A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 30. szám - Jegyzések a lapszélen. 2. [r.] - A jogtalan önsegély

118 A JOG vezetvén, a felebbezési bíróság nem sértette meg a S. E. 110. és 168. §. rendelkezését azzal, hogy alperest a per- és felebbezési költség megtérítésére, ideértve az első izbeli felülvizsgálati eljárás költségét is, nem kötelezte. Felperes karját az által rántotta meg, hogy egy a szántáson levó tégladarabot az úttestre dobott, ebben pedig a baleset fogalmi kellékei (különösen a külső mehanikai erő behatása) fel nem ismerhetők. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1901 okt. 9. E. 297. sz. a.) A fölebbezési biroság tanuk vallomása alapján felperes leányának a fogamzási időszakban másokkal való közösülését tényként meg nem állapíthatta, következéskép felperes leányának életmódja a fogamzási időszakban feslettnek nem minősíthető, mig a más időben való feslett életmód a gyermektartási kötelezettséget el nem enyészteti. Az pedig a bizonyítékok szabad mérlegelése körébe tartó zik, hogy a fölebbezési bíróság a tanuk vallómásával mit tart, vagy nem tart bizonyítottnak és a mérlegelésnek eredménye a felülvizsgálat alól el van vonva (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1902 febr. 21. I. G. 582/901. sz. a.) Az a körülmény, hogy bérlőnek leltár mellett átadott tárgyak értéke a leltárban kitüntetve nincs, jogilag nem lehet akadálya annak, hogy a leltári tárgyakban a bérlet tartama alatt beállott értékcsökkenés megállapittassék ; mert a tárgyak állapotából és minőségéből azoknak értéke szükségképpen megállapítható ; az állapotra és minőségre nézve pedig - amennyiben ezek az átadás alkalmával a leltárban meg nem állapíttattak — a vélelem az, hogy a tárgyak közepes állapotban és közepes minőségűek voltak. E mellett az átadó félnek jogában van a közepes állapotnál és minőségnél jobbat, viszont az átvevőnek a rosszabbat bizonyítania. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 febr. 19. I. G. 559/901. sz. a.) Az a kérdés, hogy a házas együttélés megszüntetésére felhozott ok elég alapos-e, vagyis, hogy bir-e azzal a jogi hatással, hogy a tartási kötelezettséget a házas együttélést megszakító férj részéről megszüntesse, jogkérdés, tehá . felülvizsgálat tárgya. Az egyik házastársnak a másik részéről történt tettleges bántalmazása és ölésre, vagy testi sértésre alkalmas eszközzel való rátámadás, föltétlenül olyan cselekvény, amely a bántalmazott és megtámadott házastársnak alapos okot szolgáltat arra. hogy a házas együttélést megszüntesse. A férjet, aki a család feje és aki a háztartás terhét viseli, döntő szó illeti a házi körre vonatkozó ügyekben. Ennél a jogánál fogva a férj föltétlenül követelheti a házastárstól az olyan egyénnek eltávolítását, aki a családi kötelékbe nem tartozik, s különösen követelheti akkor, ha az illető egyén jelenléte — bár csak képzelt ok miatt is — arra alkalmas, hogy a házasfelek között való béke megzavartassék. Midőn tehát a feleség a férj ilyen irányú rendelkezésének ellenszegül, szintén alapos okot szolgáltat a férjnek arra, hogy a házas együttélést megszakítsa. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902 febr. 7. I. G. 554/901. sz. a.) Adásvételi szerződés érvényesen köthető oly dolgokra nézve is, amelyek a szerződés kötése időpontjában az eladónak még ném tulajdonai, és bérszerződés érvényesen köthető oly bérhelyiségre nézve is, amely a szerződés kötése időpontjában a bérbeadónak mig rendelkezésére nem áll, s ily esetben az eladónak, illetőleg a bérbeadónak feladata arról gondoskodni, hogy a szerződés teljesítése időpontjáig az eladott dolgok tulajdonát, és bérlemény feletti rendelkezési jogot megszerezze, vagy az átadás létesítését egyébként lehetővé tegye, aminek elmulasztása a vevőt, illetőleg a bérlőt az egyébként érvényesen megkötött szerződés megszüntetésére és kártérítésre jogosítja. