A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - A birói nevelés hiányai

174 A JOÜ képviselt H. Zs. alperes ellen, 108 korona 50 fillér s jár. iránt a m.-kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az 1901. évi március hó 6-ik napján 1900. Sp. I. 393/8. szám alatt kelt végzéssel elintézett végrehajtási ügyét, végrehajtást szenvedő alperesnek az 1901. évi március hó 29-ik napján 1901. V. I. 127/3. szám alatt érkezett feltolyamodása folytán, az 1901 évi június hó f9-ik napján tartott nyilvános ülésében megvizsgálván következően v é g z e 11: A kir. ítélőtábla az elsőbirósági neheztelt végzést helybenhagyja, mert a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló elsőbirósági ítélet a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak mondatott ki, és ha ez az Ítélet alperesnek a végrehajtási kérvény beadását megelőzően nem is kézbesittetett, ez a körülmény a végrehajtás elrendelésének törvényszerű akadályát nem képezhette, mivel a végrehajtást rendelő bíróságnak a felterjesztő jelentésben tett nyilatkozata szerint alperes jelen volt az 1901. évi február 23-án délelőtt tartott azon a tárgyaláson, melynek folytatására ugyanaz nap délutánja tüzetett ki és amely az Ítélet hozatalának is alapjául szolgált, ekkép a meghozott Ítéletet a hirdetésnél jelen nem volt alperesnek az 1893: XVIII. t.-c. 118. §. értelmében külön kézbesíteni nem is kellett; ez a távollétében eszközölt hirdetés a 119. §-a szerint irányában is érvényesnek és teljes hatályúnak lévén tekintendő; az Ítéletben kitett8napi teljesítési határidő reá nézve az 1901. évi február 23-án eszközölt kihirdetését követő napon vette kezdetét, mivel pedig ez a teljesítési határidő a csak 1901. évi március 5-én érkezett végrehajtási kérvény beadása előtt már lejárt, alperes ellen a kielégítési végrehajtás az 1881: 60: t.-c. 1. §. b) pontja és 8. §-a szerint törvényszerűen rendeltetett el. Budapesten 1901. évi június hó 19-én.» Azonban amint tapasztaljuk, ezek közül a határozatok közül az egyik az egyik felfogást, a másik a másik felfogást tartja alkalmazandónak, ugy, hogy ezek elolvasása után is csak olyan bizonytalanságban maradunk, mint amilyenben elolvasásuk előtt voltunk. Minthogy pedig az egyik felfogás helyessége a másikn?k a helyességét feltétlenül kizárja, meg kell állapodnunk, hogy melyik felfogást fogadjuk el irányadónak. Véleményem szerint az a magyarázat a helyes, az felel meg a törvényhozó akaratának, hogy a felek elmaradása esetében való kihirdetés csak akkor érvényes, kivételesen, ha ez a határnap csupán kihirdetésre volt kitűzve (az 1893: XXIII. t.-c. 119. §-a harmadik°bekezdése.); ha pedig a határnap tárgyalásra, vagy tárgyalásra és kihirdetésre volt kitűzve, akkor az azon a határnapon meghozott és az egyik fél előtt kihirdetett Ítéletet,felfolyamodással megtámadható vagy határnapot kitűző végzést a jelen nem levő félnek kézhesiteni kell (az 1893: XVIII. t.-cikk 118. §-a második bekezdése). A kihirdetést közvetlenül megelőző, vagyis a kihirdetés határnapján tartott szóbeli tárgyaláson jelen nem volt félre nézve a tárgyalás után nyomban való kihirdetés, hacsak időközben a kihirdetésre meg nem érkezik, nem érvényes. A birói nevelés hiányai. Irta HERZ BÓDOG, Szombathelyen. A Jog hasábjain két cikkely jelent meg, mely a bírósági szervezet egyéni nívójának komoly, néhol keserű bírálatát tartalmazta és midőn ennek a kiitikának egész hangját, egész tartalmát és érvelését magamévá teszem, engedtessék meg, hogy ennek a kórnak a processzusát röviden vázoljam és annak okait keressem, melyet a közvetlen bennélés és tapasztalat nyújt. A baj kiinduló pontja az egyetemi oktatásban rejlik ; a középiskolákban teljesen theorizált ifjú elme belekerül a főiskola milieujébe és az alapvizsgák trainage-a után rendszerint a harmadik esztendőben kezd a tételes tárgyak tanulásába, kezd tanulni az életnek, a jognak és a jogkereső közönségnek, melynek lelkiismeretes felvilágosítását tűzi ki élete feladatául. Tanulni kezdi a magyar magánjogot, a tételes jog ezen legfontosabb anyagát. De midőn az egyetem tantermébe lép. fülébe csengenek egy «de lege ferenda» ábrándvilág gyönyörű, merész és hatalmas akkordjai, hallja a jog analízisét, amelyet egy pompás, spirituel emberi elme szövöget azok számára, akik már tul vannak a törvények ismeietén, megemésztették" a tételes törvény minden rendelkezését és a tudás azon fokán állanak, hogy követni tudják Magyarország legérdekesebb és merészebb ü dományos elméjét a jog szellemének keresésében, a jogénak, melynek legdrasztikusabb anyagát sem ismerték eddig. A legfrappánsabban nyilvánul ez a kétségbeejtően, agyatgyilkolóan magas törekvés: Zsögöd Benő előadásain mely a jogászélet harmadik és negyedik esztendejét önkényes erővel