A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Folytatás

A JOG 5 kezes pedig csak ez utóbbi lehet, azért a btkv. novelláris módosításának a kbtkv. 22. §-ára is ki kell terjednie, s az átváltoztatás mértékét egységesen kell rregál'apitani. A biró pedig addig is alacsony összegű pénzbüntetés alkalmazásával segit magán, illetve a vádlotton. Az okokkal, melyeket kitejtettem, azt hiszem, sikerült tisztelt olvasóimat meggyőzni, hogy igen is, helyes a megtámadott «rendelet» azon kijelentése, hogy valamely elitélt ellen megállapított pénzbüntetés részletekben való törlesztéséül egy napi szabadságvesztés büntetésnek megfelelő pénzösszegnél kevesebb nem fogadható el. Sikerült talán azt is kifejtenem, hogy a kifogásolt «rendelet» a pénzbüntetés denaturalizációjában egészen ártatlan, és hogy az itélőbiráknak módjukban áll a szegény embert elősegíteni, hogy a pénzbüntetést csekély részletekben törleszthessék. V Közvetett- és szolgabirtoTí. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta : KLEIN EDE dr. ügyvéd, Szepsiben. X — Folytatás.*) — Ez a közvetett képviselet: mittelbare Stellvertretung, Ersatzmann, mint Jhering nevezi.7 De maga Paulus is — Sent. Rec. V. 22. «per procuratorem acquisivi nobis possessionem posse utilitatis causa receptum est» — a birtokszerzést a képviselő által még célszerűségi szempontra vezeti vissza. Ami tehát Javolenus szerint jogi képtelenség, Paulus szerint a iuris ratio megtörése célszerűségi okokból, az idézett alapvető forráshelyben már stringen s logikai kényszerrel az animus belső lényegéből fakad. Hát akkor hogy magyarázható a közvetett képviselet? A közvetett képviselő nem bir az animus sibi habendivel,3 az szolgálatait kétségtelenül a képviselt rendelkezésére bocsátja. «operam duntaxat suam accomodaret» és mégis birtokot szerez, birtokvédelemben részesül. Azon obiectio, hogy az még a régi időből eredt, midőn a valódi animus lényegéről a jogtudománynak helyes fogalma nem volt, figyelembe nem jöhet, hiszen a közvetett képviselet a közvetlen képviselet mellett is megtartotta jogi érvényét, mégpedig helyes joggyakorlati okokból, mivel a jogi forgalom a képviselet egyik alakzatát se nélkülözhette.9) Valójában a közvetlen képviselő nem azért birlal, mivel nincs animus habendi-je. nem ily doktrinár tekintetek késztették a rómaiakat arra. hogy a képviselőtől a birtokot megtagadják, hanem nyomós gyakorlati érdekek. A forgalom követelőleg posztulálta a közvetlen képviselet megvalósítását és miután compossessio plurium in solidum ki volt zárva, meg kellett a képviselőtől a birtokot tagadni, hogy azzal a képviseltet (a birtokfőnökötj felruházhassák. Itt is a képviselő , birlal, hogy a képviselt birtokolhasson. Mindaz, ami a közvetett képviselőre (Ersatzmann) áll, áll egyszersmind az eladóra is. Ha az eladó a traditio előtt a vételárt felvette, a dolgot nem a maga részére akarja, hanem a vevő részére, tehát kétségen kivül áll, hogy animus sibi habendi-je nincsen. Tehát az alanyi elmélet szerint nem lehetne birtokos, hanem csak birlaló, — és mit látunk ? O birtokos. Ha már, mint láttuk — fonák azon tan, hogy a képviselő azért birlaló, mert nincs animus sibi habendije, sokkalta visszásabb a képviselet szempontjának átvitele a többi birlalóra, különösen pedig az önhasznu birlalási viszonyokra. *) Me„'előző közlemények az 1901. évi 46., 47. és 50. számainkban. Analóg a germánjogí Treuhánder, Salmann V. ö. Dr. Alfréd Schulze: «Treuhánder im geltenden bürgerlichen Recht.» Jhcings Jahrbücher 43. köt. 1. füz. 1901. <*) Ezt Paulus is kénytelen kifejezetten elismerni (1. 13. §. 2. de usurpatíonibus 43. 3). 8) Súlyos hibának tekintem, hogy ugy a német polg. törvénykönyv, mint a tervezet a birtokképviseletet néma hallgatással mellőzi. A rendelkezésre állt surrogatumok éppen a közvetett és szolgabirtok, a képviselet hiányát nem pótolhatják. Némethonban a tudomány és gyakorlat majd segítenek valahogyan magukon, de mi lesz velünk ? Kivált ha figyelembe vesszük, hogy éppen a birtok terén, vagyis a legnehezebb és legbonyolultabb jogvidéken a felsőbíróságok jogképző functiója az 1893: 18. t.