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 febr. 25. I. G. 57/902. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A biztosító, habár első évi díjról is van szo, a biztosított által fizetni ajánlott díjösszegnél magasabb díjösszegről kiállított váltót annak dacára sem jogosult érvényesíteni, hogy a biztosított az ajánlat szerint a szokásos illetékek fizetésére is kötelezte magát. A kolozsvári kir. törvényszék (1901 máj. 15. 4,627. sz. a.) a «Hazai általános biztosító részvénytársaság* felperesnek A. Ferenc alperes ellen 7 kor. és jár. iránti váltó-perében következőleg ítélt: Alperes váltókifogásainak helyt ad. Az 1899. évi július hó 4-ik napján 7,250. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes, a váltón levő elfogadói aláírása valódiságát elismerve, azt a kifogását tartotta fenn, hogy vistai házát 200 frt becsértékben biztosította tűzkár ellen felperes biztosító társaság ügynökeinél; az volt a megállapodásuk, hogy alperes a 200 frt becsérték után évi 2 frt bizt. dijat fizessen, ennek dacára a bizt. kötvény, valamint a váltó is 3 frt 50 kr. összeggel (évi dij) lön kiállítva, miértis a kötelezvényt visszautasította, a kötvény visszautasítása folytán a bizt. szerződés nem jött létre, ennélfogva felperes a bizt. dij fedezetéül adott váltót jogellenesen érvényesiti. Kifogása a vt. 93 §-ára lévén alapítva, az alperesnek kötelességében állott bizonyitani, hogy a váltónak az összegre nézve történt kitöltése utólagos volt és hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt. Sz. Márton, Sz. János, M. Banci, és M. András kisbíró, alperesi tanuk azt vallották, hogy a bizt. ajánlat tételekor alperes és a fél ügynökei között tényleg az a megállapodás jött létre, hogy alperes 200 frtra becsült szalmás háza és pajtája után évi 2 frt. bizt. dijt fog fizetni; de a váltó aláírásakor jelen nem voltak; vallották azt is tanuk, hogy ők maguk ugyanakkor — ezen idötájt — szintén biztosítottak és a biztosítási ajánlatot, illetve dijváltókat kitöitetlenül irták alá. Utóbbi körülmény kiegészítve a váltó és a bizt. ajánlat megtekintéséből szerzett tapasztalaltal, mérlegelve ezen adatokat az 1893: XVIN. t.-c. 64. §. alapján: annak a birói meggyőződésnek nyújt alapot, hogy a váltó, annak az elfogadó által történt aláírásakor, az összeg tekintetében kitöltetlen volt. Minthogy pedig a váltó a perbeli adatok szerint a bizt. szerződés alapját képező biztosítási ajánlattal áll szoros összefüggésben, a bizt. ajánlat eredeti tartalma szerint pedig a becsérté '< 200 frtban, a biztosítási dij pedig évi 2 frtban állapíttatott meg, a felhívott fenti tanuk pedig egybehangzólag megerősítették alperesnek a 2 frt évi biztosítási dij kikötésére vonatkozó védekezését: a kir. tszék alperesnek a váltó jogellenes kitöltésére alapított kifogását bizonyítottnak látta, miértis alperes váltókifogásának helyt adott, felperest keresetével elutasította. A kolozsvári kir. ítélőtábla (19C1 aug. 13. 