A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 26. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére

A JOC5 203 kaszok applikációja kimondatott, ugy azt kell mondanunk, hogy ama törvénycikkek vonatkozó szakaszai a betétek szerkesztéséhez, s amig ezen eljárás be nem következik, — a közszükségletnek megfelelŐleg, — a telekkönyveknek tényleges birtoklás alapján való hagyatéki eljáráson kívüli rendezéséhez is létesültek most már. Ami mármost az eljárás garanciáját illeti, legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a telekkönyvi hatóságok ily esetben a személyazonosság igazolására s a tett ny:latkozatokra vonatkozólag betartják mindama biztonsági szabályokat, amiket a kir. közjegyzők, — ezenfelül a biró rendszerint felesketett jegyzőkönyvvezetőt használ. — továbbá igénybe veszi a községi elöljáróság és a bizalmi férfi k közreműködését, akik ügyelnek arra, tiogy kijátszások ne történjenek és végre amire súlyt fektetek: igazoltatik a tényleges birtoklás is, a kir. közjegyző pedig az 1894. évi XVI. t.-c. 67. és 70. §-a alapján puszta nyilatkozatokra alapítja eljárását. — mert a tényleges birtoklás igazolása a felsőbb bíróságok határozatai szerint ily esetben fölösleges. A hagyatéki bíróság pedig ily eljárást az 1894. évi XVI, t.-c. 67. és 70. § ai szerint szabályszerűnek találván, a hagyaték tárgyát puszta nyilatkozatra átad|a a telekkönyvön kívüli tulajdonosoknak, tehát az örökösöknek vagy másnak s megkeresi az átíratás eszközlésére a telekkönyvi hatóságot. A telekkönyvi hatóság pedig nem lévén jogosítva a hagyatékot tárgyaló kir. közjegyző, vagy a hagyatéki bíróság eljárását felülbírálni, az átíratást eszközli, noha sem a telekkönyvi rendtartás, sem az 1892. évi XXIX. t.-c. szempontjából puszta nyilatkozatra telekkönyvi átiraiás még nem történhetik. Nem lévén azonban célom az 1894. évi XVI. t.-c. 67. és 70. §-aiban szabályozott ily eljárásnak a telekkönyvi rendtartás és az 1892. évi XXIX. t.-c. intézkedéseivel való öszsze nem egyezését e cikk keretében kimutatni, itt csak azt kérdem, hogy melyik eljárásban van több garaneia ? Abban-e, ahol a kir. közjegyző vagy helyettese maga — avagy ahol a biró felesketett jegyzőkönyvvezetővel működik közre f (Egy hamarább tévedhet vagy félre érthet valamit, mint kettő). Az-e, ahol a feleken kivül különben senki sincs jelen, avagy ahol a helyhatóság és a bizalmi férfiak is befolynak az eljárásba és ellenőrzik a felek nyilatkozatát s ahol ezenfelül a tényleges birtoklás is igazoltatik ? Kétségtelen, ez utóbbi eljárásnál több a garancia arra is, hogy a felek egy harmadiknak, a tényleges birtokosnak kijátszására össze nem játszhatnak, — az előbbi eljárásnál azonban ez kizárva nincs. A cikkíró urnák tehát semmi aggályai se lehetnek sem a törvény, sem az eljárás szempontjából a felvetett kérdésben s én csak azt kívánom, hogy Magyarországon soha nagyobb jogsértés ne követtessék el, mint aminek ily címet adott. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. Ítélőtáblánál. A francia Code civil, az osztrák Bürgerliches Gesetzbuch, az olasz Codice, a porosz Landrecht és a szász polgári törvénykönyv meddő és céltalan kísérletet vittek véghez, amidőn a házassági életközösség tartalmi körének kisebb-nagyobb részletezésébe bocsátkoztak; amely részletezés főleg azért mellőzendő, mert az úgyis csak erkölcsi becscsel bir, és éppen azért nem a magánjogi kódexbe, hanem a szószékre és a katedrára való. E tekintetben kifogástalan állásponton áll a jelenkor legtökéletesebb remeke : a német polgári tövénykönyv. Igen szépen jellemzi a házassági életközösségben megtestesülő erkölcsi érzületeket a nagynevű Unger és a tudós K r a i n z, amidőn az osztrák polgári törvénykönyv 90. §-ára vonatkozólag azt hangsúlyozzák, hogy a házassági életközösségből folyó kötelességek tartalma nem jogi. hanem erkölcsi és ez okból azok, mint kötelmek nem a jog birodalmába tartoznak, mert a megfelelő magatartásra, bánásra, szeretetre nem lehet a biró előtt perelni. Ezek nem jogok sem egyenkint, sem együttesen véve, hanem tisztán ethikai kötelmek, amelyek mint ilyenek kényszervégrehajtást nem tűrnek. Egy futó pillantás a Tervezet rendelkezésein keresztül meggyőz jelen szerény és igénytelen fejtegetésem tételeinek valóságáról. íme: A Tervezet 94. §-a jognak és kötelességnek minősiti és nyilvánítja a kedély vonzalmát, az életközösséget, éspedig *) Megelőző közleményt 1. a 23. számban. azzal a közelebbi meghatározással, amint ez a házasság