A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat. Vége

A JCG Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A K. T. 487. §-ában megállapított elévülési idei közérdekű s mint ilyen a felek által megröviditthetö nem lévén, a biztosítási feltételekben foglalt rövidebb elévülési ide, mint a törvénynyel ellenkező kikötés, hatálytalan. A nem illetékes bíróság előtt indított pernek a magánjogi hatálya, melynél fogva az az elévülés folyamát megszakítja, csak abban az esetben áll be, ha a kereset az illetékes bíróságnál 30 napon belül megindittatik. A budapesti kir. Ítélőtábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 467 kor. 90 fill. per és 43 kor. 90 fill. feiebbezési költséget 15 nap alatt s végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: A K. T. 487. íj-ában megállapított elévülési idő közérdekű s mint ilyen a felek által megrövidíthető nem lévén, az elsőbiróság, ítéletének vonatkozó indokainál fogva helyesen mondotta ki, hogy a biztosítási feltételekben foglalt rövidebb elévülési idő, mint a törvénynyel ellenkező kikötés, hatálytalan. Habár a társaság igazgatóságától származó C) alatti levélből kétségtelen, hogy alperes a felperest a 2 '/. alatti szerint kereseti igényével elutasító, még 1895. július 29-én kelt levelének elküldése után is felperessel tárgyalásokat folytatott, amennyiben a felperes által a 2 •/. alatti levél szerint megajánlott szakbizottsági eljáráshoz maga részéről is hozzájárult és azt a 67,173/98 számú észrevételezési jegyzőkönyvhöz B •/• alatti csatolt okirat szerint 1895. nov. 8-án tényleg meg is tartotta, mégis alperes elévülési kifogásának helyt kellett adni ; mert felperes annak ellenére, hogy alperes őt kereseti igényével már a szakbizottsági eljárást megelőzőleg 1895 július 29-én elutasította (2 ••/. alatti) és hogy a szakbizottsági eljárásnak reá nézve hátrányos eredményéről tudomással bírt, jelen keresetét 1895. nov. 8-tól, tehát a szakbizottsági eljárás befejeztétől számítva is egy éven tul adta be. Ezzel szemben pedig téves a felperesnek az az álláspontja, hogy az elévülés kezdőpontja a C) alatti levél keltétől (1896. jan. 27-től) volna számítandó, mert a C) alatti levél csupán válaszul szolgál a felperes volt képviselőjének 1896. január 23-án irt levelére, melyben aiperes egyszerűen csak utal az 1895. november 8-án tartott bizottsági eljárás eredményére, de a nélkül, hogy abból a tárgyalások ujrafelvételének ténye kitűnnék, sőt felperes nem is tagadta alperes azon tényállításának valódiságát, hogy a szakbizottsági eljárás befejezése és a C) alatti levél kelte közötti időben alperessel a kereseti igény tekintetében tárgyalásokat nem folytatott. Igaz ugyan, hogy felperes az 1868 : LIV. t.-cz. 499. §-ával szabályozott választott bíróság alakítása iránt a budapesti kir. törvényszék előtt 1896. március 16-án, tehát az elévülési határidőn belül alperes ellen keresetet indított és ezzel lényegileg a biztosítási szerződésből eredő igényének érvényesítésére irányuló joglépést tett. Felperes azonban ezzel a keresetével a kir. ítélőtáblának 5,088/96. p. sz. alatt hozott és akkori képviselőjének 1896. aug 28-án kézbesített végzésével jogerejüleg elutasittatván, a perindítás magánjogi hatálya csak abban az esetben maradt volna lenn, ha felperes az 1893 : XVIII. t.