A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 26. szám - A végrehajtási törvény 54. és 102. §-aihoz

Huszonegyedik évfolyam 26. szám. Budapest, 1902 június 29. Szerkesztőség: T í-'^'sN Előfizetési arak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. iLnk | | f w ^kelyben, vagy vidékre bér/.*,y mentve küldve: i ' 'Negyed évre _ 3 korona Kiadóhivatal: (ezeiő« MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) -—^ * 6 V. Rudolf-rakpart 3 sz mUUl IGAZSÁGCGy ÉRDKKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR CCTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. £gész « ~ 12 \ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnya) kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM : A birói kar irodalmi működéséről és a bírósági könyvtárakról. Irta egybiró. — A végrehajtási törvény hí. és 102. §-aihoz. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. Törvénysértés örökösödési ügyekben. Irta Csebi Pogány Virgil, lévai járásbiró. — Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére. Irta Plopu György dr, nagyváradi ítélőtáblai biró. — Perjogi kérdések, tekmtettel az uj perrendjavaslatra. Irta Főven y e s s y Lajos, fölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. — A bánvajogalkotás legtöbb problémái. Irta W a h 1 n e r Aladár, m. kir. bányakapitány Budapesten. — Sérelem (Igazságügyi mizériák Versecen és Fehértemplomban. Irta P á t h y János, fehértemplomi tszéki albirói. — Irodalom (Baumgarten Nándor dr : Ipari veszély — Sgalitzer Gyula dr: Zeitschrift für ungarisches öffentliches und Privatrecht. — T é r f i Gyula dr : A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A birói kar irodalmi működéséről s a birósági könyvtárakról. Irta EGY BIRÓ. Örömmel olvastam Tóth György ur fentebb irt címmel e lapok mult számában közrebocsátott cikkét, mert az már nekem is g\akran eszembe jutott, hogy mily nehéz kisebb helyeken a bíráknak alapos irodalmi működést fejteni ki. Ennek okát azonban én nem egyedül abban találom, amiben az igen tiszteli cikkíró ur, hanem sok más egyébben is. Nevezetesen az egyes birák az ujabb időkben oly végtelenül zaklattatnak az ügyek folyton szaporodó tömege s a felettes hatóságok hátralék nélküli kimutatásra dolgozó statisztikai dühe által, hogy nem irodalmi működésre vagy olvasgatás által önképzésre, de még társadalmi szórakozásra sem marad idejök, — amire pedig szintén szükség van. Tudok nem egy olyan első birót, aki hétszámra még újságolvasáshoz sem jut hozzá, annyira el van halmozva hivatalos tennivalókkal ; tudok olyat akárhányat, aki hónapokon keresztül nem fordul meg társaságban, szintén a rettenetes sok hivatalos munka miatt. Mert azt sem kell felednünk, hogy pl. nem mindenki bir olyan szerencsés agyrendszerrel és fizikummal, hogy az éveken keresztül tartó 10—14 órai napi munkát elbírja; I mert pl. jómagam csak ennyi idei munka mellett tudok magamnak olykor-olykor egy-egy cikk megírására időt szakítani, j hogy a ónban valami alapos tanulmányra vagy a gomba-módra termő uj törvények alapos és kritikai méltatására időt tud- I nék szakítani, arra valószínűleg egész életemen át nem gon- | dolhatok, pedig több év óta már szabadságomat sem veszem ki s a «furor statisticus» mégis folytonos gyor^aob ügymene;re serkent. Meg vagyok róla győződve, hogy számos kartársam van hasonló viszonyok közt. pláne nagyobb helyeken s hogy már most az ekként elcsigázott s citromként kifacsart birói kar a legfényesebb könyvtár meilett is valamirevaló irodalmi működést fejtsen ki : kötve hiszem. De még szomoritóbb az állapot, ha azokra az egyénekre tekintünk, akik oly szerencsés helyzetben vannak, hogy irodalmi működésre idejük jutna. Mit látunk ezek nagyobb részénél? Azt, hogy