A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 28. szám - A hagyatéki ingatlan átiratása az örökösök akarata ellenére

110 A JCG szakértők a számításokhoz veendő koefficiens tényezőt mindannyian különböző nagyságúnak vették fel, miértis egy szaktekintély meghallgatását kérték a felek, aminek következtében K. üdön bpesti m. kir. műegyetemi tanár neveztetett ki a coefficiens helyes megállapítására s a három szakértő által felvett kétségtelen adatokból, a helyes koefficienssel, a turbina hatásfokának és lóerejének meghatározására. A nevezett szakértő közbejöttével eme pótbizonyitás eszközöltetett is és véleményét 4,064/901. P. sz. a. (LXXXV.) be is terjesztette. A legutolsó turbina hatásfokának, lóerejének és összes feltételeinek körvonalozása, mikép ezt a felek a 74/901. P. sz. jegyzőkönyvben (LXXX) elismerik, a P. alatt 1895 okt. 3-án kelt és alperes által irt levélben foglaltatik és igy a felperes malmában levő turbinának a P. a. levélben foglalt kellékekkel kellene birnia. K. J. Ödön szakértő azonban azon véleményt terjesztette elő, hogy felperes malmánál a vizesési magasság a legkedvezőtlenebb viszonyok közt is mindenkor kitesz 2 9 métert, tehát a P. a. levélben fölvett vizesési magasság valóban megvan , de a turbina aránytalanul nagy a reá eső vízmennyiséghez képest; ugyanis a Séd folyó felperes malmánál másodpercenkint átlagosan körülbelül 400 liter vizmennnyiséget szolgáltathat csak, felperes turbinája pedig a P. a. levélben jelzett 700 liter másodpercenkénti vízmennyiséget fogad be, amely vízmennyiséggel a Séd legfeljebb árvíz esetén rendelkezik; márpedig véleménye szerint a Girard-Partialturbinának (ami a P. a. levélnek megfelelőleg szállítandó volt) hatásfoka, illetve lóereje csak azon vízmennyiség mellett érvényesül, amely vízmennyiséghez a turbina szerkesztve van, vagyis egy nem-létező nagy vízmennyiségre szerkesztett turbina soha nem fog a garantált hatásfoknak megfehlni. A szakértő véleménye szerint a turbina a rendelkezésre-álló vízmennyiség mellett legfeljebb 10 lóerőt képes kifejteni, pedig a P. a. levélben foglalt adatokból számítva (K. I. Ödön véleménye) 2J-6 lóerővel kellene működnie, s igy felperes malma, mely 20 lóerő haszonmunka arányában mint műőrlésre szolgáló malom, két kőőrlővel, három hengerőrlővel és a szükséges segédgépekkel van berendezve és ha a 20 lóerő rendelkezésre állana, a gépek üzeme zavartalanul folyhatna, de miután a turbina rendes munkateljesítménye 10 lóerőnél nagyobbra nem fokozható, következésképpen a gépek csak felerészben tarthatók üzemben. Ezen szakértői vélemény szerint tehát a turbina főhibája az, hogy nagyobb vízmennyiséghez van alkotva, mint a Séd vize. Alperes a per folyamán azt állította, hogy a vízmennyiségre és esési magasságra vonatkozó adatokat felperes maga szolgáltatta, ezt azonban felperes tagadta s állította, hogy ezen adatokat a megrendeléskor alperes mérnöke, S. Guido saját felmérései alapján vette fel. Egy jelentékeny vízműnek szerkesztésénél, melynél, mint K. J. Ödön szakértő is kijelentette, hogy a vizmű szerkezetének teljesen megfelelőnek keÜ lenni a vizesési magasságéi a másodpercenkénti vízmennyiséggel; egy oly vízműnél, melynek szerkesztése csak tudományos ismeretek segélyével létesíthető s különösen akkor, ha a vizmű készítője vagy szállítója ezért jót is áll, már ezen kényes szerkezeti tulajdonságánál fogva el nem fogadhatók a vállalkozó által azon viznyerési adatok, melyeket egyszerű molnár nyújt, hanem kötelessége a vállalkozónak a vizesési magasságot, a vízmennyiséget s minden a helyi állapotot feltüntető fontos körülményt kitapasztalni, felmérni és figyelembe venni, éspedig még akkor is, ha tán a megrendelő ilyen adatokat szolgáltatna is, mert ezeken alapszik a turbina működési képessége. De egyáltalán mivel sincs bizonyítva, hogy eaen adatokat valóban felperes szolgáltatta