A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 28. szám - A hagyatéki ingatlan átiratása az örökösök akarata ellenére

A JOG 111 Mielőtt ezen károk fenforgására vonatkozó adatok bírálat tárgyává tétetnek, meg kell érinteni, hogy a jelenleg működésben levő 1896 december hóban beállított turbina lóerejének megállapításánál a mérnök-szakértők és molnár-szakértök véleménye köat oly nagy mérvű eltérés mutatkozik-, mely egyik vagy másik véleménynek talán megingatására is szolgálhat; ugyanis K. 1. Ödön műegyetemi tanár véleménye szerint a jelenlegi turbina 9J lóerővel, legfeljebb 10 lóerővel rendelkezik, ellenben a molnár-szakértők ennek lóerejét legfeljebb háromban állapították meg. Kétségtelen, hogy egy tehnikai számitások alapján megalkotott turbina lóerejének kiszámítására legilletékesebbnek kell elfogadni az ezen gépeket tudományosan ismerő mérnököket, akik egynémely fékezési adatból, mint mérlegsuly, cellanyitás, tordulásszám, vízesés, vízmennyiség stb. számítják ki a gép lóerejét, de az is kétségtelen, hogy az eredmény valódi feltárására leginkább a természeti valóság — az őrlési mennyiség szolgál. A mérnökszakértők fékezések és mérések utján nyert adatokból számítottak, aránylag rövid idő alatt, ellenben a molnár-szakértők napokon keresztül vizsgálták a turbina működését, bírálták az őrlemény, az eredmény mennyiségét és ehhez viszonyították a turbina lóerejét. Nem lehet elzárkózni attól, hogy az ily tudományos számitások gyakran más eredményt : dnak, mint az igazi valóságban van s hogy a szemmel látható természeti valóságnak, az eredmény közvetlen szemléletéből nyert megállapításnak, ha nemis nagyobb, de legalábbis oly súlya van, mint a tudományos számitások alapján adott megállapításoknak. Ily körülmények között, dacára annak hogy a szerződés felbontása tekintetében a mérnök-szakértők által megállapított legmagasabb lóereje, vagyis 1(1 lóerő vétetett alapul, az őrlemény mennyiségének megállapításánál, a fent elősorolt okokból, azonban már inkább elfogadható a gyakorlati emberek, a molnár-szakértök véleménye. A győri kir. ítélőtábla (1901 október 25-én 2,314. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a szerződés felbontása és a kártérítés iránt rendelkező részét akként megváltoztatja, hogy felperest az ügylet felbontása iránt támasztott keresetével elutasítja, s felperes részére csakis azt a jogot állapítja meg, hogy annak a vállalatnak az ellenértékét, amely abból állott, hogy alperes a felperesnek egyGirard—Grencz-turbinát'szállitott s azt egyszersmind a felperes malmába beépítette, aránylagosan leszáilittathatja s csakis ezzel a leszállítással kapcsolatban álló kártérítést követelhet. Ennek következtében a kir. ítélőtábla az ítéletnek a kártérítésre stbre vonatkozó részét hatályon kivül helyezi s a kir. törvényszéket utasítja, hogy szükség esetén a telek meghallgatása s a netán szükéges bizonyítási eljárás után hozzon a fentebb megjelölt ellenérték aránylagos leszállítása, ugy az ezzel kapcsolatos kártérités'kérdésére Kiterjedő ítéletet stb. Indokok: Az az ügylet, mely felperes és alperes között létrejött, nemcsak arra terjed ki, hogy alperes felperes részére az A.) mellékelt 1892 aug. 12-én kelt okiratban megjelölt GirardGrencz-féle turbinát s annak a malom tranzmissziójával való öszszeköttetéshez szükséges még egyéb vas részeit is szállítja, de alperesnek az elleniratban foglalt beismerése szerint kiterjed arra is, hogy alperes a kérdésben forgó turbinát felperesnek Veszprémben levő malmában felállítja, beépiti s ekként a már létezett malmot a szállított gépszerkezettel átalakítja. Az oly szerződés, amelylyel az egyik szerződő fél nemcsak valamely géprésznek szállítását, de azoknak a helyszínén való felállítását és beépítését s ekkép a már létezett mű átalakítását magára vállalj3, nem vételi, hanem oly vállalkozási szerződés, melynek