-c. 215. §-a szerint a rendes eljárásban is alkalmazást nyerő 28. §-a értelmében jelen keresetét az illetékes bíróságnál 30 napon belül megindította volna. Minthogy azonban felperes ezt a keresetét a most eljáró illetékes bíróságnál 30 napon tul adta be : az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, felperest keresetével elévülés okából el kellett utasítani, mint pervesztest az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján az alperesnek okozott per és felebbezési költség fizetésére kötelezni A m. kir. Kúria (1901 dec. 14-én 811. sz. a.) A kir. ítélőtáblának ítélete az abban felhozott indokoknál fogva annyival inkább helyben hagyatik, mert a másodbiróság Ítéletének vonatkozólag kifejtett indokaiban helyesen mondotta ki, hogy a nem illetékes biróság előtt indított pernek a magánjogi hatálya, melynél fogva az az elévülés folyamát megszakítja, csak abban az esetben áll be, ha a kereset az illetékes bíróságnál 30 napon belül megindittatik; továbbá, mert a másodbiróság által helyesen megállapított tényekkel és peradatokkal szemben, arra a közelebbről meg nem jelölt tényre nézve, »hogy alperes felperessel 1896. január 17-ig a szóban levő kereseti követelés tárgyában alkudozásokat nem folytatott és nem levelezett*, a felperes által végiratilag az alperesnek kolozsvári vezérügynökségének vezetője személyében kinált ^egyoldalú vissszakinálhatlan> főeskü által való bizonyítás ebben a perben helyesen mellőztetett. Habár a felek az ajánlat elfogadására vagy visszautasítására a K. T. 468. g-ában kitett határidőt kölcsönös megállapodással meghosszabithatják és attól eltérő hosszabb határidőben kétségtelenül megállapodhatnak, de az ajánlatnak az a kikötése, hogy a biztositónak szabadságában álljon az ajánlatot mindaddig, amig azt határozottan el nem fogadta, bármikor visszautasítani annál kevésbbe bírhat érvénynyel, mert a K. T. 468. íj ának célja éppen abban van, hogy a biztosítást vevő ajánlatának elfogadása es a szerződés, létrejötte iránt tulsokáig bizonytalanságban ne tartassék s hogy a biztosítás mielőbb a biztosító önkényétől függetlenül elejét vehesse. Ha mármost a szerződő felek az ajánlat visszautasítására nézve határozott határidőben meg nem állapodtak, ilyen határozott kikötés hiányában, a K. T. 468. §-ában előirt időpont az irányadó. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi biróság : A kir. törvényszék felperest keresetével elutasi ja. Indokok stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest azon az alapon, hogy a biztosítási szerződés létre nem jött, keresetével elutasithatónak nem találja és kimondja, hogy a keresetlevélben körülirt biztosítási szerződés létrejött s ebből folyólag utasítja az első'biróságot, hogy ezen ítélet jogerőre emelkedése után hozzon a leszállított kereseti követelés érdemében határozatot. Indokok: Habár a felek az ajánlat elfogadására vagy visszautasítására a K. T. 468. §-ában kitett határidőt kölcsönös megállapodással meghosszabbíthatják és attól eltérő hosszabb határidőben kétségtelenül megállapodhatnak, de a 2'/. alatti ajánlatnak az a kikötése, hogy a biztositónak szabadságában álljon az ajánlatot mindaddig, amig azt határozottan el nem fogadta, bármikor visszautasítani, az elsőbiróság ítéletének idevágólag kifejtett indokainál fogva annál kevésbbé birhat érvénynyel, mert a K. T. 468. §-ának célja éppen abban van, hogy a biztosítást vevő ajánlatának elfogadása és a szerződés létrejötte iránt tulsokáig bizonytalanságban ne tartassék s hogy a biztosítás mielőbb a biztosító önkényétől függetlenül elejét vehesse. Ha tehát a felek, mint a fenforgó esetben, a K. T. 468. §-ában kitett határidőt meghosszabbították, a nélkül azonban, hogy e tekintetben más határozott határidőben megállapodtak volna, az a kérdés döntendő e!, vájjon az ajánlatnak visszautasítása a megfelelő időben történt-e ? Alperes a 2-/. alatti ajánjatot az arra vezetett jelzés szerint 1899. április 19-én vette kézhez és maga adta elő, hogy az ajánlattevőt már 1899. április 21-én orvosa által megvizsgáltatta és