volna, mert alperes ezt állította ugyan, de felperes tagadta s ezen tagadással szemben alperes mivel sem bizonyította állítását. S. Guido mint tanú vallja ugyan, hogy egy veszprémi mérnöktől szerezte be felperes az adatokat, de mig S. Guido közelebbi megnevezést nem tett, másrészt e tanú mint alperes felelős megbízottja érdekelt s igy egymagában álló vallomása mi bizonyítékot sem képez. De ha ezen adatokat valóban felperes szolgáltatta volna, arról jegyzéket vagy levelet adott volna, ilyeneket pedig alperes fel nem mutatott, holott nagyonis érdekében állott volna e fontos körülmény eshetőleges bizonyítására felperestől írásban kivenni, vagy egyéb támaszpontot beszerezni, hogy a netán ezen okból előfordulható hibák miatt magát védelmezhesse. De mindezektől eltekintve nem is vitás, hogy a megrendeléskor alperes mérnöke S. Guido felperes malmában megjelent és ennek mérnöki minőségénél fogva csak az lehetett küldetése célja, hogy ezen és egyéb a helyi viszonyok szerinti adatokat, mérnöki tudásával, saját ismeretei és közvetlen szemléletei alapján szerezze be s alperes ellenvégiratában el is ösmeri, hogy S. Guido ezen megjelenése alkalmával tényleg eszközölt is felméréseket. Azon kifogása tehát alperesnek, hogy az adatokat felperes szolgáltatta, mint nemis bizonyított, figyelembe nem jöhet, következésképpen hogy a turbina nem a létező vizi viszonyoknak megfelelőleg szerkesztetett, nem a felperes, hanem csupán alperes mint szállításra és beépítésre kötelezett fél hibájául róható fel. Mindezeknél fogva tehát alperes cég felelőssége a felperes malmába beépített és a garantált feltételeknek meg nem felelő turbináért bíróilag megállapíttatik. A kérdés tárgyát most már az képezi, mennyiben terheli alperest ezen felelősség. Felperes keresetében a szerződés megszüntetését s alperesnek ugy a vételár megfizetése, mint a károk megtérítésére való kötelezését kérte. A jelen ügylet az 1875. évi XXXVII. t.-c. (keresk. törv.) 258. §-ának 1. pontja értelmében alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez és igy a keresk. törvény második részében foglalt határozatok a 264. §. értelmében mindkét félre nézve egyaránt alkalmazandók. A hivatkozott törvény 398. $-a szerint, ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani vagy a vételár aránylagos leszállítását igényelni s e mellett mindegyik esetben a netáni kár megtérítését is követelheti. Mivel pedig fentebb megállapittatott, hogy a turbina a kikötött feltételeknek meg nem felel, ennélfogva felperesnek joga van az ügylettől elállania, joga van a már kifizetett vételárt visszakövetelni, annál is inkább, mert az 1897. évi május 27-iki fékezés óta, amikor mindkét fél közös hozzájárulásával szakértőkkel a turbina jósága iránt meggyőződést szerezni kívántak s amikor a legutolsó turbina rossz-volta az erre egyedül alkalmas fékezés által megállapítható volt, ettől fogva a kereset beadásáig (1897 október 24) 6 hó el nem tellett. Ezeknél fogva tehát az ügylet bíróilag felbontandó és alperes a mindkét fél által 4,800 koronában elismert vételár visszafizetésében elmarasztalandó volt. alperes tagadta ugyan, hogy felperes a 2,400 frt vételárat még nem fizette meg s állította, hogy még 585 frt 25 krral felperes tartozik s erre vonatkozólag odacsatolta 9/. alatt a könyvkivonatot. E könyvkivonatban a turbina vételárán kivül másegyéb tételek is foglaltatnak és csak 2,362 frt 10 kr. fizetése van kitüntetve, vagyis 37 frt 90 kr. híján a turbina vételára, mivel azonban felperes végiratában tagadta, hogy ő alperesnek tartoznék, ellenben azt állította, hogy alperes egy 1897 március 17-én irott levelében elismerte, hogy 230 írttal ő tartozik felperesnek s ezt megfizetni ígérte, alperes pedig felperesnek ezen állítását ellenvégiratában nem tagadta, ennélfogva a kir. törvényszék az egész vételárat kifizetettnek tekinti. Az ügylet