A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.cikk és az ezt életbeléptető 895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag - A jogi oktatás reformja

A JOG 15 Tárgyaiul a magyar magánjog, az egyházjog és a nemzetközi jog vannak tervbe véve. A tervezet jogászaink elméleti képzettségét ugy az igazságügyi, mint főleg a közigazgatási pályáknál emeli. Megszűnik az a visszásság, amely szerint a biró elméleti képzettsége alacsonyabb az ügyvédénél. Úgyszintén megszűnik az a visszásság, hogy azon jelölteknek, akik a közigazgatási közszolgálatba akarnak lépni, a magyar magánjogból és a magyar büntetőjogból vizsgát tenniök soha nem kellett. E mellett a jogi oktatás az élet és a tudomány mai állása követelményeinek megfelelő szervezetet nyer. A doktorátus is visszanyeri igazi hivatását. Es — a mi viszonyaink között szintén igen jelentős — a budapesti egyetem jog- és államtudományi karának óriási zsúfoltsága és vizsgákkal való tulterheltetése megapad. A reform ugy van tervezve, hogy egyidejűleg legyen törvénynyé az eddigi ügyvédi és az eddigi birói vizsga helyébe lépő egységes gyakorlati igazságügyi vizsgáról szóló törvénynyel, amire nézve az előmunkálatokat az igazságügyi miniszter szintén megtette. Az igazságügyi tárca a pénzügyi bizottságban. A pénzügyi bizothág f. hó 8-án tartott ülésében tárgyalta az igazságügyi tárca költségve,ését, mely lölött érdekes vita fejlődött ki. A tárgyalásról szóló részletes tudósítás a következő. A pénzügyi bizottság ülésében F a 1 k Miksa elnökölt. A kormány részéről Széli Kálmán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyminiszter és Berni th Géza államtitkár voltak jelen. Mielőtt a tárca költségvetéséhez kezdtek volna, F a I k Miksa elnök indítványára a bizottság Molnár Antal helyett Karamerer Ernőt bizta meg a kisebb tárcák költségvetésének a Házban való előadásával Az igazságügyi tárcáhcz Roho n y i Gyula előadó szólt elsőnek. Összehasonlítván a költségvetést a tavalyival, különösen kiemelte a kezelőtisztek előmenetelének javítása, valamint a dijnokoklét számának apasztása tekintetében tett miniszteri intézkedéseket, majd a törvény-előkészitési munkálatokat ismertette. B a r t a Ödön a miniszter személye iránt elismerését fejezi ki és örömmel látja az általános polgári törvényköyv gyors előrehaladását, sajnálja azonban, hogy a hitbizományok kérdése abban szabályozva nincs. Hangoztatja a végrehajtási törvény, a kereskedelmi és büntetőtörvény hiányait; a végrehajtási törvénynek az ingatlanok árverésére vonatkozó rendelkezései például reformra szorulnak, a kereskedelmi törvénynek több hibás intézkedése a hazai kereskedőnek árt az osztrákkal szemben, a tőzsdebiróság ügyköre pedig bejegyzett kereskedőkre volna szorítandó. Felhívja a miniszter figyelmét a Kúriára kerülő azon perek nagy számára melyekben szövetkezeti részjegyek töröltetnek, valamint a tevékenységi statisztika túltengésére s azt kérdi, hogy nem lehetne a költséges váltóóvást megváltoztatni ? Végül kérdi, szándékozik-e a miniszter az idegen nyelvű kereskedelmi könyvektől a birói bizonyító erőt megvonni f A központi kiadásokat egyébként megszavazza. Sze derkényi Nándor a nyugdijak emelkedéséről, a katonai büntetőtörvény elkészülésének lassúságáról és a szőllőfelujitási kölcsönöknél tapasztalt bajokról szól. Aggodalmai vannak az iránt, hogy a Kúria hátralékai a képviselőválasztások felett való bíráskodás