A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A kassai kir. itélőtábla

A JOG talmazás utján tett váltói nyilatkozat a meghatalmazót csak abban az esetben kötelezi, ha a meghatalmazottnak jogköre vagy a törvény vagy pedig a nyert megbízás alapján váltói kötelezésre is kiterjed; már pedig az alperesnek mint zárgondnoknak jogköre törvénynél fogva váltói kötelezettségek vállalására ki nem terjed. Azt pedig alperes nem is állította, pedig felperes vonatkozó előadásával szemben bizonyítani tartozott volna, hogy a szóban forgó biztosítás ellenértékét képező biztosítási dij fedezetére adott kereseti váltónak a zárgondnoki kezelése alatt állott végrehajtási tömeg, illetőleg a végrehajtató hitelezők nevében való elfogadására felhatalmaztatott stb. Bűnügyekben. A kir. Kúria 82. számú büntetöügyi döntvénye. Felülvizsgálhatja-e a kir. törvényszék a vádlott részéről a bűnösség vagy a minősítés tekintetében felebbezett kir. jarásbirótági ítéletnek a büntetésről rendelkező / észét, ha a kiszabott büntetés a Bp. 547- §~a harmadik bekezdésének 1-sö pontjában meghatározott mértehet meg nem haladja és a kir. törvényszék a kir. járásbíróság ítéletét a bűnösség és a minősítés kérdésében helybenhagyja ? (9,082/B. 1900. és 527/B. 1902. számokhoz.) Határozat. A kir. törvényszék a vádlott részéről a bűnösség vagy a minősítés tekintetében felebbezett kir. járasbirosági ítéletnek a büntetésről rendelkező részét akkor is felülvizsgálhatja, ha a kiszabott büntetés a Bp. 547. S-a harmadik bekezdésének 1. pontjában meghatározott mértéket meg nem haladja és a kir. törvényszék a kir. járásbíróság ítéletét a bűnösség és a minősítés kérdésében helybenhagyja Indokok: A kir. törvényszék felülvizsgálata alá tartozó ügyekben, a Bp. 517. §. harmadik bekezdésének a telebbezésl csupán a büntetés kiszabása tekintetében korlátozó rendelkezése, szorosan értelmezendő kivételt állapit meg az ugyanazon §. második bekezdésében foglalt amaz általúnos szabály alól, mely szerint a bűnösség vagy a minősítés kérdésében vagy alaki hiányok miatt bármily csekély büntetést kimondó kir. járásbirós"ági Ítélet felebbezéssel megtámadható. A törvénynek az a szövegezése: <csupán a büntetés kiszabása tekintetében nincs helye ' felebbezésnek» világosan kifejezi azt, hogy a törvény a felebbezést csak arra az esetre kívánta megszorítani, ha az kizárólag a büntetés kiszabása ellen irányul. A Bp. 555. és 387. §-ai szerint a felülvizsgálatnál a felebbezés kerete irányadó; már pedig a bűnösség vagy a minősítés kérdésében használt teiebbezés a büntetésre is kiterjed, mert az előbbi az ítéletet egész terjedelmében támadja meg; az utóbbi pedig enyhébb minősítés megállapítását és ezáltal a büntetés enynitését is célozza. Ezekből következik, hogy a bűnösség vagy a minősítés miatt feleDbvitt ügyet a kir. törvényszék a büntetés tekintetében nemcsak felülvizsgálhatja, hanem felülvizsgálni köteles is. A büntetés kérdésének felülvizsgálatára csak akkor szoritkozhatik, ra egyedül a büntetésre vonatkozó rendelkezés van megtámadva. Ezt az esetet a bűnvádi perrendtartás szigorúan elválasztja a bűnösség vagy a minősítés miatt közbevetett felebbezés eseteitől és ehhez képest a felülvizsgálat módját is különbözőképen szabályozza. Ha a felebbezést csak a büntetés kiszabása miatt használták, a felebbezett ügyet a kir. törvényszék az 550. §. negyedik bekezdése értelmében tanácsülésben vizsgálja meg, azonnal az érdemben itél és