A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

A JOG 123 telései fedezésére lettek felperes által fizetve s a kérdéses végrehajtás alatt álló 400 K. követelés jelenleg is fennáll. Az alperes által becsatolt, felper. s által valódiság tekintetében nem kifogásolt, B. Ferenc felperes által irt 2. és 3. alatt levő levelek tartalmából kitetszőleg, felperesnek más tartozásai is állottak fenn alperessel szemben és állanak fenn jelenleg is, ezek közül azonban a mult évben peresítve csupán 400 kor. követelés lett, miből nyilvánvaló, hogy a 2. a. levél csak a végrehajtás alatt álló követelésre vonatkozhatik. Minthogy e levélben első r. felperes kifejezetten beismeri, hogy a követelés egy részével hátralékban van s csak azt kéri, hogy a kitűzött árverés későbbre ha'asztassék s minthogy alperes állítása szerint az utolsó fizetés 1900. október 9-én eszközöltetett, j az említett levél pedig 1901. január 6-án kelt, nyilvánvaló, hogy a teljesített fizetések nem a 400 K. és követelés fedezésére történtek, mivel ez esetben a haladékkérésnek értelme nem lenne. Igaz ugyan, hogy a ptk. 1,416. §. szerint kétség esetén több adósság közül az veendő első sorban kifejezettnek, amelynek fennállása az adósra legterhesebb, de ez jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, mivel felperesnek 2—3. alatti leveleiben határozott beismerés foglaltatik arra nézve, hogy a végrehajtás alatt álló követelés kifizetve nincs és felperes azt, hogy a levelek kelte után fizetett volna, nem is állítja, miből folyólag az, hogy a történt fizetések minő követelés fedezésére torditandók, felek között vitátiannak tekintendő. Mindezeknél fogva felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1901. május hó '29-én 1,402. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a kézdivásárnelyi kir. tszéknél mint váltóbiróságnál 1900. évi jun. 10-én 124/900. sz. a. kelt végzésevei elrendelt s ennek alapján B. Ferenc és neje ellen foganatosított végrehajtást megszünteti stb. Indokok: Beismerte alperes, hogy a keresetben állított fizetések megtörténtek s hogy ekkép felperesek az ő részére a végrehajtás elrendelése (1900. január 10-ik napja) után a következő fizetéseket teljesítették: 1900. év február 2-án 160 koronát, 1900. február 24-én 46 kor. 50 fillért, 1900. március 19-én 160 koronát, 1900. augusztus hó 23-án 14 kor. 20 fillért, 1900 október 9-én 150 koronát. De azt állítja, hogy felperesek ellen számlán alapuló s több váltóval fedezett más követelései is voltak s hogy ezeket a beismert fizetéseket felperesek nem a végrehajtás alatt álló 400 korona váltókövetelésre teljesítették, ő is azokra tudta be s az azzal kiegyenlített váltókat vissza is adta. Előadja továbbá alperes azt, hogy igy a kereseti 400 korona követelést illetőleg felperesek csak a költségből törlesztettek bizonyos részt, de még abból is adósok maradtak 8 kor. 19 fillérrel. Alperes beismervén a felperesek részéről állított fizetések megtörténtét, ezzel a beismeréssel szemben azt a kifogásul felvetett ténybeli állítást, mintha ez a fizetés nem a végrehajtás alatt álló, hanem más követelésre történt volna, az 1868. évi LIV. t.