A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Néhány megjegyzés a birói címzésekről - Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához. Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta. Folytatás

90 A JOG sen 150—200 ügyvéd vett részt, tehát alig hatodrésze a budapesti ügyvédi karnak. A többiek távolról nézik a történőket, mert érzik, hogy beavatkozásuk ideje még el nem érkezett. Tudják, hogy az ügyvédi létkérdést nem a kamara választmánya, hanem csakis az ügyvédi kar ö s s z e s s é g e képes megoldani; hogy ily fontos dolgokban nem az üres jelszók rikkancsai, hanem a bölcsek, a megfontoltak, tárgyilagosak és tapintatosak döntenek. Ezek szava pedig a csatazajban elnémul, — akkor nem a diplomatáké, hanem az ágyuké az utolsó szó. Az uj választmány csak akkor fog igazi szolgálatot tenni az ügyvédi kar összességének, ha minél kevesebbet végez egymaga e nagy kérdésekből, ha minél többet veszi igénybe a testület közreműködését. Ha ezt cselekszi, akkor legalább n e g a t i v értelemben szerez érdemeket és utólag fogja elfeledtetni gyanús származását, fogja kivívni azt az elismerést, melylyel a közvélemény irányában választása alkalmából adós maradt. Még a három nagy párt szavazó-listáiról is kell egy pillanatra megemlékeznünk. Egyhangúlag jelölve vannak: elnökhelyettesül Brüll Ignác dr., pénztárnokul Nóvák Sándor, választmányi tagul: König Vilmos dr. Két párt jelöli elnökül : Nagy Dezső drt.. ügyészül P o 11 á k Illést, választmányi tagokul Bihari Mór drt, F i 111 e r Rezső drt, Messinger Simon drt. Somogyi Miksa drt., Wittmann Mór drt., Zsigmondy Jenő drt. Póttagokul: Gyöngyösi József drt, Okolicsányi Géza drt. A középpárt titkárjelöltjét: P a p József drt., és ügyészét S z m i k Lajos drt., a reformpárt választmányi jelöltjei sorába vette fel, miértis a középpárt külön értesítést küldött szét, hogy ezek az utóbbi jelölést el nem fogadták és csakis titkári, illetve ügyészi állásra aspirálnak. A titkán, 5 választmányi és 4 póttagsági állások tekintetében : ahány párt. annyi a különféle jelölt. Aki azonban azt hiszi, hogy ezen jelölteken kivül más jelöltek nem jönnek kombinációba, — az a budapesti kortesvilágot nem ismeri, a multakból pedig nem okult. Sok jelölt csak cum reservatione mentali lesz a listába felvéve; ez még koránt sem kötelez az érdekében való szavazásra, bár nekem ugy tetszik, hogy az ily eljárás az ügy védi decorummal nem igen összeférő. És lesz még egy sereg önjelölt is. Lesz itt még annyi a meglepetés, hogy a távolabb állók fejcsóválva és bámulva fogják kérdezni: mire való volt akkor a nagy lárma ? Bizony-bizony tarthatták volna a sok puskaport egy más, kedvezőbb alkalomra. Dr. Révai Lajos. Néhány megjegyzés a birói címzésekről. Irta R. B. dr. Budapesten. Az albirói cim eltörlése kérdésének szőnyegre kerülése kapcsán ismét a vitatkozások árjába került ez az igazságügyi államszolgálatban dolgozók előtt állandóan aktuális théma : a birói rangosztályba sorozások sok tekintetben visszás volta. Nagyon értjük az albiráknak a jogi szaklapok cikkeiben kifejezésre jutó elkeseredését a néha bizony éltük fogytáig hordott «al» szótagocska fölött. Különösen a vidéken, ahol a társadalmi állások különbségei sokkal merevebben s élesebben jegecesednek ki, mint a fővárosban, ahol nagyon sok ember pusztán csak a társadalmi cime alapján bir szereppel, s ahol még a «társaságban» is, melyben pedig az állások körvonalai egyébként kevésbbé érezhetők, a hivatali cim minősége adja meg a társadalmi fölényt: a hivata'i hierarkiában — gyakorlatilag igen furcsán helyeződik el a «kir. albiró» cime. A közigazgatás neki körülbelül megfelelő rangú tisztviselője: a — már adminisztratív jogköre széles kiterjesztésénél fogva is hatalmas közege — főbíró (főszolgabíró). A közönséges nép, de a még kevésbbé müveit kis városi intelligencia nézőpontjából, ugyancsak kis ember lehet az a 1 b i r ó, aki a cime után következtetve, rangban jóval a főbíró után következhetik s valószínűleg gyakran is töpreng azon, hogy mily furcsa, hogy neki a 1 b i r ó szolgáltat igazságot. Hiába, a társadalom s különösen a vidéki társadalom egymás kölcsönös megcimzéséből él. A plébános is