A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 28. szám - A hagyatéki ingatlan átiratása az örökösök akarata ellenére

A JOG •219 A kir. törvényszék fölebbviteli bírósága alpcast gyermektartásra kötelezte és nem vette figyelembe az alperes érdt kében kihallgatott tanúnak azt a vallomását, hojy a nemzés időszaka alatt a felperesnövel ő is közösült Kimondotta i egyúttal, hogy a felperesnőt nem tekinti feslett lek. A kir. ítélőtábla felülvizsgálat eredményeképp kimondotta, hogy «az a kifogás, hogy a gyermek anyja többekkel közösült, egymagában véve az állandó birói gyakorlat szerint joghatály lyal nem érvényesíthető)). Továbbá: «az a tény, hogy a felperesnő az alperes kedveért olyan helyre lépett szolgálatba, ahol az üzletben egy bárcás leány is tartózkodott, a feslett életmódot fel nem tünteti)). A kir. táblának első kijelentéséből azt az értelmet magyarázom, hogy a házasságon kivül többekkel közösült és teherbe esett nő válogathat: melyik szeretőjét állítsa a gyermeke természetes apjául s akire a választás esik. nem védekezlietik, hogy a felperesnőnek vele együtt a gyermeknek nemzési időszaka alatt több szeretője volt. Vagyis a több szerető közül beperelt egyik a felperesnővel olyan viszonyba jön, mint az egyetemleges adóstárs a hitelezővel szemben : ha az egyik nem tud fizetni, fizessen a másik ! Es az ilyen nő még nem feslett, annak gyermektartáshoz igénye van ! A második kijelentésben a kir. tábla is elismeri, hogy a nőnek feslettsége őt megfosztja a gyermektartás követelésétől, azonban szerinte még az a nő nem fesle;t, aki bordélyházban szolgál mint cseléd s ott a szeretőjével közösül. Megvallom, ezek után igazán nem tudom, hol kezdődik a nőnek a feslettsége. Vagy csak az a feslett nő, aki a rendőri jegyzékbe fel van jegyezve s erről báicát kap? Szerintem az a nő, aki rendőri felügyelet alatt álló helyen fogad szolgálatot és ott teherbe esik, feslett életűnek tekintendő, mert ugyanazt a szerepet tölti be azon a helyen, mint a bárcás leány, aki szerelmét pénzért árulja s a férfi nem tartozik tudni, hogy az ottani választottja nem szabadalmazott kéjnő. Ott tehát a gyermeknemzés lehetősége a helynek rendeltetésével okszerű viszonyban áll s a férfi a következményekért nem lehet felelős. A birói gyakorlattól eltérőleg' a Magyar általános polgári törvénykönyv tervezete a többekkel való közösülés kifogását a beperelt alperes védelméül elfogadja s igy a tervezetnek törvénynyé-válása az addigi helytelen birói gyakorlatot meg fogja szüntetni. A törvénynek 360. §-a szerint ugyanis «a gyermek természetes apjául azt kell tekinteni, aki a fogantatás időszakában az anyával közösült, kivéve, ha a fogantatás időszakában az anya mással is közösült.)) A Tervezet indokolásában (I. kötet 505—507. lap) nagyon meggyőzően van leirva, miért nem élhet gyermektartási keresettel az anya, ha a gyermeke nemzési ideje alatt többekkel közösült. Ezt a Tervezetet hazánk legjobb jogászai készítették, megállapodásaikat hosszas tárgyalás, érett megfontolás után nyilvánították, tehát azokat mármost, amikor a Tervezet még törvényerővel nem bir, követni lehet és követni tanácsos, mert külömben a nép alsó rétegének elerkölcstelenedését fogja az eredményezni, amennyiben máris alig van bíróság, ahol ilyen alsórendű nők évenkint 20—30 gyermektartási pert ne adnának be. Ha pedig már most elfogadjuk az exceptio plurium concubentiumot, akkor azok a nők is óvatosabbak lesznek életmódjukban és a férfiak sem lesznek annyi zaklatásnak kitéve. A hagyatéki ingatlan átíratása az örökösök akarata ellenére. Irta MEDGYESI KÁROLY dr., nagyszebeni kir. albiró. A fenti cimü cikk a Jog mult évi 51. számában jelent meg. Ehhez akarok egy pár szót szólani, nem azért, mintha csalhatatlannak tartanám magamat, hanem hogy tisztázódjék a kérdés. Szerintem a hagyatéki ingatlant semmiesetre sem lehet az örökösök nevére, az örökösök akarata ellenére átíratni. Ugyanis éles határvonallal elválasztandó az anyagi jog az alaki jogtól: az eljárást szabályozó törvénytől. Az anyagi jog csoportjába helyezendő át ezen osztályozásnál az a szabályozás is, mely mai jogállapotaink mellett véletlenül vagy szán- I dékosan az eljárást szabályozó törvényben van. Továbbá figyelembe veendő az anyagi és alaki jog közötti különbség. Az anyagi jog ugyanis stabil természetű, az alaki jog ellenben mobil. Az mélyen belenyúlik a polgárok vagyoni viszonyaiba, ez felületén