-c. 152. §-ához képest alperes volt köteles bizonyítani. Minthogy azt nem is állítja alperes, hogy felperesek ellen a fizetések idején más követelése kielégítésére is lett volna felperesek ellen végre hajtás elrendelve, tehát elfogadható, hogy felperesekre alperes követelései közül az a 400 koronás volt a legterhesebb, amely miatt a végrehajtási eljárás folyamatban volt még abban az esetben is (ami alig bir valószínűséggel akkor, amikor az adós a végrehajtási eljárás alatt fizet) ha kétségtelen lett volna alperes a felől, hogy az adós melyik tartozását kívánja a fizetéssel törleszteni. Az osztr. ptk. 1,416 § ához képest a fizetést annak a követelésének törlesztésére volt köteles fordítani, amelyik végrehajtás alatt állott, tehát a 400 koronás követelés törlesztésére. Ezzel a törvényben gyökerező kötelességével és felperesek tagadásával szemben, alperes nem nyújtott elfogadható bizonyítékot arra, hogy a fizetéseket felperes megfelelő intézkedésénél vagy a peres felek közt létesült megállapodásnál fogva joga, lett volna más követeléseienk kiegyenlítésére fordítani, sőt arra sem, hogy tényleg azok kiegyenlítésére fordította volna. Alperes bizonyítékként csupán felperes leveleit mutatta föl. A felperesi részről nem kifogásolt ezek a levelek azonban alperes állításának bizonyítására nem alkalmasak. Mert az 1900. dec. 29-ről keltezett 3 /. a. s ezzel összefüggő, 1901. január 6-ik napjáról keltezett 27. alatti levélben beismeri ugyan elsőrendű felperes, hogy még tartozásban van, de hogy ő ez alatt a tartozás alatt nem a 400 koronás (végrehajtás alatt álló) tartozását értette, az nyilván kitűnik a 3 /. a. levélből, ahol világosan megjelölte, hogy alperesnél még 2 darab 150 koronás és 1 drb. 163 korona 60 filléres beváltatlan váltója van, ellenben többi váltói, köztük a , kérdésben forgó 400 korona váltóköveteléssel való összefüggését — felperes tagadása ellenében — semmivel sem mutatta ki — s tekintve, hogy zen már megbírált leveleken kívül egyéb bizonyítékot nem nyújtott — s igy azt az állítását, hogy a felperesektől fizetésül kapott összegeket más követeléseire elszámolni jogosítva lett volna, be nem bizonyította, meg kellett állapítani, hogy felperesek az alperesek által beismert 530 korona 70 fillért kitevő fizetéseket a végrehajtás alatt álló 400 korona váltótartozásuk törlesztésére teljesítették. A részletekben teljesített fizetések elszámolása a következő eredményt tünteti fel: A végrehajtás elrendelésekor (1900. jan. 10-én) követeltetett: tókeben 400 korona, költségben 50 K. 49 fillér, a tőkének 1899 október 31-től 1900 február !-ig számított 6°/„-os kamata fejében 6 K. 13 fill. összesen tehát 465 K. 62 fill. 1900 február 2-án fizettek felperesek 160 koronát, ennek levonása után maradt tőke hátralék 305 K. 62 fill. s ennek febr. 3-tól febr. 24-ig járó 6% kamata 1 K. 05 fill. összesen 306 K. 67 fill.; 1901 febr. 24 én fizettek felperesek 46 K. 50 fill. levonva ezt a hátralékból, fönnmaradt tőke hátralékban 260 K. 17 fill. 6% kamat 1900 március 19-ig 74 fill., összesen 261 K. 01 fill.; 1900 március 19-én fizettek felperesek 160 koronát, ennek levonása után maradt tőkében 101 K. 01 fill. 1900 március 23-ig járó 6%-os kamatban 2 K. 59 fill. összesen 103 K. 60 fill hátralék. Erre felperesek 1900 augusztus 23-án fizettek 14 K. 20 fill., aminek levonása után maradt tőke hátralék 89 K. 49 fill., ennek 1900 okt. 9-ig járó 6<>/o-os kamata 64 fill., összes hátralék 90 K. 08 fill. Erre felperesek részéről 1900 október 9-ik napján 150 K. fizetés történt. Végeredmény ekkép felperesek javára 60 K. 8 fillér túlfizetés mutatkozik, mely felperesek többi tartozására esik. Következőleg a felperesek részéről teljesített fizetésekkel alperesnek végrehajtás utján érvényesíttetett 400 koronás követelése kamatával s a költséggel együtt 1900. évi október 9-ik napján teljes kiegyenlítést nyert; minélfogva az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-a értelmében végrehajtási joga is megszűnt. A m. kir. Kúria (1902. február hó 20-án 1,362 v. sz. a.) a másodbirósági ítélet indokainál fogva helyben hagyatik, az indokolásban előforduló annak a számadási tévedésnek helyesbítésével, hogy a végeredményben tulfizetett összegként