mivoltából és a törvény rendelkezéseiből következik. A Tervezet a Családjogot ezzel a szakaszszal nyitja meg és a Családjognak ezen legelső szakasza joggá és kötelességgé deklarálja azt a tisztán erkölcsi viszonyt, amely a maga lényegében, tisztaságában és eredetiségében se nem jog, se nem azzal járó kötelesség, hanem tiszta szeretet, szivvonzalom, és az ember érzéki és szellemi egész életének, külső és belső világának fenomenális maximája. mely az embernek annyira veleszületett tulajdonsága, hogy azt attól elszakítani abszolút lehetetlen azért, mert amig az emberben a szépért lelkesülő kedélytehetség, kedélyállapot létezni fog, — ez pedig örökké létezni fog, amig az emberiség ki nem hal — addig a két külön nemnek a szeretet által frigygyé alakult, erkölcsi alapokon nyugvó, törvényes életközössége a legfenségesebb, legmagasztosabb és legáldásosabb erkölcsi intézménye maradand az emberiségnek. És ezt a nagy horderejű kijelentést a Tervezet nagy gonddal és annak biztos tudatával teszi, hogy ennek igy kell lennie. Nem bocsátkozom a Tervezet indokolásának (I. köt. 169. 1.) ide vonatkozó általános motívumainak méltatásába, — hisz már előre hangsúlyoztam, hogy nem kritikát írok, — azonban konstatálom, hogy a Tervezet készségesen átveszi és magáévá teszi az erkölcsnek ezen legáldásosabb alapját nemcsak, hanem azt jognak és kötelességnek minősiti; tehát az erkölcsi törvényt jogtörvény erejére emeli, bölcs és mélyen átfontolt, szintén erkölcsi alapú indokból, mert kétségtelen, hogy ez az a talapzat, amelyen az egész polgári társadalom és ez által maga a jogállam nyugszik. Az ekként jogi törvénynyé nyilvánított erkölcsi törvényt a szükséges összes védelmi eszközökkel körülbástyázza az által, hogy a házassági életközösség kezdete, következményei és megszűnése tekintetében a szintén erkölcsi alapon nyugvó szabályokat kiépíti, és azt ekként fejlesztve és megvédve a jogállam keretébe a neki megfelelő, méltó helyen behelyezi. Soha a modern jog nemesebb és remekebb művet nem létesített, mint ezt; sohase manifesztált a jogállam az erkölcs iránt odaadóbb vonzalmat és támogatóbb ingerenciát, mint amidőn az állam alapját, annak erkölcsi bázisát a jogok sorozatába és védpajzsa alá helyezte! Amit a Tervezet a következő 95 — 106. szakaszaiban a házassági életközösségből kifolyólag rendel, az csak az erkölcsi alap nemes hajtása, megizmosodott fejleménye, amely az erkölcsi alapot nemcsak nem csorbítja, hanem ellenkezőleg azt feldíszíti, megkoszorúzza. Ez az alapgondolat, az erkölcsi törvénynek a jogtörvénynyel való összeegyeztetése, egy szerves egészszé való kiépítése végig vonul a Családjog összes intézményein, a Tervezetnek a 94-től a 484-ig terjedő összes szakaszain, mindenütt kizárva a nyers erőt; a fizikai kényszert kivételesen csak ott, és ott is nagy körültekintéssel engedélyezve, ahol az erkölcsi alap fentartása és megvédése azt feltétlenül megköveteli. IV. Annélkül, hogy az apróbb részletekbe bocsátkoznám, helyénlevőnek tartom egész rövidséggel megérinteni a Tervezet családjogában előforduló, s ekként törvényhozási szentesítésre szánt azon erkölcsi alapú rendelkezéseket, amelyek a fizikai kényszer kritériumát, a magánjognak ezt a kardinális jellegzőjét, teljesen nélkülözik; tagadhatatlan bizonyságául annak, hogy ezek az erkölcsi axiómák, jogokká történt minősítésük dacára, mint jogi rendelkezések erőszakkal való végrehajtást mépsem tűrnek. Kiemelendők a következők : A 95. § , mely annak dekretálása mellett, hogy a férj a feje a názi körnek, és az erre vonatkozó ügyekben az eldöntő szó őt illeti meg, — kötelezi a férjet, hogy a házi ügyekben feleségének okos tanácsait és ellenvetéseit figyelembe vegye; és tiltja azt, hogy a neki juttatott hatalomkörrel visszaéljen. Ez a szakasz kétségtelenül jogi kötelességet ró a férjre, de szankció nélkül, mert a biró nem hallgatja meg a nőnek oly irányú panaszát, hogy férje a házi körben az ő tanácsait nem méltatja figyelemre. Ezen jogi kötelesség birája és végrehajtója a férj kedélyében van elrejtőzve, és kizárólag a házastársi szeretetben található fel. Ezzel a szakaszszal szorosan összefüggnek a következő 96—106., továbbá a 110. és 176. §§., amelyek közül fejtegetésem szempontjából említésre méltó: a 98. §., rendelkezése, amely a 95. §-nak oly módon képezi refrain ját. hogy a házvitelt a nő hivatása körébe sorozza, ami az ethikai kiegészülésnek egyik megnyilatkozása; továbbá a 101. §., amely az állam érdeke szempontjából kifejezet-