A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog L2. számához. Budapest, IV,02 március hó 23 Köztörvényi ügyekben. Nincs olyan anyagi jogszabály, hogy valamely követelés zálogjogi biztosításának elnnilasztasH, vagy pedig az a mulasztás, hogv a hitelező az adósának többi hitelezői ellenében a saját jogát igényper utján nem érvényesítette: a követeles megszüntet magával az adóssal szemben eredményezne. Jogszabály, hogy abban az esetben, ha a vevő a vetelárt teljesen kifizette, az eladó ellenben a vétel tárgyának csak egyrészét adta at a vevőnek, egy része pedig at nem adható: a vevő vételárnak az at nem adható részére eső részét visszakövetelheti. Igaz ugyan, hogy ez a jogszabály alkalmazást csak akkor nyerhet, ha a meghatározott vételárnak értek szerint meghatározható tárgy felel meg; ellenben olyan esetben, a midőn a vetél tárgyának értéke bizonytalan és az ellenérték csak megmunkálás utján szerezhető, a vevőnek nem a vételár cgyreszenek visszaadásához, hanem csak ahhoz van joga, hogy karteritest követeljen, mely kártérítési összeg esetleg megfelelhet a vételár ellenértek nélkül maradt részének is. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa ^ 1901. december 24., I. G. 4,613. sz. a.) előbb Molnár Mór dr., majd Barta Ödön dr., jelenleg pedig Schwarcz Ede dr. ügyvéd által képviselt S. Albertné B. Betti felperesnek. Fincicky Mihály ügyved által képviselt özv. A. Endréné K. Cecília 1. r., férje által képviselt K. Miklósné S. Mária 2. r., nem védekezett S. András 3 r., Remeniczky Mihály ügyvéd által képviselt K. Elekné A. Anna 4. r., A. János dr. 5. r., és V. György, mint kisk. V. Júlia, Gergely, Mihály, Zsuzsanna, Sándor és Péter gyámja 6. r.. nem védekezett A. József 7. r., alperesek, mint néh. A. Endre ismert és ismeretlen tartózkodásu örökösei, — végül ugyanennek ismeretlen örökösei és ismeretlen tartózkodásu örököse: H. Mihályné S. Anna képviseletére kinevezett ügygondnok: Sajó Elek dr. ügyvéd 8. r.alperes ellen 10,000 K. (5,000 ft) tó'ke és jár. iránt az ungvári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő végzést hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság Ítélete feloldatik. és a felebbezési bíróság uj tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon az összes felmerült költség viselésének kérdésére is kiterjedő uj határozatot. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint, a felperes és az alperesek jogelőde között 187.3 évi július hó 26-án a kereset alapját tevő szerződés létrejött, s ennek értelmében az alperesek jogelődje Ignéc község határában levő, körülbelül 600 holdat kitevő erdejét — 30 holdnyi terület kivételével — kihasználás végett 5,000 írtért a felperesnek átengedte akkép, hogy a felperes a szerződés kelte napjától számított 5 éven belül az erdőt kihasználhatja, a fákat vághatja, feldolgoztathatja és kihordhatja. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság, hogy a felperes az említett szerződéssel szerzett jogot bizonyos időn keresztül gyakorolta is, — és hogy időközben «F. és B.» bécsi cég az alperesek jogelőde és E. Dávid ellen kielégítési végrehajtást vezetett az ignéci 209. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra, s köztük a kérdéses erdőre is, és ennek a végrehajtásnak folyamán az ingatlanok és tartozékaik, s így az erdő is, összeiratott, felbecsültetett és a tartozékok felett való őrködésre zártartó neveztetett. Ugyancsak a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint, a felperes keresetét az általa az erdő kihasználásáért fizetett 5,000 frt visszatérítése iránt indította a miatt, hogy az erdőt, annak zár alá vétele következtében, ki nem használhatta. A felebbezési bíróság a felperesnek ezt a keresetét egylelől abból az okból utasította el, mert bizonyítva látta azt, hogy a felperes bizonyos időn áta fákat vágatta és elszállíttatta, — másfelől pedig abból az okból, mert a felperes elmulasztotta a szerződésen alapuló jogát a vételár zálogjogának bekebelezése utján biztosítani — és elmulasztotta jogának megvédésére az igénypert annak idején megindítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében megtámadja ugy azt a tényállást, hogy ő az erdőt részben kihasználta és hogy a vételár zálogjogi bekebelezését elmulasztotta.