A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.cikk és az ezt életbeléptető 895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag - A jogi oktatás reformja

14 A JOG lenekké, illetve szankcionálta azokat az állapotokat, melyek mellett az uzsoratörvénybe részben beleütköző, részben bele nem ütköző nagy kamatok robot-terhét viselő adósok jól érezhették magukat, hacsak a kamatokat fizethették, s a tőketartozást alig törlesztették, sőt ha a kamatokat fizetni pontosan nem tudták, még szaporodott a tőke, mert a felek megújították a kötvényeket, a kamatot a tőkéhez irták. Magam vagyok rá tanú, hogy 7—8 év alatt — mióta mint sommás biró működöm ezen a siralmas vidéken — csak kivételesen kerül per alá olyan kötelezvény, mely egy-kétéves tartozásról szólana, mert rendesen hosszú évek óta fenálló volt az adóssági viszony, s ha uj is a kötelezvény, az csak ujitva van, s az adós 8—10—15 20 éve viseli az igát a nyakán, amit sokszor mint az általa örökölt hagyatékterhet vett magára. A 24. sz. döntvény abban keres vigasztalást, hogy hiszen ott van az uzsoratörvény s abban talál az adós oltalmat s kártalanítást, ha a hitelező túllép a határon, de az adósnak az 1877. évi VIII. t. c. egyéb oltalmat nem nyújt, mint azt, hogy megtagadja a jogsegélyt a 8°/0-on felüli kamatokra nézve. Ez azonban, — ha igy áll is a dolog — nem egyenlő mérték. Mert ha a törvény megtagadja is a jogsegélyt a hitelezőtől a 8°/o-°r> felüli kamatokra nézve: az adóstól is meg v r tagadva a jogsegély arra nézve, hogy a 8%-cm felül fizet tt kamatokat visszakövetelhesse vagy beszámíthassa, ami bő.<:n ellensúlyozza a hitelező joghátrányát, s a hitelező egy reá 1tétlenül előnyös jogszat ály védelme alatt áll, mindaddig míg azzal vissza nem él, az adós pedig a hitelező visszaélése esetére azon problematikus védelemre van utalva, amit az uzsoratörvény nyújt, ami gyakorlatilag va'ami sokat nem ér. Principiis obsta! sero medicina paratur! Folytatása következik. Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.xikk és az ezt életbeléptetö 895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag. Irta FEJÉR VILMOS, kir. közjegyzőjelölt Temesvárt. A Jog mult évi 4B-ik számában Rónai Sándor dr. budapesti kir. albiró ur fönti cim alatt irt cikke valóban figyelmet érdemel, s méltó arra, hogy azok, akiket illet, hozzászóljanak, de nem csodálkoznám, ha ugy járna vele, mint én. s az ő dicséretes buzgalma által sugalt észrevételek is, «kiáltó szó a pusztában» maradnának, pedig e teltevés annál leverőbb édes mindnyájunkra, minél inkább megvagyunk győződve arról, hogy alig van törekvés e földön, mely inkább megérdemelné a — legalábbis — figyelembe vételt, mint az igazság kutatása. Cikkíró urnák a törvény 62. §-ára vonatkozólag tett észrevételei tekintetében e becses lap hasábjain én már oly esetekkel igazoltam a törvény hézagos voltát, hogy valami ujat alig mondhatnánk. A 10. §-ra nézve nem merem helyeselni cikkíró ur véleményét s röviden csak hivatkozom az adóbevallási ív szőve gének azon részére, hol polgári becsületünkre hiven kellene jövedelmein et feladnunk, de a társadalomnak hány °/o-a teszi ezt? Különben is az eskünek létjoga alig van s szerintem teljesen elejtendő lenne. A törvény 42. §-ára vonatkozólag teljesen osztom cikkíró ur nézetét, mert példával szolgálhatnék, ahol a községijegyző bizonyos ingatlanságoknak az elhunyt férj után maradt felerészét 400 koronára, s rá fél év múlva ugyanazon ingatlanságoknak az utólag elhunyt asszony után maradt hasonló másik felerészét 30 koronára becsülte. A törvény 51. § ára nézve sz.rény véleményem szerint azon modus vivendi volna alkalmazandó, hogy a bíróság adná ki az iratokat azon kir. közjegyzőnek, akit illet, de a végzésben azzal, hogy a más kir. közjegyző kerületében tartózkodó örökösök kérelmét esetleg figyelembe venni szíveskedjék. Csakhogy ez esetben a m. kir. Kúria döntvénye szerint az iratokat nem közvetlen, hanem a másik kir. közjegyző hagyaték-bírósága utján. A rendelet 84. és 86. § ára vonatkozólag nem tudom magamat tájékozni, mert nálunk az illetéket — általáoan — gyorsan szabják ki, de hogy ne két hatóság hivja fel az örökösöket az illeték lefizetésére — e nézetet magam is osztom s csodálom, hogy e körülményre eddig nem is figyeltünk. A rendelet 78. és illetve 82. §-a tekintetében az eddigi gyakorlatot fentartandónak vélem, legalább a tek'ntetben, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv másolata minden esetben közöltessék a kir. adóhivatallal, mert az átadó végzésből nem mindig tűnik ki, hogy minő jogcímen kap egyik-másik örökös többet, mint törvényes része volna. Cikkíró ur végül