A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 28. szám - A hagyatéki ingatlan átiratása az örökösök akarata ellenére

112 A JOG tarlalma szerint alperesnek a gépet ugyanazon évi június hó 29-én kett levelében rendelkezésére bocsájtotta, a V/1 a. csatolt közjegyzői tanúsítvány szerint pedig már előbb tudtára adta alperesnek, hoey ellene kártérítés iránt keresetet fog indítani az 1875 évi XXXVII. t.-c.348.§-a alapján. Az 1897. évi október hó 24-én beadott kereset tehát elkésetten benyújtottnak nem tekinthető. Felperesnek a kártérítéshez való joga a vételi szerződés felbontása következtében az 1875. évi XXXVII. t.-c. 348. §-án alapul, a kárösszeg mennyiségének megállapítása tárgyában stbben azonban ezúttal ítélet^ nem volt hozható, mert ebben a tekintetben a másodbiróság még érdemlegesen nem határozott. Bűnügyekben. Adás-vevési szerződés által, mely szerint az eladott ingóság csak akkor megy át a vevőnek teljes tulajdonába, ha a vételárt egészben kifizette, a tulajdonjog azzal a jogi hatalylyai tekintendő fentartottnak, hogy az eladott ingóság a vételár teljes kifizetéséig az eladó tulajdonához tartozó és vevőre nézve a büntetőjogi beszámítás tekintetében idegen ingó dolgot képező oly ingóságnak veendő, amelynek a vevő által történt jogtalan eltulajdonítása vagy elzálogosítása a btk. 355. § ában meghatározott sikkasztás tényálladékát állapítja meg. Kétségtelen az is, hogy a büntetöbiró ily előleges magánjogi kérdések elbírálásánál csak az anyagi magánjog terén irányadó szabályokat veheti alapul, vagyis hogy a döntésnél a fennálló magánjogi törvényekhez vagy az ezek helyét pótló törvényes gyakorlat megállapilásaihoz kötve van. Márpedig nem létezik olyan hazai törvény, melynél fogva ingóságok iránt kötött adás-vételi szerződéseknél — amennyiben azok egyéb tiltó törvénybe ütköző feltételt nem tartalmaznak és tiltott következményekkel nem járnak, — a tulajdonjog fentartása, a vételár fizetéséig mint halasztó feltétel kötetthessék ki és a kir. Kúria büntető ügyekben állandóan követett gyakorlata szerint a felek között létrejött ily megállapodást mint az adásvevési szerződés jogi természetével nem-ellenkezőt joghatályosnak is ösmerte és ebből kifolyóan az eladott ingót az említett feltétel bekövetkezéséig az eladó tulajdonához tartozó, a vevőre nézve idegen dolognak tekintvén, a btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálládékát látta fenforogni mindannyiszor, valahányszor a vevő ily ingó dologgal mint sajátjával rendelkezett. De a kir. Kúriának állandó magánjogi gyakorlata is, az ingóra vonatkozóan azzal a kikötéssel létesített adás-vevési szerződést, mely szerint az eladott ingóság a vevőnek teljes tulajdonába halasztási feltételül kikötött abban az esetben megy át, ha a vételár egészen kifizettetett, mindenkor joghatályosnak ismeri el. A kir. Kúria büntető és polgári szakosztályainak ezen állandó és egyöntetű gyakorlatára való tekintettel tehát kötelező szabályként jelentkezik az a megállapítás, hogy a tulajdonjognak a vételár teljes lefizetéséig való fentartásaval eladott ingó dolog ezen feltétel bekövetkezéséig az átadás dacára az eladó tulajdona marad, a birlaló vevőre nézve pedig idegen ingó dolgot képez, melynek jogtalan eltulajdonítása vagy elzálogosítása a btk. 355. S-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát állapítja meg. A m. kir. Kúria (1902 évi április hó l-án 2,926. B. sz. a.) Sikkasztás vétsége miatt vádolt és ennek vádja alól jogérvényesen felmentett F. Illés ellen a szigetvári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1901. évi június 13-án 146/5. sz. a., a kaposvári kir. törvényszék által pedig sértett félnek