A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat. Vége

A JOG 47 Bűnügyekben. Egymagában az a tény, hogy terhelt a végrehajtási zálogjog bekebelezése alkalmával tudhatta, hogy a tényleges birtoklás a vitás ház és házhely tekintetében nem felel meg a tkvi állapotnak, még meg nem állapítja azt, hogy a fennálló jelzalogi viszony lényeget illetőleg, a valótlan bejegyzésnek a tkvben való bejegyzésére közreműködött. Ehhez nemcsak az ellentétes tkvi es birtoklási állapotról való tudomás, hanem még az is szükséges lett volna, hogy terheltnek tudomása legyen arról, hogy a vitás házat és házhelyet sértett érvényes cimen jóhiszemüleg és jogszerüleg birtokolja. — Terhelt az ellene a vhtv. 168. ;j-a alapján inditott végrehajtás megszüntetési vagy a tkr. 148. S-a alapján inditott törlési perben sikerrel nem hivatkozhatott volna arra a védelemre, amely a magánjog szabályai szerint a tkvben bizó jóhiszemű jogszerzőt megilleti. A pancsovai kir. törvényszék vádtanácsa (1901. nov. 6.3,063. sz. a.) közokirathamisitás és csalás bűntettével terhelt L. Száva és I, /.siva terheltek bűnügyében a terhelt, a pótmagánvádló és a kir. ügyészség meghallgatása után következó'leg végzett: A kir. ügyészség vádirata a BP. 26 í. §-ának 1. pontja alapján elutasittatik és L. Száva terhelt ellen az eljárás megszüntettetik, E. loca (Jánosi pótmagánvádló vádiratának L. Száva terheltről rendelkező része visszautasittatik. J. Zsiva terheltre vonatkozó többi részének érdembeli elbírálása pedig mellőztetik. Indokok: A vizsgálat során kihallgatott E. Jóca sértett valamint I. Zsiva terhelt egyező vallomásai alapján mcgállapitható, hogy ezelőtt 25—30 évvel E. Szima elcserélte a ezrepajai 1,627. sz. tkvben felvett 498 számú házat és a hozzátartozó házhelyet J. Ácának a ezrepajai 2,631. sz. tkvben foglalt 249. sz. bázával és lakhelyével. A csere a tényleges birtoklásban keresztül is vitetett, de tkkvi keresztülvitele elmaradt. Nem változott a birtoklás és a tkvi állapot közötti ellentét akkor sem, amikor az elcserélt házak birtoklása és tkvi tulajdona örökség jogcímén E. Jócára és J. Zsivára szállott át. E. Joca a tényleges birtoklásnak megfelelő tkvi állapotot helyre akarván állítani, J. Zsivával együtt írásbeli csereszerződést állított ki. Ezen csereszerződés a tkvi kivonat tanusága szerint 1899. évi január hó 18-án érkezett a kir. törvényszék tkkvi hatósághoz, ahol azonban ekkor már a ezrepajai 2,631 'sz. tkkvben J. Zsiva nevén álló összes ingatlanokra, úgymint 2 hold szántóra és az E. lóca tényleges birtokában levő házra a 'zálogjog 900 korona váltótőke erejéig L. Száva terhelt javára volt előjegyezve. Eme 900 koronás zálogjog előjeg"zés eredetére nézve L Száva és J. Zsiva terheltek egyező vallomása alapján, melyet a vizsgálat adatai meg nem cáfolnak .és amely vallomások a 2 hold tekintetében létrejött adásvételt illetőleg J. Lyuba és Acza tanuk vallomása is támogat, a következő tényállást kellett elfogadni: J. Zsiva 1899 évben eladta a ezrepajai 2,631. sz. tkkvben felvett nevén álló, de más által birtokolt 2 hold földjét 900 korona vételárért L. Szávának. A vételárt a terhelt több részletben kifizette, de nem akarván a vitás birtoklást per utján megszerezni, miután J. Zsivától a vételárt visszakapni nem tudta, az utolsó vételárrészlet lefizetésekor egy 900 koronás váltót kért és kapott az eladótól, és ennek a váltónak alapján a zálogjogot a fentebb körülirt ingatlanokra előjegyezte. P. Simon tanú, mint E. Jóca ügyvédjének megbízottja, 1899 évi január 18-án felhívta a terheltet, hogy a zálogjogot a házról töröltesse és zálogjogát az elcserélt és E. Jóca nevén álló, de J. Zsivát illető házra kebeleztesse be, mert a vitás ház E. Jóca tulajdonát képezte a zálog jog előjegyzése előtt is. L. Száva ennek dacára a váltót beperesitette az előjegyzett