becses észrevételei 7. pontjában felvetett esetekre vonatko/ó nézetét teljes tartalmulag osztom, de megjegyzem, hogy — szerény véleményem szerint — a legtöbb gazdátlan ingó vagyon nem a bíróságok- és elöljáróságoknál, hanem pénzintézetek- s árvaszékeknél hever. Az árvaszékek megadják a felvilágosítást, de a pénzintézetek nem mindig, s volt eset, ahol megkeresett a kir. közjegyző egy pénzintézetet hogy ottan N. N. örökhagyó után 18 . . évben bizonyos pénzösszeg lőn gyömölcsözőleg elhelyezve s miután a betéti könyvet örökösök feltalálni nem tudták, szíveskedjék értesíteni, miszerint ki lett-e a pénz véve? Az intézet sohase felelt. Végül a jogászközönség figyelmét bátorkodom felhívni a következő esetre : Egy hagyatéki ügyben ismeretlen tartózkodásu örökös is lévén, az 1894. évi XVI. t-c. 54. §-a értelmében jártam el, de az illetékes árvaszék 3-szori megkeresésemre se rendelt ki gondnokot s mert már ezen ügyben egyezer az iratokat a hagyaték-bírósághoz beterjesztettem, kérve, hogy az árvaszék a törvény betartására utasittassék. De a birói meghagyás is figyelmen kívül hagyatott. Hogy az ügy befejeztessék — bár erre §. nincs — ad hoc ügygondnokot rendeltem ki. Ez nyilatkozott s az árvaszék, mint gondnckhatóság jóváhagyta az ismeretlen tartózkodásu örökös nei/ében az ad hoc kinevezett ügygondnok által tett örökösödési nyilatkozatot. Tullépte-e ez esetben a kir. közjegyző az őt megillető hatáskört ? Helyes volt-e az árvaszék azon eljárása, hogy az ad hc( kinevezett ügygondnokot elfogadta ? Belföld. A jogi oktatás reformja. A közoktatásügyi minisztériumban elkészült az elméleti jogés államtudományi államvizsgáról és a jogi oktatásról szóló törvényjavaslat előadói tervezete. A B. N. értesülése szerint a törvénytervezet lénye^éDen teljesen hozzásimul azokhoz a miniszteri nyilatkozatokhoz, amelyek a közvélemény előtt annak idején oly osztatlan helyesléssel találkoztak. A törvénytervezet megváltó tatja a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883: I. törvénycikket, továbbá a gyakorlati birói és ügyvédi vizsgára való bocsátás feltételei tárgyában intézkedő 1874: XXIV. és XXXIV. törvénycikkeket. Teljesen megszünteti a jog- és az államtudományi doktorátusnak minősítő erejét. Megszűnik továbbá az eddigi jogtudományi és az eddigi államtudományi államvizsgák egész szervezete is. A jogvégzettséget igénylő pályáknál mindazt a minősítést, amit az idézett törvénycikkek szerint eddig e kétrendbeli doktorátus vagy pedig e kétrendbeli államvizsga adott: ezután egyedül és kizárólag az újonnan szervezendő államvizsga fogja megadni. Ez államvizsgának szervezésénél — a tervezet indokolása szerint — két döntő szempont volt irányadó. Az egyik, hogy a vizsgán az állami befolyás a minősítéshez lüzödő állami érdekeknek megfelelő hatályossággal érvényesüljön. A másik, — amire a fősuly volt helyezve — hogy ezen uj államvizsgának beléitéke és színvonala elérje és helyettesítse, sőt némely vonatkozásb n felül is múlja az eddigi legsúlyosabb minősifő vizsgának, jelesül az eddigi jogtudományi doktorátusnak belértékét és színvonalát. Az uj államvizsga két egymást kiegészítő vizsgából — a jogtudományi és az államtudományi vizsgából — fog állani. A jogtudományi vizsgának tárgyai: a) magyar magánjog, b) magyar kereskedelmi és váltójog, c) magyar polgári törvénykezési jog, d) magyai büntetőjog és bűnvádi perrendtartás. Az államtudományi vizsga tárgyai: a) alkotmánytan és a magyar közjog, b) kormányzattan és a magyar közigazgatási jog, c) pénzügytan és a magyar pénzügyi jog főszabályai, d) közgazdaságtan és a statisztika több elvei. A tervezet a jogi oktatás és vizsgázás decentralizációját célozván, az uj államvizsga nem csupán a budapesti és kolozsvári egyetemen, hanem a törvényben részletesen meghatározott feltételeknek megfelelő jogakadémiák székhelyén is letehető lesz. A censeálásra — az uj államvizsga elméleti jellegének megfelelőleg — első sorban tanárok fognak kineveztetni, de a gyakorlat kiváló férfiai sem lesznek abból kizárva. A vizsgáló-bizottság elnöke mindig oly jogtudós lesz, aki nem tartozik az illető tanán testület kötelékébe. Az elnököt'jogakadémiák székhelyén vétőjog is meg fogja illetni. A jog- és az államtudományi doktorátus tisztán a jogtudomány érdekeit szolgáló magas tudósfokozat lesz. Szervezete ennek megfelelőleg újjáalakul, anyagát a jog-, illetve az államtudományoknak czupán egyes szerves egészet képező tárgycsoportjai fogják alkotni. & v 1 5 A tanulmányi rend is uj szervezetet nyer. A szemináriumi gyakorlatok — főleg egyes magánjogi tárgyakból — kötelező u.tezmenynye lesznek. A második alapvizsga teljesen megváltozik.