A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - A hosszufalusi járásbiróság

98 A JOG már kedvező ítéletet hozott, mégis a 3C0 frtot meghaladó egész összegről és járulékairól alperes javára lemond, hogy pedig ez a lemondás valóban az okiratban kitett czimen, vagyis az ügyvédi jutalom és költségeimen történt volna, már azért sem található indokoltnak, mert a 900 irtot meghaladó összeg sem a per tárgyával sem a teljesített munkával és kiadásokkal arányban nem állott, ez a cim tehát csak az eladás palástolásául szolgált. Ezekből folyólag a 2'/. alattit mint az 1874 : XXXIV. törv. cikk 57. §-ába ütközött, semmisnek kimondani és a keresetnek helyt adni kellett. Alperesnek a 3-/. alatti elszámolásra alapított védekezése sem volt figyelembevehető, mert ez az elszámolás csak a 2'|. alatti megállapításon alapul és annak csak folyománya lévén, a semmisnek kimondott 2 /. alatti megszűntével hatályát vesztette, stb. Valamint a tkv. rend. g5. §-a értelmében az előjegyzés igazolása annak, aki ellen az kieszközöltetett, vagy jogutódjának bekeblezésre alkalmas nyilatkozata, vagy az ellenper utján hozott jogerős határozat alapján történik, éppenugy az előjegyzés törlését is az, aki ellen az kieszközö tetett vagy annak jogutóda kérheti. Az ungvári kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság (1901 július hó 9-én 4,099. sz. a.) D. József és neje B. Annának, dr. P. Károly elleni zálogjogi előjegyzés-törlése iránti telekkönyvi ügyében következő végzést hozott: A. D. József és neje kérelme, valamint az Ungvárt 1901 június 27-én felvett jegyzőkönyvben foglaltak alapján a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság a 10798/898. tksz. a. kelt végzés következtében az ungvári 554. sz. tjkvben C. 28. alatt 45 frt. vagyis 90 korona ügyvédi dij erejéig P. Károly dr. ügyvéd beregszászi lakos javára előjegyzett zálogjognak a kitörlését bekebeleztetni rendeli, mert: D. József és neje mint A. János jogutódai f. é. június hó 5-én az előjegyzés kitörlését az igazolás elmulasztása alapján kérték s ezen kérelem folytán az ügy tárgyalására határidő kitüzetett, mely tárgyalás folyamán az előjegyzést kérő csak annyit igazolt, hogy a követelés iránti pert benyújtott 8,401/901. polg. sz. felzet tanúsága szeiint, június hó 18. napján megindította, tehát nem kellő időben s e miatt az előjegyzés kitörlését minden további halasztás nélkül megengedni kellett, stb. A kassai kir. ítélőtábla (1901. évi október 15-én 2,823. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja s a kérvényezőket a 10,798/98. tk. sz. végzéssel kk. A. János ellen az ungvári 554. szamu tjkvben P. Károly dr. javára megengedett zálogjogi előjegyzés kitörlésére irányuló kérelmükkel elutasítja; mert: az előjegyzés kitörlését az igazolás elmulasztása miatt csak az a személy vagy annak örököse kérheti, aki ellen az előjegyzés történt, oly telekkvi tulajdonos azonban, aki mint a jelen esetben a kérvényezők s az előjegyzéssel terhelt ingatlan átruházási jogügylet alapján már az előjegyzés után szerezte meg, az előző előjegyzés törlése iránt nem bir kérvényezési jogosultságai stb. A m. kir. Kúria (1902 íebr. 20-án 7,302. sz. a.) A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság végzése hagyatik helyben, a kir. Kúria 45. sz.döntvényére való tekintettel az abban felhozott indokoknál fogva s még azért, mert valamint a tkv. rend. 95.§-a értelmében az előjegyzés igazolása annak aki ellen az kieszközöltetett vagy jogutódjának bekeblezésre alkalmas nyilatkozata, vagy az eilenper utján hozott jogerős határozat alapján történik, éppen ugy az előjegyzés törlését is az, ki ellen az kieszközöltetett vagy annak jogutóda kérheti, a jelen esetben tehát a kérvényezők, kik az előjegyzéssel terhelt ingatlant átruházási jogügylet alapján már az előjegyzés után szerezték meg, mint jogutódok az előjegyzés törlése iránt kérvényezési jogosultsággal birnak. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A részvények tulajdonosának az örökhagyó örököse levén tekintendő, mint ilyet kétségtelenül megilleti őt a kereseti jog az iránt, hogy a tulajdonát képező részvényeket, alperes netán létező hitelezői igényének sérelme nélkül, az alperestől visszakövetelhesse és pedig tekintet nélkül arra, hogy a részvényeket maga avagy más személy adta az alperesnek kézi zálogul. Ezek szerint tehát a felperes kereseti jog hiányából jogszerűen el nem utasítható. Alperes ellemratában s a per egész folyarr án nyíltan beismerte, hogy a per tárgyát képező részvényeket kölcsönből eredő követe lése biztosítására kézi zálogképen kapta birlalatába: e jogviszony nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a részvényekre vonatkozó visszakövetelési jog a felperes részéről, s illetve a részvények tulajdonának elbirtoklása az alperes részéről csakis a kölcsön teljes visszafizetése, s illetve a részvények zálogminöségének megszűnte időpontjában nyílhatott meg, s vehette kezdetét. A kassai kir. törvényszék (1901. 12. 3,622.) P. Bálint, mint a per folyama alatt meghalt P. Nándor jogutóda felperesnek, a kassai Orsolya-rendü apáca zárda alperes ellen 4,987 frt 20 kr. és jár. iránti rendes perében következően itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A kereset szerint felperesként fellépett P. Nándor, alperestől 1864-ben 800 frtot vett kölcsön és ennek biztosításául 4 drb eperjesi takarékpénztári részvényt adott zálogul. Ezen jogalapul szolgáló tényállást felperes még válasziratában is fentartotta, kijelentve, hogy «szent igaz, miszerint ő a 800 frtnyi zálogösszeget részvényeire 1864-ben vette kölcsön>, — de azon okból, mert csak 1868-tól képes a zálogtárgynak alperes általi birtoklását igazolni, keresetét olykép igazította ki, hogy 1864 — 1867. évre vonatkozó igényét elejtette és a követett összeget 2,725 kor. 30 fillérrel leszállította. Alperes a kereseti tényállításokat mind megtagadtass kije lentette, miszerint felperessel, illetve jogelődéve! semmiféle kö telmi viszonyban nem állott, neki kölcsönt nem adott, tőle zálogul részvényeket nem kapott, e mellett a kereset megcáfolására előadta, hogy a zárda egykori főnöknője B. Mater Viktória utódjánál V. Mater A.-nál unokahugának S.-nénak 800 frtos kölcsönt eszközölt ki és S.-né ezen kölcsön biztositékául adta a keresetbe vett 4 drb szelvények nélküli részvényt zálogba. A bizonyítási eljárás által a két tényállás közül az alperesi tényállás nyert beigazolást. Ugyanis Mater O. Au. azt vallotta^ hogy 1864. vagy 1868. évben St. S-né kapta a kölcsönt alperestől s ő volt az, aki a 4. drb szelvénynélküli eperjesi takarékpénztári részvényt elzálogosította. Ezen tanúnak vallomását kiegészíti Mater O. R. vallomása, ki magától a szerződést megkötő U. Mater A. főnöknőtől tudja, miszerint 1862 — 186i-ben S.-né akérdéses részvények elzálogitása mellett 80 frtott vett kölcsön, alperestől. Támogatja ezen vallomásokat Mater O. C. vallomása is, igazolva azt, hogy 1870-ben, 1884-ben és 1888-ban a mindenkori főnöknő megbízásából S.-nének irt levelet és őt hivta fel arra, hogy vagy a kölcsöntőkét és kamatát fizesse vissza, vagy pedig a keresetileg követelt elzálogosított részvények szelvényeit küldje meg. A most megnevezett tanuk által igazolt tények mellett szól az is, hogy alperes 1899-ben S. Ferenctől szerezte meg a visszakövetelt részvények szelvényeit (e körülmény a megnevezett tanuk vallomása és a 4. szám alatti elismervény tartalma által van igazolva). Ugyanis, ha felperes illetve jogelőde lett volna az, aki a kérdéses részvényeket szelvények nélkül zálogul lekötötte, ugy nála maradtak volna a szelvények, de ennek ellenkezője, vagyis az derült ki, hogy S.