A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - A hosszufalusi járásbiróság

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 25. számához. Budapest, 1902 június hó 22. Köztörvényi ügyekben. Jóllehet az okirat alaki szempontból szabályszerűen volt kiállítva és látszólag ügyvédi jutalomdijnak egyezségileg történt megállapítására vonatkozik, de az okirat kiállításának előzményeiből es egyéb körülményekből okszerűen következtethető lévén az, hogy ezen okirat a per tárgyának burkolt magához-váltását tartalmazza, — az okirat mint az 1874 : XXXIV. t.-c. 57. §-ába ütköző, semmisnek volt kimondandó. Az eperjesi kir. törvényszék (1901 augusztus 28-án 4108. -sz. a.) O. Anna felperesnek M. Ede alperes ellen 961 írt és jár. iránti rendes perében következőleg itélt: Felperes keresetének hely adatván, köteles alperes 964 frt. tökét stbit felperesnek kifizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy a giráltlianusfalvi útvonal kiépítése alkalmával 1899. évben, mikor mint napszámosné dolgozott, földomlás következtében több helyen lábtörést szenvedett, a büntetőbíróság emiatt a vállalkozót, G. Mátyást gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt megbüntette és kártérítés cimén 600frtban marasztalta; de mert G. Mátyás vagyonából a 600 frt behajtható nem volt és mert felperes időközben teljesen nyomorékká és munkaképtelenné lett, igy megbízta alperest, hogy mint ügyvéd perelje be a vállalkozó céget, éspedig teljes munkaképtelensége következtében nem 600, de 1200 frtra. Alperes ezen megbízatásának megfelelvén, a vállalati céget 1200 frt és jár. erejéig beperelte, a pert felperes javára teljesen megnyerte, éspedig 1200 frt tőkét, 49 frt kamatot. 104 frt 94 kr. perbeli és 19 frt végrehajtási költséget fizetett a vállalati cég felperes részére. Alperes ezen összegből csupán 300 frtot adott felperesnek, a többi összeget honorárium cimén visszatartotta, kéri tehát felperes, hogy alperes a megállapított költségein felül visszatartott 946 frtot neki fizesse vissza. Alperes ezen kereseti állításokat mind beismeri és azzal védekezik, hogy az ellenirathoz 2 szám alatt csatolt kötelező nyilatkozat szerint felperessel akként állapodott meg, hogy pernyerés esetére a kiperelt összegből csupán 300 frtot foe fizetni felperesnek, a többi összeget honoráriumképpen megtartja, amire őt feljogosítja az 1874. évi 34. t.-c. 54. szakasza, és hogy felperes a törvényes formák megtartása mellett állította ki a 2. számú nyilatkozatot, mely utóbbi körülményre tanukra hivatkozik. Habár való, hogy az 1874. évi 34. t.-c. 54. szakasza szerint az ügyvédi jutalomdíj és idővesztés kárpótlása szabad egyezkedés utján megállapítható; habár való, hogy a 2. szákira kihallgatott tanuk vallomásaikkal igazolták, hogy a 2. sz. a. tartalma felperesnek megmagyaráztatott s ő szabad elhatározásból keze keresztvonásával ellátta s igy a 2-es alatti a törvényes formák megtartása mellett állitatott ki, dacára annak felperes keresetének helyt adni kellett; mert a büntető bíróság G. Mátyás bűnösségét itéletileg kimondotta, alperesnek tehát a megindított pogári perben csakis a kárösszeg magasságát kellett vitatnia, azaz nyert pere volt és oly egyszerű, melynek eredménye csekély faradsággal és munkával volt elérhető, miután a 600 frt kárösszeg már a büntető Ítéletben res judicatát képezett; mert alperes ügyvéd igen jól tudhatta, hogy 1200 frtnyi kártérítés nem is oly nagy összeg, midőn egy ember egész életére munkaképtelen nyomorékká lesz, s igy tudta, hogy ezen kártérítési összeg a vállalat ellen irányult perben meg is lesz ítélve; mert alperes nyilvánvalóan felperes nyomorult anyagi helyzetét felhasználta, midőn perindítás előtt oly megállapodásra vette rá a törvényekben járatlan, úgyszólván koldus alperest, hogy a nyert per szubstrátumából tehát 1200 frtból csak negyedrészét fogja felperesnek adni, megtartja a tőke háromnegyedrészét: a 9Ö0 frtot, az összes kamatokat és az elég busásan 123 frt 94 krban megállapított per- és végrehajtási költséget. Mert a 2. szám alatti irat a per tárgyának magához-váltását leplezi, annyiban, hogy alperes ellenértékül munkáját adta felperesnek, mi az 1875. évi 34. t.-c. 57. szakasza szerint semmis, végre mert a 2. számú iratban kikötött jutalom 900 frt, annak kamata és a megítélt perköltség semm. arányban nem áll a teljesített ügyvédi munkával, és mert alperesnek azon kifogása, hogy ő rizikóval vette át felperes képviseletét, tarthatlan érvelés, amennyiben tudta, hogy a vállalaton legalábbis a büntető-itéletben megállapított 600 frtot mindenesetre behajthatja, tehát szó se lehetett róla, hogy a vállalaton az ítéleten alapuló felperesi követelést és per költségeit be ne hajtsa, mi semmi rizikóval nem járt és a jelen körülmények között oly horribilis honorárium, tekintve felperes nyomorék voltát, hogy az anyagi igazság durva megsértése nélkül felperest jogos, igazságos és méltányos követelésével elutasítani nem lehetett. Mindezek alapján felperes keresetének helyt adni, alperest a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett. A kassai kir. ítélőtábla (1901. november 19-én 3342. sz. a.) A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét részben akként változtatja meg, hogy az alperest csupán arra kötelezi, hogy a felperesnek 324 K. 17 fill. tőkét, stb megfizessen. Ezt az összeget meghaladó is eresetévei a felperest elutasítja s a perköltséget kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. XXXIV. t.