a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyja vagy megváltoztatja. Ellenben, ha a felebbezés a bűnösség vagy a minősítés kérdésében használtatott, a kir. törvényszék az ügyet az 550. §. utolsó bekezdéséhez képest felebbviteli tárgyalásra utasítani köteles, amelynek eredménye szerint a vádlott sérelmére szolgált semmiségi okok alapján is intézkedhetik. A bűnvádi perrendtartás eme szabályaival nem volna összeegyeztethető az 547. §-nak olyan értelmezése, hogy a bűnösség vagy a minősítés kérdésében felebbvitt ügynél a felebbviteli bíróság felülvizsgálata a büntetésre nézve megszorittatnék vagy kizáratnék csak azért, mert a kiszabott büntetés az 547. §. harmadik bekezdésének 1-ső pontjában meghatározott mértéket meg nem haladja. De célszerűségi szempontok sem szólanak a felülvizsgálat jelzett tr.egszoritása mellett. Ugyanis az 547. §. harmadik bekezdésében foglalt korlátozó szabály felállításánál a kir. törvényszékek teendőinek apasztása céloztatott. Ez a cél csak akkor érhető el, ha a felebbezés pusztán a büntetés miatt használtatott és az 547. §. harmadik bekezdésének 1-ső pontjában körülírt eset forog fenn, amennyiben ebben az esetben a felebbezés tanácsülésben visszautasítható. Ellenben akkor, ha a felebbezéssel a bűnösség vagy a minősítés megtámadtatott, a felebbviteli biróság az ügyet amúgy is felebbviteli tárgyalás alapján érdemileg elbírálni tartozik, oly esetben pedig a büntetésre vonatkozó rendelkezés felülvizsgálása a biróság teendőit nem szaporítja. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető szakosztályának 1902. évi március hó 12-én tartott teljes üléséből A BP. 18., 19. és 22. §-aiban foglalt általános rendelkezés szerint, az összefüggés folytán elbírálandó cselekmények bíróságát az ezek közül legsulyosabbra irányló vád határozza meg: minthogy pedig a bünpernek rendje meg nem engedi, hogy az elsöfokban egységesen elbírált összefüggő cselekmények a felsőbb fokú elbírálásnál külön választassanak és különböző bíróságok által vizsgáltassanak felül, természetes, hogy a perorvoslat tekintetében is a különben alsóbb hatáskörbe utalt cselekménynek a magasabb hatáskörbe tartozóhoz kell alkalmazkodni. A temesvári kir. ítélőtábla (1900. szept. 26. 3,219. sz. a.) súlyos testi sértés büntette miatt vádolt D. Péter, továbbá könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt Zs. Szima és Zs. sz. B. Persza ellen folyamaiba tett bűnügyében következőleg itélt: Minthogy Zs. Szima és Zs. szül. B. Persza vádlottak egyedül a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sérlés vétségében, vagyis oly bűncselekményben mondattak ki bűnösnek, melynek elbírálása az 1897. évi XXIV. t.-c. 18. §. 4. pontja értelmében a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik, a kir. törvényszéknek ilyen ítélete ellen pedig a B. P. 381. §. 2. pontja értelmében felebbezésnek helye nincs: A kir. ítélőtábla Zs. Sz. és sz. B. Perzs vádlottaknak fefebbezését a BP. 389., 401, és 422. §-ok alapján visszautasítja, és ezt az ügyet egyedül D. Péter vádlottnak bejelentett felebbezése folytán vévén felülvizsgálat alá, a kir. törvényszék D. Péter vádlottról rendelkező felebbezett részét helyben, nem felebbezettnek tekintett egyéb részét pedig érintetlenül hagyja. M. ni. kir. Kúria (1901. május 9. 2,747/B. 1901. sz. a.) D. Péter vádlott és Zs. Szima és Zs. Szimáné B- Persza vádlottak érdekében a koronaügyész semmiségi panasza folytán, a koronaügyésznek meghallgatása után, következő végzést hozott:A kir. ítélőtábla ítélete a B. P. 384. §. 