A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Az albirói cím eltörléséről

92 A JOG Ezenképen ezen birák ebben a fokban megrekednek. Nagy anomáliája az állás mostani szervezetének az is, hogy ha ilyen cim- és jelleggel ellátott biró valamely táblához biróvá «kineveztetik«, a valóságos kir. ítélőtáblai birák rangsorába, mint utolsó lesz besorozva. így aztán előáll az a furcsa eset. hogy p. o. A.) a törvényszéknél már 3—4 esztendeje címzetes táblai biró. Az ugyanazon törvényszéknél dolgozó B- egyszerű törvényszéki bírót időközben a táblához nevezték ki. Valamivel később, A. is a táblához lett kinevezve és A. dacára annak, hogy már 3—4 esztendeje táblai bíróként szerepel, rangban mögötte lett B.-nek, aki talán még egészen fiatal törvényszéki biró volt csak, mikor A. már táblai biró s még esetleg főnöke is volt. * A táblai bírói c i m e t mindazonáltal teljességgel nem mellőznők. Alkalmaznók ugyanis c i m gyanánt nyugdíjazásoknál. Egy szorgalommal befutott fáradságos birói pálya befejezéseként : jutalmul rendjel helyett, ugy mint ez p. o. a katonaságnál is van, a magasabb ranggal járó fizetség nélkül, mindössze: ad honores. Ugyanazon mód szerint kir. bíráknak, nyugdíjaztatásuk alkalmából : a kir. főbírói, főbiráknak pedig a kir. törvényszéki tanácsosi címet vélnők adományozhatónak. így a nyugdíjazottak, ha mást nem is, egy jó hangzású cimet vihetnének legalább a «nyugalom» már úgyis kevés gyönyört nyújtó egyhangúságába. * Nem méltánytalan az a magasabb birói körökben nem ritkán hallható kívánalom sem, hogy a tábláknál tanács vezetési joggal felruházott bíráknak: a kir. kúriai birói cimet lehetne adományozni. Ugyancsak a törvényszéki elnökök közül is, a hosszabban érdemeseket, kúriai birói címmel lehetne fölruházni vagy legalább is nyugalmaztatásuk alkalmával evvel a címmel ellátni, anélkül, hogy a költségvetés ezáltal valami hátrányt is szenvedne. * Lehetnénk még végezetül egyéb óhajtások szócsővei is. Óhajthatnók, hogy a kir. táblák elnökei, — ugy mint Ausztriában többnyire a főtörvényszékek elnökei, — titkos tanácsosi méltósággal ruháztassanak föl s hogy azt a Kúria rangidősebb tanácselnökei is megkapják, de ezeket a kívánságokat már méltán emberi hiúságokra lehetne visszavezetni, — azért tehát erről nem diskurálunk, annál kevésbbé, mert jelen sorainkkal nem cimkórságot akartunk istápolni, csak annak a pályának, amelynek a külső elismerésből a legkevesebb jut ki, óhajtanok, hogy a cimzéseit a társadalmi élet modern fejlődéséhez mérten reformálják. bégében, lediglich um mit dem Grafen K á 1 n o k y über aussere Angelegenheiten zu konferiren. und auch Gráf K á 1 n o k y war mehrere Male in Budapest, nur um mit dem ungarischen Ministerprasidenten sich über Fragen der áusseren Politik auseinander zu setzen.» (1895. május.) Hogy a magyar országgyűlés nagy többségétől támogatott gr. Andrássy Gyula 1870-ben, mint magyar miniszterelnök, mily döntő befolyást gyakorolt a monarkia s így ez által Európa politikájára, ez világtörténelmi tény, további adatokkali támogatásra nem szorul (1. hátrább). Lónyay Menyhért 1870. aug. 19-én igy ir gr. Andrássy Gyulának: «A monarchia sorsára te bírsz most legnagyobb befolyással. A te nézeted volt eddig s kivánom legyen jövőre is irányadó)). A Fekete tenger kérdésének súlyos napjaiban 1870. nov. 15-én a Pester Lloyd bécsi levelezője ezt jelenti: aBécsben jelenleg Andrássy a situatio hőse. Tőle várja mindenki, hogy a monarchia érdekeit e kérdésben érvényesíteni és határozott politika által a birodalom külső tekintélyét emelni fogja.» Kossuth Ferenc 1896. évi január hó 28-án előterjesztett interpellációjára br. B á n f f y Dezső min.