A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 26. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére

204 A JOO ten kereseti jogot ad ugyan a házastársnak a házaséletnek megfelelő magatartásnak bírói uton való követelésére és köteleztetésére, de a birói marasztalás végrehajtását mégsem engedi meg. íme egy eddig ismeretlen jogi specialitás, kereseti jogosultság, marasztaló ítélet, amelyet a törvény maga megtilt végrehajtani ! A 96. és ezztl összefüggő 102. §, amelyek a házastársaknak, a házasélet természetére való utalással, egymás iránt fennálló tartási kötelezettségét szabályozza ; a 106. §., amely a házastársak közt csak oly jogügyletek kötését engedélyezi, amelyek a házassági életközösség lényegével és természetével nem ellenkeznek, és még ezenfelül az erkölcsi alapra való különös tekintetből szigorú alakiságot is előir; a 110. §. a házassági életközösséggel járó terheket határozza meg ; erre a szakaszra még különösen kiemelendő, hogy az ebben előforduló «igény» kifejezés mint jogi műszó van alkalmazva, ugy hogy ez a kifejezés az egész Tervezetben másutt nem fordul elő csak a családjogban és ennek is csak az első cimébtn ; a 176. §. szerződési kikötés dacára semmisség terhe alatt biztosítja a nőnek a visszavonási jogot vagyonára nézve a végből, hogy a házassági terhek fedezhetése érdekében az erkölcsi alap sértetlenül megóvassék. A 107. és 108. §§. nem tűrnek szerződési kikötést arra nézve, hogy a női szabad vagyon fölött a férjnek hatalma biztOMttassék. Ez is annak az erkölcsi axiómának az okszerű folyománya, hogy a házassági életközösség nem materialisztikus, hanem erkölc-i alapon nyugszik. Erkölcsi alapelven nyugszik a hozomány intézménye is, amely amaz alapelvnek megfelelően a hozományra csak a házasság tartamára biztosit a férjnek élvezetet, de amely haszonélvezet a 116. §. szerint csak bizonyos erkölcsi korlátokkal áll fenn. A közszerzeményt szabályozó 121 169. §§-ban különös méltánylásban részesül a házassági életközösségben megnyilatkozó erkölcsi princípium, amennyiben a Tervezet a szerzeményi közösséget, jutalom gyanánt, mint hasonfelerészben való közösséget statuálja, amelynek időbeli határa tehát összeseik a házassági életközösséggel, mert amaz is, mint ez a házasság létrejöttével veszi kezdetét és ennek megszűntével ér véget. Éltsen szakit itt a Tervezet a mult idők felfogásával és intézményével, mert a közs;erzeményi közösségben teljesen lerontja a múltban fennállott osztály rendszert és az uj intézményt a haza összes p lgáraira egyformán kiterjeszti és általánosítja, ami ismét ujabb bizonyítéka annak, hogy ajogállam az erkölcsi létesítményeket nemcsak nem destruálja, hanem ellenkezőleg fejleszti és óvja. Ugyanazon erkölcsi alapon épül fel a hitbér is, mint a közszerzői jutalom ; ez indoka annak, hogy a Tervezet 169. és 172. §. szerint mind a kettő elvész arra a házastársra nézve, aki az életközösség lényével, annak tisztaságával és a fizikai kényszert nem ismerő erkölcsi szeretettel ellenkező és ugyanott körülirt cselekményeket elköveti. A legmagasztosabb erkölcsi alapon nyugvó házassági életközösség a legteljesebben, biológiailag, szociológiailag és ethikailag a maga legtündöklőbb pompájában, a rokonság intézményében tükröződik vissza. A két külön nemnek erkölcsi és állami törvények által szentesitett házassági életközösségéből származott ivadékok egyenes ágon és oldalágon rokonok. A jogállam ismét erkölcsi érzületéről tesz fényes bizonyságot akkor, amidőn a Tervezet 183. §-ában szentesíti azt az erkölcsi törvényt, hogy az anya feltétlenül rokona gyermekének, — de nem az apa, ha a gyermek nem erkölcsi alapú házassági életközösség sarjadéka; a törvénytelen gyermek és a természetes apa egymásnak nem rokona. Ugyanezen erkölcsi alap nyer kifejezést a Tervezet 185. §-ában, mely szerint a házasság megszűnése nem szünteti meg a sógorságot még akkor sem, ha a házasságból gyermek nem is maradt ; amiből a deductio a contrario az, hogy a nem- erkölcsi alapú életközösség nem házasság és mint ilyen nem teremtvén rokonságot, sógorságot sem állapit meg. Erkölcsi érzület nyilvánul a Tervezetnek : 200.