folytán nem fognak-e szaporodni ? Miklós Ödön elismerését fejezi ki a miniszter tevékenysége iránt. Nézete azonban az, hogy nemzetregeneráló tevékenységet löldbirtokpolitika szempontjából teljes ha'ályossággal nem folytai hatunk, ha egyes törvényeink hiányán nem segítünk. A földbirtokpolitika szempontjából a végrehajtási törvénynek túlságos formaliiása, a zárgondnoki intézmény hiányai s a birói letétek alacsony kamatozása okvetlen reformálannó. Óhajtja az átiratási illetékek leszállítását és a kereskedelmi törvény revíziója során szintén a kötelező magyar könyvvitel kimondását kéri. Végül ö is sürgeti a tőzsdebiróság és a letelepülési jog szabályozását. Bedő Albert csatlakozik Ba rta Ödön felszólalásához és Szederkényivel szemben igazolja, hogy a nyugdijak túlságosan nem emelkednek. Plósz Sándor igazságügyminiszter válaszolt azután a feltémákra. A polgári perrendtartást maga készítette és reméli, hogy legkésőbb februárban be fogja nyújthatni és mielőbb elkészül az életbeléptetési törvény tervezete is. E tervezetben szabályozva és korlátozva lesz a a tőzsdebiróság hatásköre, a 20 forinton aluli pörök fóruma fakultative fog megállapittatni. A végrehajtási törvény hiányait ismeri és ezek közé sorolja azokonkivül, amiket B a r t a és Miklós Ödön felhoztak pl. a magáhozváltás intézményét is. Ez ügyeket novelláris uton akként akarja rendezni, hogy a végrehajtási költségek apasztassanak. A készülő polgári törvénykönyvben a hitbizományok nincsenek felvéve, de törvényhozási szabá lyozásukat célbe vette, sőt már tervezet is készül. A kereskedelmi törvénynek t .bb sürgősen javítandó része van. Ezek közül a csalárd üzletátruházások megakadályozásáról már tervezetet is készített. A polgári törvénykönyv megalkotása után a kereskedelmi törvényt reformálni, de nem redukálni akarja. A kereskedelmi könyveknél nem hiszi, hogy túlságos követelésekkel állhassunk elő, tekintve kereskedelmi érdekeinket. A váltóóvásnak több hiányát ismeri. A büntető novella tervezetét a miniszter legközelebb közzéteszi s reméli, hogy e törvényjavaslatot még ez évben benyújthatja. Az ügyvédi rendtartás és képesitéa reformja is munkában van. A szóbeliség meghonosítása különben magával fogja hozni az ügyvédség decentralizációját is. A bíróságok elhelyezését igyekszik javítani és bizonyos összpontosítást a budapesti járásbíróságoknál keresztülviendőnek tart; a vidéken pedig a törvénykezési építkezések állandóan folynak. A nyugdijak tételének nagyobb emelkedése csak látszólagos, mert a régebb évek nagy tulkiadásokat mutattak e cimen s igy ez a változtatás a budget realitását emeli. A Kúriánál alkalmazott kisegítő bírák intézményét a miniszter sem tartja helyesnek. A polgári perrendtartás azonban lehetségessé fogja tenni a birák számának csökkentését. A miniszter felvilágosításai után a bizottság a tételt elfogadta. A részletek során a kir. táblák tételénél Miklós Ödön fölemlíti, hogy némely táblának nincs elég ügyforgalma, mig a budapesti tábla tul van terhelve. Plósz minister elismeri, hogy ilyen viszásság csakugyan fennáll. A törvényszékek tételénél Szerb György a törvényszékek rossz elhelyezését hozta szóba. Barta Ödön az ilosvai járásbirósági építkezés iránt kérdezősködött, melyre nézve Bernáth Géza államtitkár adott felvilágositást. A költségvetés többi tételét vita nélkül elfogadták. Nyilt kérdések és feleletek. Lehet-e a zálogjogra nézve a