-c. 54. §-a feljogosítja az ügyvédet arra, hogy a reá bizott ügyben tett készpénzbeli kiadásának és időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdijat követelhessen az általa képviselt féltől éspedig szabad egyezkedés utján, — kimondván azt is, hogy az előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges; a törvény helyes értelmezéséből következik azonban, hogy a kikötött jutalomdíj, hacsak az okiratban ellenkező megállapodás nincs, ma gában foglalja mindannak a munkának és az arra fordított időnek a kárpótlását, amely munkát az ügyvéd a reá bizott ügyben a fél érdekében teljesített és ezért valamely külön díjazásra vagy jutalmazásra igényt nem tarthat. Minthogy pedig az a per, melyet az alperes a felperes érdekében 1200 frt kártérítés iránt lefolytatott, a keresethez a B. alatt csatolt s alperes által nem-kifogásolt ítélet szerint a felpeperes ré zéről szegényjogon folyt le s az alperesnek erre a perre készpénzbeli kiadásai nem voltak, az abban megállapított és az alperes által behajtott 104 frt 92 kr. perköltség tisztán az ügyvédi munkadíjra esik, amely a fentebb előadottak szerint a kikötött jutalomdijjal azonos természetű s abban benne foglaltnak tekintendő; amiértis ez az összeg a kikötött jutalomdíj törlesztésére fordítandó, illetve abba beszámítandó; az alperesnek tehát a 2. szám alatti okirat érvényessége mellett sem állott jogában a tisztán munkadijaiba kapott és általa fölvett 104 frt 92 kr. perköltségen felül még a jutalomdiját is egész összegében megtartani. Tekintettel tehát arra, hogy a felek egyező előadása szerint az alperes nemcsak a részére kikötött egész jutalomdijat, hanem még ezenfelül az azzal ez esetben egy természetű perköltséget is megtartotta s igy az őt jogosan megillető összegnél 104 frt 92 krral többet vett föl, őt ez összegnek a felperes részére leendő visszafizetésére kötelezni s az elsőbirósági Ítéletet ez öszszeg erejéig helybenhagyni kellett. Ugyancsak helyben volt hagyandó az elsőbirósági ítéletnek a fenti összegen felül még 12 frt 32 kr. erejéig terjedő marasztaló része is, mert a per adatai szerint kétségtelen, hogy az alperes az 1200 frt tőke után 1894. évi május hó 16-tól 1895. evi január 13-ig terjedő időre kamatok cimén 49 Irtot hozott föl, holott őt a 2. alatti jutalomdij-levéP szerint is a tőkéből csak 900 frt illette s igy a kiutalt és felkezelt kamatokból sem járhat neki több, mint az őt jogosan megillető kamat-jutalék, ami 36 frt 75 krt tesz, a jogtalanul felkezelt 12 frt 25 kr. kamatnak a viszszatéritésére tehát az alperest szintén kötelezni s az elsőbiróság ítéletét az összeg erejéig is helybenhagyni kellett. Meg kellett azonban az első bíróság Ítéletét a fentiek által nem érintett részében változtatni és a felperest keresetének a 234 K. 17 fillért kitevő, két előbbi összeget meghaladó keresetével elutasítani: mert a 2. alatt jutalomdij-levél és a 3. szám alatti leszámolási okiratok valódiságát az azt előttemező tanuk hitelt érdemlően bizonyították, márpedig az okiratok tartalma szerint a felperes a behajtandó összegnek 300 frtot meghaladó részét az alperesnek ügyvédi jutalomdijul átengedte s az a kikötés nem zzonos a per tárgyának az 1874: XXXIV. t.-c. 57. §-a által tiltott magához-váltásával, a 300 frtot pedig a felperes a per adatai szerint megkapta, stb. A m. kir. Kúria (1902. február 18-án 598. sz. a.): a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indo kok: Igaz ugyan, hogy a 2. alatti okirat alaki szempontból szabályszerűen van kiállítva és igaz az is, hogy ez az okirat látszólag ügyvédi jutalomdijnak egyességileg történt megállapítására vonatkozik, de ugy az okirat kiállításának előzményeiből, mint a per során előadott egyéb körülményekből okszerűen következtethető és megállapítható, hogy a 2 /. alatti okirat a per tárgyának burkolt magához—váltását tartalmazza. De támogatja ezt a következtetést az okirat szövege is, mert eszerint felperes csak 300 forintra tart igényt és az azt meghaladó egész összeget M. Ede ügyvéd úrra, ki felperest eddig képviselte és ki a pert tovább is felperes nevében fogja vinni, átruházza és tulajdonába átbocsájtja, újra kijelentvén, hogy a neki kifizetendő 300 frttal teljesen kielégítve leszen, ezekből a kitételekből pedig kivehető, hogy felperes tulajdonkép a folyamatban levő pert adta el 300 írtért alperesnek, ki ezt ily módon magához váltotta, mely eladás felperesnek ismételten hangsúlyozott teljes vagyontalanságában találja indokát. Csakis ez a körülmény magyarázza meg azt is, hogy felperes dacára annak, hogy az okirat kiállításakor az elsőfokú bíró