A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A kassai kir. itélőtábla

62 A JCG mert: a csatolt hagyatéki iratokból megállapítható, hogy néh. Sz. S. Jánosnak egyik örököse Sz. S. Pál volt, a ki ellen a zálogjogok a tkvi rdts 74 §-a alapján megszereztettek : megállapítható továbbá az is, hogy Sz. S. József a szabadkai 18,133. sz. betétben foglalt s Sz. S. Jánost illető' birtokjutalékot részben Sz. S. Pál egyik örököstársnak a zálogjog megszerzése, illetőleg a végrehajtási zálogjog alapjául szolgált pernek megindítása után javára történt lemondása folytán szerezte meg, ez a lemondás azonban a jóhiszemű hitelezőnek előbb szerzett zálogjogát meg nem szüntetheti. A m. kir. Kúria (1902 jan. 22-én 3,732. sz. a.) által a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben indokolásánál fogva és azért: mert nem a jelen kervényi, hanem a peres útra tartozik annak a kérdésnek kiderítése, hogy a zálogjogoknak a hagyatékbiróság végzése alapján történt törlése következtében a feltételes zálogjogokat nyert hitelezők jogellenesen károsodtak-e vagy sem ? Igaz ugyan, hogy — ha a komoly szándék és elhatározás, vagyis a szerződési akarat, hiányzik — ügylet létre nem jön ; de olyan birói gyakorlat, hogy súlyos betegnél ez az akarat feltétlenül hiányzónak tekintessék, nincs és nem is lehet ; mert az akarat komoly volta, mint ténykérdés, minden esetben külön megállapításnak tárgya. iA m. kir! Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 12. 8. 1. G. 5c6. sz. a.) A jogról való lemondás, éppen ugy, mint e jogok szerzése vagy elidegenítése, valamint a kötelezettségek vállalása nem csak kifejezett szavakkal, hanem oly cselekvényekkel is érvényesen nyilvánítható, melyek a lemondási szándék iránt kétséget fenn nem hagynak. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 30. I. G. 541/901. sz. a.) Jogszabály, hogy a szülő tartására kötelezett gyermek jogositva van a tartást természetben nyújtani és a pénzbeli egyenérték fizetésére csak akkor kötelezhető, ha az utóbbi kiköttetett, vagy ha a természetben tartás lehetetlen, vagy a tartásra jogosítottnak jogos oka van azt a tartásra kötelezettnek vagy hozzátartozóinak viselkedése miatt el nem fogadni. Amikor a tartásra kötelezett ezt a kötelezettséget csak természetben tartozik szolgáltatni : a teljesítési kötelezettség csak akkor áll be, a mikor a jogosított a tartásnak ezt a módját tényleg igénybevenni akarja. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 30 I. G 543/1901 sz. a.) Ha az állítólagos örökbefogadási szerződés még az osztrák ptkv. uralma alatt, vagy .oly jogterületen köttetett, ahol az említett törvény ma is hatályban áll, akkor ennek i38. Sj-a szerint a fogadott gyermek nem veszti el saját családja jogait, tehát saját természetes szülője elleni jogai fennmaradván, ebből jogilag következik az, hogy természetes szülei irányában az ö családi viszonyból folyó kötelezettségei is fennmaradnak ; ha pedig az állítólagos örökbefogadási szerződésre a magyar magánjogi törvény volna alkalmazandó, akkor ennek jogszabálya szerint is az örökbe fogadott gyermek és ennek természetes szülője között a családi kapocs az örökbefogadási szerződéssel meg nem szűnik, sebből folyólag a természetes szülő és az örökbe fogadott gyermek a családi viszonyon alapuló kölcsönös tartási igényeket egymás ellen érvényesíteni vannak jogositva. ("A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 30. I. G. 530/1901. sz. a.) Az 1888 : VII. t.