tulajdonjogot bekebelezni ? — Felelet. — I. E cim alatt a Jog 1901. évi 51-ik számában közölt első kérdésre nézetem szerint a felelet csak az lehet, hogy az illető járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzésében foglalt amaz intézkedés, mely szerint a zálogjognak tulajdonjoga rendeltetik bekebeleztetni, helytelen. E részben cikkíró úrral teljesen egyetértek és pedig a felhozottakon felül azért, mert a helyes felfogás szerint a tulajdonjog csak testi dolgokra képzelhető. Jogokra, e szerint tehát követelésekre nézve a tulajdonjog el nem képzelhető, s ha arról beszélnek, az csak fictio, melylyel a hitelezői jogállásban történt változást akarják plasztikusabban kitejezni. Ily fictiókra azonban a jogásznak szüksége nincs és az csak a fogalmakkal való játszásra vezet, mert a hitelezői jogállás a tulajdonos jogállásával nem azonos, de még csak nem is rokon és a legkevesebb pontokon rendelkezik érintkezési kapcsokkal, de különösen nélkülözi a tulajdonjognak a kizárólagosság, feltétlen rendelkezés és mindenki ellen való érvényesithetés attribútumát, — vagyis a tulajdonjog jogokra nem tulajdonjog. Amennyiben az uj polgári törvénykönyv tervezete ezen felfogással szakítani látszik, mi jogok has on lvezete fejezetéből — 756. §. s kitűnik az nézetem szerint oly szecessziós felfogás, mely méltán kifogás alá esik. De tévesnek tartom cikkíró ur azon propositióját, hogy a hitelező személyében történő változás a telekkönyvben feljegyzéssel lüntettessék ki. Miután a teljegyzések iránt a telekkönyvi rendtartás 104. §-a határozottan intézkedik és az ott foglalt taxativ eseteken kivül más feljegyzés nem eszközölhető — a tételes fennálló jog szempontjából ezen propositió nem fogadható el, — de az a feljegyzés céljából sem indokolható. Nézetem szerint a hitelezőségben történő jogutódlás akkép effektuálandó a telekkönyvben, hogy egyszerűen azt mondjuk, hogy «a zálogjog X Y. javára engedmény, örökösödés stb. jogcímén bekebeleztetik.» Miután ezen bekebelezés kapcsolatos az előbbi zálogjog törlésével, az utódlás nyilvánvaló és abból zavar nem támadhat. Ezen felfogásnak mi sem áll útjában. A követeles hitelezöségének átruházása, vagyis az engedmény oly jogi tény, melyhez a telekkönyvnek semmi köze és erre nézve irányadó az illető engedmény-okirat, hagyatékátadó végzés stb. A telekkönyv csak a követelés zálogjogát tartja úgyszólván nyilván, miből következik, hogy csupán a zálogjognak az uj jogszerzőre való átháramlása kebelezendő be anélkül, hogy annak causa efficiensére — a követelés áthárulására — a követelés tulajdonjogának változtatására még csak reflektálni is kellene. Horovitz Gyula a*., eperjesi ügyvéd. II. A Jog 1901. évi december hó 22-én megjelent 51-ik számában feltett eme kérdésre válaszom az, hogy: a zálogjogra nézve tulajdonjogot bekebelezni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert tulajdonjogbekebelezés a C, vagyis a teherlapon egyáltalában helyt nem foghat; s igy helytelen az az eljárás is, ha a jelzálogos hitelező személyében történt változás, a zálogjog vagy az annak alapját képező követelés tulajdonjogának bekebelezése által tüntettetik ki a telekkönyvben. De nem tartom helyesnek s a telekkönyvi rendtartással és az uralkodó jogelvvel összhangban állónak azt sem, hogy a jelzálogos hitelező személyében történt változás a létező zálogjogra nézve történt átháramlásnak feljegyzése által tüntettessék ki a