A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 30. szám - Jegyzések a lapszélen. 2. [r.] - A jogtalan önsegély

A JOG 119 törvény egyenesen előírja és a mely intézkedés indító oka az illető iparag különleges természeténél fogva előre ki nem szá mithato. de mégis valószínűséggel és esetleg ismetelten is mindig várható, ama folytatott iparág rendszerinti, tehát üzleti lolyó kiadásának tekintendő. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901. dec. 4. G. 420. sz. a) Abból az állandó gyakorlatból, hogy valamely pénzintézet a nála leszámítolt váltókat saját magához telepíteni szokta, nem következik, hogy az utólagosan történt ilyen telepítés jogszerű, hanem csak az következtetendő, hogy az olyan egyén, aki ismeri a pénzintézet állandó gyakorlatát es mégis a váltót leszámítolás végett benyújtja a nélkül, hogy a gyakorlattól eltérő kikötést tenne, beleegyezett, hogy a váltó az illető pénzintézetnél követett állandó gyakorlat szerint telepíttessék. (A m. kir. Kúria 1901. okt. 3. 95. sz. a.) Az ujitott váltoperben a perujitó alperes kérelmére az aláírás valódisága tekinteteben meghallgatott szakértők véleménye az volt, hogy az alairás alperestől származik. A kir. Kúria ezzel szemben a nem kifogásolt aláírások és a váltón levő kifogásolt alairás között tüzetes összehasonlítás utján lényeges eltéréseket konstatált; s ezeknek, mint támogató adatoknak alapján perujitó alperesnek az 1868. évi LIV. t-c. 172. g-ának d) pontjában körülirt esküt megítélte (A m. kir. Kúria 1902. jan 16. 767/1901. sz. a.) A csődtömeg leltározásával megbízott végrehajtó eljárása ellen beadott előterjesztés elintézése nem a kiküldő járásbíróság, hanem a csődbíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. Kúria 1902. jan. 7. 1,516. sz. a.) A keresethez csatolt szerződéseknek a főtárgyát nem ingatlanok, hanem szénkutatasi, bányászati és kiaknazasi jogok képezik, a föügylet ezen jellegén nem változtat az, hogy ugyanezen szerződések mellékesen a fenti jogok gyakorlásához szükséges ingatlanok mikénti megszerzését is szabályozzák, mivel a K. T. 262. S-a szempontjából a föügylet jellege irányadó az egész jogviszonyra nézve. (A bpesti kir. ítélőtábla 1902. jan. 11. 4,067. sz. a.) Az a körülmény, hogy a felperes az ellene közokirathamisitás miatt folyamatba tett büntető eljárás folyamán a közokirathamisítás miatt felmentetett, nem zárja ki azt, hogy a bűnvádi eljárás folyamán felmerült adatok a váltóperben mérlegelés tárgyává tétessenek. (A m. kir. Kúria 1902. márc. 20. 1,472. sz. a.) Panaszos javára a K. T. 409. és 411 §-ra alapított kérvény alapján rendeltetett el az árverés, az ily árverés elrendeléséről a végrehajtási tőrvény n5. s-a rendelkezik, amiből következik, hogy az ily végzések ellen igénybe vehető jogorvoslatokra a végrehajtási törvény szabványai alkalmazandók. A m. kir. Kúria 1902. ápr. 9. 447- sz. a j A kereskedelmi eljárás 6. és 7. §-a nem alkalmazható, ha a kereseti követelés alapját nem a felek közt fenállott alkalmi egyesülési viszony, hanem a köztük megtörtént összeszámolás képezi. (Budapesti kir. kereskedelmi váltótörvénys/.ék lilOl. június t. E. 175/901. sz. a.) A K. E. R 6. S>ának 3. pontja, miden a közkereseti társaság tagjainak a társasági viszonyból felmerülő egymás közti kereseteiről szól. mint amelyek a társasági viszony megszűnése után is a 7. §. értelmében a kir. törvényszékek hatásköréhez tartoznak, nyilván csak azokat a kereseteket érti, amelyeknek alapját a társasági szerződés megszűnésekor már fenállott igény képezi, de nem érti azokat a kereseteket, amelyek a társasági viszony megszűnése után keletkezett tényekből erednek. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék jun. 19.. 206, sz. a.) A biztosított ama jogviszonynál fogva, amelyben nyereményjogosultságát illetőleg a biztositóhoz áll, az ennek közgyűlésén hozott, a tiszta nyereség megállapítását tárgyazó határozat megtámadására nem jogosult és ezen határozat ő rá is irányadó. (Budapesti kir. tábla 1901. május 23. II. G. 41/901. sz. a.) A kereskedelmi törvény 88. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a közkereseti társaság tagjai a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek, következik, hogy a kivételes bíróságnak egyik cégtag által aláirt kötlevélben történt kikötése nemcsak a közkereseti társaságra, hanem annak tagjaira is kötelező. (Budapesti kir. tábla 1901. október 29. 3,282/901. sz. a.) Bűnügyekben. A Bp. 328. §-a értelmében, mely a B. P. 542. §-:i szerint a járásbirósági eljárásban is alkalmazandó, az ítélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a bíróság mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak. Nem elég tehát a tények puszta megállapítása, hanem meg kell jelölni a tény alkatelemeit tevő mindazon mozzanatokat, melyekből a biróság a tény fennállását következteti. A világosi kir. járásbíróság (1900. nov. 23. 1900. B. 213/2.) jogtalan elsajátítás vétségével vádolt V. Mihályné elleni bűnvádi ügyében következően itélt: V. Mihályné . . . stb. a btkv. 367. §-ába ütköző D. István kárára elkövetett jogtalan elsajátítás vétség vádja alól felmentetik. A bűnjelt képező esernyőnek D. István részére leendő' kiadása elrendeltetik.; ugyanis kártérítési igényével polgári jog útjára utasittalik. Indokok: Vádlott felmentendő volt, mert a lopás iránti vádat a kir. közvádló elejtette, a mikor V. Mihálynét jogtalan elsajátítás miatt kérte elitélni s ez ellen sértett kifogást nem tett, a jogtalan elsajátítás pedig vádlott előadása ellenében nincs bebizonyítva, — ugyanis sértett kivételével, a tanuk megeskethetó'k nem voltak, sértett pedig csak az eltulajdonitott ingó értékéről bír közvetlen tapasztalattal. Az nem volt megállapítható, hogy mennyi időig volt a sértett esernyője vádlott birtokában s ha azon idő vádlott hozzávetőleges vallomása alapján két hétnek vétetnék is, — semmivel nincs megcáfolva vádlott védekezése, hogy káros neje ama nyilatkozatot tette, hogy az esernyő nem övék, s hogy vádlott azon föltevésben volt, hogy a megőrzés céljából általa elzárt esernyő valamelyik fia tulajdonát képezi, a kinek azt alkalmilag visszaadni kívánta. Az aradi kir. törvényszék (1901. nov. 13. 9,539.) mint felebviteli büntető biróság az első fokú bíróságnak ítéletét felebbezett ama részében, amely szerint a vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentetett, a B. P. 554. §. 2. bek. alapján megváltoztatja és V. Mihályné vádlottat azért, mert az 1900. május vagy június havában Ujszentannán a D. István tulajdonát képező esernyőt, amelynek birlalatába tévedésből jutott, jogtalanul elsajátitta, bűnösnek mondja ki a btkv. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében s e miatt a btk. most hivatkozott g-a alapján a Btkv. 91. §-ának alkalmazása mellett a foganatba vételtől számított egy (1) napi fogházra ítéli; stb. Az elsőbirósági ítéletnek nem felebbezett egyéb részét a kir. tszék érintetlenül hagyja. Indokolás: A tárgyalás adata alapján MZ a tényállás állapitható meg, hogy a D. István, ujszentannai lakos esernyője abból a konyhából, melyet a nevezett sértett a vádlottal közösen használt, 1900. május vagy június havában elveszett s azt később a csendőrök házkutatás alkalmával a V. Mihályné vádlott bezárt szekrényében találták meg, de már akkor annak nyeléről a politúr le volt kaparva. Vádlott avval védekezik, hogy a kérdéses esernyő sokáig az említett konyhában állott, mig végre is azt az ő Franciska nevű 12 éves leánya, miutin a sértett neje előttük kijelentette, hogy az nem az övék, szobájukba behozta, ö pedig gondolva arra, hogy azt talán a tőle külön háztartásban éiőgyermekeinek valamelyike hagyhatta ott, szekrényében elzárta, azért, nehogy valaki elvigye, de sok dolgai közepette arról egész addig megfeledkezett, mig a csendőrök azt tőle két hét múlva el nem kobozták. Tekintettel azonban arra, hogy D. Istvánné azt állitja, hogy őt az esernyő felől sem a vádlott, sem annak leánya soha meg nem kérdezte; tekintettel továbbá arra, hogy D. István eskü alatt azt vallja, hogy a vádlott a saját esernyőjét nyílt helyen tartotta, mig az övét a szekrénybe elzárta s annak nyeléről a politúrt lekaparta, — tekintettel végül arra, hogy a vádlott maga sem állitja, hogy a két hét leforgása alatt nála volt esernyő tulajdonosa után gyermekei valamelyikétől kérdezősködött volna: — mindezeknél fogva bizonyítottnak volt vehető, hogy a vádlott a tévedésből hozzákerült esernyőt eltulajdonitási szándékkal tartotta birlalatában. Ugyanazért őt az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatásával a btkv. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek kimondani s büntetlen előéletére, a kár csekélységére és arra való figyelemmel, hogy az esernyő megkerült, a jelen ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel sújtani kellett. A m. kir. Kúria (1902. máj. 14. 4,494) a kir. tszék Ítéletét a B. P. 437. §. 5. bek alapján megsemmisíti és utasítja a kir. törvényszéket, hogy hozzon ujabb a B. P. 328. §-ának megfelelő ítéletet. Indokok: A Bp. 328. §-a értelmében, mely a B. P. 542. §-a szerint a járásbirósági eljárásban is alkalmazandó, az ítélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a biróság mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak. Nem elég tehát a tények puszta megállapítása, hanem meg kell jelölni a tény alkatelemeit tevő mindazon mozzanatokat, melyekből a biróság a tény fennállását következteti. A kir. tszék nem tett eleget a törvény kívánalmának, midőn egész általánosságban csak azt állapította meg, hogy a szóban lévő esernyő «tévedésből» jutott a vádlott birtokába; hanem tartozott volna határozott alakban, vagyis nem a tények bizonyítható voltának, hanem bizonyított vagy nem bizonyított voltának megállapításával kifejteni, kinek a tévedése folytán vette át vádlott az esernyőjét és mik az erre vonatkozó bizonyítékok. Mind e körülmények hiányoznak a felebbviteli biróság ítéletéből s minthogy azok a Btk. 367. §-ának alkalmazása szempontjából lényegesek, az ítéletet a B. P. 437. §. 5. p. értelmében megsemmisíteni és a kir. tszéket ujabb ítélet hozatalára utasítani kellett. Az 1897. évi XXXI. t.-c. 90—95. §-ainak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy csak azok az erdei lopások képeznek erdei kihágást, amelyek erdei termékeken követtetnek el és az erdei kihágási biróság hatásköre csak ezekre terjed ki. Ellenben az erdő fájában fészkelő méhek, valamint az ezek által termelt méz az erdei termékek fogalma alá természetüknél fogva nem sorolhatók, minthogy azok keletkezése sem az erdő növényzetével, sem annak talajával kapcsolatba nem hozható. Ezeknek az ingó dolgoknak jogtalan eltulajdonítása tehát nem az 1879,