üres idejüket nagyobb helyeken a kávéházi élet, ! kisebb helyeken a kvateikázás s mind a két helyen a kártya 1 abszorbeálja. Egy időben szaklapjaimat — négy-öt félét — közszem- j lére tettem ki. Teljes másfél éven át egyetlen ügyvéd akadt, aki egy konkrét esetből kifolyólag megnézte a lapot ; kartár- i saim közül egyetlen egy se, egyetlen egy esetben sem ; összes Lapunk mai száma tanulmányozásuk véget ért a Marhus-íéle döntvénytár esetenkénti böngészésével. No, hogy ilyen jogászi színvonalon álló birói kart a fényes könyvtár lelkesedéssel szakmájukkal foglalkozó jogászokká tudna tenni, megint nem hiszem. Aztán még egy igen fontos körülmény, mely a jogi pegazust igáslóvá teszi, sőt egyenesen békóba veri. Ez a körülmény a birói kar — mondhatjuk általános — anyagi nyomora, amely folyton nyomja lelkét, amely ellen hiába keres a munkában szórakozást, mert e munkából minden elsején irgalmatlanul felrázza a hitelezők türelmetlen kopogtatása. E kérdésnél «difficile est satiram non scribere». Fényes palotái az országgyűlésnek, Kúriának, tábláknak, műegyetemnek, fegyházaknak stb. stb., de nyomorgó, da ósodott a hivatalnoki s különösen a birói kar Még 2 év előtt 5 szaklapot, egy napilapot, egy képes heti lapot és családom számára egy divatlapot járattam. Ma a tiszteletpéldányként járó két szaklapon kivül az Igazságügyi Közlönyt s egy napilapot járatok, mert időközben leégtem, előléptettek, messze kellett költözködnöm és mert időközben minden szükségleti cikk tetemesen megdrágult. Ily anyagi gondokkal küzdő birói kar mellett ellehet bármily teljes szakkönyvtár, nincs annak arra kellő nyugodtsága, még üres idejében sem, hogy búvárkodjék. Ezzel az akadálylyal függ össze cikkíró urnák a miniszter ajánlatával egybehangzó az az indítványa, hogy a tisztviselők fizetéséből bizonyc s csekély összeg havonta levonatnék. Azt hiszem ez ellen minden erőnkből tiltakoznánk. Először is kétségbe vonom a miniszternek azt a jogát, hogy a törvény által megállapított fizetésből rendeleti uton bármit is levonathasson s igy csak az önkéntes megadóztatás utja maradna. Erre pedig nincs kedvünk akkor, mikor az állam szűkös fizetésünkből kapzsi módra még a nyugtabélyeget is lerója, mikor a kereseti adót, biztos adóalappal birván, rajtunk behajtja, mikor az igazságügyi kormány a napdijakat oly szűken szabja meg, akár egy zsákhordó napszámosnak ; mikor a régi tradíciókkal megnyomorítanak; mikor a szükmarkulag mért előleget, jutalmat és segélyzést grata perszónáknak kegyképpen osztogatják; mikor a fizetésemelés kérdését éveken át huzzák-halasztják, tőlünk pedig mindig többef követelnek I Ahol ilyen nagy jóakaratot látunk, ott ne kívánjanak tőlünk ügybuzgalmat és lelkesedést. Mindezeknél fogva a t. cikkíró úrral szemben az én véleményem az, hogy csinálja meg az igazságügyi kormány a birósági könyvtárakat — palotákból és — ágyukból. A végrehajtási törvény 54. és 102. §-aihoz. Irta HAMAR GYULA, szakolcai kir. járásbiró. Ezen cim alat megjelent fejtegetésemhez a f. évi 7. számban Székely Miklós kartárs ur pár megjegyzést füz, melyre talán azért is, mert a fejtegetett kérdés nem éidektelen s felsőbb birósági határozatot reá nem igen találunk, az alábbiakat válaszolom. Azt az állítást, hogy ha a kincstár saját tisztviselőjének előleget adott, s most azt apróbb részletekben levonja tisztviselője fizetéséből, ez a körülmény a végrehajtató szerzett jogát nem sértheti : most is egész terjedelmében fenntartom. Nincs több indokom, mint amit előbb felhoztam, hogy t i. az 1600 kor. fizetést élvező tisztviselő is kaphat előleget, s hogy saját akarata szerint levonják a havi részleteket tekintet nélkül arra, hogy mennyije marad, s hogy meg tud-e abból élni vagy sem. 12 oldalra terjed.