felebbezésére 1901 augusztus ÍO-én 5,541. sz. a. hozott ítélettel elintéztetett bűnvádi perben a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik. Kimor.datik, hogy adás-vevési szerződés által, mely szerint az eladott ingóság csak akkor megy át a vevőnek teljes tulajdonába, ha a vételárt egészben kifizette, a tulajdonjog azzal a jogi hatálylyal tekintendő fenntartoitnak, hogy az eladott ingóság a vételár teljes kifizetéséig az eladó tulajdonához tartozó és vevőre nézve a büntetendő jogi beszámítás tekintetében idegen ingó dolgot képező oly ingóságnak veendő, amelynek a vevő által történt jogtalan eltulajdonítása vagy elzálogosítása a btkv. 355. § ában meghatározott sikkasztás tényálladékát állapítja meg. Megsértette tehát a törvényt a szigetvári kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú Ítéletével annyiban, amennyiben a tulajdonjognak a vételár teljes kifizetéséig való fentartása iránti kikötésnek a tulajdonjog megszerzése tekintetében korlátozó hatályt nem tulajdonítva, a vevőnek a neki ily kikötés mellett átadott ingóságra vonatkozó korlátlan rendelkezési jogát elismerte és ennek következményekép az ingóságnak általa történt jogtalan elidegenítésében a sikkasztás tényálladékát megállapíthatónak nem találta; valamint megsértette a törvényt a kaposvári kir. törvényszék említett ítéletével is, amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: F. Illés a «The Singer Manufacturing Company» nevü cégtől egy varrógépet vett 190 koronáért, azzal a kikötéssel, hogy a gép csak a vételár te jes lefizetése után megy át a vevő tulajdonába. F. Illés a gépet a vételár teljes lefizetése előtt a cég tudta és beleegyezése nélkül eladta és a vételárat saját céljaira fordította. A kir. jbiróság F. Illés eme cselekményében a sikkasztás tényelemeit fel nem ismerte, mert ítéletének indokolása szerint F. Illés a gép tulajdonjogit annak átadásával, illetve átvételével megszerezte; az emiitett kikötésnek a tulajdonjog megszerzésére nézve korlátozó hatálya nem lehetett; F. Illés tehát a birlalatában volt géppel, tekintet nélkül a kikötésre és a vételár törlesztetten voltára, mint sajátjával rendelkezhetett, következésképpen az ellene a btkv. 355. és 356. §-aiban meghatározott sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól felmentetett. Á kir. járásbíróságnak a sértett fél részéről felebbezett ezt az Ítéletét a kir. törvényszék — a sikkasztás vádjának a kir. ügyész által történt fentartásával szemben — indokainál fogva helybenhagyta. Ezzel a törvény megsértetett. Ugyanis a jelen bűnügyben annak megállapítása, hogy forog-e fenn a btkv. 355. §-ában körülirt sikkasztás, annak a magánjogi kérdésnek eldöntésétől függ: vájjon ingó dologra vonatkozó olyan adás-vevési szerződés, mely szerint az eladott ingóság csak akkor megy át a vevőnek teljes tulajdonába, ha a vételárat teljesen kifizette, joghatálylyal nem bir-e ? Ebben a kérdésben a B. P. 7. §-ának első bekezdése szerint a bűnvádi perrendtartás szabílyainak alkalmazásával a büntető bíróság határoz és az idézett szakasz második bekezdésében foglalt szabályhoz képest kétségtelen, hogy a polgári bíróságnak ily előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a büntetőbíróságra a büntethetőség kérdésében nem kötelező. Mindamellett kétségtelen az is, hogy a büntető biró ily előleges magánjogi kérdések elbírálásánál csak az anyagi magánjog terén irányadó szabályokat veheti alapul, vagyis hogy a döntésnél a fennálló magánjogi törvényekhez vagy az ezek helyét pótló törvényes gyakorlat megállapításaihoz kötve van. Márpedig nem létezik olyan hazai törvény, melynél fogva ingóságok iránt kötött adás-vételi szerződéseknél — amennyiben azok egyéb tiltó törvénybe ütköző feltételt nem tartalmaznak és tiltott következményekkel nem járnak, — a tulajdonjog fentartása a vételár fizetéséig mint halasztó feltétel köttethessék ki és a kir. Kűria büntető ügyekben állandóan követett gyakorlata szerint a felek között létrejött ily megállapodást mint az adás-vevési szerződés jogi természetével nem ellenkezőt joghatályosnak is ismerte és ebből kifolyóan az eladott ingót az emiitett feltétel bekövetkezéséig az eladó tulajdonához tartozó, a vevőre nézve idegen dolognak tekintvén, a btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát látta fenforogni mindannyiszor, valahányszor a vevő ily ingó dologgal mint sajátjával rendelkezett. De a kir. Kúriának állandó magánjogi gyakorlata is az ingóra vonatkozóan azzal a kikötéssel létesített adás-vevési szerződést, mely szerint az eladott ingóság a vevőnek teljes tulajdonába halasztási feltételül kikötött abban az esetben megy át, ha a vételár egészen kifizettetett, mindenkor joghatályosnak ismeri el. A kir. Kúria büntető és polgári szakosztályainak ezen állandó és egyöntetű gyakorlatára való tekintettel tehát kötelező szabályként jelentkezik az a megállapítás, hogy a tulajdonjognak a vételár lefizetéséig való fentartásával az eladott ingó dolog ezen feltétel bekövetkeztéig az átadás dacára az eladó tulajdona marad, a birlaló vevőre nézve pedig idegen ingó dolgot képez, melynek jogtalan eltulajdonítása vagy elzálogosítása a btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát állapítja meg. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvény megsértését megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a B. P. 442. §-ána'< utolsó bekezdésén alapul. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A zimonyi jbiróságnál Ilics Koszta helybeli kereskedő ellen. bej. jut. 5. fsz. jul. 16, csb. Mocnay Millovil, tg. Badaj Sándor dr. — A szatmárnémeti tszéknél Blau és Weisz nagykárolyi cég ellen, bej. aug. 19. fsz. szept. 4, csb Dezső Kálmán dr., tg. Baudisz Jenő. — Az újvidéki tszéknél Stein és Reich óbecsei cég ellen, bej. aug. 30, fsz szept. 15. stb. Koncz Mihály dr., tg. Beleszlijin Miklós dr. — A kolozsvári tszéknél Weinstein Béni helybeli kereskedőellen, bej. aug. 6, fsz. aug 23, cso. Ickey Dániel dr.. tg. ifj. Sipos Gábor dr. — A szolnoki tszéknél Roykó József helybeli kereskedő ellen, bej. szept. 5, fsz. szept. 30, csb. Pálka Kálmán, tg. Kele József dr. — Az aradi tszéknél Stern Ede és társa helybeli közkereseti társaság ellen, bej. szept. 4, fsz. szept. 30, csb. Schartner Sándor dr., tg. Fischer Jenő dr' Pályázatok: A debreceni jbiróságnál albirói áll. jul. 25. — A vágbesztercei jbiróságnál bir ói áll. jul. 25. Kúriai és táblai értesítések Kérjük t. előfizetőinket, hogy ismételt tudakozódás esetén a megtudott iktató számot is irják meg, ne csak a felek neveit. Arad. R. M. dr. Mayer-Fürst érk. 4,050/902. v. SÍ. a. elöa. Sarlay, n. e. — Csákóvá S. L. dr. Augenstein-S'.eger érk 4 101/902. sz a. előa. Kársa, n. e. — Dárda N. K. dr. Wamoscher—Fischer (2,123/902. ujabban 4,069) márc. 24. hh. — Póth—Póth (4 448/901 ) n. e. — Luba-Szabó érk. 2,156/902. sz. a elöa. Popu, n. e. - Bősz—Lang érk. 2.491/9 2. sz. a. elöa. Illyés Károly, n. e. — Dáni—Szőr érk. 833/902. sz. a. ápr. 17. hh. — Rosenféld—Jovisics (2,030/902.) jun. 3. hh. — Kassa A. L. Csánvi műm.—Hamorrik (180/902.) jul 1 mv — Nagykörös Sz. Gy. Mentovich-Nagykörös érk. 5,677,902. p sz a. elöa. Bene, n. e. - Szepesváralja H S. 1,702/902. ápr. 15. vu. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiiler Mór dr. V., Kálmán-utca Ifv V., Rudolf-rakoart :t PALLA8 RÉSZVÉNyrAflMftio NrowOAjA