A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - A kortesvilág alkonya

Huszonegyedik évfolyam 12. szám. Budapest, 1902 március hó 23. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 3 korona Fél « _ 6 « _ 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Egész Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A kortesvilág alkonya. Irta Révai Lajos dr. — Néhány megjegyzés a birói címzésekről. Irta R. B. dr. Budapesten. — Az albirói cim eltörléséről. Irta egy aradmegyei albiró. — A felülvizsgálati tanácsok. Irta Kelemen Ernő, debrecenitszéki biró. — A vádelejtés kizárásának egy esete. Irta Moscovitz Iván dr. újpesti kir. albiró. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara évi közgyűlése. — A Magyar Jogászegylet ülése.) - Külföld. (A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat. Irta V a s v á r y Ferenc dr. pécsi jogtanár.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtási törvény 249. $-ának értelmezése.) — Vegyesek. TÁRCA: Adalékok az 1867: XII. t. c. 8. §-ához. Irta Horváth János dr. pestvidéki kir. alügyész. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti közlöny-bői. V A kortesvilág alkonya. Mire e sorok napvilágot látnak, a budapesti ügyvédi kamarai választások már lezajlottak. Anélkül tehát, hogy eddigi pártonkívüli állásunkból kilépnénk, — jogunkban áll az eddigi küzdelmek és az elért győzelem mérlegét levonni és a kissé fékevesztett pártharcokból folyó tanulságokat leszűrni. Az első kérdés, amely felelttre vár, az : hogy mi okozta a küzdelemnek ezen elmérgesedését, a kölcsönös invektivák és befeketitések ezen annyira bő igénybevételét ? Miért érvényesült most először ezen, — az ügyvédi kar beléletében eddigelé teljesen ismeretlen — éles és személyeskedő harcmodor ? A válasz erre nagyon könnyű : ez szükséges corrolariuma annak, hogy a harc nem e 1 ve k é r t, hanem tisztán csak személyekért folyt. A pártok nem alakultak benső szükségből, az ügyvédi kar érdekeinek istápolása céljából, hanem kizárólag azon célból, hogy saját klikkjük embereit az oly nagy erkölcsi és anyagi hasznot hajtó állásokba besegítsék. «Ote toi, queje m'y mette» ! Nem is állott eredetileg talán egyik pártnak sem szándékában, ezen személyes kultuszra fontosabb, az egész ügyvédi kart érintő érdekek köpenykéjét ráaggatni. Elegendőnek vélték kezdetben az országgyűlési képviselőválasztások idejében kedvelt — már a régi görögök- és rómaiaknál is divott •— az ellenfelet kihívó és kicsinyítő hangzatos frázisokat, melyek a mindent éretten megfontoló és megrostáló ügyvédeknél teljesen célt tévesztettek. Azért minden táborhoz csak éppen annyi választó csatlakozott, ahány valamely baráti vagy egyéni érdeket istápolhatni vélt a választásnak kedvező eldőlte esetére. Az elvharc csak később fejlődött: cpour la bonne bouche», hogy takartassék vele az a vigasztalan sivárság, mely a személyes harcnak szükségképeni kísérője. És így látjuk mind a 3 nagy csoportban azon szomorú jelenséget, hogy nem a jelöltek az elvért, hanem ellenkezőleg az elv a jelöltekért lett felállítva és zászlóra tűzve. Az ily hipokrizisben nincs és nem is lehet áldás. Azért ad a pártok programmja kivétel nélkül oly hamis hangot, azért nem tud az senkit sem, — a saját párthíveken kívül — meggyőzni, lelkesíteni, feltétlen követésre buzdítani. Az ügyvédi kamara vezetőségének a mai sanyarú viszonyok közt, odaadó, erős és céltudatos emberekre van szüksége. Nem csupán arra kell vállalkozniok, hogy a törvény által adott szűk keretben mozoghassanak és teendőiket jól-rosszul elvégezzék, hanem első sorban arra, hogy ezen keretet szétrepesszék és kitágítsák, a szűk, egészségtelen hajlékba a levegőt, világosságot és meleget bevigyék; az ügyvédi kar autonómiáját teljes