bilincseli magához és midőn hosszú vergődések után a tételes szigorlattal véget ér a theona szaka es a kenyér utáni aspirációk a bírósági fogalmazói személyzet tagjai kozé avatják az embert, elérkeztünk a kórfolyamat folytatásához : a praktikus kiképzés betegségéhez. A tieoriák mártíromsága után egy aktahalmaz tömkelegébe kerül a kezdő hivatalnok, egy megkezdett, természetesen elődje vagy beosztott bírája által előkészített és betárgyalt ügydarab lesz neki átadva elintézés végett. A bírósági munka folytonos robotja közepette a főnök nincs abban a helyzetben, hogy részletes oktatásokat adna a hivatalába beosztott kezdő embernek és igy ez magára hagyatva, a minősítés, a hercehurca által megfélemlítve, — a pertárakba történt lázas futkosás, «mintakere.sés» és blanketta-robot után végre megszerzi azt a formális jártasságot bizonyos ressortban, mely őt a reábízott aktahalmaz elintézésére képesiti. S ekkor tömegesen gépszerüleg gyúrja a munkát és átalakul egyoldalú büró-emberré. Gyakran találkoztam bírósági emberrel, ki joggyakornoksága és aljegyzői szolgálatának teljes öt esztendejét kizárólag végrehajtási ügyek elintézésével töltötte ; vagy pedig ismerek albirákat, akik joggyakornoki, aljegyzői, sőt jegyzői működésük 8 esztendő tartama alatt kizárólag büntető ressortban dolgoztak és most a vidéken a járásbíróság telekkönyvi osztályában vergődnek a legegyszerűbb bekebelezési és kitörlési kérvények elintézésén. Mert az elmélet ellentétben áll a mai tételes joggal. Hiába ismerem Zsögöd könyvének egyik legbrillánsabb részét: a telekkönyvi rtfás 147. §-áról irt tanulmányt, — az irányadóul nekem nem szolgálhat a gyakorlat triviális mezején. Es ha én előkészítő szolgálatom egész idejét egy tökéletesen ellentétei szakban való működéssel töltöttem, a szigorlatok és birói vizsga fáradalmai által kimerülve, az előkészítői szolgálat ezer diszonanciájától rombolt idegekkel újra ott állok a kezdet nehézségei előtt. Pedig ennek a kórnak orvoslása csupán törvény, illetve rendelet respektálása által elérhető lenne. Mert a bíróság minden egyes fogalmazó tagja a bíróság kötelékébe-Iépésekor, egy~egy ügyjegyzéket kap, mely tartalmazza az illető táblai elnök, p. o. a győri kir. ítélőtábla elnökének 1,471/900. rendeletét, mely szerint az előkészítő szolgálat 30 hónapjából legalább 10 hónap a polgári, 5 hónap a telekkönyvi. 5 hónap a kereskedelmi- váltó és 10 hónap a büntető szakban és az egész szolgálati időből legalább 12 hónap a törvényszéknél és 8 hónap a járásbíróságnál töltendő el. Ez a rendelet a «lex minima perfectá»-k közé tartozik és legfeljebb annyi sanctióval bír, hogy az illető táblai elnök egy átiratban arra hivja fel a törvényszék elnökének figyelmét, hogy amennyiben a szolgálat érdeke megengedi, a rendelet utasításai a szolgálati idő beosztása tekintetében respektáltassanak és igy ezen, a birói nevelésnek egyik legfontosabb része a törvényszéki elnökök és járásbirák személyes, teljesen egyéni diskréciójára volnának bizva. Feltéve azonban, hogy ez a visszásság némely kivételes boldog halandókat nem ér és a hivatalfőnök belátása módot nyújt a változatosabb gyakorlati kiképzésre és alkalmat ad például a kurrenciális gépmunka mellett ítéletek fogalmazására, ennek a munkának sincs meg az illetőre az a praktikus érthe ő hatása, mert rendes körülmények között az ügy tárgyalásán (természetesen járásbirósági eljárást értek) nem vesz részt. A sommás törvény utasítása egyáltalán nem tartalmaz olyan intézkedést, mely szerint jegyzőkönyvvezető alkalmaztassák és ha az illető bíró mégis kényelmi okokból alkalmaz, rendes körülmények között a kezelő személyzet egy fiatal tagját használja fel erre a célra, aki a gyakran grammatice értelmetlen, Iapidáris rövidségü jegyzőkönyveket összesitvén, ez a holt peranyag kerül a joggyakornok vagy jegyző asztalára Ítélethozatal végett. Mármost kérdem : elszigetelve a tárgyalás és különösen a bizonyítás lefolytatásától, hogyan alkalmazhatom én az 1893. ' t-_c'kk 64. §-át, hogyan értékelhetem a bizonyítékokat? A B. P. 331. §-a a büntető ügyekben ugyan kötelezővé teszi a jkvvezető alkalmazását, de a járásbirósági eljárásban nincs egyáltalában precizirozva, hogy kik alkalmazhatók jegyzőkönyvvezetőnek ; sőt szabad keze van az illető bírónak, ismét a technikai személyzet kebeléből választani jegyzőkönyvvezetőt, miután a fogalmazó személyzetet nem akarják, különösen délelőtt elvonni a kurrenciális munka körébői. És igy a büntető íteletek, melyek helyes fogalmazása kétségkívül a bűncselekmény es tettes egész pszihologiájának ismeretét követeli, a rendelkező rész korlátaihoz szorított, nyomott gépmunkák lesznek melyeket a felebbviteli bíróság a teljes vagy részleges reprodukció esetén, a bizonyítás felvételének ismétlésénél, vagy