őt a vizsgáló orvos egészségesnek találta. Alperes tehát már 1899 április 21-én a biztosítás elvállalására befolyással lehető mindazon adatok birtokában volt, melyek alapján az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása kérdésében haladéktalanul nyilatkozhatott. Ez a határidő pedig 1899. április 21-tó'l számit és határozott határidőben való megállapodás hiányában a K. T. 468. §-ában megállapított 48 órai idő nyer alkalmazást. Minthogy pedig alperes a 2 ' a. ajánlatot csak 1899. május 25-án kelt 4-7. a. levelével utasította vissza, ezzel nyilvánvalólag elkésett és igy a biztosítási szerződés már ez alapon megkötöttnek tartandó. De létrejött a szerződés azért is, mert felperes azt vitatta, hogy alperes a 4'/. a. visszautasító levél kelte előtt az ajánlatot már elfogadta és azt mint elfogadottat könyveibe bevezette, sőt a kötvényt is kiállította és arra nézve alperest igazgatója személyében leteendőleg a főrsküvel megkínálta. Alperes pedig ezt az esküt nem fogadta el, hanem az annak szövegében foglalt fentebbi ténykörülmények valóságát viszonválaszában nyíltan beismerte. Meg kellett tehát állapítani, hogy a szerződés alperesnek azon ténye folytán, hogy az ajánlatot könyveibe mint elfogadottat bevezette és azt 1899. április 21-étől számított 48 óra alatt, noha ekkor már a biztosítás elvállalására befolyással levő összes adatok birtokában volt, se utasította vissza, létrejött. Nincs súlya ezzel szemben alperes azon ellenvetésének, hogy a biztosítási ajánlatnak a fentebbi külső tényekben nyilvánuló elfogadásáról az ajánlattevőt nem értesítette, mert oly értesítést a törvény nem rendel, a szerződés ily értesítés nélkül is hatályában marad. Ennélfogva az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni, minthogy pedig az eljáró biróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva a kereseti követelés érdemének elbírálásába nem bocsátkozott, őt a megfelelő további intézkedésre kellett utasítani. A m. kir. Kúria: (1901. december 17-én 1,067. sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az alsóbirósági ítéletek indokolásában helyesen kifejtettek szerint a szerződő felek a biztosítási ajánlat elfogadására vagy visszautasítására kölcsönös megegyezéssel a keresk. törv. 468. §-ában megszabott határidőtől eltérő hosszabb vagy rövidebb határidőben megállapodhatnak. Helyesen fejtették ki az alsóbiróságok azt is, hogy a 2-/. alatti ajánlatnak az a kikötése, hogy a biztositónak szabadságában álljon határozatlan ideig bármikor az ajánlatot visszautasítani, érvénynyel nem bir. Tekintve mármost, hogy a fenforgó esetben a szerződő felek az ajánlat visszautasítására nézve határozott határidőben meg nem állapodtak, ilyen határozott kikötés hiányában pedig a keresk. törv. 468. §-ában előirt időpont az irányadó és tekintve, hogy alperes a 2'/. alatti ajánlatot az arra vezetett feljegyzés szerint 1899. ápr. 19-én vette kézhez és azt a 4"/. alatti levélben csak 1899. május 25-én utasította vissza, kétséget nem szenved, hogy a biztosítási szerződés a K. T. 468. §-a értelmében ez alapon megkötöttnek tekintendő. De létrejött a szerződés még azért is, mert a másodbiróság íteletének helyes indokolása szerint bizonyítva van, hogy alperes a 4/. alatti visszautasító levelének kelte előtt a 2/. alatti ajánlatot mar elfogadta, azt mint elfogadottat könyveibe bevezette sőt a vonatkozó kötvényt is kiállította, alperesnek ezen ténye folytán pedig a szerződés ugyancsak a K. T. 468. §-a értelmében érvényesen létrejött. Mindezek aiapján a másodbiróság ítélete ezekből az okokból es a benne felhozott és elfogadott s a jelen indokolással nem ellenkező egyéb indokokból volt helybenhagyandó.