érinti azt. Abban, ha jót akarunk, meg kell lenn a jogfolytonosságnak, ellenben ezt más és más elvek szerint szabályozhatjuk, amint jobb és jobb elvekre találunk. Az anyagi törvényeknek egymásból kell nőniök, mint a fa ágainak, az alaki törvények egymás mellett lehetnek, mint a fedélcserép. Nem lehet kétséges ez után, hogy az anyagi jog szabályait követni kell mindaddig, mig azt vagy törvény, vagy az életviszonyok fordulata hatályon kivül nem helyezi. Az anyagi jogban konzervativeknek kell lennünk, az alaki jogban ellenben lehetünk liberálisok. S az anyagi joggal ellenkezőleg semmiesetre sem intézkedhetünk csak azért, mert az alaki törvény nem gondolt arra az esetre, hogy mi történjék akkor, ha az örökös az örökséget nem fogadja el. Ez az alaki jog hiánya, mit nem lehet az anyagi joggal ellenkező intézkedéssel betoldani s azt sem lehet figyelembe venni az anyagi jog rovására, hogy mi az alaki törvény vezérelve. Ha az alaki törvény hiányos, aminthogy hiányos, mert csak arra az esetre intézkedik, ha az örökösök az örökséget elfogadják, akkor nincs más hátra, mint az alaki törvény hiányát alaki törvénynyel, vagy azt pótló rendelettel pótolni, de semmiesetre se lehet az alaki törvényből vonható s a gyenge alapon álló következtetések kedvéért az anyagi jogot megváltoztatni. Ez birói önkénykedés volna. Amennyi érdek fűződik ahhoz — ha már az érdekeket nézzük, ámbár szerény véleményem szennt az érdek a jogban figyelembe nem jöhet — hogy az ingatlanok ne az örökhagyó nevén álljanak tkvileg, ugyanannyi érdek fűződik ahhoz, hogy a hagyatéki ingatlanok ne is álljanak olyan egyén nevén, aki azoknak nem tulajdonosa. Abban a pillanatban ugyanis, amelyben az ipso jure örökös lemond az örökségről, megszűnik ő tulajdonos lenni, tkvileg meg nemis volt tulajdonos. Az 1894. évi XVI. t.-c. célja az, hogy az ingatlan tkvileg is annak legyen a nevén, ki annak, a tkvtől eltekintve, tulajdonosa. Ha tehát a cikkíró ur eljárását követjük, akkor az anyagi jogot önkényüleg megsértjük s még az alaki törvénynek sem teszünk eleget, emellett az öröklési jogot öröklési kényszerré változtatjuk át. Nincs tehát más hátra, mint törvénynyel vagy rendelettel megszabni, hogy miként kelljen eljárni azon esetben, ha az örökös az örökséget el nem fogadja. Addig pedig mig ezen a hiányon segítve lenne, ajánlom az én módszeremet, melyet a Királyhágón tul követtem vo't és amelyik minden esetben be is vált: Az örökösök azért nem hajlandók elfogadni az örökséget, mert adóssággal tul lévén terhelve, attól tartanak, hogy akkor az örökhagyó minden adósságát ki kell fizetniökés igy kénytelenek lesznek ráfizetni az örökségre. Én tehát ugy jártam el, hogy valahányszor az örökösök előttem jelezték, hogy az örökség nekik nem kell, megmagyaráztam nekik, hogy nyugodtan elfogadhatják az örökséget, mert ha nem akarják az örökhagyó minden adósságát kifizetni, nem kell mást tenniök mint nem fizetni. A hitelezők majd perelni fognak s elárvereztetik a hagyatékot és ami abból ki nem telik, azt nem lehet az örökösök más vagyonából behajtani. Ugyanerre kértem fel a közjegyzőt is és a következmény az volt, hogy az örökösök mindig elfogadták az örökséget. Minthogy az ipso jure örökös minden esetben nem hajlandó elfogadni az örökséget, mert az adóssággal tul van terhelve, s minthogy a lemondó örökös helyébe lépő örökösök rendszerint ennek kiskorú gyermekei és igy gyermekei nevében is előreláthatólag le fog mondani a túlterhelt örökségről s bármeddig menjünk is e létrán, nem fogunk másokra találni, mint lemondó örökösökre, mert ezek előtt az örökhagyó jóhirneve kevesebbet nyom a latban, mint a közelebbi örökösök előtt, ennélfogva legjobbnak találnám akként intézkedni, hogy abban az esetben, ha az ipso jure örökös el nem fogadja az örökséget, a további örökösök felhivatnának, hogy a kitűzött határidő alatt, ha el akarják fogadni az örökséget, az iránt nyilatkozzanak, a hitelezőknek pedig tudtára adatnék, hogy ha bizonyos határidő alatt a hagyaték nem rendeztetik akár akként, hogy az örökösöknek átadassák, akár akként, hogy a hitelezők által inditandó per után következő árverés utján rendeztessék, abban az esetben a hagyaték el fog árvereztetni és a befolyandó vételár birói letétként fog kezeltetni a hitelezők javára. Ez által nem csoroittatnék az ipso jure öröklés elve és eléretnék az is, hogy bizonyos időn tul ne legyen az ingatlan az elhalt örökhagyó nevén.