A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29. szám - Jegyzések a lapszélen. 1. [r.] - A superficies a magyar jogban

Huszonegyedik évfolyam 29. szám. Budajjest, 1902 július 20. Szerkesztőség. JT TT %í/r~sY*i Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. * * I I 1 w - V Helyben, vagy vidékre bér ^ 1 1 ' * » " -•^/ mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Fél « 6 « V. Rudolf-rakpart 3 sz ^ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÖGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KÖZLÖNYE. EgéM « _ 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a ~ postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Jfl e g j elen m inden V&sárndp, küldendők. TARTALOM • Jegyzések a lapszélen. I. Irta Révész Ernő dr, szabadkai ügyvéd. — A superficies a magyar jogban. Irta Sáray Bertalan 'dr., debreceni ügyvéd. — Belföld (Gyökeres mód a restanciák apasztására.) Külföld ^A nemzetközi büntetőjogi egyesület kongresszusa.) — Nyilt kérdések és feleletek (Az örökösödési jog köréből. Kérdés. Irta J u d e x). — Irodaiom (A Szentpéteri-ügy). — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Jegyzések a lapszélen. Irta RÉVÉSZ ERNŐ dr, szabadkai ügyvéd. X <• Nem beszélek a lajstromrendszerröl, pedig — nagyobb igazság okáért — tükre az a többi rendszernek. Nem rossz az. nem célszerűtlen az, nemis zavaros az az elméletben : a gyakorlatban van csak némi fogyatéka. Közös iktató kellene, és kellene emberanyag a jegyzői irodákban. Az emberekről ne essék szó ; de az jellemző, hogy nincs rá mód meggyőzni azt a központi szakembert, aki a lajstromrendszert magyarra fordította, hogy a közös iktatót állítsa még bele a gépbe, és magasztalni fogjuk őt is, a mű"ét is. Az auktorok mind szerelmesek a saját alkotásukba s ha poémáról, pikturáról van szó : üsse a kő. Ámde ahol az emberek igazai felé vezető utakat gabalyitja az alkotás : ott igazán kár be nem venni a gyakorlat embereinek a szavát. Hiszen el fog következni az idő. amikoi a fogyatékot kiigazítja a szerző avagy foiditó utóda; addig pedig legigazabban arra szolgál a lastromrendszer, hogy legyen mihez hasonlítanunk a többi rendszerünket. Ott van teszem a biintetö eljárás során való nyomozás. A szabadkai ügyvédi kamara — és nyilván a többi is — a törvény életbelépte előtt felirt a minisztériumhoz, hogy a törvény nagyon jó az elméletben : a gyakorlatban az lesz a hiba, hogy a közigazgatási hatóságaink éretlenek még. Az volt a kamara nézete, hogy legalább a rendőrséget kell államosítani, ha már az egész közigazgatás államosítása a jövendő század zenéje. Persze hogy nem történt meg és hogy jó darabig marad minden ugy, ahogy van : filius ante patrem. A szabadkai kir. ügyész a minap a községi előljárósá gokhoz utasítást küldött, hogy mi uton-módon kell a nyomozásokat teljesíteni. Ennek az utasításnak a története pedig igy szól, amint következik. Valamelyik reggelen beállít hozzám egy módos parasztgazda és nagy csomó irást tesz az asztalomra : bogozzam ki belőle az igazságát. Széjjelveszem az írásokat: tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, eredetiek, és egy váltóper eredeti iratai, váltóstul, eskütételi jegyzőkönyvestül. Ott a feljelentés is, az eredtti. Az emberem ellen az a vád. hogy hamis esküt tett, mikor ana esküdött, hogy nem irta alá a váltót. Azt kívánta : nézzem át, mit vallottak a tanuk, irjam le neki, hogy ő mit valljon, majd odahaza az én fogalmazásomat beletisztázzák a jegyzőkönyvbe az ő vallomásaként. Nem szaporítom a szót, a terhelt igaz uton jutott az iratokhoz, neki a községi elöljáróság adta. Az meg nem tartozik a dologra, hogy én mit míveltem az ügyben. Másnap együtt tárgyalok az ügyészszel valami kis orgazdaságos történetet a járásbíróságnál, mert nem volt ügyészségi