-elnök a többek közt ezt válaszolta : ((ismételten kijelentem itt a tisztelt házban, hogy a magyar parlamentnek azon jogát, hogy a külügyekkel foglalkozzék és azokra befolyást gyakoroljon, senki kétségbe nem vonja és biztosítom a tisztelt házat, ha valaki arra gondolna, hogy a magyar parlament ezen jogát csorbítsa avagy csak kétségbe vonná, nemcsak én, hanem az én helyemen minden miniszterelnök kötelességének ismerné, hogy azt megvédje.)) (Lásd Széli Kálmán hasonlóértelmü igen érdekes válaszát Komjáthy Béla beszédjére 1901. évi dec. 4-én a j képviselőházban.) I Az albirói cím eltörléséről. Irta EGY ARADMEGYEI ALBIRÓ. Néhány héttel ezelőtt egy jogi szaklapban jelent meg először, az érdeklett körökben feltűnést keltő ama közlemény, mely szerint az igazságügyiminisztériumban előmunkálat folyik az irányban, hogy az albirói cim töröltessék el, és járásbirói cimmel helyettesittessék, a járásbíróságok vezetői pedig őrvezető járásbiró» cimet nyernének — továbbá az összes eddigi albirák a VIII. rangosztályban fognának soroztatni. Rabár Endre országgyűlési képviselő ur legközelebb tartott parlamenti beszédében szintén kérte az igazságügyminiszter urat, hogy az albirói cimet töröltesse el és az albirákat a VIII. rangosztályba soroztassa. Néhány évvel ezelőtt az igazságügyminiszter ur is hangsúlyozta a budget-tárgyalás alkalmával tartott egyik beszédében az albirák kedvezőtlen előléptetési viszonyait és ennek következtében 1900. év őszén 28 albirót járásbiróvá léptetett elő hivatalból, az eddigi székhelyen való megmaradása mellett. Ámde 1901. évben csak már 3 albiró részesült emez előléptetés jótéteményében. Szerény véleményem szerint az albirói cim eltörlése, és annak járásbirói cimmel való helyettesítése, igen könnyen volna megvalósítható, hiszen ezen reform az államnak pénzébe nem kerülne, az igazságszolgáltatásnak pedig határozottan előnyére válnék. A laikus túlnyomó közönség azon hiedelemben van, hogy az albiró intézkedései és ítéletei nem birnak ama sulylyal, mint a járásbiróé. Nagyobb akadálylyal járna azonban az összes albiráknak a IX. rangosztályból a VIII. rangosztályba való sorozása, mert ez az államkincstárnak, csak a mostani fizetést alapul véve, a magasabb lakpénzen és nyugdijtöbbleten kivül, körülbelül egy millió korona évi többlet kiadást okozna. De lehetne az államkincstár jelentékeny megterhelése nélkül akképen a kérdést megoldani, hogy a IX. rangosztály első fokozatában levő albirák és alügyészek fele részét rangsor szerint sorozzák a VIII. rangosztályba. Ez által a legrégibb szolgálati idővel biró 200 albiró és alügyész évi 600 korona fizetési többlethez jutna, ami az államkincstárnak, a lakáspénz többleten kivül, csupán évi szászhuszezer korona többlet kiadást okozna. De ezen investitio dúsan meghozná az államnak a kamatokat, mert rendkívülien fokozná az összes albirák munkakedvét, ha minden albiró tudná, hogy körülbelül 8 évi szolgálat után — anélkül, hogy bárhol és bárki előtt antisambrirozni kellene — ha szorgalmas és fegyelmileg még nincs büntetve, a törvény erejénél fogva is belekerül a VIII. rangosztályba. Épen mint jelenleg a Vlll-ik rangosztályban levő törvényszéki birák és ügyészek egy része sorrend szerint belekerül a VII. rangosztályba, ezen eljárást az albirákra is kiterA nemzet jogos követelései 1867-ben kielégíttettek, a jogfolytonosság elve csorbítatlanul érvényesült hosszas és terhes küzdelmek után, a közösügyi javaslat törvényerőre emelkedése a szabadelvű magyar alkotmányt a kor elodázhatlan szükségeihez alkalmazva biztositá, egyidejűleg Magyarország visszaadatott önmagának. Megkönnyítette azonban a kiegyezést Ausztriának s a dynastiának teljesen megváltozott helyzete is, amennyiben az osztrák-porosz háborút befejező prágai békekötés után Auszttria és a dynastia érdekei mind jobban, mint valaha fűződtek Magyarország érdekeihez. Kerkápoly a megváltozott helyzetet ilykép vázolja: «Mi ugy tudtuk és tudjuk, hogy K ö n i g g r a t z légbe röpité ugyanazon hidakat, melyeknek egyikén át Olaszországgal, másikán át meg a nagy német nemzettestei érintkezett Austria államilag ; de sértetlenül hagyta azt, mely a Lajthán innen és tul elterülő államtesteket kötötte össze. Es ez igen természetes, miután mi szentnek és serthetlennek tartjuk a törvényt, ami képezi köztünk a hidat.» (Publ. dolg. 24. 1.) A német-szláv tartományok a német szövetségbőh kimaradásuk után sorsukat sokkal önállóbban és saját politikai viszonyaiknak megfelelőbben irányíthatták, s épen a nagy német szövetségből lett kimaradásuk háritá el legfőbb akadályát a Magyarországgal leendő kiegyezés és szorosabb szövetkezésnek. (Folytatása következik.) I