A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - A hosszufalusi járásbiróság

A JOG 99 utasítja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után a felperesi követelés érdemében s annak mennyiségére nézve Ítéljen stb. Indokolás: nem vitás a peres telek közt, hogy a per tárgyát képező részvények a mostani felperesnek jogelőde: «P. Nándor> nevére vannak kiállítva; mint ilyenek az ő s illetve az örököse tulajdonának lartardók mindaddig, a mig nem bizonyittatik, hogy a részvények másra lettek átruházva; vitán kivül áll az is, hogy a részvények néh. P. Nándor forgatmányával, illetve hátiratával ellátva nincsenek. Ily tényállás mellett a részvények tulajdonosának néh. P. Nándor örököse lévén tekintendő, mint ilyet kétségtelenül megilleti őt a kereseti jog az iránt, hogy a tulajdonát képező részvényeket alperes netán létező hitelezői igényének sérelme nélkül, az alperestől visszakövetelhesse és pedig tekintet nélkül arra, hogy a részvényeket, P. Nándor maga avagy más személy adta az alperesnek kézi zálogul. Ezek szerint a fel peres kereseti jog hiányából jogszerűen el nem utasítható. A mi pedig az alperesnek a felperes kereseti követelésére vonatkozó elévülési kifogását illeti, ebben a tekintetben a kir. it. tábla az elsőbiróság felfogását szintén el nem fogadja. Ugyanis az alperes elleniratában s a per egész folyamán nyíltan beismerte, hogy a tárgyát képező részvényeket kölcsönből eredő követelése biztosítására kézi zálogképen kapta birlalatába: e jogviszony nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a részvényekre vonatkozó visszakövetelési jog a felperes részéről, s illetve a részvények tulajdonának elbirtoklása az alperes részéről csakis a kölcsön teljes visszafizetése, s illetve a részvények zálogminőségének megszűnte időpontjában nyílhatott meg, s vehette kezdetét; — azonban az alperes a leghatározottabban védekezik az ellen, hogy a kölcsönből eredő követelése teljesen kielégíttetett volna, sőt a miként a viszontkeresete mutatja, állitóan az egész kölcsöntőke s annak a keresetet megelőző három évre a kielégítésig járó kamata fizetetlen. Ily körülmények közt a részvények visszakövetelésére vonatkozó jog elévüléséről szó egyáltalán nem lehet. Mindezek alapján az elsőbiróság ítéletét n-.egváltoztatni stb. kellett. A m. kir. Kúria (1902. máj. 6. 1,773/902. sz.) annak megjegyzésével, hogy az éidemleges ítélet esetleg a viszontkeresetre is kiterjesztendő, a másodbiróság Ítéletét indoklása alapján helyben hagyja. Helyesen mondották ugyan ki az alsó biróságok azt, hogy a váltó fizetés végetti bemutatásának elmulasztása esetén a váltóadós késedelme csak a kereset kézbesítésének időpontjával áll be; de ez a körülmény csak akkor szolgálhat alapul arra, hogy a váltóadós a sommás végzéssel megállapított kereseti költség megfizetése alól felmentessék, ha a kereset kézbesítése után azonnal fizet, illetőleg a követelést birói letétbe helyezi, vagy a pénzt tényleg leolvassa, felajánlja (reális oblatio), ami a fenforgó esetben nem történvén, a váltó — tökében és a kézbesítéstől számított kamatban jogerősen marasztalt alperes a kereset költségének fizetésére is kötelezendő volt volna, mivel a kereset sikerre vezetett. A nyitrai kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1901. aug. 16-án 11,7-42. sz. a.) G. Manó felperesnek R. Márton alperes ellen 125 kor. tőke és jár. iránti váltóperében következőleg itélt : Az 1901. évi március 14-én 1742. sz. alati sommás vépzés részbeli hatályának fentartása mellett, tartozik alperes a Vágujhelyben 1900. szept. 