A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - A sommás bírói határozatok közlése

172 A JOG védése alá is veti, és az élelemkereséstől s gazdasága kormányzásától önmagának, háza népének, sőt a polgári társaságnak nagy kárával elzárja, a természeti örök igazság, melynek erejét a hárm. törv. előb. 6. és 10. cim értelme szerint is semminemű ellenkező szokás meg nem döntheti, — azt kívánja, hogy a biró a vádlottat, törvényes elmarasztalása előtt, elegendő ok nélkül be ne fogassa.» (Fenyítő törvényszéki magyar törvény IV. kiad. 230 1.) Szinte hagyomány tehát minálunk az, hogy a személyes szabadság — előzetes letartóztatás alakjában — csakis a törvényben meghatározott esetekben korlátozható. E sorok irója azonban a B. P. életbeléptetése óta azt tapasztalta, hogy főleg a rendőrségi közegek a csak jbiróság! hatáskörbe eső delikturnok gyanúsítottjaival szemben aránytalanul több esetben rendelnek el letartóztatást, mint ahányszor a törvénynek kellő átértése mellett annak helye volna. Igaz, hogy a B. P. 143. §-a megadja a jogot a rendőri hatóságnak is a letartóztatásra, és hogy ez a letartóztatás helyes értelmezés szerint csak örizctbe-vétel — (B. P. 142. §. 2. p. 3. bek.), s a rendőri hatóság köteles az igy őrizetbe vett gyanúsítottat legkésőbb 48 óra alatt az illetékes bírósághoz átkísértetni, (B. P. 145. §. 4 bek.). — a dolog lényege szerint azonban a gyanúsított személyes szabadságától legott meg van fosztva, amint őrizet alá vétetik, s habár a jbiróság is köteles őt legott kihallgatni és további fogva tartása, vagy szabadon bocsátása iránt is legott hatáiozni (B. P. 145.§.) — mindez a terheltre nézve herce-hurcával jár, s a hatóságoknak teljes pontossága dacára gyakori eset, hogy a gyanúsított csak egy hét leforgása után nyeri vissza szabadságát, vagyis a jbirósági eljárás szerint nyolc napra terjedhető előzetes letartóztatási időt érdemetlenül kitölti anélkül, hogy törvényesen, mint előzetesen letartóztatott gyanúsított szerepelt volna a foglyok között. A B. P. 537. §-ánál fogva meg van adva a lehetőség, hogy az előzetes letartóztatási idő a büntetésbe betudassék, mert itt a törvény nem tesz külömbséget rendőrhatósági és bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás között. Ha azonban a terhelt fölmentetik, a rendőrségi letartóztatással járt kárja és szégyene helyrehozhatatlan, miután a B. P. XXXI. fejezete értelmében kártalanításra csak azok a felmentett vádlottak tarthatnak igényt, akik bíróság által elrendelt előzetes letartóztatást, vagy vizsgálati fogságot szenvedtek el ártatlanul (B P. 576. §.) Ebből nyilvánvaló, hogy a B. P. 141. §-ában előirt letartóztatási feltételek ugy a bíróságok, mint a rendőri hatóságok részéről a legszorosabban, kétes esetekben a gyanúsított javára értelmezendők. A jbirósági hatáskörbe utalt deliktumoknál főleg a B. P. 141. §. 