tárgya egy már létezett mű átalakítása. A szerződés lényeges része nemcsak a géprészek szállítása, de azoknak a helyszínén való oly berendezése és teiállitása is, mely szükséges ahhoz, hogy az ily elkészített mű meghatározott rendeltetésének megfeleljen. A felek között létrejött ügylet tehát nem tekinthető vételi szerződésnek, hanem az egy már létezett vizimű átalakítása iránt kötött vállalkozási szerződés. A vállalkozási szerződésnél, a kereskedelmi törvény értelmében, ennek rendelkezései nem alkalmazhatók s igy az ily szerződéseknél a polgári törvény szabályai irányadók. Alperes tehát a keresk. törvény rendelkezéseire alapított azt a kifogását, hogy felperes a szerződés tárgyául szolgáló turbinát rendelkezésére nem bocsájtotta s hogy felperesnek kereseti joga a keresk. törv. 349. §-a értelmében elévült, ebben a perben hatályosan nem érvényesítheti. Alperes az első ízben szállított, a célnak meg nem felelő turbinák kicserélése után a negyedik turbinát 1896. év december utolján építette be a felperes maimába. Azonban, amint ezt az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokolásában K. J. Ödön szakértő véleménye alapján kifejtette, alperes malmának átalakítása most sem felelt meg a felek között létrejött szerződésnek, mert a felek megállapodása szerint a turbinának 216 lóerővel kellene működni, a turbina azonban legfeljebb 10 lóerőt képes kifejteni. Alperes azt vitatja ugyan, hogy ennek oka felperesnek az a ténye, hogy felperes a vízmennyiségre és esési magasságra nézve téves adatokat szolgáltatott; ezt az állítását azonban alperes nem bizonyította s igy alperes a létesített vízmű hiányos-voltáért felelőséggel tartozik. Ezzel a felelősséggel szemben a fenforgó esetben felperest csakis az a jog illeti meg, hogy a kikötött ellenérték aránylagos leszállítását követelheti, mert felperes nem tagadta, hogy az 1896. évi december havában beépített turbinát azóta a per folyama alatt is használja s igy, ha a szerződés felbontatnék, felperes nem képes a hosszas használat után a turbinát oly állapotban visszaadni, amilyen állapotban azt kapta, továbbá mert a szakértő véleménye szerint is a malomnak a beépített turbinával való használhatósága nincs kizárva, hanem a használhatóság csakis a kikötöttnél kisebbmérvü, másrészt, mert jóllehet felperes keresete nem irányult az ellenérték aránylagos leszállítására, hanem keresetében a szerződés felbontását s a kifizetett vételár visszatérítését kérte, a vételár visszatérítésére irányuló szélesebbkörü kérelemben nem foglaltatik az ellenérték aránylagos leszállítására irányuló kisebb kérelem is. Ezért felperest a szerződés felbontására irányuló kérelmével elutasítani, egyszersmind azonban részére azt a jogot, hogy az ellenérték aránylagos leszállítását követelhesse, megállapítani kellett. De meg kellett állaI pitani felperes részére az ellenérték aránylagos leszállításával kapI csolatban álló kártérítés1 jogot is, mert alperes a felperes tagaj dásával szemben nem bizonyította, hogy felperessel a 2 /. a. mellé! kelt okiratnak az a tartalma, hogy a megrende ők lemondanak ! minden elmaradt nyereség vagy szenvedett veszteség követelésé! röl, közöltetett s hogy ezzel felperes kártérítési jogáról lemonj dott. Egyszersmind figyelemmel arra, hogy a főkérdésben uj itéI letet kell hozni s hogy a főkérdés nélkül a mellékkérdések elöI zetesen el nem dönthetők: ezért az elsőbiróság Ítéletének a I kártérítésre stbre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kivül kellett ; helyezni. j A m. kir. Kúria (1902. évi március 13-án 7,750. P. sz. a.) j A másodbiróság ítélete megváltoztattatik akként, hogy a peres I felek között létrejött vételi szerződés felbontása iránt előterjesztett kereseti kérelemre vonatkozólag az elsőbiróság ítélete hagyaj tik helyben s ehhez képest a másodbiróság, ítélete többi részének | hatályon kivül helyezésével, arra