—203. és 216. §-aiban is, amidőn az utólagos házasságkötéssel a törvénytelen gyermeknek törvényességét «ex tunc» megállapítja visszaható erővel ; úgyszintén a 211. és 229. §§-ban, amelyek nem tűrik, hogy a törvényesités és az örökbefogadás feltételhez vagy határidőhöz köttessék; a 221. §-ban, amely nem engedi meg az örökbefogadást oly nő részéről, akinek törvénytelen ivadéka van: a 222. §-ban, amely szerint az, aki egyházi rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthet, örökbe sem fogadhat ; a 224. §-ban, amely szerint a házastárs csak házastársának személyesen nyilvánított és közokiratba foglalt beleegyezésével fogadhat, vagy fogadható örökbe ; a 225. §-ban, mely szerint kiskorú gyermek csak atyjának és anyjának, a törvénytelen gyermek pedig csak anyjának beleegyezésével fogadható örökbe ; a 226. §-ban, mely szerint házastársak kivételével többen és együtt senkit se fogadhatnak örökbe ; a 245. §-ban, amely az örökbefogadásnak hatályon kivül helyezését kifefejezetten méltányossági, tehát tisztán erkölcsi alapon is megengedi. Fölösleges talán említenem is. hogy mily nagy fontossággal birnak a Tervezet mindezen intézkedéseiben az erkölcsi motn umok ; hisz ugy a törvt'nyesitésnek, mint az örökbefogadásnak létföltétele az, hogy ott a házasságkötésnek legalább kardinális előfeltételei fenforogjanak. Erkölcsi törvényt szentesit a Tervezet az eltartás kötelezettségének felállítása és szabályozása által is; és itt különösen kiemtlendők a 259. és 260. §§. intézkedései, amelyek éles és benső ethikai érzelem sugalta distinkciót tesznek az illendő tartás és az erkölcsi vétkesség mérvéhez szabott szükséges tartás közt. Ez az intézkedése a Tervezetnek is uj, ami ujabb bizonyítéka annak, hogy a jogállam az erkölcsnek leghivatottabb őre és fejlesztője. Tisztán erkölcsi motívumok vezérelték a Tervezetet a szülők és gyermekek közt a szeretet kapcsai által létesített leggyöngédebb viszonynak, mint jogviszonynak szabályozásánál is ; a cs.iládnév, gondozás, felügyelet, nevelés, tartózkodási hely, gyermek- visszakövetelés, életpályaválasztás, engedelmesség, törvényes képviselet; továbbá vagyonkezelés és arra kiterjedő haszonélvezet, végül az egész gyámsági és gondnoksági ügy, úgyszintén a gyámhatósági intézménynek közhatósági minőséggel való felállítása, és ennek a kiskorúaknak s a gyámság és gondnokság alatt állók érdekében való beavatkozási s rendelkezési joga tisztán az erkölcsi érzületnek oly természetes folyamányai, amelyeket az állam az összességnek és humanisztikus szempontból, de a saját jól felfogott érdekében is ápol, megvéd es fentart ; és az erkölcsi jelleg megóvása végett fizikai kényszert csak kivívó esetekben engedélyez ; ami szépen és ekklatánsan bizonyítja, hogy a joggá minősült erkölcs szükség esetén kényszerrel is megvédendő. A Tervezet családjogának ethikai szempontból történt jellemzése után, mielőtt a Tervezet többi részeinek jellemzésére áttérnék, e helyen kell még teljes tövidséggel megemlékeznem a boldogság ethikai fogalmáról. Teszem ezt e helyen azért, mert mig egyrészről a boldogság utáni vágy és annak elérése az embernek legfőbb óhaja és így nem szenvedhet kétséget, hogy a különben a természettől is a társas életre utalt emberi nem összes ethikai óhajai teljesülését és neme ethikai kiegészülését a család erkölcsi kötelékein kivül nemis érheti el és a családon kivül boldognak alig mondhatja állapotát, addig más részről a boldogság éppen az a megnyugtató lelki állapot, amely a családalapításnak egyik kardinális ethikai jellegét és oszlopát képezi.1) Már jelen szerény és igénytelen fejtegetésem elején emlitém, hogy cselekedeteink ethikai megbirálása körül az eszthetikus kedély tehetségét véve alapul: a boldogsági (eudemonizmus2) az élvezeti (hedonizmus) és a hasznossági (utiütarizmus8) főbb elméletekkel találkozunk. Az eudemonizmus, vagyis a boldogsági elmélet lényegileg véve azon tudományosan kiépített rendszer, más szóval azon gyakorlati életirányzat, amely a boldogságot az élet legfőbb követelménye gyanánt tekinti és ekként azt az erkölcsi életnek inditó okává teszi. Ha a boldogságot akár az érzéki élvezetben, amiként ezt a gyakorlati materializmus, — akár a szellemi élvezetben, amiként ezt a kifinomult epikurizmus, — akár az egyéni jólétben, amiként ezt a gyakorlati egoizmus, — akár végül az általános jólétben, amiként ezt a kifinomult utilitarizmus teszi, — keressük és véljük megtalálni : az eudemonisztikus boldogsági tanban még mindig nem találjuk fel a valódi lényeget. !) H e I v é t i u s Claude Adrién : De l'homme, de ses facultés intellectuelles et de son éducation. London 1772. Németül Wichmanntól. Breslau. 1774. 2) H e i n z e Max : Der Eudámonismus in der griechischen Philosophie. Leipzig. 1883. 8) Birks: Modern Utilitarianism. London. 1874.