A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29. szám - Jegyzések a lapszélen. 1. [r.] - A superficies a magyar jogban

A JUG 223 szólni a külföldről hozott ruha, mely ott is már esetleg gavalléroktól levettetett, hazai állapotainkhoz; vájjon jól fog-e állani?! Törvényelőkészitésünknek ezen magyar speciális jogfej lődésünk s jogtörténelmi multunk szempontjából sérelmes el járását sajnosán tapasztaltuk legújabban és több esetben, különösen 1893 óta. . . Dehát a gyenge közszellem lassan-lassan bevette az idegen tápszert nemcsak, hanem idővel ínég jónak is találta, vagyis azt képzelte, hogy jó, sőt még sokan dicsérni is kezdték, hogy egyebet ne mondjak a «lajstrom-rendszert» is. Hiszen meghajlunk mink minden idegen nagyság előtt; s nálunk talán még Caligula kinevezése se csinálna nagyobbacska szenzációt, vagy pláne felháborodást ?! A magyar közszellemnek ezt a minden téren való, s igy az igazságügyi politika terén is mutatkozó gyengeségét, vagy mondjuk közönyét jól érzik s ismerik sokan. Ez okozza talán azt is, hogy a mi jogrendszerünkbe minden idegen anyagot könnyen lehet átültetni s meggyökereztetni : hogy messze ne térjünk el a tárgytól, itt van, szőnyegen fekszik a «Magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. » Ez is többeket a német polgári törvénykönyvből recipiál. (Bürgerliches Gesetzbuch für das Deutsche Reich.) Egyebekközt csaknem szórul-szóra recipiálja abból az v-ErbbaurechH jogintézményét, elnevezvén azt III része — Dologjog — VI. (egészen külön álló) címében <s.Epületrjognák,y> hol is 785. §-ában az1" a következően definiálja : «Az épületjog az ingatlan dolgot akként terheli, hogy annak, akinek javára a terhelés történt, az ingatlan felszínén, vagv felszíne alatt építménye lehessen. Az épületjog átruházható és átörökíthető)). Hogy ez nem egyéb, mint a német birodalmi polgári trvkv: 1,012. §-ának szórul-szóra recipiálása : annak bizonyításául ide iktatjuk a hivatkozott német szakaszt; éspedig az igy szól : «Ein Grundstück kann in der Weise belastet werden, dass demjenigen, zu dessen Günsten die Belastung erfolgt, das verausserliche und vererbliche Recht zusteht, auf oder unter der Oberfláche des Grundstücks ein Bauwerck zu habén (Erbbaurecht).)) Bővebben bizonyítgatni fölösleges, hogy a korábban született német birodalmi polgári lörvénykönyv 1.012. §-ának fordítása szórul-szóra recepciója a magyar ált.polg. törvénykönyv tervezet 785. §-a. Mert azt csak nem akarjuk feltételezni, hogy a még törvényerőre nem is emelkedett, tehátmég csak nemis törvény magyar javaslatból vette volna által a német?! . . . Erről tehát elégnek tartjuk. Hanem lássuk mármost, hogy megegyezik-e a magyar jog történeti és természetes, önmagából keletkező fejlődésével a németből átültetni szándékolt csemete ; a magyar superficiarius jogviszonyt, amint az kifejlődött és tényleg fennáll, tárgyazza-e a német 1,012. §-ból átvett tervezetbeli 785. §., megfelel-e annak fogalmának ? Semmiképpen sem ; itt se pászol az idegenből hozott ruha ! Mert amíg a magyar jogéletben kifejlődött s történeti múlttal biró superficiarius jogviszony a megosztott tulajdon ismérveit tünteti fel, addig a német birodalomban egészen más, az ingatlan terheként jelentkezik, ami pedig nagy külömbség . . . Amíg a magyar jogban kifejlődött superficiarius jogviszony csak mint meglevő tényleges állapot szahályoztatik ; ujra-keletkezése, esetről-esetre ujra-alapithatásának utja pedig el van vágva a ma is fennálló s érvényes telekkönyvi rendtartásunk 55. §. 56. §. c. pontja szellemében és értelmében kifejlődött joggyakorlatunkban : addig a német Erbbaurecht bármikor esetről-esetre, s örökidőre ujra-ujból alapitható, tehát élő jogintézmény, önálló jogintézmény. Ezen sajátságaiban követi a magyar recepciós javaslat is, csakhogy ez már itt érzi annak magyar jogfejlődési szempontból ideiglenes állapot-voltát, s megszüntetése lehetŐvé-tételének szükségességét, s ugyanazért abban az egyben tér el csak a némettől, hogy nem ismeri el «örökös»-voltát (Erbbaurecht-minőségét), hanem azt mondja most már nem recipiált 788. §-ában: «Az épületjogot ötven évnél hosszabb időre nem lehet megalapítani. A jogot meglehet ujjitani.M No mármost itt tűnik fel erősen, hogyan kívánja a magyar javaslat az idegenből átvett ruhát rikító s bele nem illő színekből toldozni, foldozni, a feketét nemzeti színűvel; s igy vetkőzteti ki a recipiált anyagot is a maga formájából; mert bár átveszi az Erbbaurecht 1,012. §-át 785. §-ában szórul-szóra, s folytatja a recipiálást 786. §-ában a német 1,013. §-ból szórul-szóra ekképpen : «Az épületjog a telek oly részére is terjedhet, amely az