A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 30. szám - Jegyzések a lapszélen. 2. [r.] - A jogtalan önsegély

Huszonegyed ik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 30. szám. Budapest, 1902 július 27. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) N Előfizetési árak: HETILAP AZ Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. ~~ Helyben, vagy vidékre bér- ' t mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél _ 6 « Egész « _ 12 c Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Jegyzések a lapszélen. II. Irta Révész Ernő dr., szabadkai ügyvéd. — A jogtalan önsegély. Irta Moskovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — Tarlózás (A honatyák és beszédeik, továbbá szakértelmük. — Törvényalkotásunk. - Judikatura.) Irta (— n—s). — Irodalom (Székely Ferenc dr: A jogi vizsgák reformja). — Vegyesek. — Szerkesztőségi üzenetek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Jegyzések a lapszélen. Irta RÉVÉSZ ERNŐ dr., szabadkai ügyvéd. II. Avagy a hatvankilences törvényt arról, hogy a közigazgatást meg a bíráskodást széjjel kell választani, nem azért csinálták-e. hogy az elvi enunciáció emelete felépüljön, a földszinttel azután lesz, ami lesz ? Mert azóta vigan készültek a törvények, amik a közigazgatásra bizzák az enyém-tied kérdésében a bíráskodást. Igaz. hogy a cégügyeket a törvényszék látja el és a Kúria képviselőválasztásokról bíráskodik. De ez nem baj: az elv érvényes, kedvesnek, helyesnek, elfogadottnak van a Corpus jurisba iktatva és — régi történet — elegendő, ha a nyul meg van írva a levélben ; hogy a zsákból kiszökött, az nem hiba. A föntebb aposztrofált törvény fönnállásának a negyedszázadát élte éppen, amikor megszületett az 1894-es 12-edik cikkely a mezórendirsegröl. Xem mondok vele ujat. hogy mikor ezt a törvényt összeszerkesztették, a büntetőtörvényről megfeledkeztek, bárha a 97. £-ban kifejezetten utalnak rá. Ha a kár 60 koronánál nem nagyobb, egész csomó kihágás követődik el és büntetődik a mezőrendőri törvény nyomán gondatlanságból (a gondatlanságot — félre ne értessem! — csak az elkövetésről, nem a büntetésiől mondja a törvény) ; ám ha 60 koronánál nagyobb, akkor nem lehet büntetni, mert a büntetőtörvény 75. i;-áról megfeledkeztek. Ezúttal azonban ne erről legyen szó. A bíráskodást a törvény a kihágási ügyekre nézvést a közigazgatási hatóságokra bízza. Konkrét esetről beszélek megint. Megkegyelmezek az első- és másodfokú hatóságoknak és nem mondom meg, hogy merre kelt a két famózus ítélet abban az ügyben, amelynek hűséges leírása következik. Kis Pálnak egy tizenhárom-tizennégyéves fia őrzi a csürhéket — 4—5 süldőt — egyetemben a Kagy Péter kilencesztendős fiával, akinek gondjára szintén 4—5 malac van bizva. Ahogy a gyerkőcök kujtorognak a szállások között : a Fekete Márton földjére kerülnek. Ott valamelyes trágya van az ut szélére rakva és a Xagy Péter fia jónak vélte azt felgyújtani. A történteket csak az látta, aki lát a vesékbe is ; mikor azonban Fekete Márton följelenti az esetet, Nagy Péter a rendőrök szeme láttára eldöngeti a fiát és ez azt vallja sürü könyhullatások között, hogy a Kis Pál fia is gyújtott nemkülönben. Ketten gyújtották. A rendőr jegyzőkönyvbe veszi az elpáholt csemete vallomását és a községi elöljáróság, az elsőfokú hatóság, — ítél. Kis Pált soha meg nem hallgatja, meg nem idézi, csak ítéletet kézbesít neki. A törvény 94. §-ának e) pontja alapján Kis Pált, a másik fiu apját, mezőrendőri kihágás miatt bünteti, a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén 4-napi elzárással. Azt mondja az ítélet, hogy a Kis Pál gondatlansága okozta a kázust. Sejtem az ítélet eszejárását. Ha nincs is igazolva, hogy a trágya elégését a Kis Pál fia okozta, az nyilvánvaló—páter est, quem nnptiae demonstrant — hogy a Kis Pál fiát Kis Lapunk mai száma Pál okozta s igy az okozati láncolat he'yreáll : Kis Pál büntetendő. Behozta nekem a bus magyar az Ítéletet. Röstelltem írásban okolni meg a fölebbezést. Azt tanácsoltam neki : menjen békén haza és jelentse be szóval, a szolgabíró mindenokvetetlenül segít a baján. Meg is feledkeztem már az esetről, mikor nem-nagyon rég beállít hozzám Kis Pál a másodfokú Ítélettel. Ne zavarja a nyájas olvasót, hogy én nem akartam hinni a szememnek, tessék nekem elhinni : a másodfokú hatóság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Helyben azt. ^Indokaiból.-* Se több, se kevesebb. A 117. §. rendelkezik róla, hogy két egybehangzó ítélet ellen csak akkor van helye a fölebbezésnek, ha — de csak tessék elolvasni a törvényt. Beadtam a fölebbezést a aközérdek megóvása» címén és odaházasitottam a másik két cimet is. (Félek a semmiségi okok helytelen megjelölésétől, óvatosságból valamennyire ráépítettem a jogorvoslatot.) Nagy szerencse ér, ha a közigazgatási bizottság kiigazítja a lapstist. Nem bizok hozzá. Ez az eset szintén nem szórványos. A mezőrendőrségi praxisomból gavallérosan megélhetnék, ha utat-módot találnék az eseteim számára — Barnumhoz. De hiszen a verebek is csiripelik, hogy a közigazgatásunk egy hajítófát nem ér, azért mégis egyre bővül a jurisdictiéja. Most van munkában az aegyszerüsitésn; a jövendő század zenéje az államosítás, ám a mezőrendőri törvény és a többi rájuk van bizva régóta. Filius ante patrem. (Vége következik.) A jogtalan önsegély. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. A polgári jog szerint megengedettnek világát a büntetőjogilag tiltottnak körétől mai jogrendszerünkben még m;ndig széles köz választja el. Sok olyan áthágása létezik a magánjog-szabta szféráknak, amit büntető törvényeink nem büntetnek ; sok olyan is van, ami ellenkezik jogérzetünkkel, ellenkezik magával a tételes jog rendjével, szellemével is és ami mégis — nemcsak büntetés — de kifejezett tilalom alá sem esik. A meg nem engedett és mégis kifejezetten nem-tiitott — nem-büntethetőnek tipikus alakja: a büntetőbíróságaink felmentő ítéleteiben oly gyakran szereplő, a Btk. 1. §-a alapján büntetés alá nem-eshető jogtalan önsegély, önbíráskodás. A modern jogrendszereknek — és igy a miénknek is, — szelleme nem engedi meg az önbíráskodást, nem engedi meg még a bíróilag kimondott ítéletnek vagy a törvényből világosan, közvetetlenül folyó jognak önhatalmú érvényesítését sem. Mégis e kettőt sem kifejezetten el nem tiltja, sem mint deliclum sut generis-t nem bünteti a mi kódexünk. Tételes büntető törvénye nk, — az igaz, — kimerítik a bűnös tevékenységnek számos esetét és a jogtalan önsegélynek sok formája is oly határozott alakban valósítja meg valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, hogy az eseteknek tetemes része mint más-című deliktum esik büntető elbírálás alá. Mégis, vannak az önsegélynek oly esetei, amelyek jogosaknak éppenséggel nem mondhatók, sokszor nemcsak az érvényesítés alakjára nézve, de méglaz érvényesített igény anyagi jogi természetét nézve sem, és amelyek mégis szabadulnak a büntetés alól, vagy mert a törvényben nincs rájuk paragrafus, vagy mert, — ha van is szakasz, amely magát a tettet büntetné — mégis a biró abban, hor/y a terhelt jogot akart <"> oldalra terjed.