelentett perorvoslatok felülvizsgálatát a kir. Kúria hatásköréhez tartozónak nyilvánította, a Bp. 384. §. 4. pontjába ütköző s hivatalból figyelembe veendő alaki semmiségre szolgáltatott okot, ezeknél fogva a kir. törvényszék végzésének eme részét hivatalból meg kellett semmisíteni és a kir. tszéket a rendelkező részben foglalt szabályszerű eljárásra kellett utasítani. Vádlott felmentetett a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vádja alól, mert a rágalmazó állítás oly minden alapot nélkülözőnek nem nevezhető, amely már magában foglalná az állitás kockáztatása által is azt a rágalmazásra irányuló külön szándékot, mely miatt vádlott büntethető volna ; de vádlott emez állítása nem is olyfoku gondatlanság és körültekintés hiányával hozatott fel feljelentésképpen a kir. járásbíróságnál, mely ezt az állítást büntethetővé tenné. (A m. kir. Kúria 1901. november 28. 7,172/901. sz. a.) Megsemmisíttetett az esküdtbíróság ítélete, mert az esküdtbíróság az esküdteknek a 2. fökérdésre hozott határozata alapján vonta a btkv. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettének fogalma alá a vádlott terhére rótt büntetendő cselekményt ; ama főkérdés szerkesztésénél azonban mellőzte az idézett törvényszakaszban meghatározott, a szándékos emberölés bűntettének alkotó elemét képező ölési szándéknak felvételét. (A m. kir. Kúria 1901. dec. 6. 7,398. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök: A budapesti keresk. és váltótszéknél Gróf Dániel helybeli cég ellen, bej. aug. 28, fsz. szept. 25, csb. Szaffka Dénes dr., tg. Vincze Ignác dr. — A budapesti tszéknél Janits József, helybeli lakós ellen, bej. szept. 17, fsz. szept. 30, csb. Gaár Vilmos dr., tg. Sebestyén Ödön dr. — A szegedi tszéknél Vánky József helybeli lakós ellen, bej. aug. 26, fsz. szept. 2, csb. Fehér Tamás dr , tg. Kószó István dr. — A temesvári tszéknél Dorner Fülöp és neje lippai lakósok ellen, bej. szept. 3, fsz. okt. 2, csb. Hermann Béla, tg. Schweiger Bertalan. Pályazatok : A sárkányi jbiróságnál bírói áll. aug. 9. (169) — A vágsellyei jbiróságnál alj egy z ői áll. aug. 10. — A belényesi jbiróságnál a 1 j e g y z ö i áll. aug. 10. — A nagykikindai tszéknél a 1 b i r ó i áll. aug. 10. (i7o) — A vámosmikolai jbiróságnál b i r ó 1 áll. aug. 11. Í171) — A dévai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 13. — A pécsi tszéknél a 1 j e g y z ő i áll. aug. 13. — A fogarasi jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 13. (173) — A budapesti közjegyzői kamaránál a duna-adonyi közjegyzői áll. aug. 22. — A kolozsvári tszéknél a 1 b i r ó i áll. aug. 15. (174) A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. PALLM RÍaZvfelYTJÜMMAo NYOMDÁM BDOAPMTBv