építményre nem szükséges, ha annak használása az épület hasznavahetőségét fokozza». A németben, 1,013. § : «Das Eibbaurecht kann auf die Benutzung eines für das Bauwerk nicht erforderlichen Theiles des Grundstücks erstreckt werden, wenn sie für die Benutzung des Bauwerks Vortheil bietet». Továbbá folytatja a recipiálást a német 1,014. §-ból 787. §-ában igy : «Az épületjog valamely épület egyes részére, különösen egyes emeletre nem korlátolható^ ; a német 1,014. §-ban : «Die Beschrankung des Erbbaurechts auf einen Theil eines Gebáudes, insbesondere ein Stockwerk, ist unzulassig.» —• és bár igy az egész Erbbaurecht jogintézményét elvileg átveszi : mégis ezt is kiforgatja eredeti minőségéből, föntebb idézett 788. §ában : örökös helyett — ideiglenessé, időhöz kötött állapottá gyúrva, s ezt a magyar jogfejlődés befolyása alatt tesa. Hamarosan észreveszi azonban, hogy az Erbbaurecht '• zellemével ellenkező dolgot mivelt, s ezt reparálandó ismét reá üt egy most már az alapszínnek megfelelő fekete foltot, mondván ugyanott, — ahol kimondja, hogy 50 évnél hosszabb időre az épületjog nem alapitható : «A jogot meg lehet ujitani». No hát, ha meg lehet újítani, akkor ez által örökössé lehet tenni!? Mi szükség volt tehát akkor ötven évre korlátozni ? Az, hogy ez a magyar jog szellemének befolyása, amaz az örökössététel pedig a németbőli recepció befolyása ? Igy lógunk ég és föld között, mint a Mohamed porhüvelyét takaró alkotmány, ezzel a külföldről való, s hazai jogéletünkbe be nem illő recipiálással. Ide vezet az ! Mindezen kérdésekkel szakszerűen foglalkozni most éppen azért szerfelett aktuális, mert most fekszik szőnyegen jogrendszerünk legfőbb anyagának igazságügyi kormányunk auspiciuma alatt született kodifikacionális tervezete, a «magyar általános polgári törvénykönyv tervezete.)) Ennek a nagyszabású tervezetnek quasi csak egy kiszakított lapját tárgyazza ezen az épülethez való magyar jogot fejtegető értekezésünk, s bár célunk ezzel a részével szemben a javaslatnak, konkrét ellenjavaslattal lépni fel : de mivel ezt máskorra hagyjuk fenn, ezúttal csupán reá akartunk mutatni az idegenből való recepció árnyoldalára, éspedig annyival inkább, mert vannak a javaslatnak egyéb idegenből recipiált részei is, szakaszai is ! ? Miértis felhívni, felkölteni iparkodnánk ezzel a szakférfiak figyelmét, erre a nagy horderejű s nemsokára törvényjavaslattá válandó magyar n:agánjogi kodifikacionális tervezetre ; annak minden részeinek alapos betekintésére és megvitatására, s a hazai jogfejlődésünkbe be nem illeszthető részeinek kiküszöbölésére. Mert magunk azo'i szerény nézetben vagyunk, miszerint ha kodifikálunk, magyar jogot kell kodifikálnunk, nem németet. Azaz mindazon jogintézménynek, mely a kodifikálandó magyar polgári törvénykönyvbe felveendő leszen, a magyar nemzeti jogélet fokozatos fejleményének és szüleményének kell lennie; azaz olyannak, mely a magyar jog történelmi fejlődésének mindenben annyira megfelel, hogy annak szelleme máris bennünk él, bárha törvényes szakaszokkal megrögzítve nem volna is. Ezt nevezném én a magam részéről | magyar jogi kodifikációnak. I ^ ' '•Belföld. Gyökeres mód a restanciák apasztására. S z é k e 1 y Ferenc, a jelenlegi koronaügyész — föügyészszé történt kinevezése előtt j sajtóügyi referens volt a Kúrián. Ebbeli minőségében rövid idő . alatt azt tapasztalta, hogy a legtöbb semmiségi panasz a pana! szos kereshetőségi joga ellen irányul. Ezen panasz folytán a már j kiiüzött esküdtszéki tárgyalás (még a régi bűnvádi eljárás idejé: ről van szó) rendszerint elhalasztatott és panaszlott sok esetben I I évig, sőt néha még ennél is tovább, nyugodtan várhatta a | Kúria határozatát. Székely azonban hamarosan véget vetett ezen cselfogásnak, mert a beérkezett semmiségi panaszokat nyomban elreferálta és azoknak oly időben való visszaküldéséről gondoskodott, hogy az esküdtszéki táigyalás még az eredetileg kitűzött határnapon véghezmehetett. A bíróságok ezen gyors elintézés folytán többé el sem halasztották az eredetileg kitűzött határnapot, — a panaszlottak pedig szépen elszoktak egy oly perorvoslattól, mely részükre többé az ügy elhúzódását nem eredményezte. Hasonló eljárást akar követni a koronaiigyész, a Kúriával egyetértöleg a végtelenül elszaporodott bűnügyi semmiségi panaszokkal szemben. Ezek a jelen év első felében már körülbelül 600-zal többre rúgnak, mint tavaly az egész évben. Es mégis azt reméli a koronaügyész, hogy az év végével kurrenciában lesz. Itt is a gyors elintézés a varázsvessző a semmiségi panaszok csökkentésére, melyek legj többje csak időnyerés céljából lesz beadva. Sok szerencsét kívánunk hozzá.