-c. 182. §-a alapján szünetel és nagyobbára szünetelni fog az uj törvényjavaslat 543. §-a szerint is, mivel ennek 2. bekezdése szerint a birlokperek csak szórványosan kerülhetnek majd a felsőbíróságokhoz, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy 65-féle birtokjogunk leend. En a képviselet mellőzésében haladást nem láthatok, sőt egyenes dekadenciát, visszasülyedést a nyers, kezdetleges, érzéki materializmus ősállapotába. Impresszióm az, hogy egy monumentális épület dísztermében megfeledkezett az építész az ablakokról. A bérlő, haszonbérlő, képviseli a abérbeadót, a haszonbérbeadót a birtokban !» A haszonbérlő tehát nem kaszálni, aratni, szüretelni, íajzani, makkoltatni akar, hanem a haszonbérbeadó birtoklását kívánja képviselni! Azért nem részesül birtokvédelemben, mivel nem akar a maga részére birtokolni, hanem csak a bérbeadó részére és igy a jog csak a saját akaratának consequentiáját vonja le, amidőn tőle a birtokot megtagadja. Ez oly monstruosus, a józan természetes gondolkozással ellenkező állítás, hogy a jövő nemzedék nemis fogja érthetni, hogyan hirdethettek ilyet a tudomány vignettáj a alatt'. Az valóságos jogászi hypnotismus! Az alanyi elmélet Procrustes ágyában el nem csigázott elme azt megemészteni, de még felfogni se képes. Lélektani magyarázata a Hippolyt Adolphe T a i n e-féle reflexió : «Si nous avions besoin de erőire, que les crocodiles sont des dieux, demain, sur la place du Carrousel on leur élöverait un temple.» Midőn már megérlelődött a meggyőződés, hogy a birlaló akarata másféle, mint a birtokosé, még egyéb ismérvek után kutattak, melyek a birtokot a birlalástól állítólag megkülönböztetik. S ilyet találtak is, mint fent láttuk. A birlalás átmeneti, a birtok az állandóság jellegével bír; a birlaló maga felett más jogosultat elismer, a birtokos önálló, független más jogától, az (t. i. a más joga) ellen tiltakozik. Ezek csak aláiendelt jelentőséggel bírnak, de szintén helytelenek. Mi befolyást gyakorol a jog tartalma annak védelmére? Hiszen maga a tulajdon is lehet időhatárhoz kötve. De a birtok (tulajdon nélkül is) — si quis igitur ea mente tradidit. ut possessio postea ei restituatur, desinit possidere (1. 17. § 1. di acqu. poss. (42. 2.) — időre átruházható, a szerző tehát a kétségtelenül átmeneti időtartam dacára birtokot nyer. Az időtartam tehát teljesen irreleváns azon kérdés eldöntésénél, birtok vagy birlalás forog-e fenn. «Aki maga felett jogosultat elismer, birlaló.» «Ki az ellen óvást emel birtokos.» Alkalmazzuk ezen irányadó szempontot a közvetett és közvetlen képviseletre, hogy eldönthessük, melyik a kettő között a birtokos, melyik a birlaló ? Az útmutató iránytű csütörtököt mond. A közvetlen és a közvetett képviselő helyzete a jogosulttal szemben azonos és mit láttunk ? A közvetlen képviselő birlaló, a közvetett birtokos leend. Az ismertető jelnek tehát helytelennek kell lenni. De ettől eltekintve, ha a tolvaj birtoka megfér a tulajdonos jogával, mért ne lehetne birtokos az, aki a dolgot a tulajdonostól kapta? De az eminens mintabirtokos, a tulajdonos joga is lehet korlátokhoz kötve, anélkül, hogy az a birtokjogán a legkisebb csorbát ütné. Egy dolgon a legkülönfélébb jogok képzelhetők anélkül, hogy az egyik a másik körzeteit zavarná. «A helyes animus az, mely a dolgot tulajdonos módjára birni akarja.» Hogy projiciálhat a birtok fogalma a tulajdonra, hiszen a birtok a prius. Az egy óriási anachronismus, egy grandiosus hysteron proteron 1 A római jog forrásai szerint kétségtelen, hogy a zá'oghitelező, az emphyteuta és a sequester birtokvédelemben részesülnek. Ezt az alanyi elmélet hivei se tagadhatják, mert az idevágó forráshelyek félremagyarázást nem tűrnek. Ép ugy kétségen kivül áll, hogy a most felsoroltak egyike se bir animus dominivel, hogy birtokuk csak átmeneti, hogy elismerik másnak tulajdonjogát. Ekképp most, ha az iránt, birtokos-e valaki, vagy birlaló, annak belső akarata, az animus domini a döntő, akkor, miután a záloghitelezőnek, az emphyteutának, a zárgondnoknak, animus domini-ja nincs, a kérlelhetetlen logika azt parancsolná, hogy ezek egyszerű birlalók, akik birtokvédelemben nem részesülhetnek. Igenám, de ott vannak a félremagyarázhatatlan forráshelyek ! Ezek az ellenkezőt állítják:. Ezen dilemmából ki nem szabadulhat az alanyi elmélet egyenes uton, hát ugy segit magán, hogy a dilemma ollójának egyik ágát félrehajlitja. Egész könnyedén ugy segit magán, hogy az u. n. levezetett birtok fönt felsorolt eseteit egyszerű kivételeknek, történeti és gyakorlati okokból folyó irregularitásnak deklarálja, mely tudvalevőleg a szabályt még megerősíti.