5-én 125 koronáról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 125 kor. váltóösszeget, ennek 1901 márc. 25. napjától járó kamatát felperesnek 3 nap alatt megfizetni, — stb. Indokok: Alpe es kifogásaiban azt hozta fel, hogy felperesnek csak 100 koronával maradt adósa, felperes azonban a váltót jogtalanul 125 koronára töltötte ki, éspedig akként, hogy a 100 kor. után 10 kor. kamatot számított fel, s ezenfelül még 15—15 koronát jogtalanul hozzá irt. Alperes kifogásaiban azt is előadta, hogy a kereset beadása előtt 1901. évi febr. vége felé felperesnek 110 koronát le akart fizetni, felperes azonban azt el nem fogadta, s mivel felperes a vá]tót fizetés végett be nem mutatta, kéri a felperest annál is ink ább keresetével elutasítani, mert . a j váltóadós csakis a bemutatás után köteles fizetni. Kétséget nem szenved, hogy alperes kifogásait érvényesítheti, mivel azonban ama kifogásait, hogy a felperes a felajánlott összeget elfogadni nem akarta, hogy a váltót 110 kor helyett 125 koronára állította ki a felperes, a perben alperes nem bizonyította, kifngásait ez irányban el kellett vetni, ellenben azon kifogását, hogy felperes a váltót fizetés végett be nem mutatta, birói figyelembe venni kellett, mert ezen kifogással szemben az ellenkezőt a felperes kötelessége bizonyítani. Jóllehet az elfogadóval, mint tulajdonképpeni adóssal szemben a nála történő fizetés végetti bemutatás kötelessége nincsen eg"enesen kimondva, mindazonáltal a váltótörvény több rendelkezést tartalmaz VI. 39. és 40., 102. §.), melyek a fizetés végetti bemutatás köte lességét ebben az irányban feltételezik, de ez különben magából a váltó természetéből foly, minthogy azonban a fizetés végetti bemutatás nem képezi az elfogadó elleni kereset feltételét, annak elmulasztása sem vonhatja maga után a kereset elvesztését, hanem csak az a következmény áll be, hogy az elfogadó a bemutatás előtt nem esik késedelembe, s ily körülmények között a kereset kézbesítése a fizetés végetti bemutatással egyértékünek tekintendő. A kir. törvényszék tehát a kifejtettek alapján alper est csakis a váltótőkének és a kereseti kézbesítése napjától járó kamatoknak megfizetésére kötelezheti, a sommás végzési költségekre, valamint a váltó lejáratától a kereset kézbesítéséig járó kamatokra felperesnek jogos igénye nincsen, mert nem bizonyította azt a kifogásolt körülményt, hogy a váltót az adósnak fizetés végett bemutatta. A tárgyalás folytán felmerült perköltségekben az alperest marasztalni nem lehetett, mert alperes sikerrel védekezett a sommás végzéssel megállapított költségek megfizetése ellen s ezen védelmezést csakis kifogások beadása által érvényesíthette. Felperestől azonban perköltséget nem követelhet, mert üy kifogásokat is hozott fel, amelyeket nem bizonyított, minek folytán a perköltségek kölcsönös megszüntetését kellett kimondani, stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1901. okt. 22. 2012.) az elsőbiróságnak Ítéletét nem neheztelt részében nem érinti, a pei költségről intézkedő egyesül felebbezett rendelkezése tekintetében pedig helybenhagyja, és pedig mellőzve a perts. 251. § ában foglaltakkal ellentétben álló azt az indokot, mintha az alperes azért nem követelh tné perköltségének a megítélését, mert oly kifogásokat is érvényesített, a melyeket bizonyítani nem sikerült, egyébként saját indokai alapján s ezeken felül még azért , mert a felperes válaszbeli előadása szerint az alperes a kereset kézbesítése után kijelentette készségét a váltóra kitett összegnek a megfizetésére s csakis a sommás váltókereset beadásával felmerült költséget nem volt hajlandó megfizetni, amiből pedig az következik, hogy az alperes nem oka perfolytatásának s e szerint nem is kötelezhető a peres eljárásban felmerült annak a költségnek a megfizetésére, amely annak következtében merült fel, hogy a felperes a sommás végzésben megállapított költségnek a megtérítését is követelte, stb. A m. kir. Kúria (1902. ápr. 30. 