A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - A fölebbezési bíróságok joggyakorlatáról. 2. [r.] Folytatás

A JOG 11 és a jus civile a változott viszonyok folytán már nem elégítette ki a fejlettebb jogélet kívánalmait. Eme szükséglet szüleménye a lex Aebutia. A lex Aebutia szabadságot adott a magistratusnak arra, hogy a jogkereső feleknek olyan kereseteket és védő alapokat adjon, amelyek a jus civilében ismeretlenek voltak, A lex Aebutia által létesített reform formulának, az eljárás meg formuláris pernek neveztetett. Aformulábana praetor minden egyes per részére birót rendelt (Titius judex esto) és azon birónak a vitás pontok összegezése mellett (per concepta verba) utasítást adott arra, hogy vizsgálatának eredménye szerint (sí paret, sí non paret) mikép döntsön (condemna vagy absolve). Ha azonban a praetor az előtte lefolytatott in jure eljárásban ugy találta, hogy az alperes védelmére olyan tény szolgálhat és illetve az alperes mellett olyan védőok foroghat tenn, amely a jus civilében ismeretlen, az esetben a praetor az intentio és condemnatio közé e szócskákkal «si non, extra quam si» az alperest az in jure eljárásban állított ténynek az in judicio eljárás folyamán történendő beigazolásától feltételezetten az elmarasztalás alol kivette, még azon esetre is. hahogy a felperes állításai nem valótlanok is (excipit condemnatione.5) Ez a védelem a kifogás (exceptio), amely azért neveztetett el exceptiónak. mert ez a fennálló jog szerint való kivételes elitéltetését tartalmazta az alperesnek. A kifogások alapj ú tehát nem a pozitív jogon, hanem a praetor védelmén nyugodtak. Midőn azonban a praetori jogszokás joggá vált, az exceptiókat többé nem a praetor adta sekkor az exceptiók eredeti jelentőségüket elvesztették, s az alperes többi védő tényeihez hasonlók lettek. A római jogászok azonban továbbra is szigorúan ragaszkodtak a kereseti igényt ipso jure vagy ope exceptionis, azaz kifogás folytán kizáró körülmények megkülönböztetéséhez. A régi jus civiléből eredő védő okok. mint pl. az elengedés, fizetés ipso jure civíli birtak haiálylyal ; a praetori jogból vagy későbbi törvényekből eredő védő okok ellenben csakis ope exceptionis voltak hatályosak. Azon időtől pedig, amidőn a praetori jog a pozitív jog alkatrészévé lett, az exceptiók már ugyanazon jogi érvénynyel birtak. mint az ipso jure ható véde mi okok. De az a különbség, hogy ax exceptio az igényt nem önmagától, hanem csakis érvényesítés folytán szünteti meg továbbra is fenmaradt. Exceptio-kifogás alatt tehát ama ténykörülményeket értjük, amelyek a kereseti jogra csak k ö z v e t v e hatnak, amenynyiben az alperesnek csak szabadságot adnak a meglevő kereseti jogot megtámadni és azt hatálytalanítani. Ez a szorosabb értelemben vet kifogás. Tágabb értelemben azonban kifogásnak tekintjük ama ténykörülményeket is, amelyek a keresetben érvényesített jogot közvetlenül keletkezésében akadályozzák. Ez az elméleti különbség a tágabb és szorosabb érteemben vett kifogások között. Az ordo judiciorum idejében valamely kifogási a'ap a döntésnél csak akkor volt figyelembe vehető, ha a praetor az alperes kérelmére egy arra vonatkozó exceptiót a formulába felvett, míg ellenben a civil jogban elismert védelmi alapokat a birónak hivatalból kellett figyelembe venni. Az ordo judiciorum letűnte után azonban az in jure és n judicio eljárás közt levő különbség megszűnt és megszűnt a praetori és civil jog közt levő különbség is; a bíró a pert maga vezette és döntötte el. A mai perjogi szabályok szerint a birónak általában csakis oly tényeket szabad figyelembe venni, amelyekre a felek hivatkoztak. Ugyanis a peranyag összegyűjtése polgári perben nem a birónak, hanem a feleknek képezi a feladatát. A polgár per alapja ma a tárgyalási elv. Az. aki a bírósághoz fordul és attól ítéletet kér, maga köteles.arról gondoskodni, hogy a bíróságnak álljon rendelkezésére olyan peranyag, amelynek alapján az általa óhajtott ítéletet meghozhassa6.) Kérdés tárgya lehet, hogy mi történjék akkor, ha valamelyik fél valamely őrá nézve hátrányos tényt állit. Oly tényt nevezetesen, amely az ő indítványának ellentmond. Figyelembe veendő-e ez az ellenfél javára akkor is, ha az arra nem hivatkozott. A szóbeli tárgyalásnál erre vonatkozólag szabálv, hogy a 17. lap 6) Vécsey Tamás dr : A római jog. 1888. 