főtisztelendő ur — némely helyeken főúr s még a káplán is tisztelendő ur, és mindezekkel szemben az igazságszolgáltatás tisztviselője mindössze csak ((tekintetes albiró ur» s még az albiró főnöke is csak a járásbiró ur — tehát még mindig kevesebb mint főbiró. (Bizony bevallható, hogy ez a járásbiró kifejezés sem mondható a cimkérdések legsikerültebb szülöttjének.) Ha tehát az igazságügyi kormány az albirák jogos panaszán tényleg akar segíteni, ami elvégre is sem elvi sem anyagi akadályokba nem ütközik, törülje el legalább is a diminutív alcímet s nevezze el a IX. fizetési fokozatbeli első folyamodásu bírákat k i r. bir ó-nak épen ugy, amint ma a kir. ügyészeket nevezik. A cim csak első percre szokatlan. A dolog érdemét illetőleg az, hogy járásbíróságnál vagy törvényszéknél van-e az ilLtő kir. biró beosztva, a hivatali címzés tekintetéből mellékes lehet. Természetesen magától értetődő dolog, hogy azon törvényhozási megszorítások, melyek p. o. a törvényszékeknél j ma a mostani albiróval szemben fönállanak (t. i. hogy nem j lehet fölebbviteli esküdtszéki tanács tagja s hogy egy tanácsj ban legföljebb csak egy vehet részt,) az újonnan kreálandó I kir. bírákkal szemben is fenállanának. A mai VIII. fiz. fokbeli törvényszéki biró (járásbiró) TÁRCA. Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához.*) (Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta.) L. az előzményeket ily cimü művem : «A közüs ügyek előzményei és fejlődésen 23—25., 63-73., 152—155. lapjain. A Jog eredeti tárcája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr, pestvidéki kir. alügyész Budapesten, y — Folytatás.**) — Az 189"). év májusában lefolyt események Magyarországra nézve a következő örvendetes eredményt vonták maguk után, t. i. hogy a közös külügyminiszter amagyar belkormányzatra semmi befolyást nem gyakorol — ellenben a magyar miniszterelnök a külügyek irányzására törvényes ingerentiát igenis gyakorol; végül, hogy abelügyi vonatkozásul külügyekben a magyar miniszterelnök, nem pedig a külügyminiszter van az intézkedés jogával felruházva. Ez utóbbi tétel 1895 májusában a K á 1 n o k y-B á n f f y konfliktus alkalmával lett erősen vitatva. Szigorúan vett alkotmányos szempontból erre nézve a következők állanak. Az 1867. XII. t.-c. 8. § a szerint különbség teendő közös azaz oly külügy között, amely a monarkia mindkét államát együt*j Mutatvány Horváth Jánosnak az 1867. évi kiegyezést tárgyazó közelebb megjelenendő tanulmányából. **) Megelőző közlemény a 11. számban. tesen érdekű és oly külügyek között, amelyek specialiter véve csak Magyarországot vagy Ausztriát érintenék. A célszerűség tehát közös vezetést igényel oly külügyekre nézve, melyek az O felsége alatti országokat együtt illetik. P. o. a monarkia diplomáciai képviseltetése, nemzetközi szerződések — ez esetben mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter az illetékes tényező. Ezen külügyeket Magyarország is közöseknek tekinti s annak költségeihez törvényes arányban hozzájárul. Ellenben oly külügyek, mint p. o. a magyar királyság egyházpolitikája s e politika kapcsán a pápávali érintkezés — igazságügyi, egészségügyi szerződések kötése az 1867. XII t.-c. 8. §. értelmében nem tartoznak a közös ügyek közé. E tekintetben csak a reprezentáció közös, de az ügyek maguk nem közösek. Vannak tehát a magyar királyságnak oly külügyei, amelyekre sem Ausztriának, sem a közös külügyminisztériumnak semmi befolyása nincs. A közös külügyeket természetesen a közös külügyminiszter vezeti és iniciálja. Ezek irányában a magyar miniszterelnöknek csupán kritikai joga van. Ha a magyar kormányelnök más külügyi politikát óhajt, ez esetben a magyar miniszterelnök- és a külügyminiszter közt konfliktus rámád, mint p. o. Beust és A ndrássy közt 1870 júliusban. Ily konfliktus eseten dönt a korona. A közös külügyeket illetőleg a magyar miniszterelnök- s külügyminiszternek egyet kell érteniök, ezekre nézve a magyar kormány elnöke csupán a közös külügyminiszter hozzájárultával tehet nyilatkozatokat a magyar parlament előtt. Csupán hozzájárulás- és nem engedélyről van szó mert a közös külügyminiszter nem fölöttes hatósága a I magyar kormánynak.