2. pontjának az a mondata talál ingatag alkalmazást, amely az állandó tartózkodási hely és rendes keresetforrás hiányát emeli ki az előzetes letartóztatás elrendelésének megengedett esetei gyanánt. A törvény megmondja ugyan azt is, hogy a gyanúsított eme körülményei között is csak ugy tartóztatható le, ha megszökésétől alaposan lehet tartani. Ámde, — mert annak megítélése, hogy a megszökési készség vélelmezhető-e, tisztán az egyes biró cognitiójára van hagyva, — ha és amennyiben a biró nem mérlegeli alaposan a gyanúsítottnak szociális viszonyait, a fenti címeken elrendeli a letartóztatást, megindokolván azt azzal, hogy a gyanúsított állandó tartózkodási helyet, vagy rendes keresetforrást kimutatni nem képes. Ily módon aztán kódexünk nagyobb dicsőségére elérhetjük azt, hogy fogházaink a szibériai fogházak tultömöttségével fognak versenyezhetni. Erre pedig a törvényhozó semmiesetre sem célzott : ellenkezőleg, a letartóztatások minél kevesebb eshetősége képezi a törvénynek alapgondolatát. Vizsgálnunk kell tehát, mielőtt az előzetes letartóztatást kimondanánk, azt, hogy minők a gyanúsítottnak megélhetési körülményei. Az meglehet, hogy nincs állandó tartózkodási helye — a bűncselekmény színhelyén, de lehet más községben, ha p. o. utazó kereskedő segéd, vagy vándorló iparos, vagy illetőségi helyére átutazó napszámos esik gyanú alá. A rendes keresetforrás hiánya is csak látszólagos olykor, p. o. a napszámból, takarításból, mosásból stb. élő személyeknél. Ezek, amig egészségük engedi, rendszerint tisztességesen élnek, még ha időközönkint munkahiányban szenvednek is. Semmiesetre sem szabad tehát a rendes keresetforrás hiányát a munkahiány nyal azonosítani ! Ha ezt tesszük, ugy a letartóztatásnak nagyonis széles mezőt nyitunk. Figyelembe veendő, hogy a jbirósági hatáskörbe eső büntetendő cselekmények tetteseinek túlnyomó része a szegény néposztályb 31 való, abból, amelynek szociális vis/.onyai éppen manapság sötét gondokként nyomják az államok vállát. A bíróságok nemes feladatban vesznek részt, ha e gondokat könnyíteni törekszenek. A sommás bírói határozatok közlése. Irta TÖRÖK ISTVÁN dr., mezőtúri betétszerkesztő kir. albiró A birói határozatok közlésének az időpontját minden érdekeltnek nagyon szükséges ismerni, mert a jogorvoslatok (fölebbezés, felfolyamodás, perújítás stb.) határidejének kezdete és lejárta, a teljesítési határidő, a végrehajtási kérelem beadásának joga, sőt az elévülési határidő kezdete stb. is mind attól függ, hogy a birói határozatot az érdekeltekkel mikor közölték. Az eljárási szabályok éppen azért pontosan meg szokták a határozatok közlésének módját állapítani, hogy a közlés időpontja tekintetében semmi kétség fönn ne maradhasson. belátta szükségét, hogy magát egy hatalmas uralkodóháznak alávesse s egyesüljön a tartományokkal, melyek fölött e ház uralkodik; e mellett azonban megvolt bizonyos ösztönszerű idegenkedése az összeolvasztás minden kísérlete ellen.» (1: R e ch b e rg, Deák 1861. évi fóliratáról. Bpesti Szemle 268.sz. 123.1. majd idézi az 1790/91 X. t-. cikket. 1. 937.) Reámutat, (I. Le chef de l'état — la royauté) hogy a magyar királyság soha sem volt feudális, soha nem osztotta azt meg a tartományi föderalizmus. Különösen kiemeli azt, hogy a királyi hatalom, mindenkor korlátolt volt, élénk képét látjuk e fejezetben annak a jelenetnek, midőn az 1578. évi rendek kijelentik, hogy «tudja meg O felsége, miként a magyar nemességnek egyik leglényegesebb, régi törvények és ősi szokás által biztosított, szabadsága, a királyi fölséget a saját ügyeiben bizonyos korlátok közé szorítja és formákhoz köti.