utasittatik, hogy a kereset többi részére vonatkozólag Ítéletet hozzon stb. Indokok: A kereset alapját képező jogügyletet az A. a. csatolt okirat foglalja magában s habár ennek szövegében az 1892 június 8-án kelt okiratban foglalt ajánlatra is hivatkozás történik, a 2'/. a. csatolt okiratban, amennyiben az A. a. okiratban meghatározott feltételtől eltérnek, a felperest kötelező szerződési feltételeknek nem tekinthetők, a másodbiróság ítéletében erre vonatkozólag felhozottakon kivül azért: mert alperes a vételi ajánlatot a tanuk vallomása szerint főmérnöke utján szóval tette meg s mert a 2 /. a. okiratban megállapított attól a feltételtől, hogy a szállított gép hiányaiért a felelősség a szállítástól kezdve csak hat hónapig t&rt, maga az alperes is eltért. Az A. al. csatolt okirat tartalma szerint kétségtelen az, hogy egyrészről az alperes bejegyzett gyáros mint eladó s másrészről a felperes mint vevő, a felperes vízmüvébe beállítandó gép adásvétele iránt kötöttek szerződést. Ez a jogügylet tekintettel arra, hogy a felperes részére szállított gép eladása az alperes cég üzletének folytatásához tartozott, az 1875- évi XXVII. t.-c. 260. §-a értelmében az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez.Nem bír befolyással a jogügyletnek erre a jogi természetére az sem, hogy a kérdéses gép az alperes cég szerelőjének vezetése mellett a felperes vízmüvébe beépíttetett; mert a jogügylet a felek között lényegileg a gép megvétele iránt jött létre és az alperes annál kevésbbé tekinthető a felpereshez való jogviszonyában építési vállalkozónak, mert a szállított gép abból következtethetőleg, hogy az ismételten kicseréltetett, nemis építtetett be akként, hogy az a vízmű átlagának megsértése nélkül eltávolítható ne volna. Annak megállapítása tekintetében tehát, hogy a peres felek között létrejött jogügylet az alperesre nézve kereskedelmi ügylet és hogy ennek folytán a szerződő felek között fenálló jogviszony, az 1875. évi 1 XXXVII. t.-c. 264. §-ára tekintettel, a kereskedelmi törvényben foglalt jogszabályok alapján oldandó meg, a másodbiróság ítéletével szemben az elsőbiróság foglalt el indokolt álláspontot. Ezek I előrebocsájtása után a vételügylet felbontása iránt előterjesztett I kereseti kérelemre vonatkozólag is az elsőbiróság ítéletét kellett I a másodbirósági ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával helybenhagyni indokai alapján és a kereseti jogot illetőleg főkép azért, mert az alperes által szállított gép hiányai, tekintette! a gép szerkezetére és szerződésileg kötelezett erőkifejtési képességére, csak a beépítés után s akkor is csak a géptanban és különösen a vizi művek megbirálásában jártas mérnökök által tartott vizsgálat utján voltak biztosan megállapíthatók. Ilyen körülmények között pedig az 1875. évi XXXVII. t.-c. 349. §-ában meghatározott hathavi kifogásolási határidő szorosan nem alkalmazható; ebben az esetben annál kevésbbé, mert az alperes el is állott a törvény fentebb hivatkozott szakaszában meghatározott jog igénybevételétől annak következtében, hogy a I felperes részéről az első turbina szállításától számítva hat hónap I eltelte után tett kifogások alapján beleegyezett abba is, hogy a turbina a szokott fékezés utján mérnökök által megvizsgáltassék nemcsak, hanem a turbinát a fékezések után ismételten ki is cserélte és az ujabban szállított turbinákért is felelősséget vállalt. Ebből pedig okszerű következtetés vonható le arra, hogy alperes a felperes részére szállított turbinákért a felelősség terhét hat hónapon tul is viselte, de következik az is, hogy felperesnek a kereset megindításához való joga sem enyészhetett el a kereset benyújtása előtt, mert az utolsó fékezés, amelynek kedvező eredményétől felperes a gép végleges átvételét függővé tehette, 1897. ' évi május hó 27. napján történt és felperes az R" a. csatolt levél