-c. az állategészségügy rendezéséről rendelkezvén, amennyiben ennek fentartására és általában a forgalomnak az egészségügyi szempontból való szabályozására bizonyos rendőri intézkedéseket tartalmaz és ha ily rendőri intézkedések megsértetnek, egymagában ez a körülmény a tulaj donjog megszerzésének útjában nem áll, az tehát, hogy felperes marhajáriatok nélkül vásárolta meg a kérdéses ökröket, vagy tinókat és megbízott abban, hogy alperes hajcsára a járlatokat a vétel után másnap a vételárból visszatartott részlet fejében átadja, magát a vételi ügyletet határtalanná nem teszi, mivel nem lettek megállapítva oly tények, melyekből felperes rosszhiszeműségére következtethető lenne. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa. 1902. jan. 23. G. 523/1901. sz. a.) A fölebbezési bíróság a felfolyamodással megtámadott végzésével a kir. járásbíróság ellen közbetett felfolyamodás következtében, mint másodbiróság határozott; ilyen esetben pedig a S. E. 2I4. §. illetőleg az 1881. LIX. t.-c. 26. S- és a S Ü. Sz. 127. S- szerint a további felfolyamodást a kir. járásbíróságnál kell beadni, és a felfolyamodás elfogadása vagy visszautasítása felett ez a bíróság van hivatva határozni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 30. I. H. 411. sz. a.) Fölemlitve azt, hogy az oszt. polg. tkv. 1,284. §• értelmében életjáradéki szerződés csak akkor jön létre, ha a vagyon átvevője évi készpénzbeli teljesítésre kötelezi magát és nem akkor is, ha az ellenszolgáltatás természetben eltartásból áll, — általánosan elfogadott jogszabály az, hogy szülő és gyermek, vagy közelrokonok között létrejött olyan vagyon átruházási szerződés, melynek egyedüli ellenértékét az átruházónak tartása képezte, nem tekinthető visszterhes szerződésnek, hanem ajándékozásnak. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902. jan. 17. I. G. 518/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Meghatalmazás utján tett váltói nyilatkozat a meghatalmazot csak ebben az esetben kötelezi, ha a meghatalmazottnak jogköre vagy a törvény, vagy pedig a nyert megbízás alapján váltói kötelezésre is kiterjed; márpedig az alperesnek mint zárgondnoknak jogköre törvénynél fogva váltói kötelezettségek vállalására ki nem terjed. A szegedi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1901 márc. 28-án 4,286. sz. a.) Első magyar általános biztosító társaság szegedi főügynöksége felperesnek, M. György alperes ellen 898 K. 94 f. és jár. iránti váltóperében következő ítéletet hozott: A kifogások elutasittatnak s az 1902. évi november hó 7. napján 20,710 sz. a. kelt sommás végzésnek joghatályban fentartása mellett köteleztetik alperes elfogadói minőségben a szegeden 1900 évi május hó 10 napján 449 forintról kiállított váltó alapján a kereseti 898 kor. 24 fillér (449 frt 47 kr.) tőkét stb. megfizetni stb. Indokok: A V. T. 105. §-a szerint érvényes váltónyilatkozat meghatalmazott által is kiállítható. A meghatalmazott által a meghatalmazó migbizásábó! a váltóra vezetett nyilatkozat a sajátkezű névaláírással egyenlő hatálylyal bir, akár vezette a meghatalmazott a váltónyilatkozatot a meghatalmazó nevében, a meghatalmazási viszony kitüntetésével, akár pedig a meghatalmazási viszonyra utaló toldás nélkül a váltóra. A meghatalmazottként eljárt személy váltójogi felelőssége csak akkor állhat be, ha a váltónyilatkozatot meghatalmazás nélkül, vagyis jogkörének túllépésével, a meghatalmazási viszonyra utolsó toldás mellett saját nevével is ellátta. A váltónyilatkozatnak más nevében meghatalmazás vagy képviselet alapján történt kiállítása esetében a váltóbirtokos elsősorban az ellen támaszthat igényt, aki a váltónyilatkozatot mint megbízott irta, ezt terhelvén a váltójogi felelősségét kizáró, annak a jogviszonynak kimutatása, hogy a váltónyilatkozltot megbízásból, vagy képviselet alapján tette. Alperes a reá intézményezett kereseti váltót, mint a Z. Áron ingatlanaira kirendelt gondnok fogadta el; a gondnok —a mi alatt a perbeszédből kitünőleg zárgondnok értendő — jogai az 1881: LIX. t.