nem 60 kor. 8 fill., hanem 59 kor. 92 fill. mutatkozik stb. A biztosítási ügyletnek létrejöttétől kezdve a biztosító a kockázatot viselvén, ennek a kockázatnak ellenértékét : a biztosítási dijat a biztosított köteles megfizetni. Az ajánlattevő által aláirt biztosítási ajánlat ellene a kereskedelmi törvény 313. S-a értelmében teljes bizonyító erővel bír. Az ajánlattevő nem érvényesítheti azt a kifogást, hogy ajánlata szóbeli kikötés szerint csak feltételes volt, mert a kereskedelmf törvény 468. §-a értelmében az írásbeli szerződésnek és az ennek feltételeire vonatkozó megállapodásoknak érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges. Az a körülmény, hogy életbiztosítás esetében a biztosítottnak egészségi állapota orvosi vizsgálat utján meg nem állapíttatott, a biztosítási szerződés létrejöttére és érvényességére mi befolyássá' sincsen. (A m. kir. Kúria (l'.)Ol. október 3. 7.187/900. sz. a.) A váltókövetelésnek a váltó lefoglalása nélkül történt letiltása, sőt birói átruházása is a váltókeresettel szemben kifogásul nem érvényesíthető. (A m. kir Kúria 1901. dec. 6. 1,135. sz. a.) Bűnügyekben. A BTK. 332. §. fogalommeghatározása szerint nem a jogos indok nélkül való bemenetel egymagábar, hanem összefüggésben a k vetkező tétellel: «csels?övénynyel, vagy az abban lakónak vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellenére, tehát a két elem együtt állapítja meg a magánlaksértés vétségének tényálladékát. A szegedi kir. törvényszék (1901. november 23-án 15,086. sz.) előbb a magánlak megsértésének büntette,utóbb a magánlak megsértésének vétsége, valamint a könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt K. János elleni bünvádiperben következőleg i t é 1 t: K.János vádlott bűnösnek mondatik ki a BTK. 332. §-ba ütköző magánlaksértés vétségében és a BTK. 301. §-ba ütköző könnyű testi sértés vétségében, amelyeket azáltal követett el, hogy 1900. évi május hó 16-án K. József, Szeged alsó tanyai lakos távollétében, annak lakásába jogos indok nélkül bement s ott K. Józsefnek 13 éves Mária nevü leányát a magával vitt bottal megverte, ugy hogy rajta 8 napon belül gyógyuló testi sérüléseket ejtett; és ezért a BTK. 332 , 302., 96., 97. §§-ai alapján, a 92. §. alkalmazásával, a BTK. 102. §-a alapján mindegyik vétségért külön az 1892: XXVII. t.-cikkben meghatározott célokra a szegedi kir. ügyészségnél végrehajtás terhével fizetendő, behajthatatlanság esetében a BTK. 53. §. értelmében 2 (kettő) napi fogházra átváltoztatandó 20 (husz) K. pénzbüntetésre, mint főbüntetésre és 1 (egy) napi fogházra átváltoztatandó 10 (tiz) K. pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre — összesen tehát 40 (negyven) K. fő- és 20 (husz) K. mellékbüntetésre ítéltetik. Indokolás: K. János ellen a főtárgyaláson a közvádló a BTK. 332. §-ba ütköző magánlaksértés vétsége és a BTK 301.§-ba ütköző könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vádat azon az alapon, hogy a nevezett vádlott 1900. évi május 16-án K. József Szeged alsótanyai lakos távollétében annak a lakásába jogos indok nélkül bement s ott K. Józsefnek Mária nevü 13 éves leányát a magával vitt bottal ugy megverte, hogy a nevezett leány a verés következtében 8 napig gyógyuló testi sérüléseket szenvedett. K. János vádlott beismerte, hogy a kérdéses napon K. József sértett félnek a lakásába bement, azt azonban tagadta, hogy e tényével a terhére rótt bűncselekményt elkövette, mivel a sértett félnek, mint testvérének a lakásán úgyszólván naponként megfordult látogatás céljából s a kérdéses alkalommal is csupán a végett ment oda. Tagadta továbbá a vádlott azt is, hogy a jelzett napon a sértett fél lakásán létekor annak Mária