1473/901.) mind a két alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 3 nap alatt 56 K. 65 fill. kétszeri telebbezési költséget fizessen, stb. Indokok: Helyesen mondották ugyan ki az alsó biróságok azt, hogy a váltó fizetés végetti bemutatásának elmulasztása esetén a váltóadós késedelme csak a kereset kézbesítésének időpontjával áll be; de ez a körülmény csak akkor szolgálhat alapul arra, hogy a váltóadós a sommás végzéssel megállapított kereseti költség megfizetése alól felmentessék, ha a kereset kézbesítése után azonnal fizet, illetőleg a követelést birói letétbe helyezi, vagy a pénzt tényleg leolvasva felajánlja (reális oblatio), ami a fenforgó esetben nem történvén, a váltótőkében és a kézbesítéstől számított kamatban jogerősen marasztalt alperes a kereset költségének fizetésére kötelezendő volt volna, mivel a kereset sikerre vezetett. Ebből pedig az következik, hogy — habár felperes nem felebbezett a miatt, hogy a sommás keresetre hozott végzéssel megállapított költség iészére meg nem ítéltetett, minélfogva az alsó biróságok ítéletei e részben a perts. 42. §-a értelmében felperes előnyére meg nem változtathatók — alperes, mint legnagyobb részben pervesztes, a tárgyalással felmerült költséget a perts. 251. §-a alapján felperesnek megtéríteni tartozik. Ehhez képest mind a két alsó biróság ítéletének megváltoztatásával alperes a per és a sikeres felebbezés költségében marasztalandó volt. Hely adatott az alperes kifogásának, hogy ő váltókötelezettség vállalására irányuló akarat nélkül irta alá a kereseti váltó nyomtatványát, mert az az irat. melyet alperes aláirt, az aláírás időpontjában nem volt különálló váltó űrlap, hanem egy nagyobb iratnak el nem választott kiegészítő része. (A m. kir. Kúria, 19J1. 10. 797. sz. a.) A túlélési egyesülések is lényegükben kölcsönös életbiztosítást célzó társulások és igy szerződéseikben foglalt az a kikö tés, hogy a második évi díj is feltétlenül fizetendő, érvénytelen. (A budapesti kir. törvényszék lelebbezési tanácsa. 1901. március 3. E D. 609. sz. a.) Ha a bizományos a megbízóval szemben nem azt jelenti ki, hogy az ügyletbe mint vevő maga lépstt be, hanem azt, hogv a papírokat eladta, ez esetben a bizományos az eladás megtörténtét és a valósággal elért vételárat köteles bizonyítani és az alapon, hogy az ügyletbe vevőként maga léphetett be, a megbi zóval szemben követelést nem támaszthat. (A m. kir. Kúria 1902" febr. 21. 720. sz. a.) Bűnügyekben. A kir. törvényszék feladata mindazon adatokat egybegyűjteni, melyek a vádbeli cselekmény kiderítésére s meg- vagy meg nem állapítására szükségesnek mutatkoztak s kötelessége egyszersmind az egybegyűjtött adatok alapján a vádbeli cselekménykeretéhez tartozó tényeket is itéletileg megállapítani. A m. kir. Kúria (1902. évi május hó 12-én 2272 B. sz. a.) Csalárd bukás büntette miatt vádolt G. Jakab elleni bűnvádi perben következő végzést hozott: Mindkét alsófoku biróság ítélete a Rp. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján a Bp. 437. §-ának ötödik bekezdése értelmében a Bp. 385. §-ának utolsó bekezdéséhez képest hivatalból is megsemmisíttetik s a kir. törvényszék további eljárásra és a kiíejlendő eredménynek megfelelő uj ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: A kir törvényszék feladata mindazon adatokat egybegyűjteni, melyek a vádbeli cselekmény kiderítésére s meg vagy meg nem állapítására szükségeseknek mutatkoztak s köte-