A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - Apponyi Albert gróf a magyar parlamentről

1*0 A minisztérium azzal, hogy az 1875. évi utolsó tervezet egész anyagának tüzetes megvitatása végett szakegyénekből, országgyűlési képviselőkből és az egyes szakminisztériumok kiküldötteiből alakított nagyobb bizottságot hivott egybe, amely 1884. évi február 4-edikétől kezdve mintegy félhónapon át tartotta üléseit. Az ezen bányajogi nagy ánkéten folytatott valóban igen tanulságos eszmecserék — s az egyes bányajogi intézmények alapelvei tekintetében létrejött megállapodások figyelembevétele mellett készült a minisztériumban a bányatörvény negyed i k tervezete, melyet az értekezlet szakaszról-szakaszra még egyszer megvitatott; törvényhozási tárgyalás alá azonban ez a javaslat sem került, mivel a kőszénbányászatnak a kényszerű megváltás elvére alapított jogi szabályozására vonatkozólag nem csupán a földbirtokosoknál, hanem a nagyobb kőszénbányavállalatok körében is mutatkozott éles ellenkezésre s heves tiltakozásra való tekintettel a javaslatnak a képviselőházhoz való benyújtását akkora kormány el nem határoz hattá, S ezzel megint hosszabb szünet állott be a bányajogalkotás előkészítésének munkálataiban.2) Csak 1890-ben, midőn a bányaügyi közigazgatás vezetése a földmivelésügyi minisztérium ügyköréből a pénzügyminisztérium ügykörébe létetett át, nyilatkozott meg újra a magyar bányatörvény megalkotására irányuló törekvés, arnenynyiben ezen évben a korábbi legutolsó tervezet a pénzügyminisztériumban ujabb revízió alá véletett. Ezen átdolgozás eredménye a törvénynek öt ö Mik tervezete, melynek alkotmányos tárgyalásra való előterjesztését a föidbirtökosi érdekképviseleteknek a kőszénkérdés tervezett megoldásával szemben való merev ellenző állásfoglalásán kivülmégaz igazságügyi kormány azon nézetnyilvánitása i-s akadályozta, hogy a tervezet jogászi szempontokból még gyökeresátdolgozástigény el. -) Az 1884. évi bányajogi nagy ankét tanácskozmányainak jegyzőkönyvei, melyek a Közgazdasági Értesítőben, de különlenyomatban is megjelentek, igen sok becses anyagot szolgáltatnak a magyar bányajog kodifikálásának előmunkálataihoz. Ezen értekezlet a bányajog egész anyagára kiterjeszkedett, s nemcsak az alapelvek, hanem a részletkérdések megvitatásába is belebocsátkozott s mindenütt különös súlyt fektetett a gyakorlati bányászat szükségleteire. Ezen értekezleti jegyzőkönyvekben lépten-nyomon meg-megszólal a tételes bányajogi intézményeink gyakorlati értékére nézve szerzett tapasztalás ; s ezek a nyilatkozatok annál is inkább becsesek, mert oly kiváló szakegyének ajkáról hangzottak el, akik képességeiknél s az ügy iránti meleg érdeklődésüknél fogva valóban méltók voltak a bányászati érdekek képviseletére. A gyakorlati bányászati követelmények mellett a jogászi szempontokat már kevesebb figyelemre méltatta az értekezlet. JOG És ezzel eljutottunk a pénzügyi és az igazságügyi miniszterek által 1899-ben folyamatba tett legújabb bányajogalkotási előmunkálatokhoz, melyek végre remélhetőleg eredményre fognak vezetni. Ezen előkészítő munkálatok eddigi menetéről a törvénytervezet elkészítésére, a két miniszter által kiküldött bizottság működéséről a napi sajtó s a kormány működéséről szóló évi jelentések elég tájékoztatást nyújtottak, minélfogva a bővebb ismertetéstől itt eltekinthetünk. Elég az, hogy a tervezet — immár a hatodik, — elkészült s hogy a bányatörvény megalkotását a legutolsó trónbeszéd is a törvényhozás által legközelebb megoldandó fontos feladatok egyikének tüntette föl. Ennélfogva talán ez egyszer már nem csalódunk, ha abbeli hitünknek és reményünknek adunk kifejezést, hogy oly sok vajúdás, — annyi sikertelen kísérlet után végre-valahára csak elkészül a bányatörvénykönyv is, közgazdasági helyzetünk felvirágoztatásának eme hathatós emelt) üje. Bizony ideje már annak, hogy eme hitünket és biztató reményünket ne törje le megint valami heves ellenáramlat, mert a bányászat körében megzavart jogegység helyre állítása, a kétes jogbiztonság megszilárdítása, a bányajogi intézmények időszerűtlen alakjainak a modern bányászat és a bányászathoz fűződő közgazdasági érdekek követelményeinek megfelelő módosítása, a bányaügyi adminisztráció korszerűvé tétele, a szocialisztikus áramlatok által erősen inficiált s az egész vonalon rendezetlen munkásviszonyok (munka-jog, munkás-védelem, munkás-biztosítás) szabályozása, a bányamüvelés által oly imminenter fenyegetett élet- és vagyonbiztonság védelmére szükséges bányarendészet töklyesbitése stb. : mind oly tekintetek, melyek a bányatörvény megalkotását nemcsak a bányászattal foglalkozók érdekcsoportja szempontjából, hanem az egész társadalom érdekében s a