zálogjog igazolásával a végrehajtási zálogjogot kebebeleztette és miután a két hold vételárából követelése kt nem került, a vitás házra az árverést megkérte és meg is tartolta. A kir. ügyészség eme tényállás alapján a terhelt cselekménye miatt vádat emelt a Bktv. 400 §ában meghatározott közokirathamisitás büntette miatt. L. Száva teiheltnek eme cselekménye azonban nem képez bűncselekményt és igy nem büntetőjogi hanem csak közpolgári beszámítás alá esik, melynek folytán L. Száva terhelt az E. Jóca által ellene a végrehajtási törvény 169. §-a alapján inditott végrehajtás megszüntetési vagy a tkr. 148. §-a alapján inditott törlési perben sikerrel nem hivatkozhatott volna arra a védelemre, amely a magánjog szabályai szerint a tkvben bizó jóhiszemű jogszerzőt megilleti. Egymagában az a tény, hogy terhelt a végrehajtási zálogjog bekebelezése alkalmával tudhatta, hogy a tényleges birtoklás a vitás ház és házhely tekintetében nem felel meg a tkvi. állapotnak, még meg nem állapítja azt, hogy a közié és J. Zsiva között fennálló jelzálogi viszony lényegét illetőleg valótlan bejegyzésnek a tkvben való bejegyzésére közreműködött. Ehhez nemcsak az ellentétes tkvi és birtoklási állapotról való tudomás, hanem még az is szükséges lett volna, hogy L. Szávának tudomása legyen arról, hogy a vitás házat és házhelyet E. Jóca érvényes cimen jóhiszemüleg és jogszerüleg birtokolja, vagyis az, hogy az ezrepajai 2,621 sz. tkvben foglalt 249 sz. ház és házhely tulajdona tekintetében nem a tkvi állapot, hanem a tényleges birtoklás felel meg a jogi helyzetnek, vagyis, hogy a tkvileg feltüntetett jogi állás valótlan. Erre nézve pedig a vizsgálat nyomós gyanuokot nem állapit meg. P. Miksa tanú csak azt állítja, hogy L. Szávát a végrehajtási zálogjog bekebelezése előtt felszólította a törlési engedély kiadására, de vallomásából nem is tűnik ki az, hogy a tkvtől eltérő helyzet okát és cimét is közölte volna, és igy elfogadandó a terheltnek az a védekezése, hogy ez utóbbi tényről csak a végrehajtási zálogjog bekebelezése után nyert tudomást. A törlési engedély kiadására való felhívás, a jogcim felemlítése nélkül, de még ennek kapcsán és a tkvben foglalt és hitelt érdemlő bejegyzéssel szemben, semmi más tény által támogatva vagy valószínűsítve, nem tekinthető elegendő gyanuoknak arra, hogy a terhelt tudta, miszerint a vitás ház és házhelynek tkvileg feltüntett jogi állása valótlan. P. Miksa kijelentéseit támogató tényt a vizsgálat megállapítani nem birt, sőt ellenkezőleg az, hogy L. Száva tkvbe való betekintés után azt iátta, hogy E. Jóca javára 1899 évi január 16-iki bejegyzéssel foganatosított tulajdonjogi bekebelezés egy 1899 január 15-ikét követő időpontban kelt csereszerződés alapján lett elrendelve és hogy P. Miksa 200 koronát igért E. Jóca nevében a törlési engedélyért, elég alkalmasak arra, hogy P. Miksának a tkvvel ellenkező állításait megerőtlenitsék. Mindezek alapján a kir. ügyészség vádirata bűncselekmény tényálladékának hiányában elutasítandó volt. E. Jóca pótmagánvádló vádiratának L. Szávát illető része pedig azért volt viszzautasitandó, mert a B. P. 42. §-a értelmében oly bűncselekményeknél,amelyeknél a vádemelés joga a kir. ügyészséget illeti, csak akkor veheti át a vád képviseletét, ha a közvádló a vád képviseletét megtagadta vagy a vádat elejtette. Minthogy pedig a kir. ügyészség az üldözendő cselekménynek a feljelentésben foglalt minősítéséhez nincs kötve, jelen esetben a pótmagánvádló által L. Száva terhelt ellen csalás büntette miatt emelt vád tekintetében a kir. ügyészség részéről sem vádelejtés, sem a vádképviseletnek megtagadása fenn nem forog; közokirathamisitás büntette miatt pedig a kir. ügyészség emelvén vádat, a pótmagánvádló vádemelése figyelmen kívül hagyandó. A pótmagánvádló vádiratának J. Zsiva terheltről szóló része azért nem birálható el, mert nevezett terhelt a vádirat ellen kifogást be nem adott és igy a vádirat felett a határozat a B. P. 268. §-a alapján a kir. törvényszék mint büntetőbíróság és nem a vádtanács hatáskörébe tartozik. A temesvári kir. ítélőtábla (1902. febr. 3-én 2,339. 