2,437. sz.) Az elsó'biróság ítélete megváltoztatik és a 7,250—99. sz. a. sommás végzés joghatályának fentartása mellett alperes A. Ferenc köteleztetik a Kolozsvárt 1898. dec. 1. napján 3 frt 50 krról kiállított váltó alapján mint elfogadó 7 kor. tőkét és ennek 1899 jan. 1-től járó 6°/0 kamatát stbit felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy 2,036—901 sz. a. kéréshez 1/. alá mellékelt tüzbiztositási ajánlatot aláirta és felperes biztosító társaságnak a közvetítő ügynök utján beküldötte, beismerte, hogy a fennebbi ajánlata folytán kiállított tüzbiztositási kötvény neki megküldetett, de azt állítása szerint nem fogadta el, hanem felperesnek visszaküldötte. Ezek szerint a kereskedelmi törvény 468. §-ban előirt feltételek teljesittetvén, peres felek között a tüzbiztositási szerződés érvényesen létrejöttnek tekintendő és nem jöhet tekintetbe alperesnek az a kifogása, hogy az ajánlat aláírása alkalmával a 400 kor. becsértékben felvett épület után az évenkénti biztosítási dij csak 4 koronában lőn megállapítva és miután a kötvényben az évi biztosítási dij 7 koronában lett kitéve, ő az ügylettől visszalépett, mert az 1/. alatti ajánlat szerint a 400 kor. becsértékben felvett épület után a 4 kor. biztosítási dijon felül a kérdéses 6 évre kötött tűzbiztosítás után a kötvény után járó bélyeg, illeték és költség is lévén fizetendő, ennélfogva azon állítása, hogy a kötvény az ajánlatának a dijak tekintetében nem-megfelelöleg állíttatott ki, alappal nem bír éspedig annál kevésbbé, mert az általa felajánlt M. András kisbirónak esküvel erősített vallomása szerint alperes és felperes ügynöke között az volt a megállapodás, hogy a szokásos illetéken kivül fizetendő a 400 kor. összeg után a 4 kor. évi biztosítási dij. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a biztosító az ajánlat elfogadása esetében a kockázatot nyomban viseli és e kötelezettség a biztosított részéről megfelelő visszteherrel jár: az első évi biztosítási díjrészlet fedezetéül kiállított és minden kellékkel ellátott kereseti váltó alapján alperes a kereseti követeles megfizetésére az első birói ítélet megváltoztatásával kötelezendő volt. A m. kir. Kúria (1902 június 10, 1,323. sz.) A másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Magából a 2,036/1900. számú kérvény mellett bemutatott tüzbiztositási ajánlat tartalmából s nevezetesen annak «Dijösszeg» cimü rovatából nyilvánvalóan megállapítható, hogy alperes az iránt tett ajánlatot, hogy a -00 frt értékben felvett lakóház és csűr után évenkint 1% dijat s igy a 200 írtnak megfelelően évi 2 frt dijat fog fizetniMinthogy pedig az ajánlat érintett rovatában eredetileg kitüntetett l°/o díjtételhez vörös tintával s igy kétségtelenül utólag 20 kr. íratott s a 200 frt érték után évenkint fizetendő dij összege 2 frt helyett 2 frt 40 kr-ban tüntettetett ki, s minthogy e szerint felperes az ajánlatot a díjösszeg tekintetében, ugy amint azt alperes tette, el nem fogadta, ugyanis az ajánlat e részben visszautasitottnak tekintendő, s minthogy ennélfogva peres felek közt az ajánlatban foglalt tárgyakra nézve biztosítási szerződés nem jött létre, s igy felperes, habár a jelen esetben első évi biztosítási díjról is van szó, az alperes által fizetni ajánlott díjösszegnél magasabb díjösszegről kiállított kereseti váltót annak dacára sem jogosult érvényesíteni, hogy alperes az ajánlat szerint a szokásos illetékek fizetésére is kötelezte magát; a másodbiróság ítéletét megváltoztatni s az elsőbiróság ítéletét a per főtárgya tekintetében az itt felhozott okokból stb. kellett helyben hagyni. A bányarészvény oszthatatlanul kiterjed az illető bányatársulat minden bányájára és igy a bányarészvény ez oszthatatlanságával ellenkezik az, hogy a bányarészvény vagy ennek haszna az illető banyatársulatnak nem minden, hanem csak némely bányájára kihatóan ruháztatik át. Valamely iparág folytatásánál az olyan intézkedésnek költsége, mely intézkedés megtételét az illető iparág üzéséhez a