161. §. •j Indokolás a magyar polgári perrendtartás tervezetéhez 1893. biró az ügyet kimeritő tárgyalásban köteles részesíteni s igy azon felet, aki egy ő rá magára nézve hátrányos tényt állit, köteles erre figyelmeztetni. Ha pedig ez emez állítása mellett továbbra is megmarad, kérdést kell intéznie az ellentélhez, hogy kivánja-e ezt a saját javára figyelembe vétetni. Ilyen intézkedés nélkül az ügy nem részesült kimeritő tárgyalásban és a valószínűleg csupán látszólagos és nem valóságos ellentét el lesz oszlatható. Ha azonban ezen ellentét a felek nyilatkozata után is fenmarad, pl. ha a felperes mulasztási ítélet kimondását kéri egy elszakított s még hozzá magán az okiraton kifizetettként nyugtázott kötelezvény alapján : keresetével elutasítandó. Ha tehát a fél oly tényt hoz fel. amely kérelmének ellentmond, tűrnie kell, hogy azzal elutasittassék. Ez azonban csupán oly esetre áll, midőn a felperes által beismert tény a keresetet minden további vizsgálat nélkül elutasitandóvá teszi. Folytatása következik. A fölebbezési bíróságok joggyakorlatáról Irta ROSENTHAL MOR dr., nagyváradi ügyvéd. Folytatás.*) II. A 400 korona értékhatárig terjedő pereknek a törvény székek végleges ítélkezése körébe való utalása, szociális szempontból is veszedelmes, mert azon hitet képes a közönségben fölkelteni, hogy az állam, a maga rendelkező hatalmával a kisebb vagyonjogi igényekre nem tartozik oly gondot fordítani, mint aminőt a nagyobb vagyonjogi igényekre fordit ; ehhez pedig nincs joga az államnak és semmiféle pénzügyi szempontok nem adnak az államnak ahhoz jogot, hogy az állampolgárok felső tízezrein alul álló részének vagyoni vitás kérdéseit ne épp oly elbánásban részesítse, mint azon felüli állampolgárokét; társadalmi és jogphilosophiai szempontok feltétlenül igényelik azt, hogy az igazságszolgáltatás minden vonalon teljesen képzett és korrekt b'rák kezébe legyen letéve és se képte lenség a jogi distinctiók megállapítása körül, se képtelenség az erkölcsi és lelki műveltség terén, az Ítélkezés végérvényes meghozatalára qualifikációt nem adhatnak. A minimális összegű pereknek kell egy jogilag teljesen Képzett második (40 koronáig), a nagyobb összegű (40 — 100 koronáig) pereknek kell egy jogilag teljesen képzett első és második érdemleges és a 400 koronáig menő pereknek helybenhagyás esetén kell egy harmadik revizionális és megváltoztatás esetén kell egy harmadik érdemleges fórumnak, magasabb jogi qualifikációval ellátott birói testülettel felszerelve lenni; ez minimális követelmény, mert ha az állam a maga bűntető hatalmát, az állampolgárok szabadsága és élete fölött va'ó bíráskodási jogát ugy tudja berendezni, hogy emberileg lehető hátrány a polgárokat ne érje, nem képzelhető el józan észszel, hogy az állam a polgárok vagyon|ogi érdekei fölött való felügyeleti és rendelkezési jogát miért ne rendezze be ugy. hogy mindenki a maga igazságát egyformán kapja meg, hogy mért legyen az igazság Nagyváradon, ami nem az például Debrecenben. Pedig a büntető törvénykezés, a maga kodifikált anyagi és alaki jogával oly pontos és kimeritő rendelkezést tartalmaz, hogy a törvényt alkalmazó birónak nemis kell oly nagy és éber figyelem és nem is kell oly magasabb jogi tudás, mint a polgári törvénykezésnél működő birónak, akinek a polgári törvények óriási tömegét tudnia kell s ekkor még szüksége van fegyelmezett és logikus gondolkodásra, melyet a kiváló észbeli képesség ad meg. s amelyet a szóbeli eljárásnál a felek és képviselői előadási képessége, megjelenésük alkalmával tanúsított modor, személyes rokonszenves vagy ellenszenves benyomás félrevezetni és megvesztegetni nem képes! Amidőn tehát a polgári bírónál sokkal hatalmasabb ész és erkölcsbeli kellékek igényeltetnek, akkor a polgári törvénykezési eljárásnál fokozottabb kívánalmakat támasztani az állampolgároknak joguk van. De lege lata tehát tény és jelen tanulmányunk során példákkal lesz alkalmunk bizonyítani, hogy a fölebbezési jogrendszer nem maradhat meg, és de lege ferenda kötelessége lesz a törvényhozásnak sürgősen s a közel jövőben tárgyalás alá veendő uj polgári törvénykezési eljárás keretében segíteni. Ismételten kifejezést adtunk már annak, hogy egyéni nézetünk szerint, a fölebbezési bíróságok joggyakorlatának téves irányára, a nem teljesen elegendő magasabb jogi képzettség mellett *) Megelőző közlemény az 1901. évi 50. számban.