felbontására és a vételár visszafizetésére való kötelezés tekintetében a jelen esetben akadályul nem szolgál az a körülmény, hogy felperes a turbinát máig is használja, mert alperes, miként viszonválaszában is elismerte, dacára annak, hogy L. testvérek malmánál és felperes malmánál a vízesés különböző, mégis teljesen egyöntetű turbinát küldött mindkettőnek, pedig K. J. Ödön szakértő véleménye szerint a turbina csak akkor felelhet meg céljainak, ha ugy a vizesési magasság, mint a vizmenynyiséghez szorosan hozzá van alkotva, — igy tehát már az első turbina sem volt jó, azóta pedig alperes az R. S. L. S/l, T/l, U/l és P. a. levelekkel foiyton kecsegtette felperest, hogy a turbinát kicserélés és módosítások utján jókarba helyezi s mig egyrészről a tetemes beállítási költségeket felperes fizetgette, másrészt a szakértő mérnökök által teljesített és magas arányú fékezési költségeket mindannyiszor felperes elégítette ki, de különösen az által, hogy ugy a szerelés, mint a fékezés alkalmával felperes malma nem működhetett, az ezenkivüli időkben pedig az első turbinák rossz működése miatt felperes jövedelmeiben is hiányt szenvedett, ezek által alperes sodorta felperest oly rossz anyagi helyzetbe, hog) miként a 74/901. P. sz. jegyzőkönyvhöz (LXXX) NB. 3/3. sz. a. csatolt bizonyítvány is igazolja, a turbinák behelyezési és fékezési költségeinek fedezésére oly aránylag nagymérvű kölcsönökkel terhelte meg magát, hogy 1897. évben a rendelkezésre-bocsájtás idején már nem volt oly vagyoni helyzetben, hogy a turbinát a malomból kihelyezze és helyette egy vizi fakereket beszerezhessen, amely a molnár szakértők véleménye szerint szintén ezrekbe kerül. Mivel tehát az alperes által okozott költekezések és veszteglések folytán beállott szorult anyagi helyzet miatt a megélhetés végett felperesnek a gépet használnia kellett: az a körülmény, hogy felperes a turbinát ki nem tétette hanem használja, neki mulasztásként fel nem róható. — Azonban a vételár után keresetbe vett kamatokra nézve felperes elutasítandó volt, mert a kamatok fejében a turbinát használja. Itt megemlítendő, hogy H. Árpád (XLI) és J. Kálmán (XLVII) mérnökök véleménye szerint a gép kopása normálisnak és a rendes használatnak megfelelőnek találtatott s igy annak rendes használatával a vételár utáni hányadkövetelés kiegyenlítést nyer. Ami felperesnek kárkövetelését illeti, ezekre vonatkozólag általánosságban elutasítandó volt alperes azon kifogása, hogy a 2'/. a. ajánlat és költségvetés értelme szerint felperes kárt nem követelhet, mert bár igaz, hogy az ügylet megkötése a 2-/. alattin és az A. alattin alapul; bár igaz, hogy alperes 2-/. a. ajánlatában feltételül kötötte ki, hogy felperes kárairól és szűnő hasznairól lemondjon, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy felperes azokról lemond az esetben is, ha alperes éveken keresztül javítgatja az általa beállított turbinát és mindannyiszor felelősség nélkül elvonja felperest kenyérkeresetétől, a malom által húzható hasznától, hanem ennek elfogadható értelme csak az lehet, hogy az esetben, ha alperes egy megfelelő turbinát az első alkalommal annyi idő alatt, amennyi szükséges annak egyszeri helyes beépítésére, beszereli és működésbe hozza, az esetben a jelzett károkat és szűnő hasznokat nem követelheti felperes, ami igen természetes, mivel a megfelelő turbina által felperes ezen egyszeri beállításai járó kárait és szűnő hasznait a további zavartalan munkálkodással behozhatta volna; mivel pedig alperes a turbinát éveken át javítgatta, 4 izben uj beállításokat eszközölt és fékezések váltak szükségessé, anélkül azonban, hogy bármelyik turbina a garantált hatásoknak megfelelt volna, ezeknél fogva a kir. törvényszék megállapítja, hogy ugy az első, mint a későbbi turbinák behelyezése és fékezése által felmerült károkért és szűnő hasznokért alperes felelős.