A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Néhány megjegyzés a birói címzésekről - Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához. Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta. Folytatás

A JOG 91 cime pedig kir. főbii ó lenne. Ha az illető pedig egyszersmind a járásbíróság vezetője is, hivatalos átirataiban s felettes hatóságaihoz intézett fölterjesztéseiben még a «járásbirósági vezetőn cimet is használná. Az illetők eme minősége az összlétszámoknál is kitüntetést nyerne. Különösen a vidék szempontjából nézve a dolgot, volna a járásbíróságoknál ilykép 3 —5 kir. biró és egy kir. főbíró, mint vezető. A törvényszékeknél természetesen a főbirák volnának túlnyomóan nagyobb számmal, amint ez a különböző felebbezési tanácsok következtében szükséges is. * Nagy a panasz ma aziránt is, hogy a VII. fiz. osztályba soi ózott birák. akik pedig külön királyi kinevezés folytán kerülnek bele ezen osztályba (neveztetnek ki VII. fizetési osztályba sorozott kir. törvényszéki bírákká — járásbirákká), nem rendelkeznek őket a többiektől megkülönböztető semminemű cim-mel, noha számukra a Vll-ik fizetési fokozatba való kinevezés a mai viszonyok között legtöbb esetben pályabefejezést jelent. Nem akarunk e helyütt annak bővebb bírálatába bocsátkozni, hogy az egész VII. fiz. fok az előlépés szempont|ából megfelel-e a követelményeknek? Érintetlenül hagyjuk azt, hogy az abba való belekerülés ma tulajdonképen nem előremenetel, hanem egy mély gödörben való megrekedés, amely fölött vidáman ugrálnak át VII. fiz. osztályú birák a táblai birói székekbe. Ezen helyen mindössze csakis a cimkérdést tesszük vizsgálat tárgyává. Annak dacára, hogy ama bizonyos mithikus miniszteri rendelet a VII. fiz. osztályba sorozott tisztviselőket a «nagyságos" jelzővel ruházza föl, a rendelet a gyakorlatban végrehajtva nincs s a többnyire koros elsőfokú birák nélkülözik eme ((megkülönböztető)) címzésnek, az ő szempontjukból korántsem mellékes kellemességeit és társadalmi előnyeit. Ezek tehát ezután az őket a VII. fiz. osztályba sorozó királyi kinevezést ugy kaphatnák meg, hogy O Felsége őket I ((törvényszéki tanácsosokká" nevezné ki. A szó az osztrák Gerichtsrathnak felel meg s alkalmazása esetében nem kételkedünk, idővel egészen népszerűvé válnék ; az ilyen címmel felruházott biró megszólítása a szolgálatban s kivül is: "tanácsos ur» lenne. A magyar közéletben, amely tanácsosokból úgyis egész tábort állított össze, a pénzügyi és műszaki tanácsostól kezdve egész a legújabban a gyakorlatba visszahelyezett udvari tanácsosokig,- ez a cím nem volna sem uj. sem szokatlan. Jobb cim volna ennél még a német Justiz-Rath mintájára átalakított: igazságügyi tanácsos. Ezen címért azonban az ügyvédek fejtenek ki nem jogos alap nélkül való küzdelmet, ezt tehát érintetlenül hagyjuk. Az igazságügyi miniszteri tanácsossal való összetévesztés A magyar külügyeket illetőleg a közös külügyminiszternek a magyar kormánnyal nem kell egyetértenie, p. o. mint a lezajlott egyházpolitikai kérdésekben a legnagyobb ellentét lehetséges. — de ezen ellentét konfliktusra nem vezethet, mert ily körülmények közt csak a vonatkozó eljárás, a reprezentáció fogna a közös műszervekkel eszközöltetni, ily esetben a közös külügyminisztérium csak mint eszközlő közeg jöhet tekintetbe. (L. Széli Kálmán hasonló felfogását: Képv.ház, 1901. XII/4.) Az ekként ismertetett alapon (még a törvény sanctiója előtt) már 1867. márc. 28-ról ezt irja L ó n y a y : «estve minisztertanács volt. . . nevezetes körülmény, hogy Ándrássy befolyást kezd gyakorolni a külpolitikára. O ajánlotta, hogy Ausztria ne csatlakozzék erősen Napoleo nhoz, de menagirozza a porosz alliance-ot».«Nézetem szerint, irja Lón y a y, a latin és szláv két nagy birodalom illetőleg confoederatio közt csakis az összes német elem foederatiója tarthatja fönn a sulyegyent. Magyarország a német foederatio szárnyai alatt lehet önálló s ny erheti vissza erejét és befolyását az Aldunára.w 1869 tavaszán a porosz lapok vitatták azt, hogy Magyarországnak nincs direkt hozzászólási joga a külügyekhez, ahonnan ez a felfogás a francia és az angol lapokba is átszivárgott. A Századunk pol. napilap 1869. V/4, számában felel erre és az 1867. XII. t.