megbízott: az ügyész maga járt el benne. Ahogy az eseten trécselünk, odavetem, hogy mindjárt maiora cano. Elmondom neki. i\z ügyész dul-ful. izgalmában hol leül, hol felpattan és egyre az van a nyelvén, hogy adatot szolgáltassak neki, mert ez «szörnyüség». Mert ez «hallatlan». Mert ez «égbekiáltó)). Lapunk mai száma Az én szájamat pedig belakatolja a védői mivoltam és a védő immunitásának a palástjába kell burkolóznom. Sikerült azonban alaposan megrontani az ügyész éjszakai álmát és — ez annak az utasításnak a története. Meg kell engednem, hogy &z utasítást, amelyet azóta elolvastam, hozzáértő ember készítette és meg kell engednem, hogy bizonyos summa második minémüségü és péterfalvai gyártmányú papiros el is fogyasztódott arta az utasításra: többet azonban nem koncedálok. Egyebekben pedig az az ügyészi utasítás a legékesebben szóló kritikája a rendőri nyomozásoknak. Az ügyész elsírja benne, hogy a rendőrség, a községi elöljáróságok a legprimitívebb kezelési kérdésekkel sincsenek tisztában. Holott pedig a törvény életbelépte óta bőségesen megtanulhatták volna, és ha mindé mai napig meg nem cselekedték : amig a világ világ lesz, meg nem teszik. Azt akarom még csak mondani, hogy az én esetem nem kivétel. Hiszen jó, olyan hivatalnoki apparátus nincs, amelyben selejtes anyag ne akadna. De itt az átlag hitvány és a nagyobb rész az átlagosnál alábbvaló. Államosítani kell a rendőrséget. Máskülönben a nyomozások—szórványos kivételekről nem szólva — alaposságra, megbízhatóságra nem érnek egy ütet taplót. Pedig a törvény — szó se legyen az ellenkezőről — jó; de filius ante patrem. (Folytatása következik.) A superficies a magyar jogban. Irta SÁRAY BERTALAN dr., debreceni ügyvéd. A felülépitmény joga, mint állandósított jogintézmény sem a magyar szokásjogban, sem a hozzánk legközelebb álló ausztriai általános polgári trvkvben (allgem. Öst. bürgerl. G. B.) határozottan kidomborítva nem lön, hanem mind a mai napig csak mint afféle tényleges állapot volt megtűrve, illetve szabályozva. Kifejlődött pedig leginkább a közbirtokosságokban előforduló birtokjogviszonyokból, az úgynevezett kűriális udvartelki, vagy zsellérbirtokviszonyból, amely szerint más az ingatlan földterület, s más az azon lévő épület (superaedificatum) tulajdonosa. Az 1853 március 2-án kelt úrbéri nyilt parancs 19., 20. §-ai értelmében aftelett megegyezett a gyakorlat, hogy az épület tulajdona az udvartelki birtokost vagy zsellért, a telek tulajdona pedig a földbirtokost illeti. így a tulajdon quasi meg van osztva, s igy megosztva telekkönyvezve is található egyes helyeken még mai napig is. Az 1836 : VII. t.-c. 12. §-a szerint «az udvartelkes zsellérek tartozásaikra nézve a földesúrral történt szabad egyezségtől függöttek.» Tehát ez visszavezet a régi földesúri s jobbágyi viszonyra, melyről a Veráó'czy-íéle Tripartitum igy szól : Pars III. Tit. 30. §. 7 . . . «non est intelligendum ut haereditas per rusticum cuipiam legata vei vendita, jure perpetua a Dominó terrestri alienari possit ecc. ecc. sed totius terrae proprietas ad Dominum terrestrem spectat et pertinet.» §. 8 ... «Qui dum voluerit, terras. prata, molendina secundum aestimationem communem ad se recipiendi habét facultatem.» Igy a földesurak a zselléreket, ha akarták, jogaikból kibecsültethették és ezt tényleg gyakorolták is. Később azonban már a joggyakorlat odamódosult, hogy az ilyen kuriális zsellértelkeket megváltható földbirtokul tekintették {Tóth L. Urb. kalauz 279. I.) Az erészben kifejlődött felsőbirósági judikaturánk a tulajdonjog megosztásaként tárgyalja a superficiarius jogot; s elismeri a superficiariusnak a telek megváltásáhozi jogát. Kitűnik ezaDt. r. f. XV. 49. 2. és Dt. u. f. XXIII. 91. száma alatt közlött felsőbirósági határozatokból. B oldalra terjed.