1901. sz. a.) végzett: A felfolyamodásokat a B. P. 379. §. negyedik bekezdése szerint elutasítja; mert: Sz. terheltnek a vizsgálat adataiból megállapítható és a felülvizsgált határozat indokolásában helyesen előterjesztett cselekménye — bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítván, a vádtanács határozatának a B. P. 264. ij. 1. jiontjában alapított indokai alapján törvényes alapon utasította el a közvádlónak vádiratát és szüntette meg Sz. terhelt ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást, továbbá, mert a B. P. 2. és 42. §-ának figyelembe tartásával a közvádló által megvádolt L terhelttel szemben a sértettet a pótmagánvádlói jog meg nem illetvén, a sértett vádiratának a megnevezett terhelt ellen irányuló részét a vádtanács helyesen utasította vissza. A pótmagánvádló perorvoslatának J Zs. terheltre vonatkozó részét a kir. itélő tábla azon okból utasította vissza, mert eltekintve attól, hogy a pancsovai kir. törvényszék ezen kérdésben 1901. évi november hó 26-án 3,063/1901 bftő szám alatt már határozott, bűncselekmény tényálladékának hiánya folytán J. Zs. terhelt ellen a bűnvádi eljárás nem folytatható. A testisértés bűntettének kísérlete. A pancsovai kir. törvényszék (1901 július 4.1,154/sz. a.) L. Mátyás elleni súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és P. János ellen súlyos testi sértés büntette miatt foglalt vád fölött következőleg i t é 1 t. A kir. törvényszék mint büntető bíróság L. Mátyás vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettének a Btkv. 65. §-ában meghatározott két rendbeli kísérletében, elkövetve az által, hogy 1900. évi október hó 15-én d. u. 5 óra tájban B.-féle téglagyárban előbb Cs. azután P. Jánost bántalmazási szándékkal késsel megtámadta és az által annak a bűncselekménynek véghezvitelét kezdette meg, hogy először Cs. Ferencet, azután P. Pétert testi épségében súlyosan megsérelmezze és ezért a Btkv. 302., 66. és 99. §-ai alapján a foganatba vételtől számított 2 havi fogházbüntetésre mint főbüntetésre és a Btk. 102. tj-a szerint minden bűncselekmény után az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. í?-ában meghatározott célokra fordítandó 10—10 összesen 20 korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéli. Ellenben P. János vádlottat, az ellene a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés büntette miatt, a kir. ügyész által emelt, de elejtett és L. Mátyás mint pótmagánvádló által átvett vád alól a Btk. 79.§-a értelmében a B. P. 326. §-ának 3. pontja alapján felmenti. Indokok: A kir. törvényszék a következő tényállást állapította meg. L Mátyás vádlott 1900. évi október hó 15-én d. u. 4 és 5 óra között elment a B.-féle pancsovai téglagyár felső körkemencéjéhez és mert ott az ő munkáját P. Péter végezte, őt előbb kérdőre vonta, majd pedig torkon ragadta és a közeli kőrakás felé taszította. E miatt P. János vádlott az ott dolgozó többi munkásokká! L. Mátyás vádlottat puszta kézzel megverték, azután pedig kidobták. L. e miatt bosszút forralt, távozott a gyártól, de rövid idő múlva visszatért és kezében késsel Cs. Fetencet megtámadta, avval a szándékkal, hogy őt megszúrja. Cs. hasztalanul védekezett a felragadott lapáttal, L. mindjobban közeledett feléje, Cs. ennek folytán futni kezdett, L. Mátyás vádlott nyo mon követte, mig végre Cs.-nak sikerült támadója elől a gyár irodájába menekülni. L. most P. Péter ellen fordult és őt akarta késével megszúrni, P. Péter is lapáttal védekezett; és ugy ő mint a vádlott felesége kérték, hogy