A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 30. szám - Jegyzések a lapszélen. 2. [r.] - A jogtalan önsegély

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 80. számához. Budapest, 1902 július 27. Köztörvényi ügyekben. Az ügyfel és az ügyvéd között az iránt létrejött szóbei' megállapodás érvényessége, hogy az ügyvéd a rea bízott ügyben díjazást vagy kiadása megtérítését akar feltétlenül, akár bizonyos feltételekhez kötötten nem követelhet, a törvény által nem köttetik okirat kiállításához. Az oly irányú panasz, hogy a feitbbezési bíróság a dijat a munkához aranyban nem-levő összegben állapította meg, alaptalan volna, mert az, hogy valamely ügyvédi munkának mily pénzbeli összeg felel meg. ténykérdésre vonatkozik és az ez iránti megállapítás csak akkor volna felülvizsgalati kérelemmel sikeresen megtámadható, ha az a tárgyalási jegyzőkönyv vagy mellékletei tártai nával bizonyíthatóan valamely jogszabály sértésével történt volna (S. E. 197. §.) A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901 március 29. I. G. 397. sz.) M. Mihály ügyvéd felperesnek dr. Balassa Károly ügyvéd által képviselt I. Oszkár országgyűlési képviselő alperes ellen 358 frt 78 kr., 488 frt 71 kr, 4-97 frt 81 kr., 485 frt85 kr., 323 frt 16 kr., 466 frt 56 kr., 338 frt 80 kr., 499 frt 91 kr. ügyvédi munkadíj és kiadás iránt a budapesti VII. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Alaptalan felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett azzal, hogy az eljárás folyamán újból alakult felebbezési tanács előtt a per szóbeli ismertetése újból és ezúttal is mellőztetett; mert a m. kir. Kűriának 1901. évi március 2-án [. G. 25. sz. a. kelt feloldó végzését megelőző felebbezési eljárásban előfordult ama szabálytalanság miatt, hogy a biróság tagjaiban történt változáskor a tárgyalás a feloldás után tartott tárgyaláson sem ismételtetett, felperes fel nem szólalt és ekként a S. E. 199. §-a szerint az ellen a felülvizsgálati kérelemben sem szólalhat fel. Xem bir alappal felperesnek az a további panasza sem, hogy a felebbezési biróság eljárása jogszabályt sértett, amikor annak ellenére, hogy a perek egyesittettek és alperes kifogásait az összesített költségjegyzékre tette meg,— az ujabb eljárást .'téletének feloldása után a külön költségjegyzékek alapján tartotta meg a nélkül, hogy alperes az egyes külön költségjegyzékek elleni kifogásait külön előterjesztette volna; mert a per állása a feloldó végzés következtében lényeges változást szenvedett az által, hogy alperes felebbezési kérelmét a feloldás után tartott felebbezési tárgyaláson lényegesen módosította olyképpen, hogy érdemileg csupán azt a felebbezési kérelmét tartotta fenn, hogy az elsőbiróság ítéletének azok a részei változtassanak meg, amelyekkel felperes javára oly ügyvédi dijak és kiadások Ítéltettek oda, amelyeket felperes a vitatott megállapodásnál fogva jogosan nem követelhet; annak a jogkérdésnek megbirálására pedig, hogy a megállapodás keretébe a keresethez csatolt ügyvédi díjjegyzékek melyik tételei tartoznak, a külön ügyvédi díjjegyzékek alkalmasok voltak anélkül, hogy alperesnek eme külön díjjegyzékek minden egyes tételét külön megjelölnie szükséges volt volna. Ezzel a panaszszal összefüggésben felperesnek a felebbezési biróság sietségére vonatkozó előadása sulylyal nem bir, mert a felebbezési bíróságra tartozik az, hogy valamely per tárgyalása és eldöntése mennyi időt igényel. Merőben alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az alperes részéről az ügyvédi dijakra és kiadásokra vonatkozólag kifogásként felhozott szóbeli megállapodást érvényesnek elfogadta, mert a S. E. 204. §. szerint a felebbezési biróság a feloldás utáni eljárásban és határozatában alkalmazkodni tartozott a m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróságnak az 1874: XXXIV. t.-c.54.§-a helyes értelmezésére vonatkozó birói gyakorlaton alapuló feloldó határozatában elfoglalt ahhoz a jogi állásponthoz, amely szerint az ügyfél és az ügyvéd között az iránt létrejött szóbeli megállapodás érvényessége, hogy az ügyvéd a reá bizott ügyben díjazást vagy kiadása megtérítését akár feltétlenül akár bizonyos feltételekhez kötötten nem követelhet, a törvény által nem köttetik okirat kiállításához. Éppen igy nem bir megállható alappal felperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett, amikor Sz. Lajos érdekeltnek vitatott tanúvallomása és az alperesnek eskü alatti vallomása alapján bizonyítottnak fogadta el és tényként állapította meg alperesnek azt a kifogásbeli állítását, hogy felperessel abban állapodott meg, hogy ez a szóban forgó ügyekből kifolyólag alperestől sem munkadijat, sem a készkiadások megtérítését nem követelheti és amikor a felperes részéről szolgáltatott ellenbizonyitékok ellenére alperesnek mint bizonyításra kötelezett félnek az eskü által való bizonyítást megengedte. A felebbezési