> C z i r á k y ismert müve (643. §) ezt irja: «Régimen íamen nunquam fuisse arbitrarium» stb. Apponyi gr. pedig kiegészíti ezzel: — «I1 y a eu, certes, des rois qui ont enfreint les lois et violé la constitution, mais il n'y a jamais eu, comme en Angleterre au temps des Stuarts une école juridique et un grand parti politique, qui plakát en théorie le pouvoir royal au-dessus de la loi» (906 1.) Méltatja a szerző a koronát, a koronázás jelentőségét, az arany bullát, az 1231. évi, az 1298. évi törvényeket, s arra a következtetésre jut, hogy: «le Travail du génié national aboutit donc, des le XlII-e siécle, á une constitution des publics qui contient la plus part des éléments essentiels du régime parlamentaire* stb (878 1) Nagy súlyt helyez a nemzet képviseletére (II. 882. ) s kimondja azt, amit külföld alig tud megérteni, hogy: <de principe du pouvoir reside dans la nation — c'est lá l'antique foi de notre peuple,> stb: majd foglalkozik az országgyűlések kompetenciájával, (888—890. i.) s hogy röviden összefoglaljam a végeredményt, megismerjük belőle, hogy: «che composse il nerbo, la forza e l'autoritá della nazione ungara», (Trón jelentése 1751-ben Velence számára), megtanuljuk belőle amit V i r o z s i 1 ilykép definiál: «Man nannte oft die ungar. Reichstáge <die Schutzwehr der ungar. Volksthümlichkeit und der Grundstein ihrer Rechte und Freiheiten* und wohl nicht mit Unrecht. Denn seit lánger als Fünfhundert Jahren sind sie die Seele des ungar. Staatslebens .... Sie konnten wohl oft lange ausgesetzt, oft auf m a n c h e Art umgangen werden, doch wollte es keinem Könige gelingen, sie gánzlich abzustellen. Háufig trat indenselben Streben nach unumschránkter Gewalt, mit besonnenem Wiederstande in die Schranken; aber jeden Reichstag fast ohne Ausnahme characterisirte eine nie ganz einzuschláfernde Wachsamkeit der Standé über Aufrechthaltung ihrer Constitution.* Majd ir a néposztályokról, a nemességről, majd reámutat arra, hogy ugyan a magyar ancien régime a privilégiumok uralma volt, de egyidejűleg illusztrálja azt is, hogy történelmünknek legnagyobb dicsősége volt, mikép előjogairól önmaga mondott le, hogy a:«nivellements'est fait non paren bas maisparen haut.» (894. 1.) A magyar közjog lényének teljes megvilágításához azonban a mű nem terjed ki arra, amit pedig jó ienne külföldön is, nálunk is sokaknak tudni, hogy: a magyar alapitá meg e honban a vallási szabadságot. Már a reformáció előtt is Európában a magyar katholikus egyház volt Róma irányában a legfüggetlenebb; a reformáció után viszont a magyar volt az, ki többször fegyverrel védte a lelkiismereti szabadságot. (S z e m e r e Bertalan, Pesti Hirnök. 1861 11/19) Giesebrecht kiemeli, hogy annak idején, midőn csak a nyugoti és keleti egyház létezett, Magyarország volt akkoron az egyetlen állam, ahol a római katholikusok és a keleti egyház hivei békében éltek egymással. (1. Geschichte der deutsch. Kaiserzeit I. 741 1.) János Zsigmond mondá 1571-ben: «a hit Istennek ajándéka és a lelkiismeret eiőszakkal semmire sem vitethetik.» A medgyesi gyűlésen 1576-ban kijelente Báthory István tejedelem, hogy: «Isten magának tartá fönn a lelkiismereten uralkodni; — a lelkiismeret az Isten dolga, melybe nem avatkozhatok.* ' Nem utalunk most Deákra, Eötvösre, kár hogy gróf Apponyi 1900 nov. 4-én mondott beszédét be nem szőtte müvébe p. o. ezt, hogy: irtóztató szenvedések, megpróbáltatások, vészé-