mértékben életre ébresszék, érdekeit és tekintélyét pedig ugy a parlamentben, mint a bíróságok és hatóságok előtt és a közéletben is a legerélyesebben megvédjék. Lapunk mai asái E célra óriások kellenek, — a három párt listája pedig - túlnyomó többségében — pygmaeákat jelöl. A kamara vezetőségére váró feladatok oly nagyok, hogy azok elvállalására a kötelességtudó és kizárólag a kar javát szem előtt tartó vezérek részéről a legnagyobb önmegtagadás szükséges; hogy az erők felváltása nem 3 évi ciklusban, hanem megfelelő turnus mellett úgyszólván minden évben kívánatos volna. És íme, — mindezek tudata dacára — a hívatlanok egész seregét látjuk ide tolongani és az ügyvédi kar összességének vitális érdekeit — az eddigiek módjára — a jövőre is kompromittálni akarni. Mert ne ámítsuk magunkat holmi illúziókkal : a csata után a dolgok mind arégiben maradnak, — az elvek és fennen hangoztatott jelszók pedig, a szavazó cédulákkal együtt konfetti módjára lesznek kiseperve és — beati possidentes! Akik pedig az utolsó hetekben a «szent ügy» nevében a kitűzött jelszók mellett a leghevesebben kardoskodtak, azok leghamarább fognak megfeledkezni arról, hogy az adott szó leköt. Háborúban az ily dolgokat nem igen szokták komolyan venni. De szükség volt-e ezen háborúra? Nem mindegy az nekünk, vájjon a tehetségtelen érdekszövetségi tagot X-nek vagy Y-nak hívják, — midőn mindkettőnek működése megbízóikra nézve egyformán negatív marad ? Jellemző, hogy a lefolyt kortes-hetekben egyes jelöltek mellett főérvül az hozatott fel, hogy ők már hosszabb időn át voltak tagjai a kamara választmányának. Az tehát, ami jogos okul szolgálhatott volna télrevonulásukra és a szolgálat alól való felmentésükre, amire egyébként is sok évi meddő működésükkel rászolgáltak, (hogy tőlük t. i. a bizalom elvonassék) — az fő- és meggyőző érvvé változott át újbóli megválasztásuk érdekében. Ebből jogosan és a logika szabályai szerint az következtethető, hogy ezen állás egyfelől nem jár tulnagy fáradsággal, másfelől pedig hogy igen nagyok lehetnek az abból folyó el őn y ök, melyek az annyi éven át viselt teher újbóli elvállalására serkentenek. Tartozunk-e ezért az illetőknek köszönettel ? Szemünkre vetették, hogy nem vagyunk tájékozva a személyek és események tekintetében ; hogy tulsötét szemüvegen át nézzük a dolgokat, tulrikitó színeket vélünk alkalmazandóknak. Es íme ezeket nem mi mondjuk, ezen szemrehányásokat a pártok kölcsönösen, sans géne egymás arcába vágják és — ami a legszomorúbb, — egyikök sem túloz. Midőn pár hét előtt «Kortesvilág» című cikkünket közrebocsátottuk, csak nagy óvatossággal és aggodalommal fogtunk a kamara vezetőségében észlelhető viszásságok hírlapi szellőztetéséhez ; keztyüs kézzel nyúltunk oly dolgokhoz, melyek a pártok programmjaiban minden feszély nélkül nyíltan és épp oly durván mint tapintatlanul korteseszköz gyanánt felhasználtatnak az ellenpárt meggyanusitására. Ily mérgezett fegyverekkel nem volna szabad ügyvédeknek egymás ellen küzdeniök, de nem is küzdhetnének az elvek iránt való viaskodás esetére. Ezt csakis a személyes aspirációk zászlaja alatt küzdő korteskedés szüli. Az ily rut mozgalomhoz jó részben csak azok csatlakoznak, akik hol pajtáskodás által vannak lekötve, hol a harcból kisebbnagyobb prédát várnak, — az ethikai mozzanatokkal pedig nem sokat törődnek. Mi nekik az ügyvédi kar kompromittálása és lealacsonyitása, ha jelöltjük az ily fegyverek segítségévéi győz és holnap a szolgálatot nékik más téren viszonozza ? Az ügyvédi kar zöme tehát, — mint ezt előre is jeleztük — távol áll az egész mozgalomtól és korántsem azonosítható a szentségrombolókkal. Az egész mozgalomban, gyülekezésben, bankettezésben és programmháboruban talán összemm 12 oldalra terjed.