biróság a S. E. 64. §-a szerint a tanúvallomások bizonyító erejét és a S. E. 9(1. §-a szerint azt, hogy a peres lelek ellentétes vallomása közül melyik peres fél vallomása mutatkozik valószínűnek, szabadon mérlegelni lévén hivatva, nem sértett a telebbezési biróság eljárási jogszabályt azzal, hogy Sz. Lajos tanú vallomását alperes kifogásbeli állítására nézve valószínűsítő adatnak vette és alperest állítására nézve esküre bocsátotta, habár alperes colt is a bizonyításra kötelezett fél. A felebbezési biróság az alperes tényállításának valóságát, vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján van hivatva megítélni, de ennek eleget is tett, mprt Ítéletének tartalma szerint mérlegelte a felperes részéről csatok költségjegyzékeket s alperesnek felpere hez intézett levelét és az ezekből levonható következtetéseket, és felhozta az okokat is, amelyek miatt ezeket az iratokat elégteleneknek tartotta meggyőződésének megalkotásánál s a felperes részéről ajánlott tanubizonyitást is mellőzte és igy indokolási kötelességének is eleget tett. A felebbezési biróság mérlegelésének az az eredménye pedig, hogy alperes kifogásbeli állítását valószínűnek tartotta és alperest vallomására nézve ez alapon esküre bocsátotta, a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvénél fogva felülvizsgálati panasz tárgyává sikeresen nem tehető. Felperesnek az az érvelése, hogy a vitatott megállapodás megtörténte azért sem volt volna bizonyítottnak vehető, mert az ügyek vitelére alperes részéről kiállított meghatalmazványok szövege tartalmazza a díjazási kötelezettséget, azért nem bir sulylyal, mert a felebbezési bíróságnak sem tárgyalási jegyzőkönyvei sem Ítélete nem tartalmazzák, hogy felperes az ily tartalmú ügyvédi megbízásokra hivatkozott volna s azoknak ebbeli tartalmát tényként megállapítani kérte volna, másrészről azonban az ügyvédi meghatalmazványoknak, amelyeknek rendszerinti célja az, hogy felperes az indítandó ügyben a biróság előtt magát megbízottként igazolhassa, netalán ily tartalommal történt puszta kiállítása a felperes mint ügyvéd és alperes mint ügyfél közt létrejött általános megállapodás érvényét nem érintené, mivel nem állapította meg tényként a felebbezési biróság, hogy alperes akarata, eltérőleg az általános megállapodástól, a díjazási kötelezettség elvállalására irányult volna az egyes meghatalmazványok kiállításánál. Panaszolja még felperes, hogy a felebbezési biróság az alperesi kifogások keretébe vagyis a fent tárgyalt szóbeli megállapodás hatálya alá tartozóknak vette a felülvizsgálati kérelemben felsorolt azokat a dijjegyzékbeli tételeket is, amelyek oda címük szerint nem tartoznak s melyekre a szóbeli megállapodás iránti alperesi kifogás nem vonatkozik. Ebbe a panaszba belefoglaltnak tekintette a kir. Kúria azt a panaszt, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a szóbeli megállapodás hatályát az alája nem-vehető dij és kiadási tételekre kiterjesztette. De ez a panasz alaptalan azért, mert felperes nem kérte a tényeket arra nézve megállapítani és azok meg sem állapíttattak a felebbezési biróság ítéletében, hogy a dijjegyzékbeli felsorolt tételekben foglalt ügyvédi dijak és kiadások más ügyekben, nem pedig az alperes részéről felperesnek mint ügyvédnek arra nézve adott megbízásából kifolyólag indított ügyekben merültek fel, hogy felperes mint ügyvéd az alperesnek vételárkövetelését a vevő társaság tagjaitól behajtsa. Felhozza továbbá felperes, hogy az ügyvédi díjjegyzékben felsorolt munkáknak díja és különösen a levelekért felszámított dij a munkával aránylnn áll és ezt a felülvizsgálati kérelemben indokolni törekszik. Ez a felszólalás felülvizsgálat tárgyává azért nem volt tehető, mert felperes ebből kifolyólag sem valamely jogszabály sértésére vonatkozó tüzetes panaszt elő nem adott, sem tüzetes kérelmet elő nem terjesztett. De egyébként is az oly irányú panasz, hogy a felebbezési biróság a dijat a munkához arányban nem-levő öszszegben állapította meg, alaptalan volna, mert az, hogy valamely ügyvédi munkának mily pénzbeli összeg felel meg, ténykérdésre vonatkozik és az ez iránti megállapítás csak akkor volna felülvizsgálati kérelem nel sikeresen megtámadható, ha az a tárgyalási jegyzőkönyv vagy mellékletei tartalmával bizonyíthatóan valamely jogszabály sértésével történt volna (S. E. 197. §.), ily jogszabálysértés azonban fel sem hozatott. Végül nem bir alappal felperesnek a per- és felebbezési költség kölcsönös megszüntetése miatt emelt panasza sem, mert felperes, mint aki a díjjegyzékekben felhozott szátnos követelési tételére nézve egészben elutasittatott, részben nyertes és részben I vesztes és a biróság a S E. 110. §-a ' szerint abban az esetben is, ha a követelés összege birói megállapítástól függ, a vesztes felet a perköltségben élmarasztalhatja ugyan, de ez a biróság belátására van bízva; az alperes felebbezése pedig részben sikerre