-né illetve fia volt a szelvények birtokában és P. Nándor saját beismerése szerint 1864-től a szelvények birtokában sohasem volt. Az előadottak által bizonyítottnak vett alperesi tényállással szemben felperes azt vitatja, hogy a kölcsönügylet és a zálogszerződés ki általi megkötése, az ő kereseti jogára befolyással nem bírhat, mert a részvények ma is felperes nevén állanak s felperes hátiratával ellátva nincsenek, igy ha S.-né vette is fel a kölcsönt és adta zálogba a részvényeket, ezt csak mint felperes megbízottja tehette. Igaz ugyan, hogy a rendeletre szóló papíroknál a hátirattal való ellátás a zálogjog érvényes megállapításához szükséges cselekvényt képez s igy felperes a kereset alapjául szolgáló zálogszerződés létrejöttekor a kérdéses részvényeket nemcsak alperes b'rtokába adni, hanem forgatmányával ellátni is tartozott, de viszont ahhoz sem fér kétség, hogy ha felperes a rendeletre szóló papírok elzálogosításához szükséges hátirattal való ellátást elmulasztotta, akkor a felek közötti szerződés nem zálogszerződésnek, hanem zálog iránti szerződésnek tekintendő, mely felperesié azon kötelezettséget rójja, hogy felperes a zálogjog megállapítása végett a lekötni kivánt papírokat hátiratolni tartozik. A keresetbe vett részvények hátiratolásának elmulasztását ilykép értelmezve, elesik a S.-né megbízotti minőségére vonatkozó felperesi érvelés és a bizonyítás eredményéhez képest megállapítani kellett, hogy felperes, illetve jogelőde alperessel sem kölcsönügyletet, sem zálogszerződést nem kötött, fel- és alperes között kötelmi viszony nem létesült és ennek hiányában felperest a keresetében érvényesíteni kivánt jog nem illeti, a miért is alaptalan keresetével elutasítandó volt. De a kötelmi viszony hiányán alapuló ezen elutasítási októl eltekintve és a megcáfolt kereseti tényállást valónak elfogadva, sem adható hely felperes keresetének, mert a felperes által vitatott zálogszerződésből folyó kereseti jog elévült és ezen elévülés a keresettel szemben alperes által kifogásként érvényesítve lett. Ugyanis a már ismertetett kereseti tényállás szerint a kérdéses részvények 1864-ben lettek elzálogosítva, ugyancsak 1864-re teendő az elzálogosítás időpontja a kihallgatott tanuk vallomása szerint is. E mellett sem a zálogszerződésben, sem pedig az ezzel kapcsolatos kölcsönügyletnél lejárat kikötve nem lett, illetve ily kikötésről a felek egyike sem tesz említést, tehát a jogviszony elbírálásánál nem fogadható el helyesen más alap, mint az, hogy a felek a lejáratot határozottan meg nem jelölték és az általuk bizonytalanra hagyatott. Miután pedig a hitelező önkényétől függő lejárat a kereset indításra döntő sulylyal nem bírhat, vagyis felperes a kölcsönösszeg visszafizetésének elmulasztása által a zálogszerződésből eredő visszakövetelési jogának megnyíltát, a mi ezzel egy értelmű a kereset elévüléskezdetét közérdeket képező forgalombiztonsági okokból el nem odázhatja — nyilvánvaló, hogy felperesnek a zálogszerződésből eredő visszakövetelési joga még 1864-ben megnyílt és az ezen időponttól számított 34 év multán megindított keresete elévült. A kereset kereseti jog hiányából és elévülés okából utasíttatván el, az ügy érdemében előterjesztettek, valamint a kereseti kérelem elfogadása esetére előterjesztett viszonkereset elbírálása mellőztetett, stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1901. okt. 1-én 2,626. sz.) az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében megváltoztatja, a felperes kereseti jogát megállapítja, felperes követelését az elévülés okából elutasithatónak nem tartván, az elsőbiróságot