— mint a felebbezési oiróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az említett mulasztások fkából is ama tény következtében, hogy a felperes a fát bizonyos időn át vágatta és elsajátíttatta, a keresetet a felebbezési bíróság elutasitandónak ítélte. A felülvizsgálati kérelemnek annyiban nincs jogszerű alapja, amennyiben annak a tényállásnak megtámadására irányul, hogy a felperes a fát bizonyos időn átvágatta és elsajátíttatta; mert a felebbezési bíróság ezt a tényállapitást a S. E. 64. §-ának megfelelően indokolta, a bíróság ténybeli meggyőződése pedig felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Egyebekben azonban a felülvizsgálati kérelemben felhozott i panasz lényegileg alapos; mert I a felebbezési bíróság egyáltalán nem indokolta, hogy mi | alapon állapította meg azt a tényt, hogy a felperes a zálogI jognak a vételár biztosítása céljából való bekebelezését elmulasztotta; de különben is nincs olyan anyagi jogszabály, hogy valamely követelés zálogjogi biztosításának elmulasztása, vagy pedig az a mulasztás hogy a hitelező az adósának többi hitelezői ellenében a saját jo^át igényper utján nem érvényesítette: a követelés megszűnését magával az adóssal szemben eredményezné; mert továbbá jogszabály, hogy abban az esetben, ha a vevő a vételárt teljesen kifizette, az eladó ellenben a vétel tárgyának csak egy részét adta át a vevőnek, egy része pedig át nem adható: a vevő a vételárnak az át nem adható részére eső részét visszakövetelheti. Igaz ugyan, hogy ez a jogszabály alkalmazást csak akkor nyerhet, ha a meghatározott vételárnak érték szerint meghatározható tárgy felel meg; ellenben olyan esetben, amidőn e vétel tárgyának értéke bizonytalan és az ellenérték csak megmunkálás utján szerezhető, a vevőnek nem a vételár egyrészének visszaadásához, hanem csak ahhoz van joga, hogy kártérítést követeljen, mely kártérítési összeg esetleg megfelelhet a vételár ellenérték nélkül maradt részének is. Ebből a jogszabályból folyóan tehát tekintettel a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított és fennebb kiemelt tényállásra, a felperes az előbbi állapot visszaállítását, vagyis az 5,000 frt. viszszafizetését követelni nem jogosult, hanem, amennyiben az alperesek jogelődjének vétkességéből az erdő teljes kihasználásában megakadályoztatott, esetleg csak kárának megtérítését követelheti éspedig jelen esetben annál inkább, mert nincs kizárva, hogy a felperes által az alatt az idő alatt kapott fa értéke, míg az erdőt irtotta, az 5,000 frt. vételárat kimeríti és mert az sincs kizárva, hogy — ha az 5,000 frt. még nincs kimerítve, a foganatosított végrehajtási zárlat közbejötte nélkül is, a felperes további egyenértéket az erdőből nem nyerhet, mert a szerződés értelmében az a famenynyiség, ami az 5 év eltelte után az erdőben visszamaradt, az eladó tulajdonául marad. Minthogy azonban a felperes keresete arra irányul, hogy az alperesek legalább az adott 5,000 frt meg illetve visszafizetésére kötelezendők, s igy keresete lényegileg kártérítésre irányul: ennek következtében felperes egymagában a miatt, hogy az 5,00(1 frot az előbbi állapot visszaállítása céljából követelte, — keresetével el nem utasítható. De ugyanazért a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás alapján az ügy érdemi eldöntésre sem alkalmas. Ugyanis a felebbezési bíróság nem állapította meg a tényállást abban a tekintetben, hogy a «F. és B.» cég által vezetett végrehajtási ügyben a becslés és tartozékok összeírása után minő eljárás történt, és hogy az ügy mikor és mikép fejeztetett be. E nélkül pedig nem bírálható meg az a kérdés, hogy ez a végrehajtási ügy milyen időn át és állandóan akadályozta-e a felperest az erdő kihasználásában; nem állapította meg továbbá a felebbezési bíróság a tényállást abban a tekintetben, hogy a felperes a rendelkezésére állott idő alatt az erdőt milyen mértékben használta ki, s hogy a kérdéses végrehajtás következtében esetleg ki nem vághatott és el nem szállíthatott fa, a felperes által egyébként kihasználható összes famennyiségnek milyen hányadát tette ki ; nincs a tényállás megállapítva, sem az az ügylet tárgyát tevő erdőre; sem az ügylet megkötésére vonatkozóan az alperesek jogelődje és E. Dávid között fenforgott viszony tekintetében; jelesül, hogy az erdő ezeknek osztatlan közös tulajdona volt-e s hogy mi alapon kötötte az alperesek jogelőde a szerződést E. Dávid nevében is? E nélkül pedig hiányzik az alap annak megbirálására, hogy az alperesek jogelődét a feiperes által az erdő kihasználása ellenértékéül adott összegért egészben, vagy esetleg E. Dáviddal megosztva, és ez utóbbi esetben milyen hányad arányában terheli a felelősség ? Végül nincs megállapítva a tényállás abban a tekintetben sem, hogy az alperesek jogelőde után mi maradt hagyatékként r A tényállás eme hiányain felül nincs kimutatva ama hivatalból vizsgálandó körülmény, hogy a keresetben ismeretlen tartózkodásunak jelzett H. Mihályné S. Mária ismeretlen tartózkodásu, és hogy V. György a képviseletében perbe vont kiskorúaknak árvaszékileg kinevezett gyámja, valamint az sem tetszik ki, hogy a kiskorúak érdekére való felügyelet végett az illetékes gyámhatóság értesítve van-e? A tényállásnak fennebb megjelölt hiányai következtében tehát a felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 204. §-ának 2. bekezdése értelmében fel kellett oldani, — a felebbezési bíróságot további eljárásra utasítani és a felülvizsgálati költség felől a most idézett törvényszakasz utolsó bekezdésének megfelelően intézkedni