-c. 8. §-a alapján mutatja ki, hogy e pont a magyar kormánynak jogos befolyását a monarkia külügyeinek vezetésére minden kétség fölé helyezi, — e pont a magyar kormányra nemcsak jog, de kötelesség is. Azon kötelezettség is t. i., hogy jogos befolyását arra fordítsa, hogy Magyarország érdekei a külügyek vezetésében csorbát ne szenvedjenek. A magyar kormány mindezért, t. i. e kötelezettesete ezen cimnél épen ugy ki van zárva, mint a pénzügyi tanácsosénak a pénzügyminiszteri tanácsossal való összezavarása. Az ilyen törvényszéki tanácsos jog- és szerepköre természetesen a mai Vll-ik osztályosokéval teljesen azonos maradna; lennének továbbra is a törvényszékeknél a polgári, fölebbviteli, főtárgyalási stb. tanácsok elnökei, járásbíróságnál pedig, éppen ugy mint a kir. főbiró, még a «járásbirósági vezetőn cimet is használnák. A birói állások keretei — de lege ferenda — akkép volnának kiépíthetők és a létszámuk akként kiegészíthető, hogy a VII. fiz. fok minden egyes bíróra nézve szükséges átmeneti fokot alkotna, e nélkül táblai bíró senki sem lehetne s ataná csosok kiváló képesítésük esetén, a táblákhoz kisegítőként szolgálattételre berendeltetnének s ha ott megfelelnének, tanácsosi rangjuk idősorrendjében lépnének elő táblai bírákká. Tekintetbe véve, hogy a már nem távoli jövőben beköszöntő uj polgári perrend a létszám nagyobb emelésének szükségével fog minden valószínűség szerint járni, ez a gondolat mindenesetre érdemes a megfontolásra, mert ezen javaslat alapján még a tanácsosi állások szaporítása és a tanácsosoknak a táblákhoz való berendelése is jelentékenyen olcsóbb volna, mint megfelelő számú táblai birói állások kreálása. * A táblai birói cim-és jeléggel való föiruházást az intézmény mai jelentősége és módja szerint mellőznők. E helyett minden törvényszéknél íendszeresitenők az alkalmazott birák számának arányához mért valódi kir. itélő-táblai állásokat. Ezen a törvényszékeknél szolgáló táblai birák (a helyi előléptetés összes előnyeit alkalmazva reájok) az ítélőtábláknál tényleges szolgálatot teljesítő, a mai értelemben vett valóságos táblai bírákkal egy fizetési fokban és létszámban vezettetnének s a szükséghez képest — beleegyezésükkel, akármelyik kir. táblához behívhatok volnának, mely behivatásuk azonban, ugy, mint a mai viszonyok között volt, magától értetőleg végleges lenne. Eme javaslatunk indokai a következők : A legiszlativa, midőn ezen ciinmel felruházott állásokat alakította, azt a szempontot tartotta szem előtt, hogy olyan birák, akik alkalmaztatásuk helyén kiválóan beválnak, nehogy ott, helyben maradásuk által előlépésükben hátrányt szenvedjenek, jelenlegi alkalmaztatásuk helyén jutalmaztatnak meg rangemeléssel, így aztán a mai . iszonyok szerint az ilyen kir. ítélőtáblai bírói cim és jelleggel felruházott birák, inig egyrészt külső címzés és fizetés dolgában: táblai birák, addig valójában csak táblaibirói cim- és jelleggel felruházott törvényszéki birák s a hely is, melyet betöltenek, törvényszéki birói hely. Fizetési osztályt illetőleg a VI. fiz. osztály Il-ik fokozatába vannak sorolva, melyből annak I. fokába nem kerülhetI nek, mert az ily cim- és jelleggel felruházott birák számára statuálva nincsen. ség teljesítéséért a magyar országgyűlésnek felelős. Következik tehát, hogy a magyar országgyűlés valahányszor csak helyén levőnek látja, tárgyalásai, hozandó határozatai és interpellációi körébe bevonhatja az államszövetség egész külpolitikáját 1897. (szept.) a Vossische Zeitung már az események által jobban informáltan igy ir: «a magyar nép politikai tehetsége a belpolitikában kimutatta magát, nem kevésbbé mutatkozik ez a külügyekre való befolyásába n.» És oly nagy fontosságú tényt tehát, mint a külügyek, --1867 óta a magyar kormányok folyton szem előtt tartottak és soha nem mulasztották el Magyarország befolyását a külügyekre is adott alkalommal érvényesíteni. Erre nézve irja a Pester Lloyd : «Alle Min.ster des Aussern waren seit 1867 mit dem jeweiligen ungarischen Ministerprasidenten so namentlich auch Gráf K á 1 n o k y mit dem Ministerprasidenten Báron Bánffy stets völlig einig darüber, dass die aussere Politik im Einvernehmen mit dem ungarischen Ministerprasidenten zu leiten sei, und wurden auch die ungarischen Minister-prasidenten ohne Ausnahme über alle auswártigen Angelegenheiten stets und ununterbrochen genau und erschöpfend unterrichtet. So hat z. B. Koloman Tisza auch dem Grafen Ándrássy gegenüber diesen Standpunkt gewahrt, wie es auch Gráf Andrássy z. B. selbst wáhrend des Berliner Kongresses nie unterliess, den damaligen ungarischen Ministerprasidenten auf dem Laufenden zu erhalten. Welch eingehende und wichtige Berathungen habén Ende 1886 und 1887 zwischen dem Grafen Ká 1 n o k y und dem Ministerprasidenten Tisza tagelang stattgefunden. Ministerprasident W e k e r 1 e hat sich wiederholt nach Wien 1*