4. pontja alapján megsemmisíttetik és ugyanaz a biróság arra utasittatik, hogy a pert újból s valamennyi vádlott érdekében vizsgálja felül s hozzon valamennyi vádlottra kiterjedő Ítéletet. Indokok: A BP. 18., 19. és 22-ik §-ban foglalt általános rendelkezés szerint, az összefüggés folytán elbírálandó cselekmények bíróságát az ezek közül legsulyosabbra irányló vád határozza meg; minthogy pedig a bünpernek rendje meg nem engedi, hogy az elsőfokban egységesen elbírált összefüggő cselekmények a felsőbb fokú elbírálásnál külön választassanak és különböző bíróságok által vizsgáltassanak felül, hermészetes, hogy a perorvoslat tekintetében is a 1 ülönben alsóbb hatáskörbe utalt cselekménynek a magasabb hatáskörbe tartozóhoz kell alkalmazkodnia. Minthogy pedig D. Péter vádlott ellen súlyos testi sértés büntette miatt emeltetett vád, mely vádnak elbírálására első fokban a törvényszék, másodfokban pedig a kir. Ítélőtábla van hivatva; az ezzel kapcsolatban álló könnyű testi sértés vétség miatt emelt vád tehát a bűntett fórumában osztozván, azok perorvoslata a bűntettre vonatkozó perorvoslattól különböző nem leiiet: ennélfogva a temesvári kir. Ítélőtábla helytelenül mondotta ki azt, hogy a Zs. Szima és Zs. Persza ellen könnyű testi sértés miatt emelt vád felülbirálata hatásköréhez nem tartozik. S minthogy ez az alaki jogsérelem a BP. 384. §. 4. pontja szerint semmiségi okot képez mely ugyan eme szakasz végbekezdése alapján mindig hivatalból figyelembe veendő, ennélfogva a kir. ítélőtábla Ítélete az ügy összefüggésénél fogva egészben megsemmisítendő és ugyanaz a biróság szabályszerű eljárásra s minden vádra kiterjedő uj itélet hozatalára volt utasítandó. Községi bíró a maga szántából elrendelte, hogy a községi közút mentén, a vádlott telke mellett, annak kerítésétől vagy egy méternyire, sánc (árok) ásassék a közúti vizek elvezetése céljából, ami által azonban vádlott az ö gazdasági érdekeit sértve érezte s a községi biró által a művelet végrehajtására kiküldött esküdtet a végrehajtásban erőszakkal akadályozta. Minthogy a közutakról szóló 1890. évi I-ső t.-c. 47.,52. §-ai rendelkezésénél fogva a községi biró a jelzett művelet elrendelésére nem volt feljogosítva, a községi biró annak elrendelésével hatáskörét tulhágta s igy az esküdt nem volt a btk. 165. §-a értelmében hatósági meghagyás végrehajtásában akkor, amikor a vád alapjául szolgáló tett elkövettetett. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék által (1901. febr. 16-án 152. sz. a.) B. Rafael a btk. 156. §-ban körülirt s a btk. 92. §. alkalmazásával is minősülő hatóság elleni erőszak vétségében, — mit az által követett el. hogy 1900. jul. 23-án Felcsernáton község] ben a közmunkával elvégzendő sáncásás teljesítésére kiküldött R. András községi esküdtet hivatalos eljárása közben megragadta 1 és leráncigálta s ezen tettlegességével a kiküldetés teljesítését ' megakadályozta, — bűnösnek kimondatik s ezért a btk. 165. §. alapján a btk. 92. §. alkalmazásával 8 napi fogházbüntetésre ítéltetik el. Indokok: R. András felső-csernátoni községi esküdt a főtárgyalás rendén eskü alatt vallotta, hogy B.Rafael 1900 jul. 23-án, midőn a községi biró R. Demeter rendelete folytán a B. Rafael háza háta megett közmunkával sáncot akart ásatni, őt ezen hivatalom eljárása közben torkon ragadta, a sáncról leráncigálta s ezen