-c. 245. §-ának utolsó bekezdése szerint a meghatalmazott jogaival azonosak. Alperes tehát a váltót, mint meghatalmazott irta alá. Képviseleti jogának terjedelme az anyagi jogelvek alapján döntendő el. A zárgondnok, ki mint vagyonkezelő, más utasítás hiányában jogositva van ugyan minden oly ügyletre, mely a gazdaság rendes vezetésével jár s igy a terményeknek biztosítására is; a zárgondnoknak az 1881. évi LX. t.-c. 245. §-a szerint korlátolt vagy korlátolható képviseleti joga azonban, külön felhatalmazás nélkül, váltónyilatkozatnak a képviselt nevében való kiállítására nem terjed ki, amint ez a hasonló jogviszonyra vonatkozó 1877. évi XX. t.-c. 113. §-a utolsó és a K. T. 43. §-ának 2. bekezdése rendelkezéseiből kitűnik. Alperes nem is állította, hogy zárgondnoki minőségben váltókötelezettség vállalására felhatalmazást nyert, a jelen per elbírálásánál tehát a V. T. 105. §-a alkalmazandó, amely szerint a más nevében meghatalmazottként felhatalmazás nélkül való nyilatkozatot tevő személy azon minőségben felelős, amelyben az állítólagos meghatalmazott felhatalmazás esetében felelős lett volna. Miután pedig az a kérdés, hogy alperesnek zárgondnoki tiszte megszünt-e vagy sem, a jelen per eldöntésére befolyással nem bir; ennélfogva az e részbeni bizonyítás mellőzésével, a kifogások elutasítása mellett alperest a V. T. 105. és 23. §§-ai értelmében az általa kiállított váltónyilatkozat alapján a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1901. május hó 23-án 2,453. sz. a.) Az első bíróság ítélete megváltoztattatik, az 1900. évi 20,700. számú ;ommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperes a keresetével elutasittatik. stb. Indokok. A kereseti válton levő ez az elfogadói nyilatkozat «Georg M. als Curator der Aron D.-schen Gutsverwaltung* kétségtelenül meghatalmazási váltónyilatkozat, melynélfogva a meghatalmazási viszony valósága és a meghatalmazás keretén belül a meghatalmazó váltókötelezettségét állapítja meg. A váltónyilatkozat jogi természete magának a váltónak tartalma szerint lévén megbírálandó; minthogy a kereseti váltó tartalma szerint alperes, mint a nevezett jószágkezelőség gondnoka, tehát ennek a nevében tette a váltónyilatkozatot, a felperest terheli a váltó eme tartalmával szemben, annak a bizonyítása, hogy az alperes a saját személyében vállalt kötelezettséget. Ezt azonban a felperes nem bizonyította. Ezért és mert annak a megállapítása nélkül, hogy az alperes mint álmeghatalmazott vagy mint a jogosu tságát túllépő személy irta alá a váltót, alperest a V. P. 105. §-ából folyóan kötelezettség nem terheli; mert továbbá a Jelperes maga sem állította azt, hogy a jószágkezelőség részéről az alperes váltónyilatkozat tételre való felhatalmazással nem birt, — hivatalból pedig ennek a meghatalmazásnak a valósága, és terjedelme vizsgálat tárgyává nem tehető — az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperes a keresetével elutasittatott stb. A m. kir. Kúria (1902 február 25-én 1,010. V. sz. a.) A kir. Ítélőtáblának ítélete megváltoztatattik stb., az elsőfokú bíróságnak ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, mert mégha-