A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 28. szám - A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. Befejező közlemény

Huszonegyedik évfolyam 28. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Budapest, 1902 július i£. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDKKE1NEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: elyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 € Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A házasságjog a máptk. tervezetében. Irta BaditzLajos, kapuvári kir. közjegyző. — Exceptio plurium concubcntium. Irta Horváth Ede, győri kir. járásbiró. — A hagyatéki ingatlan átíratása az örökösök akarata ellenére. Irta M e d g ye s i Károly, nagyszebeni kir. albiró. — Sérelem (Koldus-dij. Irta B. O. dr.) — Irodalom (Angyal Pál dr : Az istenkáromlás. — K m e t y Károly dr: A magyar közjog tankönyve. — Székely Ferenc dr : A ogi vizsgák reformja. —Athenaeuml — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében.* Irta BADITZ LAJOS, kapuvári kir. közjegyző. V (Befejező közlemény.) VI. Házassági szerződések. A vagyonelkülönités rendszere mellett a vagyonközösség rendszere helyet nem foglalhat s az sze ződéssel sem köthető ki, helytelen tehát a Tervezet 181. §-ának azon rendelkezése, hogy «házassági szerződés által a felek megállapíthatják)), hogy köztük általános vagyonközösség legyen, mert ez az elfogadott rendszerrel s a magyar jogi felfogással teljesen ellenkezik, csak zavart okoz és a legnagyobb bonyodalmak forrása lehet. De okszerű érte'me sincsen, mert .szerző épp a magyar jog szempontjából amellett van. hogy a nő szabad vagyonának kezelését még szerződéssel se bízhassa férjére, — mig a 181. §-ban az általános vagyonközösség kiköthetésének megengedése által a nő nemcsak vagyonának kezelését bízza férjére, de összes vagyona tekintetében teljesen a férj hatalmába van kiszolgáltatva. VII. A fentálló jognak elvi fenntartása akként, hogy a kodifikáció csak annak részletekben való javítására és szabatos megjelölésére szorítkozzék, — a helyes elv, melynek alapján a kodifikációt létesítenünk kell és szükséges. Lássuk mármost, hogy a házasságjog tervezője miként felel meg ezen föladatnak s a szerkesztő bizottság 1897 május hó 1-én tartott tanácsülésében a kodifikáció iránya-, s a szerkesztés alakjára, nyelvezete- és módszerére vonatkozó ezen megállapodásoknak. Kijelenti a bizottság, hogy: «az alap, amelyből kiindulni kell, mindig a létező jog.» Ezt az alapelvet a (saládjog szerkesztője nem tartotta be, mert 1. A nőnek férje iránt való viszonteltartási kötelezettségét a létező jog nem ismeri s az a magyar lovagias felfogással, mely a nőnek inkább ad, de alamizsnát tőle el nem fogad, össze nem egyezik. 2. A fentálló jog szerint ugy a férjnek, mint a nőnek van külön vagyona és közös vagyona, vagyis szerzeménye, s ugy a külön, mint a közös vagyonban a férjet és nőt egyaránt korlátlan tulajdoni jog illeti; — de női szabad vagyont törvényeink nem ismernek s ezzel szemben az egyjoguság elvénél fogva férji szabad vagyont is meg kellene különböztetnünk. A női szabad vagyon megkülönböztetésére egyáltalán szükség nincsen, s a szerző sehol se mondja meg, mit tart *) Megelőző közleményt I. a 27. számban. Lapunk mai száma női szabad vagyonnak és mit a nő külön vagyonának, s e kettő miben különbözik egymástól. 3. A házastársak tulajdoni s szabad rendelkezési jogának korlátozását törvényeink nem ismerik, — tehát fentálló jogunkkal ellenkezik, hogy a nő vagyona fölött való rendelkezési jogát bárkire s igy férjére is át ne ruházhassa, — s összes vagyonának kezelését, — bár az hozományul le nem köttetett is, — szerződéssel férjére ne bizhassa. 4. Törvényeink oly intézkedést, hogy a nő vagyona, mint egész, sem annak hányada hozomány tárgya ne lehessen, nem ismernek. 5. Létező jogunk a hozományra nézve a férj haszonélvezeti jogát nem ismeri és a házasság tartama alatt a hozomány után törvényeink szerint kamat nem jár. 6. Hozományt csak a nő hozhat férje házához s adhat a férj kezelése alá, de harmadik személy nem. Amennyiben helyette teljesiti a fizetést, az a nő tulajdonjogán nem változtat s a nő hozományát, mint tulajdonát bái mikor visszakövetelheti, annak kezelését a férjétől bármikor megvonhatja vagy annak biztositását kívánhatja, a hozomány jövedelmét tartozik csupán a család fenntartására fordítani. S éppen mivel a hozomány jövedelme nem a férjet, hanem a családot illeti, annak kamata vagy jövedelme le sem foglalható. 7. A létező jog közszerreményül csak a házastársaknak a házasság előtt megvolt, vagy annak tartama alatt öröklés, vagy ajándék utján rájuk szállott külön vagyont meghaladó érteket tekinti, — melyet a házastársak együtt szereztek, — s mely mint ilyen a szerzés idejében már mindegyiknek egyenlő aránybeli tulajdona. Oly vagyont tehát, mely a házastársakat a törvényből folyó jutalmul illesse, egyáltalán nem ismer. 8. Fennálló jogunk és joggyakorlatunk a külön javak értékének levonása után fentmaradó tiszta vagyont tekintvén közszerzeménynek, oly megkülönböztetést, hogy a pénz, mint vagyontárgy, mindig közszerzemény, — nem ismer. 9. Fentálló jogunk személyes vagyont s egyáltalán oly vagyont, melynek jogt természete a jogközösségbe-bocsátást kizárja, sem a halál utánra halasztás kedvezményét, abszolúte nem ismeri. 10. A hitbért nem a nő vagyoni jutalmának, hanem a házassági hűség jutalmának tekinti, s igy hitbért csakis a férj, ellenhitbért vagy viszonthitbért csakis a nő, kik a hűséget egyedül követelhetik egymástól, adhatnak, de kivülök senki más; az tehát, hogy a hitbért vagy viszonthitbért más is adhassa, létező jogunk nem ismeri. Mi marad tehát létező jogunkból, amit a szerző kodifikált ? Úgyszólván semmi, pedig a létező jogból kellett volna kiindulnia, de a bizottságnak 1897. évi december hó 10. napján tartott ülésében szerző maga is szórul-szóra ezeket mondja : «Az osztr. polg. törvénykönyv nemzeti jogunkra mint egy véletlenül reá nehezedett jog. teljesen kiviil hagyandó.» «Ami a házassági vagyonjogot illeti, büszkén elmondhatjuk, hogy e téren nemzeti géniuszunkból fakadt és ezáltal kifejlesztett oly jog-alapelvekre találhatunk, melyek Európának minden törvényhozásától karakterisztikus különbségeket tüntetnek fel. Ezek az alapok nemzeti életünkkel annyira összeforrtak, hogy sem másképen elképzelni, sem megváltoztatni őket nem tudjuk.» És mindezek dacára : l. Alkalmazza a nálunk teljesen idegen praesumptio Mutiánát, mely szerint azon javak, amelyek közös birtoklásban találtatnak, s nem tudni róluk, hogy melyik fél tulajdonát képezik, még akkor is a férj tulajdonául vélelmezendők, ha azok árát a nő fizette ki. holott a létező jog >! oldalra terjed.