modern jogállam követelményeként elodázhatatlan közszükségletnek minősitik. * * * Azzal a hosszas vajúdással, azzal a lassú, nehézkes és lépten-nyomon akadályokba ütköző előrehaladással, mely a magyar bányatörvény előkészítését jellemzi, a bányajog kodifikálása s általán a bányajogi reformok terén más kultur-á'lamokban is találkozunk, mert a bányatörvénykönyv megalkotása a legnehezebb jogalkotási feladatok egyike; hogy miért, azt mindjárt közelebbről is érinteni fogjuk. Ott van pl. Franciaország, melynek 1810. évi ápril 21-iki napóleoni bányatörvénye legrégibb az élő bányajogok között. Igaz ugyan, hogy a közel 100-éves francia bányatörvény számos alapvető kérdés, — jelesül a bányajog alapja, a bányatulajdon mibenléte és jogászi konstrukciója, az államnak a TÁRCA. Apponyi Albert gróf a magyar parlamentről.*) A Jog eredeti tárcája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr. Deák Ferenc irodalmi müve, az A dalékok a magyar közjoghoz megjelenése óta, mely azonnal napvilágot látott német nyelven is, alig jelent meg ujabban oly mű, mely a külföld számára közjogunk szellemét jobban felismerhetővé tenné, mint Apponyi gróf előttünk fekvő tanulmánya. E tanulmány azt a benyomást teszi ránk, hogy az nemcsak a külföld számára íratott, hanem azok részére is, akik itthon a történelmi alapot elhagyva, közjogunk sarktételeit a modern tudományosság mezébe burkoltan akarják, mint elfogadhatót fölismerni. Deák Ferenc Adalékai felelet voltak egy műre, mely elvont theóriák- s elfacsart tudományos okoskodásokkal akarta a magyar közjog történelmileg elfogadott alapelveit lehetetlenné tenni. Apponyi gróf műve nem felelet, hanem mégis nagyon alkalomszerű akkor, amidőn a vele egyidejűleg megjelent Le fai vreféle munkát (Les Magyars pendant la domination ottomane. II. Paris 1902. Perrin et Co.) s annak szellemét megismerjük, akkor méltán emlékezetünkbe jő az a mottó, melylyel annak idején Hugó Viktor ismert művét, a Histoire d'unCrime-t közrebocsájtotta, vagyis «le livre est plus qu'actuel; il est urgent.» A Lefaivre-féle nagy kétkötetes munka a leggaládabb irodalmi támadások egyike, amely a magyar állami törekvések, multunk, ugy jelenünk küzdelmei s jövő reményeink legyalázására Íratott. S ha akad a külföldön elfogulatlan tárgyilagos tanulmá•) Le parlament de la Hongrie. Apponyi Albert gróf tanulmánya. (Annuairedu parlament. Paris. Georges Roustan, 1902. Chapitre V. 864-958. 1.) nyozó, bizonyára nagyobb súlya lesz előtte Apponyi gróf tanulmányának, mint Lefaivre kétkötetes ferdítéseinek. Schvartz Gyula egyik akadémiai értekezésében megrója a külföld publicisztikáját, hogy velünk oly kevéssé törődik, s intézményeinket megismerni nem akarja. Beksits egyenesen azt írja, hogy nem nekünk kell hivatkoznunk a külföldre, a külföld hivatkozhatnék ránk, ha alkotmányunkat és annak fejlődését ismerné: — és az a külföld azzal sem védekezhetik, hogy forrásaink előtte idegen nyelven vannak irva, hiszen legjelesebb forrásműveink latinul irvák, a tudományosság internacionális nyelvén, sok jeles magyar mű németre is le van fordítva, történelmi kutforrásaink nincsenek titkos archívumba zárva és mégis 1902-ben jelenhetnek meg oly művek, melyeknek karakterisztikája alig lehet egyéb, mint végtelen gyűlölet s rosszakarat, vagy sötét tudatlanság. Már W es se lényi utal arra ^Szózatában* (198. 1.): «megbocsálhatlan hanyagságunknak tulajdonitható mindaz, hogy az ellenünk való rágalmak cáíolatlan maradtak, — mind pedig, hogy a külföld helyzetünk, viszonyaink s közös érdekeink felől fel tíem világosittatott* — tudjuk, hogy A p p o n y i gróf e kötelességnek mint szónok az interparlamentáris konferenciákon már megfelelt, most azonban mint iró lép fel, hogy az előítéletek sötétségét megvilágosítsa. Apponyi gróf maga igy fogja föl a föladatát, nem az institúciók leírását, hanem annak önálló jellemzését, annak fejlődését tartja szem előtt s ily értelemben műve egy sikerült: «rapide esquisse de nos institutions constitutionelles.> (992 1.) Még sikerültebb ide vonatkozólag egy másik tétele, melyben művét ily kép aposztrofálja: «Ce Travail estsurtout un Travail de rectification; au lieu d'une Hongrie, héroique sí l'on veut, mais turbulente, portée a la révolte contre l'Autriche, dont elle serait une province incommode et pretentieuse, au lieu de cetté Hongrie que l'ignorance ou l'hostilité d'une certaine science dépeint chaque jour sous des couleurs eriardes, j'ai voulu montrer la ventable Hongrie, celle de l'historie et du droit public, c'est á dire la plus ancienne des nations libres du continent européen.. . j'ai voulu montrer le plus vieil État centralisé de l'Europe, la plus ancienne unité politique>. . . . (995 1.)